tag:blogger.com,1999:blog-73182318663300501832024-02-19T13:00:11.215+01:00Spaceman SpiffSpaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.comBlogger217125tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-33252526836912349742021-05-16T16:06:00.000+02:002021-05-16T16:06:00.271+02:00A magyar sci-fi film jelene (és jövője)<p style="text-align: justify;">A magyar film napja (április 30.) kapcsán szedtem össze egy kétrészes cikkben, hogyan is alakult a sci-fi tematika helyzete a hazai filmgyártásban a kezdetektől a kétezertízes évek közepéig. (A két bejegyzés: <a href="http://acelpatkany.blogspot.com/2021/04/magyar-scifi-film-1.html" target="_blank">az első</a> és <a href="http://acelpatkany.blogspot.com/2021/05/magyar-scifi-film-2.html" target="_blank">a második</a>.) Jelen bejegyzésben az elmúlt évek termését kívánom bemutatni, a nagyjátékfilmek mellett néhány kisfilmet is. (És csak szegről-végről ide kapcsolódó alkotásokról is szó lesz.) Ugyanakkor a kisfilmes közeg nagysága miatt továbbra sem törekszem teljességre. Amennyiben akad olyan film, ami érdemtelenül maradt ki, kérek minden olvasót, hogy kommentben jelezze ezt.</p><h2 style="text-align: center;">"A legolcsóbb lehetőség"</h2><p style="text-align: justify;">Bár a korábbi bejegyzésekből kiderült, hogy a sci-fi nem idegen a magyar filmgyártástól, mégsem lehetne azt mondani, hogy mindennapos része a hazai filmkultúrának. Ennek több oka is van, de az egyik biztosan a tematika vizualitásával kapcsolatos elvárásokban keresendő. Mind a nézők, mind pedig a filmesek futurisztikus díszleteket, maszkokat, speciális effekteket várnak el, hogy a jövőbeli, netán űrben játszódó történetet meg tudják alkotni. Ez viszont kifejezetten drága mulatság. Ezzel tisztában volt Pálfi György is, amikor nekifogott Stanisław Lem regényének, <b>Az Úr hangja</b> filmváltozatának. Bár a 2018-ban bemutatott film költségvetése egymilliárd forint körül volt (ezzel alighanem ez minden idők legdrágább magyar science fictionje), mindez egy valóban nagyszabású alkotáshoz elég szűk összeg. <i>"Nem éreztem, hogy sok pénzem van"</i>, <a href="https://index.hu/kultur/cinematrix/2018/12/21/palfi_gyorgy_rendezo_az_ur_hangja_interju/">nyilatkozta a rendező</a>, <i>"inkább azt, hogy ha Stanisław Lem-filmet akarok csinálni, akkor Az Úr hangja a legolcsóbb lehetőség. Szívem szerint egy bolygón vagy végig egy űrhajón játszódó sci-fit készítettem volna. A Földre le sem jöttünk volna. De erre ez a költségvetés nem volt elég. Tudtam, hogy ennél drágább sci-fit Magyarországon nincs lehetőségem készíteni."</i></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg09Zw30yVyou4aWOTmdFOoVhl-b0re25eeNyVIyINRwmF_vp1uG7hA869IXZNtUdO0OOEASHqUfQKXVGM_qOnwfnMUEJ_IVBNs92QcsLfi8pyFrHQENf4ZsUIr_t_B4je7V_UzMKGJqxCs/s1123/680.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1123" data-original-width="997" height="526" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg09Zw30yVyou4aWOTmdFOoVhl-b0re25eeNyVIyINRwmF_vp1uG7hA869IXZNtUdO0OOEASHqUfQKXVGM_qOnwfnMUEJ_IVBNs92QcsLfi8pyFrHQENf4ZsUIr_t_B4je7V_UzMKGJqxCs/w467-h526/680.jpg" width="467" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az űrhajó és legénysége - középen Polgár Csaba (<i>Az Úr hangja</i>)</td></tr></tbody></table><span><a name='more'></a></span><p style="text-align: justify;">Ennek értelmében maga a történet sem feltétlenül olyan, amilyet az eredeti regény ismerői várnának. Péter (Polgár Csaba) a barátnőjével (Kiss Diána Magdolna) kifejezetten szokványos életet él Magyarországon. De mindez megváltozik, amikor a férfi egy titokzatos amerikai katonai projektről szóló dokumentumfilmben megpillantja régen eltűnt apját - egy régi felvételen a projekten dolgozó tudósok egyikeként szerepel. Péter ekkor elindul Amerikába, hogy évtizedes nyomokat keresve megtalálja az édesapját. És hogy hol van itt Lem regénye? A fiktív dokumentumfilmben, illetve az utolsó percekben: Péter apja és munkatársai ugyanis (akárcsak az eredeti regényben) jeleket fogtak egy idegen civilizációtól, és azt próbálták megfejteni. Pálfi filmje így amolyan "folytatása" az eredeti történetnek, valamennyire átértelmezve azt. És hogy legyen még egy kötődés a sci-fihez, a cselekményt megszakítják egy - képzelt? jövőbeli? - űrhajó története, ami egy idegen objektummal találkozik a világűrben. A rendező és a forgatókönyvírók viszont az idegen lényeket és az ő jelenlétük miatt felmerülő kérdéseket (hol van az ember helye a világmindenségben? megérett-e az ember a kapcsolatfelvételre?) félresöprik, és az apa-fiú kapcsolatot igyekeznek középpontba állítani, sajnos nem sok sikerrel. Pedig mind a múltbeli történetszál (az idegen rádióadás) és a betoldott űrbeli eseménysor izgalmas kérdéseket tartogat, és ezekben tud kibontakozni az a vizualitás, ami Pálfi filmjeit akkor is jellemzi, amikor épp zsebpénzből forgat valamit. Sajnos <b>Az Úr hangja</b>, bármennyire is ambíciózus (néhol egészen "sci-fis"), és egy izgalmas, megannyi irányból megközelíthető alapötlettel dolgozik, végül csak megerősítette azokat a hangokat, amik szerint Lem történeteit nem lehet megfilmesíteni. (Bár azért Tarkovszkijnak sikerült.)</p><h2 style="text-align: center;">Sci-fi-e vagy?</h2><p style="text-align: justify;">Annak ellenére, hogy van lehetőség tudományos-fantasztikus filmet forgatni itthon - még ha nem is a leglátványosabb fajtát -, sok alkotó inkább mégis inkább csak sci-fi közeli, vagy afelé kacsingató, de nem tisztán science fiction művet készít, esetleg igyekszik csak egy ötletet megvizsgálni, lehetőleg minél egyszerűbb formai módon. Ebbe a kategóriába tartozik a 2015-ös <b>Lámpagyújtogatók</b>, ami abból az alapötletből indul ki, hogy az emberiség idegen élet nyomára bukkant. Innentől viszont az egész film beszélő fejekkel igyekszik körüljárni a dolgot: tudósok (például Almár Iván csillagász vagy Boldogkői Zsolt biológus) mellett színészek, zenészek és más közismert figurák (a teljesség igénye nélkül: Besenyei Péter, Erdei Zsolt, Harcsa Veronika, Jordán Adél, Laár András vagy Péterfy Bori) mondják el gondolataikat a felfedezés kapcsán. A film készítői megpróbálták összeszedni, hogyan is vélekedhetünk egy ilyen eseményről, milyen lehetőségeket látunk magunk előtt, mit tudhatunk meg magunkról, egyáltalán milyenek vagyunk mi, emberek. Az ötlet és a felsorakozó közreműködők miatt mindenképpen érdekes film, ami legalábbis remek lenyomata annak, milyen lehetett Magyarország a kétezertízes években. A majdnem két órás alkotás legálisan megtekinthető <a href="https://youtu.be/wbXQ6GAIJeU" target="_blank">ezen a linken</a>.</p><p style="text-align: justify;">Ezen túl inkább csak érintőlegesen tűnnek fel fantasztikus elemek a magyar filmekben. A 2016-os <b>Hurok</b>, az előző blogbejegyzésben bemutatott <b>Előbb-utóbb</b> című kisfilmet rendező Madarász Isti mozifilmje például az időutazás (a rendező megfogalmazásában: "időkavarás") ötletét használja fel egy thrillerhez. Hogy miért kerül a főszereplő Ádám (Száraz Dénes) egy időhurokba, arra nem kapunk magyarázatot, mindenesetre szórakoztató figyelni, ahogy újra és újra igyekszik megmenekülni az Anger Zsolt által játszott gengszter elől. (<a href="http://ekultura.hu/2016/04/14/hurok-film" target="_blank">Kicsit többet itt írtam róla.</a>) Hasonlóan csak üggyel-bajjal lehet sci-finek tekinteni a <b>Lajkó - Cigány az űrben</b> című 2018-as fekete komédiát (r. Lengyel Balázs). A címszereplő Lajkó (Keresztes Tamás) ugyanis egy űrhajósaspiráns: a Szovjetunió az ötvenes években a "baráti" országokból igyekszik begyűjteni azokat, akik elsőként mehetne a világűrbe. Így kerül a képbe a szótlan, befelé forduló, pilótaként dolgozó férfi, akit gyerekkora óta vonzzanak a rakéták és az űr. A film nem törekszik a történelmi hűségre, sőt, az abszurd űrhajóskiképzés és a sosem volt szovjet kozmnautakereső program története inkább csak eszköz egy néhol fejfájósan vicces, néhol sötét történet elmeséléséhez. (<a href="http://ekultura.hu/2018/03/29/lajko-cigany-az-urben-film" target="_blank">Az ajánlóm a filmről itt olvasható.</a>)</p><p style="text-align: justify;">Innentől pedig már szinte teljesen eltávolodunk a sci-fitől: a rend kedvéért emlékezzünk meg pár magyar alkotásról, amit csak egy kicsi választ el attól, hogy a mi gyűjtésünk részei legyenek, de talán mégsem kellene science fictionnek nevezni őket. Ott van például a <b>Fehér isten</b> (2014), amiben a kutyák lázadnak fel az ember elnyomása ellen. (A rendezője, Mundruczó Kornél később is visszatért a fantasztikumhoz a 2017-es <b>Jupiter holdjá</b>val, amiben egy szír menekült fiú tesz szert különleges képességekre.) De említhetjük Lichter Péter rendező (Bartók Imre forgatókönyvéből készült) 2017-es <b>Fagyott május</b> című "kísérleti horrorját", ami egy meg nem nevezett "bukás után" játszódik egy kiégett, komor erdőben. Hogy ez a "bukás" valamiféle nukleáris katasztrófa vagy más apokalipszis, arról nem kapunk információt, sőt, a film maga nem is foglalkozik ezzel, inkább esztétikai vonalon igyekszik valamiféle hatást kiváltani, <a href="https://index.hu/kultur/cinematrix/2017/07/11/lichter_peter_fagyott_majus_kiserleti_horrorfilm_kritika/" target="_blank">kisebb-nagyobb sikerrel</a>. (Akit érdekel, <a href="https://www.youtube.com/watch?v=mb6q6gdCFOs&ab_channel=P%C3%A9terLichter" target="_blank">az itt megnézheti a filmet</a>.)</p><h2 style="text-align: center;">Egy másik lélekben</h2><p style="text-align: justify;">Az utóbbi pár év legjelentősebb science fiction próbálkozása az <b>Egy másik életben</b> című tévéfilm 2019-ből. Tasnádi István rendező Veres Attilával közösen írta a forgatókönyvet, ami szerint a lélekvándorlás valós jelenség, és a technológiának hála azt is meg lehet tudni, kiben születik újjá valaki. A gazdagok pedig akár azt is megengedhetik maguknak, hogy megbízásukból egy cég haláluk után felkutassa újjászületett énjüket és átruházzák rá a delikvens teljes vagyonát. Egy ilyen cég megbízottja (Anger Zsolt) keresi fel a liftszerelő Árpádot (Molnár Áron), hogy közölje, potenciálisan benne is újjászülethetett a milliárdos Michael Korsós. Azonban nem Árpád az egyetlen jelölt, így részt kell vennie egy kiválasztási procedúrán, hogy rájöjjenek, ő, vagy valaki más részesülhet az elhunyt vagyonából.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQOZzv0_hA-JlSMtsTlxOMSaOoxA-_wBIIPElQvZxNAbcAoLgTBLHQyZDBcLAAYvqoJfrx8wu8237EuwS-HayIrYCO3yn3Alxd7AZkjaPNlhUVP5U1hFxPmhLCFohO9Zc4riUEkMdnYoFj/s512/masik+eletben.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="341" data-original-width="512" height="325" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQOZzv0_hA-JlSMtsTlxOMSaOoxA-_wBIIPElQvZxNAbcAoLgTBLHQyZDBcLAAYvqoJfrx8wu8237EuwS-HayIrYCO3yn3Alxd7AZkjaPNlhUVP5U1hFxPmhLCFohO9Zc4riUEkMdnYoFj/w488-h325/masik+eletben.jpg" width="488" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A jelöltek - középen Molnár Áron (<i>Egy másik életben</i>)</td></tr></tbody></table><br /><div><p style="text-align: justify;">Az <b>Egy másik életben</b> izgalmas alapötletre épít, amiből nagyon sokfelé el lehetett volna vinni a történetet. Foglalkozhatott volna a lélekvándolás jelensége által felvetett kérdésekkel, egyáltalán a lélek fogalmával, azzal, hogyan élik meg az emberek a tényt, hogy haláluk után újjászülethetnek. De kanyaríthatott volna egy feszült drámát, aminek a középpontjában a jelöltek közt kialakuló kapcsolatok, vagy az őket "vizsgáztató" személyzet viszonyulása állhatott volna. Ezek közül persze a film végül többel is próbálkozott, de épp emiatt nem sikerült igazi fókuszt találnia. Pedig remek színészeket sikerült válogatni, Molnár Áront mindig izgalmas nézni, és akadnak is jó pillanatai, de mintha az ő karaktere is csak tébábolna a történetben. Legnagyobb szívfájdalmam Anger Zsolt, akivel szinte minden film csak jobb lehet, de itt alig kap teret, szerepe szerint fapofával kell végigvinnie az egész filmet. Akadnak érdekes mozzanatok, innovatívnak ható ötletek, de ugyanígy idegesítő, rossz értelemben vett tévéfilmes elemek is. Talán a legnagyobb gond, hogy a főszereplő Árpád nem tud igazán közel kerülni az emberhez - nem őt látom a képernyőn, hanem a színészt, nem a figura szímpatikus, hanem a színész. Ettől nem lesz rossz film, csak nem tudunk szabadulni az érzéstől, hogy ebben a történetben rejlik egy sokkal jobb film, egy sokkal izgalmasabb konfliktus, jobb dinamika, átütőbb szerepek. Mindenesetre ha valaki véletlenül elcsípi a tévében, szánja rá azt a másfél órát, már csak azért is, mert tényleg vannak benne jó mozzanatok.</p><h2 style="text-align: center;">Csak röviden</h2><p style="text-align: justify;">Hogy mennyi sci-fi vagy sci-fi elemeket felhasználó rövidfilm születhetett az elmúlt években magyar nyelven, annak nem könnyű utánajárni, mindenesetre a legjobbak ki-kitűnnek, vagy azért, mert fesztiválokon díjazzák őket, vagy mert egy lelkes közösség a vállára emeli a végterméket. Néha-néha el lehet csípni ezeket online vetítéseken, például a <b>Második kör</b>, Holtai Gábor (Veres Attila forgatókönyvéből készült) több fesztivált is megjárt kisfilmje 2020-ból is megtekinthető volt egy ideig. Ebben a történetben egy szűk erőforrásokkal rendelkező, túlnépesedett világba nyerünk bepillantást, ahol a jövendőbeli szülők (Lovas Rozi és Molnár Áron) csak akkor vállalhatnak gyereket, ha azt egy szigorú bizottság jóváhagyja. A nyomasztó atmoszféra, a mindenki életéből ismerős helyszín/helyzet (legyen az egyetemi felvételi vagy orvosi váró, a hangulata ugyanaz) és a szereplők visszafogott, rezdülésekkel elmondott érzelmei tökéletes elegyet teremtenek, ráadásul a sci-fi ötlet itt csattanósan reagál napjaink valóságára.</p><p style="text-align: justify;">Hasonlóan érdekes Freund Ádám 2017-es <b>Földiek </b>című alkotása. A rövidfilmben egy hóbortos apa űrhajót épít a fészerben, amivel végül ki is lövi magát az űrbe - mindezt pedig 12 éves kisfiának, Ábelnek a szemén keresztül látjuk. A különös hangulatú történet egyszerre bohókás és szomorú, ahogy a kisfiú örlődését figyeljük. Ahogyan <a href="https://magyar.film.hu/filmhu/magazin/az-evtized-legjobb-magyar-rovidfilmjei-25-1.html" target="_blank">Varga Dénes írja</a>: <i>"Bukolikus hangulatú családi drámaként indul, de aztán kiderül, hogy Freund Ádám fantáziája túlontúl is zabolátlan ahhoz, hogy megmaradjon egyetlen zsáner keretei között. Kétszer is padlót fogtam a merész műfaji váltások miatt, aztán széles vigyorral vártam, mivel tud még elvarázsolni ez a sci-fihez és pszichedéliához is bátran nyúló kisfilm. Az első csúcspontjánál azt gondoltam, hogy Steven Spielberg rendezett volna ilyet, ha Mezőkövesdre születik, a második csúcspontnál pedig már nem gondoltam semmit, csak boldogan lebegtem az űrben."</i> </p><p style="text-align: justify;">Végezetül pedig említsük meg <a href="https://vimeo.com/192432412" target="_blank">az online megtekinthető</a> <b>Onnan túlról</b> című sci-fi-horrort (2016, r. Erdélyi Gábor), ami H. P. Lovecraft 1920-as, azonos című történetét dolgozza fel. Ebben egy megszállott tudós, Tillinghast egy olyan gépezetet épít, amivel az emberek képessé válnak a valóság mögé látni, és új dimenziókat felfedezni. De persze mint Lovecraftnél mindig, ez olyasmi, amit jobb lett volna nem felfedezni. Az amatőr film díszleteivel, kosztümjeivel igyekezett minél jobban megteremteni az eredeti sztori világát, emiatt mindenképpen érdemes a lovecratfi horror rajongóinak megtekinteni. Még akkor is, ha azért érezni, hogy lelkes rajongók filmje, annak minden jó és rossz tulajdonságával.</p><h2 style="text-align: center;">Merre tovább, magyar sci-fi?</h2><div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggGqu8bSokpACGvay2m03hWs_FY5HH6Ko1OaBuuBqT7x4kNzLSotKq29iWITMegqk1T6plBMdGJge_FSvhUlmaShJFsk2hqYW2GFMX_93dxpAqXFoR7fTcmzrYJdn1ITwDI6og-MQoJZFH/s1021/urpiknik.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="421" data-original-width="1021" height="257" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggGqu8bSokpACGvay2m03hWs_FY5HH6Ko1OaBuuBqT7x4kNzLSotKq29iWITMegqk1T6plBMdGJge_FSvhUlmaShJFsk2hqYW2GFMX_93dxpAqXFoR7fTcmzrYJdn1ITwDI6og-MQoJZFH/w625-h257/urpiknik.jpg" width="625" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az idegen és a lány - Takács Zalán és Walters Lili (<i>Űrpiknik</i>)</td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Ahogy a bejegyzés elején már megjegyeztem, hiába akadnak tudományos-fantasztikus (vagy azzal keveredő) filmek itthon, bőségről semmiképp sem beszélhetünk. Hogy a jövőben ez hogy fog alakulni, az sok mindentől függ, a koronavírus-járvány hatásától kezdve a támogatások odaítéléséig, és persze az is alakítjaa filmes szakma és közönség nyitottságát, hogy a bemutatásra kerülő sci-fik milyen visszhangot kapnak. Mindenesetre tervek akadnak, sőt, van olyan film, ami már a bemutatására vár. Badits Ákos <b>Űrpiknik </b>című munkája például elvileg idén nyáron debütál a mozikba. A történet egyszerre ígérkezik komikusnak és mélyen emberinek: Panni, a fiatal egyetemista (Walters Lili) magába forduló, emberi kapcsolatokat nehezen alakít ki. Azonban mindennél jobban érdekli az űr, ennek is köszönheti, hogy egy nap betoppan hozzá egy magát selejtesnek tartó űrlény (Takács Zalán). Ha ez a furcsa találkozás nem lenne elég, az idegen közli, hogy a Föld gyors pusztulára van ítélve, ő pedig azért jött, hogy megmentse azt az embert, akiért a legjobban rajong - Zalatnay Saroltát. A film egy éjszaka története, ahogy Panni és az űrlény igyekszik megtalálni a művésznőt, közben pedig belevetik magukat Budapest forgatagába. Véleményem szerint a premissza egyaránt ígér egy kedves komédiát és egy kifejezetten rossz irányba elkanyarodó történetet, de reménykedem az előbbiben - és mindenképpen érdekes lesz látni másfél évnyi járvány után, milyen is a pezsgő, élettel teli Budapest.</p><p style="text-align: justify;">A másik film, aminek legnagyobb esélye van eljutni a megvalósításig, Baranyi Benő első nagyjátékfilmje, a <b>Zanox - Kockázatok és mellékhatások</b>, ami tavaly megkapta az Inkubárot Program támogatását. <i>"Ez egy abszurd humorú romantikus sci-fi, krimi szállal, ami a magyar vidék sajátos atmoszférájában rejlő lehetőségeket aknázza ki, kisrealista megközelítéssel"</i>, <a href="https://www.szoljon.hu/kozelet/helyi-kozelet/megrendezheti-elso-mozifilmjet-az-ujszaszi-baranyi-gabor-beno-2379309/" target="_blank">foglalta össze a rendező</a>. Az alaphelyzet szerint a főszereplő, a gátlásos Misi egy kísérleti gyógyszer mellékhetásaként képes visszaugrani az időben, ezt az új képességét pedig megpróbálja titkos szerelmének elcsábítására használni. Hogy végül mindez sikerül-e, és egyébként a film bejut-e a nagyközönség elé, az a jövő zenéje.</p><p style="text-align: justify;">Ezek mellett persze akadnak újra és újra felbukkanó filmtervek, mint Engelmann Péter projektje, a <b>Regret</b>, amiben képesek megfigyelni és alakítani az emberek álmát, vagy a közönségi finanszírozásból készülő <b>The Dark Lens</b>, Odegnál Róbert steampunkos alkotása. Hogy mindezeken túl hány alkotó van, akinek a fejében sci-fi történetek, idegenek vagy űrhajók keringenek, de várhatóan előbb-utóbb hallani fogunk róluk.</p><h2 style="text-align: center;">Zárás</h2><p style="text-align: justify;">A fentiekben a magyar sci-fi film történetét összefoglaló két blogbejegyzés után az elmúlt néhány év tudományos-fantasztikus vagy ahhoz kötődő fontosabb filmekjeit igyekeztem szemlézni. Az látható, hogy bár a tematika nem áll távol a magyar filmesektől, a különféle nagyjátékfilmes próbálkozások korántsem tökéletesek. Két-háromévente akad egy-egy jelölt, ami végül el is jut a mozikba vagy a tévé képernyőjére, de ezek is főleg személyes drámákra fókuszálnak, a sci-fi néha csak díszlet, máskor csak kiindulópont egy vizuálisan a jelenünktől nem annyira elrugaszkodott történet elmeséléséhez. Az sajnos biztos, hogy látványos, futurisztikus film csak magyar forrásokból nem fog készülni - ugyanakkor a rövidfilmek példáján látszik, hogy lehet lélegzetelállító animáció és többmilliós díszletek nélkül is izgalmas és érdekes alkotásokat készíteni. Úgyhogy bár hollywoodi mércével vett science fictionre ne számítsunk, én bizakodó vagyok, hogy a rendezők, forgatókönyvírók a jövőben még megtalálják majd a számításukat a tematikában. És továbbra is szívesen veszem, ha kommentben érkeznek még filmcímek, amikkel érdemes foglalkozni. Különösen rövdfilmek, hiszen ezeket csak korlátozottan lehet elérni, így könnyen radar alatt maradhatnak. Végezetül bátorítok mindenkit, hogy ha teheti, nézze meg a fent említett filmeket, és maga döntse el, hol tart ez a tematika itthon, és érdemes-e próbálkozni ilyen filmekkel.</p><p style="text-align: justify;"><i>Hamarosan olvasható a cikksorozat utolsó része, ami az animációs filmek világába tesz majd kitekintést - talán ez ma a hazai fantasztikum legizgalmasabb része a filmkészítésben.</i></p><p style="text-align: justify;"><br /></p></div>Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-86257544654428777882021-05-07T14:37:00.000+02:002021-05-07T14:37:27.788+02:00Bepillantás a magyar sci-fi film történetébe 2.<p style="text-align: justify;">A magyar film napját április 30-án tartják - 1901-ben ezen a napon mutatták be az első magyar filmet, <b>A táncz</b>ot. A 120. évforduló alkalmából kétrészes sorozatban szeretnék bepillantást nyújtani a hazai sci-fi filmek világába. Az első bejegyzés, ami a kezdetektől a rendszerváltásig igyekezett röviden felvázolni a tematika történetét, <a href="http://acelpatkany.blogspot.com/2021/04/magyar-scifi-film-1.html" target="_blank">itt található</a>. A második részben - szintén csupán nagyvonalakban - a kilencvenes és kétezres évek alkotásait vesszük végig, a teljesség igénye nélkül. (Az utóbbi évek termését pedig egy külön posztban szemlézem majd, ahogy a tervek szerint külön fogok bemutatni néhány izgalmas, a témába illő animációs filmet is az utóbbi évtizedekből.)</p><h2 style="text-align: center;">Amikor eljött a jövő</h2><p style="text-align: justify;">William Gibson mondta egyszer, hogy a jövő itt van, csak nem egyenletesen oszlik el a világban. Magyarországon a kommunista rendszer vége hozott el valamit ebből a jövőből. A változás és az ezzel együtt érkező különös újdonság légköre már korábban is érezhető volt, a nyolcvanas években mindenki feszegette a határokat, így ez az időszak egy sor izgalmas alkotást is eredményezett. Ezek közül az egyik Monory Mész András 1990-es (valószínű okkal mondhatjuk, kultikus) filmje, a <b>Meteo</b>, amit szokás "a magyar <i>Szárnyas fejvadász</i>ként" emlegetni. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtfubTNpE20FeZfnO0rv8ifWho9lFrARHBAo7L1Qy9srfjGuUatveZ0C49azyWp_AdAvaLMmi1x-f9sZtBCF7zKrnluORzOzRo5LkEZnYESwABJopZcww7xB3UCmVsiDR1AaGykWFXZ9MQ/s990/meteo.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="556" data-original-width="990" height="307" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtfubTNpE20FeZfnO0rv8ifWho9lFrARHBAo7L1Qy9srfjGuUatveZ0C49azyWp_AdAvaLMmi1x-f9sZtBCF7zKrnluORzOzRo5LkEZnYESwABJopZcww7xB3UCmVsiDR1AaGykWFXZ9MQ/w544-h307/meteo.jpg" width="544" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Verő, Eckerman és Berlioz</td></tr></tbody></table><br /><a name='more'></a><p style="text-align: justify;">A <b>Meteo </b>nagyon furcsa film. Nem kapunk fogódzót arról, mikor és hol járunk, a részletekből sejthető, hogy egyfajta széthullóban lévő közeljövőben vagyunk, a forgatási helyszínekről pedig Budapest köszön vissza. Ebben a seholsincs jövőben fog össze két szélhámos, Berlioz (Eperjes Károly) és Verő (Varga Zoltán) a visszahúzódó meteorológussal, Eckermannal (Kistamás László), hogy utóbbi számítógépei segítségével meggazdagodjanak. Közben feltűnik a képben egy menekült lány, egy unatkozó titkárnő és pár maffiózó is. A történet persze igazából nem is fontos: ahogyan a világ, úgy a cselekmény is mintha szétesett volna, a film egy jelentős része például Berlioz, Verő és a hozzájuk csapódó titkárnő (Esztergályos Cecília) hol lassú, hol vad tánccal megszakított éjszakai "rohanása". Ennek legegyedibb, legmarkásabb része a kőbányai pincerencszerben forgatott jelenetek, amik valóban olyanok, mintha a <i>Szárnyas fejvadász</i> jövőjében lennénk, csak annak kelet-európai oldalhajtásában. A pincerendszert megtöltő figurák, még ha csak pár pillanatra is tűnnek fel, megragadják az ember figyelmét, akkor is, ha a piperkőc, néhol az őrületbe hajló Berliozt megformáló Eperjes szinte mindenkit lejátszik a vászonról. A <b>Meteo </b>egy furcsa korszak furcsa terméke, aki egyszer megnézi, az biztosan emlékezni fog rá. Nem lennék meglepve, ha több tanulmányt is írtak volna arról, milyen hatása volt a kilencvenes évek popkultúrájára és a magyar filmre. Az elmúlt pár évben egyébként újra elővették: <a href="https://roboraptor.24.hu/2020/03/03/meteo-monory-mesz-andras/" target="_blank">itt egy beszélgetés</a> hallgatható meg a rendezővel, <a href="https://index.hu/nagykep/2019/02/19/nekunk_is_van_egy_szarnyas_fejvadaszunk/" target="_blank">itt pedig</a> a forgatásról és kulisszatitkokról találni információkat és fotókat. (És ha valaki rendelkezik Filmio előfizetéssel, <a href="https://www.filmio.hu/details?id=10827182&type=0&bookmarkSeconds=0" target="_blank">ide kattintson</a>.)</p><p style="text-align: justify;">Bár azt hihetnénk, a rendszerváltás utáni "felszabadultság" magával hozta a sci-fi kánaánt, ez korántsem történt meg. Általában két alkotást találni, amit ide szoktak sorolni, mintkettő 1993-as. A <b>Vasisten gyermekei</b> ráadásul, bár a magyar Tóth Tamás első nagyjátékfilmje, inkább tekinthető orosznak, arról nem is beszélve, hogy itt még a Meteónál is nehezebb eldönteni, vajon tényleg a pusztuló közeljövőben járunk-e, vagy ez csupán a posztszovjet realitás. Bikácsy Gergely <a href="https://filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=1120" target="_blank">Filmvilágban megjelent kritikája</a> valamiféle végpusztulást lát a történetben, de mivel a cselekmény szinte sokadlagos mellékelem, csupán az epizódok és az ipari létesítmény lassú összeomlása marad nekünk támpontnak. Hasonlóan szegről-végről sci-fi a <b>Paramicha, vagy Glonci, az emlékező</b> című alkotás (rendezés és forgatókönyv Szederkényi Júlia). Itt egy idős cigányember, Glonci Miklós lesz egy kísérlet alanya: a tudósok egy gép segítségével kivetítik a gondolatait, ám a nem várt eredmények összezavarják a tudósokat - ezalatt pedig az öreg Glonci megszökik, és lassan a gép segítségével mintha saját emlékeinek rabjává válna. (Hogy a film vajon merített-e, és ha igen, mennyit Csernai Zoltán <i><a href="https://moly.hu/konyvek/csernai-zoltan-a-boldogsagcsinalo" target="_blank">A boldoságcsináló</a></i> címá történetéből, az érdekes kérdés a néző/olvasó számára.)</p><div style="text-align: justify;">És itt érkeztünk el a magyar televíziózás egyik újabb rossz emlékű pontjához. Ahhoz a sorozathoz, ami csak megerősítette az egyszeri nézőben, hogy bizony a sci-fi nem a magyaroknak való. Lehetséges, hogy ennek a három évig futó sorozatnak köszönhető, hogy a tudományos-fantasztikum nagyon sokáig szinte kikopott a filmkészítők repertoárjából. Igen, az <b>Űrgammák</b>ról van szó.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="375" src="https://www.youtube.com/embed/_LUTv6qa2kY" width="451" youtube-src-id="_LUTv6qa2kY"></iframe></div><p style="text-align: justify;">Aki hozzám hasonlóan a kilencvenes években volt gyerek, annak könnyen az emlékezetébe vésődhettek a fenti videó képei. Az <b>Űrgammák </b>keletkezéstörténete, megvalósítása és utóélete önmagában is egy kisebb könyvért kiált. Az 1995 és 1998 között futó, 160 részes sorozat célközönsége a fiatalok voltak, a célja pedig, hogy miközben "a lurkók" szórakoznak, egy kis ismeretet is magukra szedjenek. (Ez egyébként nem ördögtől való elképzelés, a Doctor Who is ilyesminek indult - bár az a hatvanas években volt.) Mindebből persze ma már csak a nevetséges díszletekre, Szulák Andrea borzalmas kosztümjére, a mindenki fülében megragadó (és onnan kiírthatatlan) Xénia lázra és a sorozat kapcsán kirobbant adatvédelmi botrányra emlékezhetünk. A történet szerint a drakvúfok ellen vívott űrháború egyik csatájából megmenekülő két idegen (Sörös Sándor és Szombathy Gyula) elrabol a Földről egy csapat gyereket, hogy segítsék őket a hajón a harcban. Mindeközben pedig a gyerekek mindenféle, a tankönyvekből ismerős problémával szembesülnek, aminek megoldása - elvileg - elmélyíti a tudást a nézőkben. Egy gond volt ezzel az egésszel: színvonaltalanságával hamar közröhej tárgya lett. (Mivel a közmédia előre leszerződött mind a 160 részre, még csak el se lehetett sumákolni az egészet.) És ha mindez nem lett volna elég, a sorozathoz szervezett diákklub-mozgalom körül hamarosan kisebb botrány tört ki: kiderült, a tagokról és politikai célra felhasználható adataikról is nyilvántartást vezettek. Aki kíváncsi, mit írt a sajtó a sorozatról, milyen figurák sertepertértek körülötte és hogyan nyilatkoztak róla az akkori politikusok, annak <a href="https://24.hu/kultura/2020/09/26/eretlenek-urgammak-kilencvenes-evek-magyar-ifjusagi-sorozatok/" target="_blank">ezt a cikket ajánlom</a>. Ami a mi szempontunkból fontos: az <b>Űrgammák</b>kal ismét egy, a Pirx pilóta kalandjaihoz mérhető sci-fi alkotást sikerült tető alá hozni.</p><h2 style="text-align: center;">Kisfilm, kis sci-fi</h2><p style="text-align: justify;">Ha őszinték akarunk lenni, a Meteo után szinte egyáltalán nem találni a rendszerváltást követő kb. két évtizedben komoly, a hazai viszonyokhoz mérten nagy költségvetésű, egészestés science fiction filmet. Az persze nem lehet mondani, hogy ötletek ne lettek volna, sőt, még az elkészítési stádiumba is eljutott néhány próbálkozás, de valahogy sose lett kész anyag egyből sem. Ugyanakkor, mivel a filmkészítés egyre "demokratikusabb" lett (köszönhetően többek között a számítógépek elterjedésének, amik nemcsak pl. a vágásban, de a sci-fi látványelemek létrehozásában is felhasználhatók voltak), viszonylag szép számmal készültek tudományos-fantasztikus kisfilmek. Ezek a profi rendezői munkáktól az amatőr színvonalig terjedtek.</p><p style="text-align: justify;">Sok kisfilm jellemzője a posztapokaliptikus környezet, ilyen például az <b>Uno </b>(2002, r. Dyga Zsombor), ami mintha Luc Besson <i>Élethalálharc</i>ának nyomdokaiban akarna haladni. Szereplői nem beszélnek, csak egy elhagyott sóbányára hasonlító helyen botorkálnak, néha egymásnak esnek, néha meg a rájuk támadó, fehér ruhás emberek (zombik?) rohamát verik vissza. Meg kell vallanom, bár a film <a href="https://film.indavideo.hu/video/f_uno" target="_blank">online megnézhető</a>, nem tudnám jó szívvel ajánlani senkinek. Hasonlóan nehezen befogadható Csátich Renátó (egyébként <a href="https://www.youtube.com/watch?v=tLlXIUJr3iw&ab_channel=RenatoCsatich" target="_blank">szintén online elérhető</a>) mintegy egy órás filmje, a <b>Szulamit</b>. Az ugyancsak posztapokaliptikus jövőben játszódó love storyt igazán az teszi furcsává, hogy rendre megszakítják a történetet a forgatásról készült werkfilmes jelenetekkel, ezzel valószínűleg még a legbátrabb filmrajongóknak is feladva a leckét.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKIIXLwgHJrogtmOPuQ_xWo0HLdK1OCwo-lNhnxM6wigfAVvIMrhByVdMf50VHt0u7yXcg_GLtdk36QDCNh700_7eY3y6BSA8zjb0ElUSXnJdP7m8nWHqu2431qG_UmzKmuu2iUrFe1xPi/s1000/639.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="628" data-original-width="1000" height="298" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKIIXLwgHJrogtmOPuQ_xWo0HLdK1OCwo-lNhnxM6wigfAVvIMrhByVdMf50VHt0u7yXcg_GLtdk36QDCNh700_7eY3y6BSA8zjb0ElUSXnJdP7m8nWHqu2431qG_UmzKmuu2iUrFe1xPi/w473-h298/639.jpg" width="473" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><i>A 639. baba</i></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Mindenképpen a jobban sikerült darabok közé tartozik Dési András György és Móray Gábor 2005-ös kisfilmje, <b>A 639. baba</b> (<a href="https://vimeo.com/256245794" target="_blank">itt megtekinthető</a>). Itt profi színészek (Scherer Péter és Murányi Tünde) történetébe nyerünk bepillantást, egy olyan világba, ahol valami rejtélyes vírus miatt az emberek külön élnek egymástól, nem érintkezhetnek, emiatt teljesen elmagányosodnak. <strike>(Ismerős?)</strike> A retro bútorok, ruhák és tévéadások mögött megbúvó high-tech megoldások érdekessé teszik az alkotást, még ha az egész csak néhány mozzanatot villant fel a kitalált világából.</p><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">A másik téma, amivel gyakran eljátszanak az alkotók, az idő. Talán azért is, mert egy időutazással operáló film nem a díszleteivel vagy az effektekkel, hanem az ötletével és a frappáns megoldásaival tud igazán működni - ezek közt meglepően jó darabokat találni. Madarász Isti </span><b style="text-align: left;">Előbb-utóbb</b><span style="text-align: left;"> (2006) című alkotásában például a második világháború lesz a helyszín: a nácik rabokon kísérleteznek, hogy kifejlesszenek egy szérumot az időutazáshoz. Ám mint minden ilyen kísérlet, ez is nem várt hatást hoz. A kétszereplős darab nagyon hatásos (</span><a href="https://film.indavideo.hu/video/f_elbb-utbb" style="text-align: left;" target="_blank">itt megtekinthető</a><span style="text-align: left;">), olyasmi, amit kifejezetten érdemes megnéznie annak, aki szereti a jó rövidfilmeket. Szintén az időutazással foglalkozik Grigor Attila filmje, az <b>Ember a tükörben</b> (2004), ami állítólag Frederick Brown <i>A tükörterem</i> című novellájának ötletét veszi alapul. Itt egy férfi 1954-beli önmagát juttatja ötven évvel későbbre. (A filmből csak <a href="https://videa.hu/videok/filmklub/film-animacio/ember-a-tukorben-reszlet-gigor-attila-rovidfilm-1D40SRKL2AZAmxTK" target="_blank">részlet érhető el</a>.)</span></p><p style="text-align: justify;">Ennek az időszaknak egy sajátságos alkotása az <b>Első szerelem</b> 2008-ból. Enyedi Ildikó 20 perces rövidfilmjében egy kamaszlány (akit Enyedi saját lánya alakít) az interneten megismerkedik egy visszahúzódó fiúval. Ám amikor az első randira sor kerül, kiderül, hogy a fiú egy földönkívüli. (A film <a href="https://film.indavideo.hu/video/f_els_szerelem" target="_blank">itt található</a>.) A több filmfesztiválon is díjnyertes történet visszafogott, egyszerű, a rendezőre jellemző finom apróságokkal mutatja meg a kamaszszerelem bensőségességét. (Pár gondolat Enyeditől <a href="http://www.muvesz-vilag.hu/film/hirek/11779" target="_blank">itt olvasható</a> a filmjéről.) A rendező egyébként sokáig dolgozott egy másik, sci-fi kötődésű projektjén: a <b>Szelíd interface</b> 2001-től kezdve terítéken volt, több jelenetet is leforgattak már hozzá, de végül sosem fejeződött be. A film középpontjában Szilárd Leó állt volna (őt Paul Giamatti alakította, vele készültek is felvételek), akit egy számítógépes játékot játszó, 2000-es években élő diáklány történetén keresztül ismerhettünk volna meg. (Enyedi a filmről <a href="https://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/enyedi1122/" target="_blank">egy 2006-os interjúban</a> is beszélt.)</p><h2 style="text-align: center;">Valami, de még mindig nem az igazi</h2><p style="text-align: justify;">Emlékszem, 2009-ben elég nagyot szólt Pater Sparrow első nagyjátékfilmje, a titokzatos című <b>1</b>. Az egyébként magyar, de Londonban tanult rendező művét még manapság is felemlegetik, pláne ha hazai sci-fikről van szó. Az <b>1</b> persze inkább vizualitásában sci-fi (mondjuk abban nagyon), egyébként egy fura, kusza, olykor talán mély, de végül közhelyekbe fulladó metafizikai <i>valami. </i>Az alapja Stanisław Lem könyve, <i>Az emberiség egy perce</i>; a filmben egy könyvesboltban minden könyv ugyanannak a könyvnek egy példányává változik (lényegében ez Lem kötetének megfelelője). Ebben a könyvben pedig számadatok vannak a mindennapi életre vonatkozóan, mint például hogy mennyi embert ütnek el autóval a Földön egy perc alatt, hány férfi csalja meg épp a feleségét és így tovább. Hamarosan megjelenik a Valóságvédelmi Hivatal, hogy kiderítsék, ki áll a könyvek cseréje mögött. Az összes kötetet lefoglalják, a boltban tartozkodó négy embert - a tulajdonost (Mácsai Pál), a szeretőjét (Kerekes Vica), a takarítót (Czukor Balázs) és egy rejtélyes öregurat (Sinkó László) - pedig elszállítják egy titokzatos intézménybe. A különös nyomozással Phil Pitch (Mucsi Zoltán) foglalkozik, ám a kezdeti lendülete hamar megtörik a furcsa könyv körüli anomáliák hatására. Bár az <b>1</b> nem klasszikus értelemben vett sci-fi (hamar le is dobja magáról a történet nyűgjét, a rejtély megoldása pedig nem cél lesz, hanem eszköz a rendező kezében - hogy egészen pontosan mire, az egy jó kérdés), a szereplők pedig kétlábon járó filozófia-szöveggyűjteményekké válnak. Azonban tény, hogy a látványvilága kifejezetten izgalmas, a szocreál falak közötti, hol Lynchet, hol talán Cronenberget idéző miliő olyasmi, ami a legközelebb kerül a magyar filmben a "sci-fiséghez". Akit érdekel, az <a href="https://www.youtube.com/watch?v=5VorGmTXe84&ab_channel=endandend" target="_blank">itt az egész filmet megnézheti</a> <strike>ha nem legális, elnézést</strike>, a rendezővel pedig <i><a href="https://moly.hu/konyvek/karpati-gyorgy-schreiber-andras-szerk-a-sci-fi" target="_blank">A sci-fi</a></i> című filmes tanulmánykötetben is elolvashat egy interjút a projektről.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtjOVVBYDYB84Odqdxikxll5i8Q5H680motadpYBV_D8YbtBAkgr-42uGmD1GOM7EBDbm9RLk6cqb6pczKCDgDcrV0n4gOyhoYunVrd2f1Tm83pswKxTSpPDjdEY2rPkdYJljxxC4YOGd2/s1433/sparrow-1.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="768" data-original-width="1433" height="307" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtjOVVBYDYB84Odqdxikxll5i8Q5H680motadpYBV_D8YbtBAkgr-42uGmD1GOM7EBDbm9RLk6cqb6pczKCDgDcrV0n4gOyhoYunVrd2f1Tm83pswKxTSpPDjdEY2rPkdYJljxxC4YOGd2/w572-h307/sparrow-1.jpg" width="572" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vajon ki mondja a következő mély gondolatot?</td></tr></tbody></table><div><p style="text-align: justify;">2009-ben még egy film akadt, amit a sci-fik között szokás említeni, noha ez is csak érintőlegesen az: Vranik Roland <b>Adás </b>című alkotása egy meg nem nevezett helyen játszódik, ahonnak váratlanul eltűnnek a digitális képek. Nincs tévé, és az áramellátással is mintha gondok lennének. Egyfajta médiakritika lehet a film, ami inkább foglalkozik a szereplői lelkivilágával és a lassú élet ábrázolásával, mint a nagy rejtéllyel. Nem is mondanám, hogy a tudományos-fantasztikum rajongóinak megéri megnézni (egyébként <a href="https://film.indavideo.hu/video/f_adas" target="_blank">itt megtehetik</a>), inkább azoknak ajánlom, akik szeretik a melankólikus, sehová se tartó alkotásokat. Ugyancsak a nem annyira jól sikerült filmek sorát gyarapítja a 2014-es <b>Aura</b> (r. Bernáth Zsolt), amiben a főszereplő tinédzserek egy autóban ébrednek, amit valami különös búra ("aura") vesz körül, elzárva a szereplőket mindentől és mindenkitől. Az ifjúsági film nem kapott túl jó kritikákat, noha ötletekből itt nem volt hiány. Ezt is meg lehet nézni online <a href="https://www.youtube.com/watch?v=HfWe0J506r8" target="_blank">ezen a linken</a>.</p><h2 style="text-align: center;">Szilánkok a jövőből</h2><p style="text-align: justify;">Mindeközben a kisfilmek száma csak nőtt. Valószínűleg nincs olyan adatbázis, ami minden, sci-fi vagy sci-fi elemekkel operáló magyar rövidfilmet listázna, így nehéz is lenne megmondani, mennyi is készült az elmúlt két évtizedben. A rövid filmtörténeti áttekintést ezek közül hárommal szeretném zárni, amik talán reprezentatívak lehetnek a tematika szempontjából.</p><p style="text-align: justify;">Zsemberi Zsófia 2010-es főiskolai vizsgafilmje <b>A kemény csajok nem álmodnak</b>, ami Jeanette Winterson történetét veszi alapul. Egy olyan világban járunk, ahol az embereknek tilos aludniuk és álmodniuk, kivéve az erre külön szakosodott, hatósági engedéllyel rendelkezőknek. A főhősünk is ilyen álmodó, akinek álom és valóság közti életébe becsöppen a szerelem, de valahogy végül minden összekuszálódik. Az angol nyelvű vizsgafilm <a href="https://film.indavideo.hu/video/f_tough_girls" target="_blank">online megtekinthető</a>, és bár végül nem sikerült hatásosan kibontania a mondanivalóját és a világát, a formai elemek és az atmoszféra valamennyire kiegyenlítik ezt a helyzetet. </p><p style="text-align: justify;">Második kisfilmünk Bánhegyi Béla 2014-es munkája, az <b>Interkozmosz</b>. Igazából nem is biztos, hogy ezt sci-finek lehet tekinteni, bár kapcsolódik a tematikához: a film névtelen főhőse (akit Szőke András alakít), a sci-fiket jól láthatóan szerető középkorú férfi egyedül él egy magyar faluban. Az ő egy napját követhetjük nyomon, ahogy a reggeli rutin után ellátogat a közeli hatalmas antennákhoz, majd éjjel hétköznapi és kevésbé hétköznapi dolgokkal igyekszik eltölteni az idejét otthonában. A <a href="https://transfesser.blog.hu/2015/11/20/interkozmosz_643" target="_blank">rendezővel készült interjú</a> alapján valamiféle képet kaphatunk a szintén <a href="https://youtu.be/oG4TRXbLZO4" target="_blank">legálisan megtekinthető</a> kisfilmről, de még így is nagyon sok tér jut a nézőnek a találgatásra. Amiért érdemes lehet ez a film a nyugodt, már-már meditatív zenéje mellett az, hogy láthatjuk a taliándörögdi <a href="https://www.hte.hu/fooldal/-/hir/40-eves-a-taliandorogdi-urtavkozlesi-allomas" target="_blank">űrtávközlési földi állomást</a>. Számomra már ezért megérte megnézni.</p><p style="text-align: justify;">Végezetül pedig következzen <b>A hívó</b> (2013), ami talán a legambíciózusabb és legjobban sikerült science fiction kisfim ebből az időszakból. Odegnál Róbert saját képregénye alapján álmodta meg ezt a future noir történetet, ami a futurisztikus látványt keveri a Kádár-kori esztétikával, mindezt pedig meglocsolja gyilkossággal, verőemberekkel, látókkal és egy jó nagy kinyomozandó rejtéllyel. És bár a tervezett másik Odegnál sci-firől nincs hír (<a href="https://index.hu/kultur/cinematrix/2015/01/23/magyar_sci-fi_a_hivo_indavideo_film/" target="_blank">részletek itt</a>), illetve a bejelentett "folytatás", a <a href="https://www.kickstarter.com/projects/halperyn/the-dark-lens" target="_blank">The Dark Lens</a> megvalósítása is még várat magára, <b>A hívó</b> önmagában is hivatkozási alapként szolgálhat a magyar sci-fi filmek világában. A kisfilm <a href="https://www.youtube.com/watch?v=rfFxMbctrdg&ab_channel=RobertOdegnal" target="_blank">online itt található</a>, jó szórakozást hozzá!</p><h2 style="text-align: center;">Előre a jövőbe!</h2></div><p style="text-align: justify;">Eredetileg két részben szerettem volna végigvenni röviden, hogyan alakult a tudományos-fantasztikum a hazai filmgyártásban. Azonban már az első bejegyzés írása közben rá kellett jönnöm, hogy ez olyan nagy falat, amihez ennyi hely kevés. Most, a második bejegyzés végén eljutottunk a kétezertízes évek közepére. A magyar film az elmúlt egy-másfél évtizedben véleményem szerint erőteljes változáson ment át, egyre markánsabb zsánerfilmek, erős és karakteres képi világgal dolgozó alkotások készültek. A mind jobban felszabaduló alkotók bátran nyúltak és nyúlnak ma is a legkülönfélébb ötletekhez - ez pedig nagyon is kedvez a sci-finek. Ha nem is árasztanak el bennünket az ilyen filmek, de látványosan megnőtt a számuk - ennek nyomán döntöttem úgy, hogy két további bejegyzést szentelek a témának: az egyikben a közelmúlt sci-fijeit és a várható alkotásokat járom majd körbe, a másikban pedig a szintén pezsgő animációs film világából szemezgetem ki a témába vágó műveket. </p><p style="text-align: justify;">Ami pedig az eddigieket illeti, már önmagában a filmek, sorozatok és rövidfilmek felsorolása, összegyűjtése komoly kutatómunkát igényelne - de még ennél is izgalmasabb lenne mindezek elemzése. Felfedni, mi foglalkoztatta az alkotókat, voltak-e több műre, korszakokra jellemző jegyek, és hogy vajon hatottak-e egymásra a filmek és alkotók, volt-e kapcsolat a sci-fi más ágaival vagy a külföldi művekkel. Egy ilyen vizsgálat roppant izgalmas összefüggésekre (és esetleg hiányosságokra) deríthetne fényt, amivel a magyar film története még kerekebbé válhatna. </p><p style="text-align: justify;">A blogbejegyzésekhez kiindulópontul szolgáltak az alábbi írások:</p><li><span style="box-sizing: border-box;"><a href="https://magyar.film.hu/filmhu/magazin/lassuk-a-magyar-sci-fi-rovideket" target="_blank">Csiger Ádám: Cyberpunktól a túlélőfilmig</a> (Filmhu)</span></li><li>Fazekas Máté: <span style="box-sizing: border-box;">Tudományos-fantasztikus lakmuszpapírjaink (Metropolis 2010/1)</span></li><li><span style="box-sizing: border-box;"><a href="https://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=9873" target="_blank">Németh Attila: Mondjam vagy mutassam?</a> (Filmvilág, 2009/10)</span></li><li><a href="https://magazin.apertura.hu/film/egy-lepes-elore/27/" target="_blank">Pápai Zsolt: Egy lépés előre, fél hátra</a> (Apertúra)</li><p style="text-align: justify;"><i>Ha akad kérdésed, megjegyzésed, vagy hiányolsz egy általad ismert sci-fi alkotást, kommentelj, ezzel is segítve a hazai tudományos-fantasztikus film világának jobb megismerését.</i></p><p style="text-align: justify;"><i><br /></i></p>Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-79073772962665173082021-04-30T09:46:00.005+02:002021-05-02T15:59:57.484+02:00Bepillantás a magyar sci-fi film történetébe 1.<p style="text-align: justify;">2018 óta április 30-án ünneplik <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/A_magyar_film_napja" target="_blank">a magyar film napját</a>, ugyanis 1901. április 30-án mutatták be az első magyar filmet, <b>A táncz</b> című alkotást. Ennek alkalmából két blogbejegyzésben szeretnék rövid bepillantást nyújtani a hazai filmgyártás hozzám nyilvánvalóan közelebb álló szegletébe, a magyar sci-fi film történetébe. Természetesen ez csak egy rövid áttekintés lehet, nem teljességre törekvő gyűjtés - a célom az, hogy érdekességeket mutassak be, árnyalva azt az itthon bevett vélekedést, hogy a science fiction (avagy a tudományos-fantasztikum) idegen a magyar filmes hagyományoktól, és nincs olyan alkotás, ami érdemes lenne a nézők figyelmére. </p><p style="text-align: justify;">A kétrészes blogbejegyzés első darabja ez az írás, ami a kezdetektől a rendszerváltásig tekinti át a filmeket.</p><h2 style="text-align: center;"><b>Az első fecskék</b></h2><p style="text-align: justify;">Ahogyan a Filmtett is kezdi a témánkhoz kapcsolódó <a href="https://www.filmtett.ro/cikk/a-leleklato-sugar-fantasztikum-a-magyar-nemafilmben-1/" target="_blank">cikkét</a>, a filmművészetben elég korán megjelent a történetmesélés, sőt, a fantasztikum is, elég csak Georges Méliès <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=ZNAHcMMOHE8&ab_channel=BilliBrassQuintet" target="_blank">Utazás a Holdba</a></i> című, 1902-es (!) alkotására gondolnunk. Itthon is akadnak a fantasztikummal kísérletező, ilyen történeteket feldolgozó filmek, bár nem sok tiszta sci-firől beszélhetünk. (Már csak azért sem, mert maga a tematika is még épp elkezdett kiforrni.) Az első, sci-fiként aposztrofált film például - amit egy arisztokrata társaság készített - még nem is kimondottan tudományos alapokra épül. Az 1914-es <a href="https://filmarchiv.hu/hu/aktualis/hirek/a-haromszaz-eves-ember" target="_blank"><b>A háromszázéves ember</b></a> főhőse a XVII. századból kerül át egy álom segítségével a XX. század elejére, ahol elnyerheti szerelme csodaszép leszármazottjának kegyeit. A némafilm - mint a korszak legtöbb filmje - sajnos egészében elveszett, csupán forgatási képekből, fotókból tudták rekonstruálni (ezt egyébként a linken meg lehet nézni).</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEichDtIR7tFFnT2_gMIxXwv_cffrUg0pOff7y1vRs5S8uqjh4uMIFP3atURpwwiw9I-NTscnCZgwfm6fkk3QqEWVQbn1UVZPa7bYFkyarvCpy8VfA_DAz3nEd67wHpdHYO_SWSvmX7ENecM/s870/A_haromszaz_eves_ember_E37031_tanc.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="652" data-original-width="870" height="308" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEichDtIR7tFFnT2_gMIxXwv_cffrUg0pOff7y1vRs5S8uqjh4uMIFP3atURpwwiw9I-NTscnCZgwfm6fkk3QqEWVQbn1UVZPa7bYFkyarvCpy8VfA_DAz3nEd67wHpdHYO_SWSvmX7ENecM/w410-h308/A_haromszaz_eves_ember_E37031_tanc.jpg" width="410" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Táncjelenet a filmből, balra a háromszáz éves ember</td></tr></tbody></table><br /><span><a name='more'></a></span><p style="text-align: justify;">Hasonlóan a némafilmkorszak többi sci-fijéről (vagy más fantasztikus témájú filmjeiről) főleg újságokból rendelkezünk információkkal, plakátok tanúskodnak a <b>Tryton </b>(1917, rendezte Deésy Alfréd) bemutatójáról (amiben a mitikus lény történetének szintén a szerelem áll a középpontjában), vagy a sokkal inkább ide illő, szintén Deésy rendezte <b>A léleklátó sugár</b> (1918) vagy <b>A nap lelke</b> (1920. r: Beöthy Zoltán) - mindegyikben tudományos ismeretek, felfedezések állnak a középpontban, még ha ma már megmosolyogtató ötleteket is vonultatnak fel. <a href="https://index.hu/kultur/cinematrix/2018/11/23/deutsch_richard_a_fold_halala_kurutz_marton_az_elveszett_nagypapa/"><b>A Föld halála</b></a> (1935) című filmet - amiben egy csillagász felfedez egy Föld pályáját keresztező üstököst - szintén fotók és filmszalag-részletek segítségével rekonstruálták (<a href="https://indavideo.hu/video/A_Fold_halala" target="_blank">itt megtekinthető</a>).</p><p style="text-align: justify;">A hangosfilm megjelenése után azonban sokáig még ennyi tudományos-fantasztikus alkotás sem készült - bevallom, eddig egyre sikerült ráakadnom (bár filmarchívumokban és filmtörténeti szakkönyvekben még nem kerestem), és ez az 1942-ben bemutatott <b>Szíriusz</b>. Hamza D. Ákos rendezése Herczeg Ferenc azonos című történetén alapul (ezt talán legkönnyebben <i><a href="https://moly.hu/konyvek/csernai-zoltan-szerk-a-radiumkiraly" target="_blank">A rádiumkirály</a></i> című kötetben lehet megtalálni), főhőse a kalandvágyó, de lecsúszott nemes, Tibor Ákos gróf, aki Sergius professzor felhívására jelentkezik. A professzor lányát és vagyonát ígéri annak, aki társa lesz az időgépének tesztjében - így kerül vissza hősünk a XVIII. századba, ahol még saját ősével is találkozik. A film főszereplője Szilassy László, szerelmét pedig a kor egyik legkedveltebb színésznője, Karády Katalin alakítja. A klasszikus időutazásos elemeket felvonultató alkotás (amiben mai szemmel már megmosolyogtató a tudományos fejtegetések alapja) talán akkor válik igazán izgalmassá, ha belegondolunk a mondanivalójába: miközben Tibor Ákos elítéli a Habsburgoknak behódoló magyar nemeseket, a nézőben felmerülhetnek párhuzamok a világháborúban német szövetségesként harcoló Magyarország helyzetével. Nem tudom, ez mennyire volt tudatos lépés, vagy hogy volt-e visszhangja, mindenesetre ez ad némi pluszt a szórakoztató, de nem annyira maradandó alkotásnak.</p><h2 style="text-align: center;"><b>Kis ország, kis sci-fi</b></h2><p style="text-align: justify;">Ahogyan a sci-fi az irodalomban, úgy a filmben is szinte teljesen eltűnt a második világháború után. A filmtörténettel foglalkozó cikkek következő említésre méltó alkotásként <b>Az idő ablakai</b>t nevesítik 1969-ből. (Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a <b>Mézga család</b> mellett, aminek első epizódjait 1968-ban mutatták be.) </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjadQtG4mHRdj3KVPrq9Z_ktSOf8c-pCpKPxZfz_WWh56F3xGU5_YT6MW2Lk9XxLPktixXfOEHQOzWyD2xwRDbKe16XRD5se_26Dr2kXlNMhyghJqgobY04rmoSByyD94MSDswj819WEE6C/s649/ido_abl01-FSZM1969-34-16.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="649" height="375" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjadQtG4mHRdj3KVPrq9Z_ktSOf8c-pCpKPxZfz_WWh56F3xGU5_YT6MW2Lk9XxLPktixXfOEHQOzWyD2xwRDbKe16XRD5se_26Dr2kXlNMhyghJqgobY04rmoSByyD94MSDswj819WEE6C/w485-h375/ido_abl01-FSZM1969-34-16.jpg" width="485" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jelenet a filmből (A <i>Film Színház Muzsika</i> képes beszámolójából)</td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">A film érdekessége, hogy a forgatókönyvét Kuczka Péter (a Kozmosz Fantasztikus Könyvek és pár évvel később a Galaktika főszerkesztője) írta. Fejér Tamás rendezése nemzetközi szereplőgárdával (a lengyel Beata Tyszkiewicz és Krzystina Mikolajewska, az NDK-beli Heidemarie Wenzel, a bolgár Ivan Andonov, valamint Gábor Miklós és Darvas Iván) készült, amolyan igazi vasfüggönyön inneni sci-fi: a Földet elpusztította egy szörnyű fegyver (itt kvarkbombának hívják), és a hibernációból felébredt öt túlélő próbálja megtalálni a kiutat a földalatti bunkerből, közben viszont egymással is szembekerülnek. A film a trieszti Fantasztikus Filmek Fesztiválján elnyerte a zsűri díját - ennek ellenére a <a href="http://gabormiklos.blogspot.com/2011/04/gabor-miklos-sci-fi-ben.html" target="_blank">magyar</a> és <a href="http://gabormiklos.blogspot.com/2011/11/az-ido-ablakai-kulfoldi-visszhangok.html" target="_blank">nemzetközi</a> sajtóvisszhangja eléggé megosztó lett. </p><p style="text-align: justify;">Ezt követően, ha nem is tobzódott a magyar filmgyártás a tudományos-fantasztikus művekben, de néhány évente akadt egy-egy ilyen alkotás. Ezek főleg rövid, 20-50 perces tévéfilmek voltak, legtöbbször irodalmi adaptációk: az 1970-es <b>Jövőhistóriák</b>, ami négy novella (Robert Sheckley: <i>Nugent Miller és a lányok</i>. Primo Levi: <i>A verzifikátor</i>, H. B. Hickey: <i>Hilda</i>, Henry Kuttner: <i>Android</i>) történetét dolgozza fel, az 1975-ös <b>Világok boltja</b> (Robert Sheckley alapján), az 1977-es <b>Űrtörténetek </b>( Alan Nourse-tól <i>A hamisítvány</i> és Eric Frank Russel klasszikusa, a <i>Halandzsa</i>) vagy az 1979-es <b>Csillagűzött szerető (</b>William W. Stuart novellájából<b>)</b>. Önálló történetből a hetvenes években keveset találni, az egyik ilyen a <b>Rejtélyes égitest</b> (1973, r. Nemere László), aminek (talán nem meglepő) szintén Kuczka írta a forgatókönyvét. Ebben a földi tudósok titokzatos űrbéli jeleket fognak, és hamarosan meg is próbálnak kapcsolatba lépni a jel küldőivel.</p><h2 style="text-align: center;"><b>A jövő filmese</b></h2><p style="text-align: justify;">A magyar sci-fi film "hőskorához" azonban nem Kuczka neve kapcsolódik igazán, hanem Rajnai Andrásé. A Magyar Televíziónál dolgozó forgatókönyvíró-rendező ars poeticája szerint a modern filmtechnikai eszközökkel el kell szakadni a valóságtól, az "elektronikus költészettel" olyan képi világokat és ezáltal befogadói élményt kell teremteni, ami a modern (sőt, a jövőbeli) emberhez méltó. Még amikor nem alkalmazott pszichedelikus látványvilágot, akkor is előszeretettel használt vizuális effekteket. A mi szempontunkból érdekes filmjei <b>A halhatatlanság halála</b> (1976), <b>Az orchideák bolgyója</b> (1976), az <b>Aelita </b>(1980) (amik mellett több mitológiai témájú filmet készített, vagy a <b>Guliver a törpék országában</b>t 1974-ben), valamint a nyolcvanas évek kírésleti kisfilmje, a <b>Régi idők sci-fije </b>(1982), az önálló történetből készült, és talán Rajnai science fiction filmjeinek csúcsát jelentő <b>A gyémántpiramis</b> (1985), és a mindenki által ismert, hírhedt <b>Pirx pilóta kalandjai</b> (1972).</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEhorVUXSBzNW_AO33RuUNjyoYBrJOFBnFWrKaxUzdeLOFn6JeURQFSxvAg5iRHVgYfygQJqyLAfoJMnRfow093p-fMeQZRG-60jhp4gMGV-I-utrqXBbuDPXcDusM7Gax5IAOwgqM48Mg/s612/gyemant.png" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="421" data-original-width="612" height="367" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEhorVUXSBzNW_AO33RuUNjyoYBrJOFBnFWrKaxUzdeLOFn6JeURQFSxvAg5iRHVgYfygQJqyLAfoJMnRfow093p-fMeQZRG-60jhp4gMGV-I-utrqXBbuDPXcDusM7Gax5IAOwgqM48Mg/w534-h367/gyemant.png" width="534" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Felfedezők az idegen bolygón - <i>A gyémántpiramis</i></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">A <b>Pirx pilótá</b>ról valószínű még az is hallott, aki egy percet sem látott belőle. Stanisław Lem novelláinak nem túl színvonalas adaptációja még ma is ikonikus a háztartási eszközökből összebarkácsolt és futurisztikusnak eladott díszletekkel és a már-már komikus jelenetekkel. Nem meglepő, hogy a bemutatásakor is sok néző és tévé/filmkritikus teljesen elképedt. Igaz, hogy a magyar közönség nem tobzódhatott a sci-fikben (a <i>2001: Űrodüsszeiá</i>t is csak 1979-ben, 11 évvel az elkészülte után mutatták be a mozik!), de ennek ellenére se találta meg Rajnai a számítását. (Persze honnan nézzük, hiszen még ezután is sok filmet készíthetett.) Minderről egyébként <a href="https://24.hu/kultura/2019/05/19/pirx-kalandjai-magyar-sorozat-sci-fi-rajnai-andras/" target="_blank">ebben a részletes cikkben</a> lehet olvasni.</p><p style="text-align: justify;">Aki nem tudja elképzelni, milyen is lehetett egy Rajnai-film, annak (erős rákészülés után) ajánlom a <b>Régi idők sci-fijé</b>t, amit egyszerűbb, ha most beágyazok:</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="402" src="https://www.youtube.com/embed/aF0vmlNCzrg" width="484" youtube-src-id="aF0vmlNCzrg"></iframe></div><br /><p style="text-align: justify;"><b>A gyémántpiramis</b> talán a rendszerváltás előtti hazai sci-fi egyik legambíciózusabb darabja (<b>A feladat</b>tal karöltve, de arról majd később). A történet szerint a Roger kapitány (Trokán Péter) vezette mentőűrhajó egy vészjelzést követve érkezik egy ismeretlen bolygóra, ahol halott űrhajósokat majd idegen lények nyomait találják. Természetesen hamarosan kiderül, hogy nem csak a bolygó tartogat titkokat, hanem az űrhajósok közt is akadnak elhallgatott információk. Aki ennél is többet szeretne tudni a történetről, annak kedvcsinálónak <a href="https://holdkomp.hu/csomozi-2-szomszedok-egy-tavoli-bolygon-gyemantpiramis/" target="_blank">ezt az írást ajánlom</a>. Ami a megvalósítást illeti, magán viseli Rajnai keze nyomát, a zöld (kék?) háttér adta lehetőségeket igyekeztek feldobni a számítógépes animációkkal, a díszletnél pedig erősen az indusztriális irányba hajlottak. Hogy mást ne mondjunk, ma már csodás filmtörténeti relikvia, a magyar filmgyártás állatorovosi lova, amiben a vijjogó számítógépnél talán csak a díszletben néha esetlenül mozgó színészek lehetnek bosszantóbbak. Sokat elárul <b>A gyémántpiramis</b> utóéletéről, hogy egy urban legend szerint a forgatás során használt lángszórók egyikével sikerült felgyújtani a díszletet. Nem tudom, hogy ez igaz-e, de látva a végterméket, bármi elképzelhető...</p><h2 style="text-align: center;">Dilemmák felnőtteknek...</h2><p style="text-align: justify;">Természetesen a rendszerváltás előtt nem csak Rajnai készített sci-fi filmeket, ill. nem volt benne a keze minden ilyen alkotásban. Az viszont tény, hogy rajta kívül nem igazán próbálkozott senki távoli bolygókra vagy a messzi jövőbe helyezni a filmek történeteit. És még ha nem is a Földön játszódott a cselekmény akkor is főleg pár szobabelsővel és egyenruhával próbálták elhitetni a nézőkkel, hogy nem az "itt és mostban" járunk. Ez persze nem jelentette azt, hogy ezek a művek témáikkal ne lettek volna ambíciózusak.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmOQK27Sx211jG8wNB3QpZvVprpq_CORayFS2tZKBHC1nOiqnYX7-U-mlz-hb6s2J-mz2_1sbynnfStrkMF6PBniWAtd10lfF_dY58LzvzfuhW27vyim-tg-xlKss-hyPH03uZC6vTYGnI/s708/feladat.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="564" data-original-width="708" height="461" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmOQK27Sx211jG8wNB3QpZvVprpq_CORayFS2tZKBHC1nOiqnYX7-U-mlz-hb6s2J-mz2_1sbynnfStrkMF6PBniWAtd10lfF_dY58LzvzfuhW27vyim-tg-xlKss-hyPH03uZC6vTYGnI/w578-h461/feladat.jpg" width="578" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A <i>Film Színház Muzsika</i> fotója</td></tr></tbody></table><br /><p></p><div style="text-align: justify;">A legjobb példa erre Zsoldos Péter klasszikus regényének háromrészes tévéváltozata, <b>A feladat</b> 1975-ből. A forgatókönyvet az író és Várkonyi Gábor rendező közösen jegyzik, a főbb szerepekben pedig Rajhona Ádám, Paláncz Ferenc és Kiss Jenő tűnik fel. A háromszor egyórás adaptáció szinte tökéletesen követi a regény cselekményét: a Galateia felderítőhajó legénysége egy baleset miatt meghal, ám halála előtt Gill, a pszichológus sikeresen lemásolja a tudatát az űrhajó számítógépébe. Az idegen bolygón eltöltött évszázadok múltán aztán a hajó fogjul ejt egy primitív őslakost, akinek tudatába beplántálja Gill másolatát. Az újjáéledt Gillnek pedig egyetlen célja lesz: elvégezni a feladatot, hazajutni a megszerzett információkkal a Földre. A tévéfilm végigköveti ahogy újabb és újabb "Gill másolatok" térnek magukhoz, és kerülnek konfrontációba, miközben igyekeznek végrehajtani a feladatot. Az ikonikus zene (felcsendül a Pink Floyd!) és a néha felbukkanó külső helyszínek atmoszférája mellett korántsem tökéletes a film: sokszor túl lassú, a párbeszédek, monológok, narrációk miatt könnyen elveszítheti a nézőt. Nagy erénye viszont, hogy a regény témáját, az erkölcsi, etikai kérdéseket szintén alaposan körüljárja, nem véletlenül nevezhetjük a korszak legambíciózusabb sci-fijének.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A másik film, amihez Zsoldosnak köze volt, a szintén háromrészes <b>A bunker</b> (1978), aminek Boldizsár Miklóssal közösen írta a forgatókönyvét és Horváth Ádám rendezte. A szereplők között sok ikonikus színész felbukkan, mint Inke László, Agárdy Gábor, Sztankay István vagy Sinkovics Imre. A történet szerint újsághirdetéssel toboroznak résztvevőket egy kísérlethez, amiben a föld alatt, egy luxusbunkerben zárják össze a jelentkezőket, hogy megtudják, hogyan viselkednek. De ahogy az lenni szokott, semmi nem megy zökkenőmentesen. <b>A bunker</b>nek ugyanazok a hibái, mint a kor sok magyar tévéfilmjének: túl hosszú, a párbeszédek túl bő lére eresztettek, a színészeknél pedig néha érezni, hogy "csak játszanak". Ugyanakkor izgalmas nézni, ahogy a különféle karakterek alakulnak, az összezárt csoport csiszolódik és felszínre törnek a rejtett tulajdonságok az emberekben. Még ha kissé otromba darab is, a klasszikus lélektani filmek sorába illeszkedik. Valamennyire hasonló <b>Az erőd</b> című 1979-es Szinetár Miklós film is (ez már nem tévéfilm!), aminek Hernádi Gyula kisregénye adta az alapját. Igazából csak a magyar viszonylatban lehet ezt sci-finek tekinteni: egy fiktív állam gazdagjai szórakozásból háborúsdit játszanak, aminek aztán többen áldozatul is esnek.</div><p></p><h2 style="text-align: center;">...és gyerekeknek</h2><p style="text-align: justify;">Idehaza a sci-fi nem annyira a filmekben, tévésorozatokban vált népszerűvé, hanem az animációs filmekben, gyereksorozatokban. Említettük már <b>A Mézga család</b>ot, ami 1968 óta a mai napig népszerű: a Kádár-kor átlagos családja különféle kalamajkákba keveredik egy XXX. századbeli leszármazottjuk, MZ/X különös ajándékainak köszönhetően. De talán még ennél is izgalmasabb tudományos-fantasztikus szempontból a <b>Mézga Aladár különös kalandjai</b><b style="font-style: italic;">. </b>Az 1972-ben bemutatott, 13 részes sorozatban Mézgáék kiskamasz fia, a zseniálisan okos Aladár felfújható űrhajójával és beszélő Blöki kutyájával éjszakánként sorra járja a legkülönfélébb bolygókat, és hol új ismereteket oszt meg a fiatal nézőkkel, hol erkölcsi dilemmákba kerül, hol pusztán csak vicces vagy izgalmas kalandokba keveredik.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdWWsjoWQkv5WsOH2cDTVuc8Iu88au-72_6-POnFxshxguE3Uhhz2wJYH9swo42WPoJp7nP_E9ME74j7fBLpwDRPXKfAgNqzPrX_yiCJJTo60t8QwwBeghrrbKuQQYiOsg03nr8UnLP-Hf/s689/alad%25C3%25A1r-mikrobi.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="260" data-original-width="689" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdWWsjoWQkv5WsOH2cDTVuc8Iu88au-72_6-POnFxshxguE3Uhhz2wJYH9swo42WPoJp7nP_E9ME74j7fBLpwDRPXKfAgNqzPrX_yiCJJTo60t8QwwBeghrrbKuQQYiOsg03nr8UnLP-Hf/w567-h214/alad%25C3%25A1r-mikrobi.jpg" width="567" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">A másik népszerű rajzfilmsorozat, a <b>Mikrobi </b>eredetileg rádiójáték volt. Botond-Bolics György sci-fi író (valamint egyébként mérnök) és László Endre (a <i>Szíriusz kapitány</i> sorozat atyja) közös munkájából született meg a kotnyeles robot, aki kénytelen dajkaként elkísérni a gondjaira bízott gyerekeket a világűr különböző helyeire és ott mindenféle kalandot átélni. A rádiójáték 1969-ben indult, a rajzfilmváltozat pedig 1976-ban, összesen 13 epizód készült belőle.</p><p style="text-align: justify;">A gyerekeknek, fiataloknak készült sorozatok közt nemcsak rajzfilmek akadtak, amik éltek a sci-fi nyújtotta lehetőségekkel. 1978-ban mutatták be a <b>Snuki </b>című tévéfilmet, amiben a nagypapánál "üdülő" gyerekek egy idegen lénnyel találkoznak. Szintén űrből jött látogató a főhőse <b>Az én nevem Jimmy</b>-nek. Az 1986-ban készült, de 1990-ben bemutatott sorozat írója a népszerű sci-fi és kalandregényszerző, Lőrincz L. László volt, a története szerint pedig egy vidéken táborozó diákcsapat akad össze egy Jimmy névre hallgató meteorológiai szondával </p><p style="text-align: justify;">Aki pedig a nyolcvanas-kilencvenes években volt gyerek, bizonyára maradandó emlékeket szerzett, amikor először látta a francia-magyar koprodukciót, <b>Az idő urai</b>t (1982). A kultikus, egészestés rajzfilm (aminek Stefan Wul <i>A Perdide árvája</i> című kisregénye volt az alapja és <a href="https://moly.hu/konyvek/stefan-wul-a-perdide-arvaja" target="_blank">nemrég jelent meg magyarul</a>) rendezője a <b>Gandahar </b>és <b>A vad bolygó</b> című ikonikus sci-fi animációkat készítő René Laloux, a látványterveket és a forgatókönyvet a legendás Moebius készítette, de a munkálatok nagy részét a Pannónia Filmstúdió hozták tető alá, megannyi magyar rajzoló és animátor közreműködésével. A néhol bohókás, néhol szinte horrorisztikus film története egy halálos bolygón egyedül maradt kisfiú megmentése körül bonyolódik. Igazi generációs élmény sokaknak, ugyanakkor nemcsak emiatt érdemes megnéznie annak is, aki eddig nem találkozott még vele. Én már felnőttként láttam, de első alkalommal is megfogott a zenéje:</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="361" src="https://www.youtube.com/embed/4w3r0ARc-To" width="434" youtube-src-id="4w3r0ARc-To"></iframe></div><br /><h2 style="text-align: center;">Zárszó</h2><p style="text-align: justify;">Ezzel végére értünk az első bejegyzésnek. A folytatásban a kilencvenes-kétezres évek terméséről illetve napjaink és a közejövő legérdekesebb, legizgalmasabb sci-fi témájú filmeiről, animációiról lesz szó. Ebben a részben igyekeztem a teljesség igénye nélkül képet adni a tematika hazai megjelenéséről, és felkelteni az érdeklődést néhány fontos darabja iránt. A bejegyzésben természetesen nem esett szó minden ide vágó alkotásról, kimaradtak adaptációk (<b>Egymillió évvel a világvége előtt</b>) ugyanúgy, mint rövid- és animációs filmek. Így például csak megemlítem Foky Ottó ikonikus <b>Babfilm</b>jét, amiben egy űrmadár látogatja meg a babok bolygóját, vagy Reisenbüchler Sándor nevét, akinek különös alkotásai, mint a <b>Gépmadáravatás New York Cityben 2895-ben </b>valószínű elsőre mindenki zavarba hoznának. De egész egyszerűen előfordult olyan is, hogy egyes filmekről csupán néhány újsághírben hallottam (lásd pl. Vas Judit 1969-es <b>Aréna </b>című rövidfilmjét). </p><p style="text-align: justify;">A fent ismertetett filmek egy része jogtisztán megtekinthető az MTVA archívumában <a href="https://archivum.mtva.hu/m3/open?collection=M3-c2NpZmk" target="_blank">ezen a linken</a>. Sajnos ezeknek az alkotásoknak a nagyrésze szinte elérhetetlen az átlagnéző számára (személy szerint legnagyobb fájdalmam <b>Az idő ablakai</b>nak hiánya az online archívumokból), de talán egyszer felbukkannak majd ezek is akár a televízióban, akár máshol.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p>Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-5339524800612212762021-04-01T12:51:00.001+02:002021-04-01T14:49:59.036+02:00A Legjobb Díjnak Járó Díj<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQ8Sv-2IWZ-vUd4eH7wOWmqKhwBFQ1jjaVdFoJHsdwjijwxgKRaEqGu-iuUFjNcBFif_uK0aUbGBBCqRitkzEnSZmUIhqk3TptIOOQsRzc306vAmHJRK1DFhNZURk0Bj-WwHu0UGctXWWm/s1880/4819.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="Kevésbé ismert irodalmi díjak" border="0" data-original-height="836" data-original-width="1880" height="285" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQ8Sv-2IWZ-vUd4eH7wOWmqKhwBFQ1jjaVdFoJHsdwjijwxgKRaEqGu-iuUFjNcBFif_uK0aUbGBBCqRitkzEnSZmUIhqk3TptIOOQsRzc306vAmHJRK1DFhNZURk0Bj-WwHu0UGctXWWm/w640-h285/4819.jpg" title="Kevésbé ismert irodalmi díjak" width="640" /></a></div><div style="text-align: center;">Tom Gauld kevésbé ismert irodalmi díjakat bemutató sorozata</div><p></p><p style="text-align: justify;">Az utóbbi időszakban komoly mozgolódás figyelhető meg a magyar fantasztikus irodalmi díjak terén. Megalakult a Monolit-díj, az SFF Vektor Év Könyve elismerése, átszervezik a Zsoldos Péter-díjat, mindeközben pedig számos egyéb szakmai elismerés is virágzik, mint a Hexa-díj, a Preyer Hugo-díj, a Trethon-gyűrű és a Dugonics András Irodalmi Díj. Csak 2021-ben több elismerés is létrejött: a <a href="https://odaertettolvaso.hu/2021/03/24/egyeves-a-blog/" target="_blank">Döglött ufó Díj</a> (amit az Odaértett Olvasó adományoz), az Arany Varázsbot-díj (a legjobb, 50 fölötti fehér férfi által írt fantasy műveknek), vagy a Legrégebbóta Várt Folytatások Díja (köznapi nevén: Rothfuss-díj).</p><p style="text-align: justify;">A hazai szakmai közösség és az olvasók úgy érezték, illő lenne a díjak mögött munkálkodó embereket is valamilyen kiemelésben részesíteni, ezért 2021. április 1-én megalapítják a <b>Legjobb Díjnak Járó Díj</b>at, amit egy felkért zsűri oszt ki minden évben az aktuálisan legérdekesebbnek és legszexibbnek ítélt magyar díjak között.</p><p style="text-align: justify;"><b>A szakmai zsűri tagjai:</b></p><p style="text-align: justify;"><b>Tropauer Hümér</b>, Arany Buzogányos költő</p><p style="text-align: justify;"><b>Elon Musk</b>, üzletember, feltaláló, technoking</p><p style="text-align: justify;"><b>Prostatikus Vogon Jeltz</b>, költő, esztéta, filantróp</p><p style="text-align: justify;">A <b>Legjobb Díjnak Járó Díj</b> elnyerője egy csomag Mogyi sósmogyoróban részesül, illetve az adott évben nem kell átadnia a saját díját, ezzel mentesül minden, a díjátadással kapcsolatos kritikától, nehézségtől, értetlenkedő és okoskodó kommentek olvasásától ill. egy kiadós fejfájástól. </p><p style="text-align: justify;">Sajnos az idei <b>Legjobb Díjnak Járó Díj</b> nyertesének kihírdetése bizonytalan időre tolódott, ugyanis Prostatikus Vogon Jeltznek épp kiújult a szezonális depressziója, és szeretné azt teljesen kiélvezni. </p><p>A szervezők minden, a díjukhoz kapcsolódó javaslatot mogorván és ellenszenvesen várnak, a beérkező emaileket egyenesen a spam mappába irányítják. </p>Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-71386108880388966712020-05-31T16:58:00.001+02:002020-05-31T16:59:44.612+02:00Legendás földek atlasza<div style="text-align: justify;">
<i>Hic sunt leones.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gyerekkorom óta térképrajongó vagyok. Nem tudnám megmondani, miért, talán az nyűgöz le, hogy a világ hatalmas térségeit egy sík lapra lehet rajzolni, hogy a valóságban nem létező vonalakkal országokat, népeket lehet teremteni. Kedvenceim a földrajzatlaszok voltak, amiket rongyosra lapozgattam, és máig jó szívvel gondolok vissza a szüleim egyik vastag könyvére, egy részletes világtérképre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Judyth A. McLeod ugyancsak vaskos (és jó nehéz) könyve, a <b>Legendás földek atlasza</b> a térképimádatom mellett a fantasztikum iránti vonzódásomat is megszólítja: ebben a könyvben a szerző sok korabeli térképpel és illusztrációval veszi végig, milyen sosem volt földeket képzeltek el elődeink a világ különféle tájaira.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiV7rQEWeK5B7cGCcn1hNm7JJ3QNJ1XUfsT0yf5qncgmSkKqh-q5VL5QJj2jrh34IFhZW-XRjc7_Z76fKoTlXkQpUawN2d30p40_g1y3VPewxrIRZkv5F4F1KBnTdCraSq_e_qoJQj7JV1g/s1600/IMG_20200531_144206%257E2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1244" data-original-width="1155" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiV7rQEWeK5B7cGCcn1hNm7JJ3QNJ1XUfsT0yf5qncgmSkKqh-q5VL5QJj2jrh34IFhZW-XRjc7_Z76fKoTlXkQpUawN2d30p40_g1y3VPewxrIRZkv5F4F1KBnTdCraSq_e_qoJQj7JV1g/s640/IMG_20200531_144206%257E2.jpg" width="594" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A könyvben többféle "legendás föld" kerül elő. Megismerjük, mit gondoltak az ókorban és a középkorban a "fel nem fedezett" területekről, kontinensekről, milyen térképeket készítettek, hol voltak a fehér foltok. Ahogy haladunk előre az időben úgy lesz egyre kevesebb az ilyen fehér folt, de még mindig találni szép számmal spekulációkat nem létező országokról, Lemúriáról, Atlantiszról. Előkerül az üreges Föld elmélete ugyanúgy, mint Eldorádó vagy a mesés Kelet. A szerző bemutatja, hová képzelték el az emberek a Paradicsomot, ahonnan Ádám és Éva kiűzetet, milyen mesebeli királyságokat álmodtak a térképeken nem szereplő helyekre. Mennyi különös népet képzeltek el, és milyen kreatúrákkal népesítették be ezeket a tájakat. Olvashatunk arról, mit gondoltak az európai felfedezők, amikor nekivágtak az ismeretlennek, miben reménykedtek és mitől féltek. De egy-két igazi füllentés is előkerül, olyan hazugságok, amik sokáig hihetőbbnek tűntek a valóságnál. Megannyi érdekes történet és fantasztikus ország, ami sosem volt, de talán még ma is élnek a kultúránk emlékezetében. Igazi kultúrtörténeti csemege, amiből az ember nem győzi kiválasztani a kedvenceit.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl6rF9cTkhpMT6WXBgJLJgtyOATM_h0w2YTILHrT7jRI2V4KU3svAlAU6wuAhbCofABVzCtVHmOOv18M84XOJ51NiPmQ1wJMlpawvxhQ1jVAqMi2mo1dCdX5SagUgztJAGi3PrPTuIFsND/s1600/IMG_20200531_144234%257E2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1000" data-original-width="830" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl6rF9cTkhpMT6WXBgJLJgtyOATM_h0w2YTILHrT7jRI2V4KU3svAlAU6wuAhbCofABVzCtVHmOOv18M84XOJ51NiPmQ1wJMlpawvxhQ1jVAqMi2mo1dCdX5SagUgztJAGi3PrPTuIFsND/s640/IMG_20200531_144234%257E2.jpg" width="530" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg6JknCcjhIm6G6-uoD3DRlAFQVH0p2xJHEFMmnMqZo6RoghOsjWfsHrW2NphmQsr7e6GRx_KF-sRC_UVt4Liis3RRpHjpFcQW7fa4xi26ej3eGgzizi9QIJVrUpn0w6ZMRQnmjevYYLCa/s1600/IMG_20200531_144250%257E2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="933" data-original-width="758" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg6JknCcjhIm6G6-uoD3DRlAFQVH0p2xJHEFMmnMqZo6RoghOsjWfsHrW2NphmQsr7e6GRx_KF-sRC_UVt4Liis3RRpHjpFcQW7fa4xi26ej3eGgzizi9QIJVrUpn0w6ZMRQnmjevYYLCa/s640/IMG_20200531_144250%257E2.jpg" width="518" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOhyphenhyphen3HBHXdW6D4Vt6AFlbD9p6n5bNUMcABrrSI-5MVdP7CkYSit1TKIfpvw5PBsjTxcjp0PKbaxNk3G5ca2WTvpDZXDqmC0YqYWDq6amZRnIduClhxUxALvK_p4zEpaW0BZwwvVmCJx1x9/s1600/IMG_20200531_144939%257E3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1001" data-original-width="1285" height="498" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOhyphenhyphen3HBHXdW6D4Vt6AFlbD9p6n5bNUMcABrrSI-5MVdP7CkYSit1TKIfpvw5PBsjTxcjp0PKbaxNk3G5ca2WTvpDZXDqmC0YqYWDq6amZRnIduClhxUxALvK_p4zEpaW0BZwwvVmCJx1x9/s640/IMG_20200531_144939%257E3.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyvCXgAHj5yzzXcfBW-qmyjxYEWXExUjwkB5D3WDzutyQmeeIK09qllFTHugnSXRBAzhJffCgt5oDfcH7zcNG5ZF31gAebhaRmFdfCKoR2rl4DoqZ3oa2I7VHz37bhMjUgAyzyrvcItEFZ/s1600/IMG_20200531_144732%257E3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="664" data-original-width="997" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyvCXgAHj5yzzXcfBW-qmyjxYEWXExUjwkB5D3WDzutyQmeeIK09qllFTHugnSXRBAzhJffCgt5oDfcH7zcNG5ZF31gAebhaRmFdfCKoR2rl4DoqZ3oa2I7VHz37bhMjUgAyzyrvcItEFZ/s640/IMG_20200531_144732%257E3.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEjiIfoxS1mmvWQpToK4X2YwQFT8wRKUKbwK4U1zs_do1oMdiqy-wy4zuNJETP8fK7PWJu1v2OCmZct46lajxhwoMyOuw1E9Ujw9UxcFVQ6MOonrEzzEksj6Pk07l_-2YEMrC27848cWEK/s1600/IMG_20200531_145019%257E2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="635" data-original-width="900" height="450" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEjiIfoxS1mmvWQpToK4X2YwQFT8wRKUKbwK4U1zs_do1oMdiqy-wy4zuNJETP8fK7PWJu1v2OCmZct46lajxhwoMyOuw1E9Ujw9UxcFVQ6MOonrEzzEksj6Pk07l_-2YEMrC27848cWEK/s640/IMG_20200531_145019%257E2.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg85xxRwZoKDDfHfzzxoShTEwvUCnRWe6IAe7fwjV2ngAtyF8yzyHjkXUfphHSWpKMnMfLJk5ixZLHJRazyMZSIja7ZoUYuZQG0apz8oewB0kI4LDkXYVcSn5kvYDF8fAp4LJKVOEGk_nBQ/s1600/IMG_20200531_144602%257E2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="869" data-original-width="1000" height="554" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg85xxRwZoKDDfHfzzxoShTEwvUCnRWe6IAe7fwjV2ngAtyF8yzyHjkXUfphHSWpKMnMfLJk5ixZLHJRazyMZSIja7ZoUYuZQG0apz8oewB0kI4LDkXYVcSn5kvYDF8fAp4LJKVOEGk_nBQ/s640/IMG_20200531_144602%257E2.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-TTCA66CFKmNLKN9MDqjs0O07ACQ3SU_39LOTZ_sYeQFvlHVYBkoD1BPx3lEnTxHGdSgSn-xP1m5mjrftovZKNaoOT6BP6l50l54pp7iZ7NE1OkqbglrlKYZ9dQkf1O84MzW8b0uvC6qx/s1600/IMG_20200531_144633%257E4.jpg" imageanchor="1"><img border="0" data-original-height="834" data-original-width="750" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-TTCA66CFKmNLKN9MDqjs0O07ACQ3SU_39LOTZ_sYeQFvlHVYBkoD1BPx3lEnTxHGdSgSn-xP1m5mjrftovZKNaoOT6BP6l50l54pp7iZ7NE1OkqbglrlKYZ9dQkf1O84MzW8b0uvC6qx/s640/IMG_20200531_144633%257E4.jpg" width="574" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7iVTSIbXsDzHuf_j7JiOtlpcXALqiYTWN4acmQAjwEA3WCL_OR9PoSNOX1mba851New3xzqJRPMrTspfGGTtZrwO0Zo8cnNiKOWG3nKnEue92E4eMm9g28v66T7FXRqIz1OyqBhqPL-T1/s1600/IMG_20200531_144520%257E2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="944" data-original-width="750" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7iVTSIbXsDzHuf_j7JiOtlpcXALqiYTWN4acmQAjwEA3WCL_OR9PoSNOX1mba851New3xzqJRPMrTspfGGTtZrwO0Zo8cnNiKOWG3nKnEue92E4eMm9g28v66T7FXRqIz1OyqBhqPL-T1/s640/IMG_20200531_144520%257E2.jpg" width="508" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir5XrcbvTN3CpkXL0eAlsyYzE9NlDnejgtNqLVZosDJAmQQmtJ3KXMI2IGeasq4dt57Yakb3IyjMOggUd64oT8QhRWHfEjtqoC9dcGEPJWuQdAQ6UEa6pgd6QcuFbDpyJx3eWvCzF3S9wg/s1600/IMG_20200531_144446%257E2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="822" data-original-width="900" height="584" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir5XrcbvTN3CpkXL0eAlsyYzE9NlDnejgtNqLVZosDJAmQQmtJ3KXMI2IGeasq4dt57Yakb3IyjMOggUd64oT8QhRWHfEjtqoC9dcGEPJWuQdAQ6UEa6pgd6QcuFbDpyJx3eWvCzF3S9wg/s640/IMG_20200531_144446%257E2.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Így pusztult el Atlantisz...</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW4XJNcZapY6ehcXVKl-6aXWznXOESNeJmuLYMNl0HNBb3h79X4rhYs_-ZcXDOm29fcL1Yq9AehiA0iIkKNrQ8jZ7WdOLh5mHKYTuPugbE8YESU2584l0i0wS3MsfCzpTO0FY-urDP6IuG/s1600/IMG_20200531_144424%257E2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="732" data-original-width="900" height="520" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW4XJNcZapY6ehcXVKl-6aXWznXOESNeJmuLYMNl0HNBb3h79X4rhYs_-ZcXDOm29fcL1Yq9AehiA0iIkKNrQ8jZ7WdOLh5mHKYTuPugbE8YESU2584l0i0wS3MsfCzpTO0FY-urDP6IuG/s640/IMG_20200531_144424%257E2.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lemúria, a sosem volt, csodás civilizáció </td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Bár a szöveg talán nem tökéletes, a könyv képanyaga mindenképpen magával ragadó. Az olvasó órákat el tud tölteni egy-egy térkép bogarászásával, de ugyanígy elgyönyörködhetünk a kódexképeken, sárkányok, emberfejű szörnyek és más lények ábrázolásain. Fantasyolvasóknak kifejezetten ajánlott darabról van szó, sőt, meg merem kockáztatni, hogy akár írók is találhatnak inspirációt ebben a kötetben. De élvezetes olvasmány lehet azoknak is, akiket a történelem érdekel, hogyan változott az emberek világképe. És persze akit hozzám hasonlóan csak a nagy térképek érdekelnek, és a színes furcsaságok és különös fantazmagóriái, az mindenképpen vessen rá egy pillantást.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbDq8t0-tKN4skUaRQvKkg-4SzRs7ec8_Bew0CyiN_ODuLk9gf2Xd1IjcN7YApUfFt_D3mMy0wtVKlHShEkB9EJFSycgi_aHr-OcaqCfUU2Y18dsJZN35bolFnRehHs5VvPDUf81TAF-J2/s1600/IMG_20200531_144321%257E2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="815" data-original-width="888" height="586" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbDq8t0-tKN4skUaRQvKkg-4SzRs7ec8_Bew0CyiN_ODuLk9gf2Xd1IjcN7YApUfFt_D3mMy0wtVKlHShEkB9EJFSycgi_aHr-OcaqCfUU2Y18dsJZN35bolFnRehHs5VvPDUf81TAF-J2/s640/IMG_20200531_144321%257E2.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az üreges föld</td></tr>
</tbody></table>
Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-72387306607017578142020-05-24T13:09:00.002+02:002020-05-24T13:19:14.735+02:00Halhatatlan holdlakók<div style="text-align: justify;">
Akik érdeklődnek a második világháború előtti magyar fantasztikum iránt, azoknak ismerős lehet Urbán László irodalomtörténész neve. A <a href="http://sfmag.hu/2011/11/17/magyar-sci-fi-torteneti-rarepulesek-8-galaktika-35/" target="_blank">Galaktika 35. számának</a> és a World SF <a href="http://sfmag.hu/2011/03/31/sci-fi-torteneti-rarepulesek-5-egy-negykotetes-antologia-a-hazai-sci-fi-multjarol/" target="_blank">négykötetes, a magyar sci-fi kezdeteit bemutató sorozatának</a> összeállításával lett ismert az olvasók előtt még a nyolcvanas években. Urbán munkássága felbecsülhetetlen a hazai SF történetének szempontjából, egy leendő magyar sci-fi történeti munka sokat köszönhet majd neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az viszont sajnos igaz, hogy ezek a sci-fi történetek sokszor ma már inkább csak kuriózumok. Ami engem illet, nem is rajongok értük túlzottan - kutatóként ugyan izgalmas a téma, érdekes megfigyelni, hogyan alakult ez a tematika itthon, kik és miről írtak, olvasmányként viszont kevés élvezetet nyújtanak, egy-két ötletet vagy ma már megmosolyogtató fordulatot leszámítva.<br />
<br />
De mint jó gyűjtögető, ma is igyekszem a fellelhető forrásmunkákat összegyűjteni. Így akadtam rá még régebben Urbán 1988-as kötetére, a <b>Halhatatlan holdlakók</b>ra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAvN-AprPLObg2fB4CrIj2QBMnSbOaMfA86FeG5VTu5CIoZ-Vm_Zi0xwibyp_nvxaRvyUsvu-BxqCDASWXjOA-1WiLAw-KPuKbVJjk3VixV6oAbeOYTuwms1rkLvrrBx0JKcCbPd3WEh5Y/s1600/IMG_20200515_131728.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1282" data-original-width="995" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAvN-AprPLObg2fB4CrIj2QBMnSbOaMfA86FeG5VTu5CIoZ-Vm_Zi0xwibyp_nvxaRvyUsvu-BxqCDASWXjOA-1WiLAw-KPuKbVJjk3VixV6oAbeOYTuwms1rkLvrrBx0JKcCbPd3WEh5Y/s640/IMG_20200515_131728.jpg" width="496" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Természetesen nem azt kaptam, amit vártam: ebben a könyvben az irodalomtörténész a XIX. század közepétől a XX. század közepéig gyűjtött össze különböző esszéket, újságcikkeket, amik a Földön kívüli világokkal és azok lehetséges lakóival foglalkoztak. Belegondolva a téma nagyon izgalmas, hiszen bepillantást nyújt a korabeli magyar gondolkodásba, illetve abba, milyen tudományos ismeretekkel rendelkeztek a Holdról, a Naprendszerről az emberek. Akad itt leírás a Merkúrról, spekuláció arról, hogyan hódítja majd meg az ember a távoli bolygókat, és milyen lesz a találkozás az idegen lényekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amiért kifejezetten tetszetős a kötet, azok a korabeli illusztrációk. Nincs belőlük nagyon sok, és a fekete-fehér képeken nem mindig lehet kivenni elsőre, mit is ábrázolnak (bár nyilván a Szaturnusz gyűrűi így is felismerhetőek), ennek ellenére egészen jól bemutatják, milyen fantáziával álmodtak meg új világokat elődeink.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiP6w19LFyENuAe-Nb5MbaPHUI0vqEZ97NsE_Ufd1Rtv6beyNPycl7iKuj93TyrRTLMs8ZxLsHfcuwFteNxDkEg7SRdagxeOgW7IY0ymyrBKZhY0atTlAh5tx1riLhiwYLSGWFQYpFnQ7j/s1600/IMG_20200515_131546.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1219" data-original-width="1000" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiP6w19LFyENuAe-Nb5MbaPHUI0vqEZ97NsE_Ufd1Rtv6beyNPycl7iKuj93TyrRTLMs8ZxLsHfcuwFteNxDkEg7SRdagxeOgW7IY0ymyrBKZhY0atTlAh5tx1riLhiwYLSGWFQYpFnQ7j/s640/IMG_20200515_131546.jpg" width="524" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8wBGelN-j44sNtsXEvLo6DwEUd3sdtTlvtkVGD6EKvfLuu0zhgpGajnx30mBMYZaIqejHhWMB1vfS1q6OTvJTCvSbd2wXzHxjY7RQKKL7gn5e3Yu4SgGvt8mQJC1aSjTsZKdS8B5m7KHj/s1600/IMG_20200515_131618.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1333" data-original-width="1001" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8wBGelN-j44sNtsXEvLo6DwEUd3sdtTlvtkVGD6EKvfLuu0zhgpGajnx30mBMYZaIqejHhWMB1vfS1q6OTvJTCvSbd2wXzHxjY7RQKKL7gn5e3Yu4SgGvt8mQJC1aSjTsZKdS8B5m7KHj/s640/IMG_20200515_131618.jpg" width="480" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fényjelekkel kommunikálunk távoli világokkal.</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguzhIZ8SP5sZf45VGJQbsSd7VAz0myzKHwueqJSD6QjOXiGfYYHmRze9xCNRAHGSt2YlFipjqFOZtmmtWBtFBcitYU_GMhmZ4UvJJRoKk8jheE3XsoTCfzJ43TzM3mDcV4Jj5TEScCUkqm/s1600/IMG_20200515_131441%257E2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1003" data-original-width="1000" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguzhIZ8SP5sZf45VGJQbsSd7VAz0myzKHwueqJSD6QjOXiGfYYHmRze9xCNRAHGSt2YlFipjqFOZtmmtWBtFBcitYU_GMhmZ4UvJJRoKk8jheE3XsoTCfzJ43TzM3mDcV4Jj5TEScCUkqm/s640/IMG_20200515_131441%257E2.jpg" width="638" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Utazás más planétákra.</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcDR_f2V0ToWrt5QgYKQ7Jqv4ZW_6uEJIVe4FkGRjE1KDQ67neYaWvszgQjuObLuepE3Akuu7iHfi5-D3xxyQvRz9gTc-xjkO0mIzmMmlHZu3BDeuOgobEi17gLOsYCnmFV5H1S07hikBm/s1600/IMG_20200515_131432%257E2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1333" data-original-width="1001" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcDR_f2V0ToWrt5QgYKQ7Jqv4ZW_6uEJIVe4FkGRjE1KDQ67neYaWvszgQjuObLuepE3Akuu7iHfi5-D3xxyQvRz9gTc-xjkO0mIzmMmlHZu3BDeuOgobEi17gLOsYCnmFV5H1S07hikBm/s640/IMG_20200515_131432%257E2.jpg" width="480" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Két világ találkozása.</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirPtHhSoNZZUHKW3FTlv8Uio2gANXHsGaa05grDCAt46GJ_r3z7nUy-4dDXDiCBP8tUAsCpD3fR8zbHOgYpvaVQu4M-HYZ5gltHScAZTX9OYmP8kyARUrqIUxaEyMO8Srl38DITs9tr-pY/s1600/IMG_20200515_131643.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="701" data-original-width="885" height="506" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirPtHhSoNZZUHKW3FTlv8Uio2gANXHsGaa05grDCAt46GJ_r3z7nUy-4dDXDiCBP8tUAsCpD3fR8zbHOgYpvaVQu4M-HYZ5gltHScAZTX9OYmP8kyARUrqIUxaEyMO8Srl38DITs9tr-pY/s640/IMG_20200515_131643.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfATbA86eBP60TRfPjKYxvoTh83NBHKXmxyLZmWcPkYVtz-8nfVRYuKh-aqJOXu3utasKIGAv_nJQHtajvOZ6m1VZOVVnX94asU4IxPY1xgHXt6YzIfkZZ234kRPyOprn6oMgJrfYfTvxC/s1600/IMG_20200515_131653.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="781" data-original-width="948" height="526" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfATbA86eBP60TRfPjKYxvoTh83NBHKXmxyLZmWcPkYVtz-8nfVRYuKh-aqJOXu3utasKIGAv_nJQHtajvOZ6m1VZOVVnX94asU4IxPY1xgHXt6YzIfkZZ234kRPyOprn6oMgJrfYfTvxC/s640/IMG_20200515_131653.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenképpen megéri egy pillantást vetnie a kötetre annak, akit érdekel a kultúrtörténet vagy a magyar fantasztikum kialakulása, hiszen ezek a rövid írások arról is vallanak, milyen talajon sarjadt ki a korai magyar sci-fi, milyen cikkek, tanulmányok, ismeretterjesztő írások inspirálták a kor íróit és fantasztáit. Az olvasó aztán pedig belevetheti magát valamelyik régi magyar SF válogatásba a fent linkeltek közül.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Akit érdekel egy hasonló, de nemzetközi merítésű mű, az a MEK-en megtalálja Galántai Zoltán <i>Marscsatornák, idegen világok,
angyalok, földönkívüliek</i> című kötetét.<br />
<br />
Bónusz: <a href="https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/pannon-pannon-enciklopedia-1/magyar-nyelv-es-irodalom-31D6/irodalmunk-a-masodik-vilaghaboru-utan-437A/fantasztikus-irodalom-urban-laszlo-454B/" target="_blank">Urbán László írása a magyar fantasztikum történetéről</a><br />
<br /></div>
Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-45973947423153734352020-05-10T11:08:00.001+02:002020-05-10T11:26:49.493+02:00Barlowe's Guide to Extraterrestrials<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Az egyik első dolog, ami az ember eszébe jut, ha meghallja, hogy sci-fi, az idegen lények. Kicsik, nagyok, emberszerűek, olyanok, mint a földi állatok, vagy éppen teljesen mások, <i>idegenek</i>. A science fiction már a kezdetektől vonzódott a nem emberihez, és hol kisebb, hol nagyobb fantáziával igyekeztek az írók ábrázolni ezeket a teremtményeket. Az illusztrátorok pedig az instrukciók alapján - vagy saját fejük után menve - próbáltak képet adni róluk a közönségnek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Az egyik ilyen illusztrátor Wayne Douglas Barlowe, aki a hetvenes években kezdte a pályáját, majd 1979-ben Ian Summersszel és Beth Meachammel kollaborálva egy egészen különös könyvet készített: idegen lények képes kalauzát. Ez a <b>Barlowe's Guide to Extraterrestrials</b>.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqAzVe3W6H0f1HYUlXKkZ6clwj5NiDCfNo0kfLxq0dIE7QkQJ8OB3XpMfahFhyphenhyphenP4bYrvunmlFgzAYdwAZHrfoiUsXgzj_f_oNfEzdNNcRhJRfxwFO09HP2IRNZBsCHJ7yC7R3yX5fbBLK5/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="859" data-original-width="587" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqAzVe3W6H0f1HYUlXKkZ6clwj5NiDCfNo0kfLxq0dIE7QkQJ8OB3XpMfahFhyphenhyphenP4bYrvunmlFgzAYdwAZHrfoiUsXgzj_f_oNfEzdNNcRhJRfxwFO09HP2IRNZBsCHJ7yC7R3yX5fbBLK5/s640/1.jpg" width="436" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az 1987-es második kiadás borítója</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Barlowe képlete egyszerű: végy egy rakás fura, eddig még nem ábrázolt idegent a sci-fi irodalmából, és az írók útmutatása, valamint a saját elképzeléseid alapján rajzold le őket! Ilyenkor szoktak a legnevetségesebb, legkevésbé hihető lények születni, olyanok, amire ránézve senki nem <i>hiszi</i>, hogy ilyenek létezhetnek <i>valahol</i>. És Barlowe könyve ezért is érdekes: ő ugyanis nagyon komolyan vette a dolgot, aprólékosan átgondolta, ha a valóságban léteznének az általa életre keltett idegenek, akkor hogy néznének ki? Mi kell ahhoz, hogy egy piszkafalábú lény meg tudjon állni? Egy hatalmas fej milyen testet feltételez? Természetesen volt honnan merítenie, a szülei ugyanis mindketten állatokról és növényekről szóló műveket illusztráltak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A végeredmény ötven furcsa lény lett, élőhelyeik, biológiájuk, életmódjuk leírásával. Akadnak itt sokak által ismertek (mint a bábosok Larry Niven <i>Gyűrűvilágá</i>ból vagy a Főkormányzók Clarke regényéből, <i>A gyermekkor végé</i>ből) és kevésbé ismerősek, sőt, olyan, elsőre furcsának hangzó választások is, mint a fekete felhő Fred Hoyle regényéből vagy a <i>Solaris </i>óceánlénye. (Arról se feledkezzünk meg, hogy Frank Herbert navigátora valójában egy eltorzult ember, nem idegen lény, bár ez igazából már csak részletkérdés.)</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivfIp0PKq8tpFZ3cm1L1sT0U5L2b3yIg3j89ukBW8umUSOaRD2M08d_JPQ3rkNNBK8jHm6gAKWAO4EJYZzGpaRot-pXWLX-Ppqa045n2nSzd61HTPjO5LACGbPrYpQrfpm1zx0w2tO662i/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="795" data-original-width="523" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivfIp0PKq8tpFZ3cm1L1sT0U5L2b3yIg3j89ukBW8umUSOaRD2M08d_JPQ3rkNNBK8jHm6gAKWAO4EJYZzGpaRot-pXWLX-Ppqa045n2nSzd61HTPjO5LACGbPrYpQrfpm1zx0w2tO662i/s640/2.jpg" width="420" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Idegen James White: Kórház a Galaktika szélén <br />
(Hospital Station) c. regényéből</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPej_wXPMyUkECZz0qXGj0dXp_chJD1hUKtqDIJjuygzRRKwVf4uXx5fhyphenhyphenlck8SR5lpGkbOF5IL6t9jK_J3s0ETMtqA59sRbNG4kzF7I1c731WxfgQnJ27HAfZ2v5b9_8EWSLIhNkppfjZ/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="798" data-original-width="537" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPej_wXPMyUkECZz0qXGj0dXp_chJD1hUKtqDIJjuygzRRKwVf4uXx5fhyphenhyphenlck8SR5lpGkbOF5IL6t9jK_J3s0ETMtqA59sRbNG4kzF7I1c731WxfgQnJ27HAfZ2v5b9_8EWSLIhNkppfjZ/s640/3.jpg" width="430" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Liga-navigátor Frank Herbert Dűne univerzumából</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhm9MVIfG7D3vTAmWGnFf4mfmSnC4M5A0bhd_1W5koIkMNxqo5bb22rSZutldC0ua7WKqJygnysk5rxJ0dRkAGe7PFWk1oTJE3lzQljuH_aKqhqN7H285F8_wCbITCSni316BOR4ytHqL_r/s1600/5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="601" data-original-width="809" height="474" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhm9MVIfG7D3vTAmWGnFf4mfmSnC4M5A0bhd_1W5koIkMNxqo5bb22rSZutldC0ua7WKqJygnysk5rxJ0dRkAGe7PFWk1oTJE3lzQljuH_aKqhqN7H285F8_wCbITCSni316BOR4ytHqL_r/s640/5.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Meszklin Hal Clement regényből, Az elveszett rakétából (Mission of Gravity)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpsPTP1pisaj6vQsTTVPAMtpEs8Tzbo71zizgHgf22qs-TsAXIhmmUkRfuMJTXf6bf15yWZ0S3-8B4N0JUQREm_4NeILMPCljREUC29kGnmAJIeuQy5kkeSNADrCW6zbkX1649zJC1ObkG/s1600/7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="797" data-original-width="537" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpsPTP1pisaj6vQsTTVPAMtpEs8Tzbo71zizgHgf22qs-TsAXIhmmUkRfuMJTXf6bf15yWZ0S3-8B4N0JUQREm_4NeILMPCljREUC29kGnmAJIeuQy5kkeSNADrCW6zbkX1649zJC1ObkG/s640/7.jpg" width="430" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lovecraft egyik Nagy Öregje</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcy-5QuB2sAd9ynC3mVkPtLHxIbtJD4h6DBKh9Tz71a3M_4xA0J6XYnECKp-lpG7nTgb5AZzdZhiCORl1WCsX4KjGxTzQcPihSIpAP0VGfP0O8SYN44lk5cAwOPyNOnILvHVFprg11Nw2x/s1600/8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="797" data-original-width="537" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcy-5QuB2sAd9ynC3mVkPtLHxIbtJD4h6DBKh9Tz71a3M_4xA0J6XYnECKp-lpG7nTgb5AZzdZhiCORl1WCsX4KjGxTzQcPihSIpAP0VGfP0O8SYN44lk5cAwOPyNOnILvHVFprg11Nw2x/s640/8.jpg" width="430" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Dolog, John W. Campbell kisregényéből <br />
(Ki van odakint? / Az izé / Who Goes There?)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyccpYfR3jtr8L2bs578M07OwJy29nNkX8ypaPJ_nk0YzC00-bCxKM7UBuJK9NaU84TPGIbPgZ9pE2QmvIgRq1LHX1XUhx0c5B52GSIbDKR09CvGpQoURVKZdO1dsRXBPDu2N2myvZb8N9/s1600/9.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="798" data-original-width="537" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyccpYfR3jtr8L2bs578M07OwJy29nNkX8ypaPJ_nk0YzC00-bCxKM7UBuJK9NaU84TPGIbPgZ9pE2QmvIgRq1LHX1XUhx0c5B52GSIbDKR09CvGpQoURVKZdO1dsRXBPDu2N2myvZb8N9/s640/9.jpg" width="430" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Egy Főkormányzó A gyermekkor végéből</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMkH9_kxX4OQtT5RuPbIbAYMXWFXQty55trdLLXH27X8PGfnxYqx-4S_l4u47tEdFXj_YtpOZAc8ss3zD7f1vBh07VoId_XYwS0TXtRMu2RRZr0H5wPgVQU1VOUwWdLM1D7aekzzIbDrdg/s1600/10.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="798" data-original-width="537" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMkH9_kxX4OQtT5RuPbIbAYMXWFXQty55trdLLXH27X8PGfnxYqx-4S_l4u47tEdFXj_YtpOZAc8ss3zD7f1vBh07VoId_XYwS0TXtRMu2RRZr0H5wPgVQU1VOUwWdLM1D7aekzzIbDrdg/s640/10.jpg" width="430" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Harry Harrison idegenje a <br />
Star Smashers of the Galaxy Rengers SF paródiájából</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjvQc6j1VSZ9_fGKMos5XWaXUFOn8-7L4kY-7pq-eZs4QAZIFhIxuQzecDuKFwYFdA8Krhm51LiaIJsS4prBF-iSm9IjY55-tj4NXVfuCAvsEyw4rY9BfVol0zrQjEfs0VrO5FZ4d5zSXU/s1600/6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="519" data-original-width="1044" height="318" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjvQc6j1VSZ9_fGKMos5XWaXUFOn8-7L4kY-7pq-eZs4QAZIFhIxuQzecDuKFwYFdA8Krhm51LiaIJsS4prBF-iSm9IjY55-tj4NXVfuCAvsEyw4rY9BfVol0zrQjEfs0VrO5FZ4d5zSXU/s640/6.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A könyvben akad egy méreteket összehasonlító ábra is</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A kiadvány végén helyet kapott néhány oldal, amik a könyvben szereplő, illetve abból kimaradt idegenről készült vázlatokat tartalmazzák. Jól látszik, hogy az 1979-ben még csak 21 éves alkotó fejében sokkal több furcsa és néha bizarr lény ütött tanyát, mint amennyi ebbe a kiadványba bekerült. Valószínű nem én vagyok az egyetlen, aki szívesen látna egy hasonló könyvet az elmúlt negyven év sci-fi idegenjeiről...</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl4bYBvapTapg4H9gBBQJHB5pmttD_tE0RiYRfv-ENUe9X7on8B4HpwMAPvoY1kVsnwc6L-uXFNLp_eVd1b36wTsLPGYfphI_rJFzUzGlfCwjvIY3CgkGQtUCnt13EqaPLoKTtsWV2-AfT/s1600/11.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="601" data-original-width="829" height="462" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl4bYBvapTapg4H9gBBQJHB5pmttD_tE0RiYRfv-ENUe9X7on8B4HpwMAPvoY1kVsnwc6L-uXFNLp_eVd1b36wTsLPGYfphI_rJFzUzGlfCwjvIY3CgkGQtUCnt13EqaPLoKTtsWV2-AfT/s640/11.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Barlowe aztán elkészítette 1996-ban a kötet párját, a <i>Barlowe's Guide to Fantasy</i>-t; ebben a legszokványosabb fantasylények mellett szintén felvonultat néhány valóban különös fantasztikus kreatúrát. És ha valakinek ismerősek lennének Barlowe egyes képei, az nem véletlen: az ő <i><a href="https://waynebarlowe.com/artwork/expedition/" target="_blank">Expedition</a></i> című könyvéből készült aztán a Discovery Channel 1995-ös dokumentumfilmje, az <i>Alien Planet, </i>amiben egy idegen bolygót és annak különös lakóit mutatják be. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A könyvben szereplő idegenek listáját <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Wayne_Barlowe" target="_blank">itt találjátok</a>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-18588020731747929382020-05-03T10:52:00.001+02:002020-05-03T10:58:45.091+02:00Az ember után<div style="text-align: justify;">
Szerintem gyerekként mindenkit lenyűgöznek az állatok. Fura lények, amik körülvesznek bennünket, mozognak, reagálnak, és saját akaratukból cselekszenek. De ami fontosabb, a legváltozatosabb és legkülönösebb formájúak. Mancsuk van, farkuk, nagy fülük vagy tollaik és csőrük, uszonyuk, tarkák vagy egyszínűek. A lehetséges variációk száma szinte végtelen. Különösen akkor, amikor szembesülünk vele, hogy régen is éltek állatok, sőt, egészen máshogy kinéző állatok. Egyesek hasonlítottak a mostaniakra, mások nagyon különböztek tőlük. A Földön valaha élt összes faj elképesztő sokaságot jelent, amit fel se vagyunk képesek igazán dolgozni. De ha léteztek állatok az ember előtt, akkor vajon létezni fognak az ember után is?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezzel a gondolattal játszott el Dougal Dixon etológus, amikor összehozta 1981-ben <b>Az ember után </b>című könyvét. (Magyarul 1991-ben jelent meg.) Vajon ötvenmillió év múlva, a jövőben, mikor az ember már eltűnt a színről, milyen állatok népesítenék be a Földet? Napjaink melyik faja élné túl a változásokat, sőt, alkalmazkodna ezekhez a változásokhoz? Hogy néznének ki? Hogy élnének, táplálkoznának, szaporodnának, vadásznának?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmCNUGeoqIoevchTy25Z5CFWNveEa4SQ25vasp-wzZ5Tveubuq5_4TwVvlWZVER5iFYsco93OyPaP8mvc6yv3k0m6k-2SbySHGWWQoqbDCAZs899ZRgsbQrY7qPdLJCHL2ZdUdcnkqav_E/s1600/IMG_20200414_104143%257E3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1408" data-original-width="1159" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmCNUGeoqIoevchTy25Z5CFWNveEa4SQ25vasp-wzZ5Tveubuq5_4TwVvlWZVER5iFYsco93OyPaP8mvc6yv3k0m6k-2SbySHGWWQoqbDCAZs899ZRgsbQrY7qPdLJCHL2ZdUdcnkqav_E/s640/IMG_20200414_104143%257E3.jpg" width="526" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Dixon könyve azért is csodálatos a szememben, mert nemcsak ötletes fiktív állatokat teremt, hanem mindezt igyekszik úgy megtenni, hogy közben ügyel az evolúció és a fajok fejlődésének nagy törvényszerűségeire is. A könyv elején a szerző nagyon sok mindent elmagyaráz arról, hogyan is fejlődnek a fajok, mit jelent az evolúció, miért alakul ki különböző állatoknál ugyanaz a megoldás ugyanarra a problémára, vagy hogy a különféle környezeti tényezők milyen reakciókat kívánnak meg egy-egy állattól. Kissé száraz ugyan ez a bevezető, de amikor a könyv sorra bemutatja a jövő különféle lényeit, egyszerre elkezd <i>élni</i> ez a passzív tudásanyag, amit addig olvastunk.<br />
<br />
A legcukibbtól a legbizarrabb lényekig mindenféle felvonul a könyvben, és az ismerős formák mellett egyedi és vicces evolúciós megoldásokat is láthatunk. Közben pedig megtanuljuk, milyen jellegzetességei vannak a különféle életmódhoz alkalmazkodott fajoknak, vagy hogy melyik forma lehet az, ami evolúciósan célravezető. Mindezt nagyon jó nyelvezettel vezeti elő a könyv, a képeket pedig órák hosszat lehet csodálni, tanulmányozni az egyes állatok jellegzetességeit, eltöprengeni, milyen lehet ez az élet 50 millió évvel a jövőben.
Hogy lesz nagytestű növényevő a nyúlból? Kétlábú ragadozó a denevérből? Nagytestű tengeri állat a pingvinből? Ezeket az érdekes spekulációkat pedig remek illusztrátorok csodás rajzaival elegyíti.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBZqLEeTAkO3sOq6S1pEt4_JZH2-FPChp7tr3S9i91Ile21V36Qi-isgDWIrpoOyStJoPU0Fa5ltHIhwpRld8N70ztoYR5Dvolh1UlyW2rg75aYm5I7G1CVgQL_myVRGUj4HLM9q1QF3TD/s1600/IMG_20200414_104158%257E2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBZqLEeTAkO3sOq6S1pEt4_JZH2-FPChp7tr3S9i91Ile21V36Qi-isgDWIrpoOyStJoPU0Fa5ltHIhwpRld8N70ztoYR5Dvolh1UlyW2rg75aYm5I7G1CVgQL_myVRGUj4HLM9q1QF3TD/s640/IMG_20200414_104158%257E2.jpg" width="480" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgd9Td8qAkHibrn922A3_GJvkSgVHHFHgfHT_NChSamJ_9TfopZquSZVUzh4BevYMo8RT2Uv8gY-V2gSJnJyj9u4UHxgL2hON9yI7ru0tFTUGCReSLERr2mxr22EgvPAMiynU0hHk6G6vcn/s1600/IMG_20200414_104215%257E2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgd9Td8qAkHibrn922A3_GJvkSgVHHFHgfHT_NChSamJ_9TfopZquSZVUzh4BevYMo8RT2Uv8gY-V2gSJnJyj9u4UHxgL2hON9yI7ru0tFTUGCReSLERr2mxr22EgvPAMiynU0hHk6G6vcn/s640/IMG_20200414_104215%257E2.jpg" width="480" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHopeMHynAD_8uU93iPdttKVJ_T2dnEAog1wdYeBdZRBWE_Bfp8UkBBs1FABNYutOHpQge3BillZwIm1aw1D2KiEEMHw0GNZZB5JdN2cGWYOoP3TUm_IhMT8SmRtgXByF5HILymZ5UOEqO/s1600/IMG_20200414_104254%257E2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHopeMHynAD_8uU93iPdttKVJ_T2dnEAog1wdYeBdZRBWE_Bfp8UkBBs1FABNYutOHpQge3BillZwIm1aw1D2KiEEMHw0GNZZB5JdN2cGWYOoP3TUm_IhMT8SmRtgXByF5HILymZ5UOEqO/s640/IMG_20200414_104254%257E2.jpg" width="480" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Bár egy negyven éves könyvről van szó, ma is nagyon szívesen odaadnám bármelyik gyerek kezébe, hogy a képek nézegetése közben ragadjon rá valami a biológiából. De felnőttként is sok izgalmas dolgot találhatunk a könyvben. Napjainkban, amikor már valóban a bőrünkön érezzük, milyen drasztikusan és nem feltétlenül szerencsésen alakította át az ember a környezetet, egy ilyen könyv csak még izgalmasabb és elgondolkodtatóbb. Mert egyrészt amellett, hogy remekül rávilágít, hogy az ember kihalása után (amin mint faj jelenleg gőzerővel ügyködünk) is lesznek állatok a Földön, úgy arról is elgondolkodtat, mi milyen változásokat hoztunk a világra, mennyi faj sorsa fonódott össze a miénkkel. Szomorú azért, hogy a könyv narrátora úgy beszél az emberiség pályafutásáról, mint egy rossz emlékű természeti katasztrófáról – de nem tudunk nem egyetérteni vele. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKT8bX3gIHnNKwMg9AsXyEdoVYSLkfS1Kqo2XzndqqHDXWOcwGvMAg92_-MdbLkMHqmaDt009sLCKWlSSoQfCR8yQpbL-V9JIJNQWq45vQjJt15LEzfS4yjUCuridKXSRx2QkxzlwrcsXN/s1600/IMG_20200414_104318%257E2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1210" data-original-width="1593" height="486" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKT8bX3gIHnNKwMg9AsXyEdoVYSLkfS1Kqo2XzndqqHDXWOcwGvMAg92_-MdbLkMHqmaDt009sLCKWlSSoQfCR8yQpbL-V9JIJNQWq45vQjJt15LEzfS4yjUCuridKXSRx2QkxzlwrcsXN/s640/IMG_20200414_104318%257E2.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Dixonnak nem ez az egyetlen ilyen projektje. A <i>Man After Man</i> című könyvében az emberiség továbbfejlődési lehetőségeit dolgozza fel (<a href="http://monsterbrains.blogspot.com/2010/12/dougal-dixon-man-after-man-1990.html" target="_blank">már-már horrorisztikus illusztrációkkal</a>), a <i>The New Dinosaurs</i> pedig azzal játszik el, milyenek lennének az őshüllők napjainkban, ha nem pusztultak volna ki 65 millió éve. Emellett Dixon közreműködött <i>Az ember után</i>hoz hasonló <i>A vad jövő</i> című dokumentumfilm-sorozat könyvváltozatában is.<br />
<br /></div>
Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-41307148791931310792020-04-26T15:00:00.000+02:002020-04-26T15:00:39.224+02:00Terran Trade Authority<div style="text-align: justify;">
Menthetetlenül rajongok a hetvenes évek sci-fijének képi világáért. Talán mert a gyerekkoromban sokat forgatott <i>Galaktiká</i>kban is főleg ezekből a képekből válogattak. Pedig mai fejjel már látom, hogy ezek a képek sokszor rikítóak, furcsák, szürreálisak vagy éppen ellenkezőleg, sterilek és néha már-már nevetségesen egysíkúak. Mindennek ellenére nem tudok betelni velük, és éppen ezért zseniális a <b>Terran Trade Authority</b> sorozat.<br />
<br />
(Ajánlott zene: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Et7sGjV31jI" target="_blank">Lazerhawk: Space Is The Place</a>)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
1978 és 1980 között egy bizonyos Stewart Cowley összegyűjtött egy adag sci-fi illusztrációt, és négy nagyalakú albumban kerekített köréjük egy fiktív univerzumot. Ez a Terran Trade Authority világa, ahol az emberiség a XX. század végén már nekilátott a környező űr feltérképezésének, a XXI. század elején megvetette a lábát a Holdon és a Marson, majd hamarosan kapcsolatba lépett az Alfa Centauri népével, és megvívta háborúját a Proxima Centauri civilizációjával.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A sorozat négy kötetet élt meg:</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<ul>
<li><i>Spacecraft 2000-2100 AD</i></li>
<li><i>Great Space Battles</i></li>
<li><i>SpaceWreck: Ghost Ships and Derelicts of Space </i></li>
<li><i>Starliners: Commercial Travel in 2200 AD</i></li>
</ul>
<div style="text-align: justify;">
A négy könyv közül az első és a negyedik amolyan fiktív katalógus az emberiség által használt űrhajókról, amit a Terran Trade Authority nevű szervezet állított össze, míg a másik két kötet sokkal leíróbb jellegű, háborúk, felfedezések és katasztrófák ismertetései, érdekes történetekkel megtűzdelve. Az első két részt 1984-ben összefűzve is kiadták, nekem ezt sikerült megszereznem: <i>Spacebase 2000</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5jvZXw7Dh9efiG0adWyTeaWk41H0T2nASUhMf4vvn-eog7uoD6pUeHMIqvSObKHSge1BZmi7DOIdVPvx1H3gtYzyrB1G9bB1Pzs2OMYAbr21C2fX6m92o_IlDLX6DxcFuidXUpuTmmbBM/s1600/cover3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1351" data-original-width="1013" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5jvZXw7Dh9efiG0adWyTeaWk41H0T2nASUhMf4vvn-eog7uoD6pUeHMIqvSObKHSge1BZmi7DOIdVPvx1H3gtYzyrB1G9bB1Pzs2OMYAbr21C2fX6m92o_IlDLX6DxcFuidXUpuTmmbBM/s640/cover3.jpg" width="476" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az előszóban megtudjuk az alapokat, kapunk egy kronológiát, majd sorban végigvesszük a hajókat, a második részben pedig a már említett háborúk (a Proxima és a Laguna háború) történetét követhetjük, illetve bepillantást nyerhetünk az emberiség felfedezéseibe, köztük találkozhatunk különös idegen űrhajókkal is. Néhol ugyan a képek nem tökéletesen passzolnak a leírásokhoz, de ez annyira nem zavaró, hiszen a könyv és az egész sorozat lényege nem a szöveg. A korszak legnagyobb nevű sci-fi illusztrátorainak munkái bukkannak fel, Jim Burns, Fred Gambino, Angus McKie, Chris Moore, Bob Layzell, és még sorolhatnám az itthon annyira nem ismert neveket. Igazi nyálcsorgató élmény belemerülni ebbe a kiadványba, és bár nagy ritkaság, az interneten itt-ott <a href="http://www.terrantradeauthority.com/" target="_blank">bele lehet kukkantani a sorozat köteteibe</a>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyhScxIcLznecOwXsrWhyZ1FjOSz1HxxEVs-eKoNML3agQw80cxK9i5X24x70MRyHVgua47I9aQ-dnEYEB38E2x11tuFpeNOlb2CFhO4ybPeS7nkvkybtZRJS3cSkd0cYWGcfVSe_L8Urp/s1600/IMG_20200414_102307%257E2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1264" data-original-width="1512" height="532" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyhScxIcLznecOwXsrWhyZ1FjOSz1HxxEVs-eKoNML3agQw80cxK9i5X24x70MRyHVgua47I9aQ-dnEYEB38E2x11tuFpeNOlb2CFhO4ybPeS7nkvkybtZRJS3cSkd0cYWGcfVSe_L8Urp/s640/IMG_20200414_102307%257E2.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2PpR2rFHNzVGWPp-UE4dkWvGDqyxJVqSNcEcaV7nGyy_TSeXp0mhgm9u06hGy-D-QuFdcMVhS1d5wfM-PSMRYmnBPrl7GSOS_DHbafZpzVoGbRiAWWzpWu98lv7O5ogI1IkaT9z-Abiyo/s1600/IMG_20200414_102352%257E2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1356" data-original-width="1512" height="572" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2PpR2rFHNzVGWPp-UE4dkWvGDqyxJVqSNcEcaV7nGyy_TSeXp0mhgm9u06hGy-D-QuFdcMVhS1d5wfM-PSMRYmnBPrl7GSOS_DHbafZpzVoGbRiAWWzpWu98lv7O5ogI1IkaT9z-Abiyo/s640/IMG_20200414_102352%257E2.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1RbNv0qCYGHu3ugm3feqHGfMmCTe5Oc5NDdiLn5CVFqrWRiRsWZ414mz9Q1ciIDBsBHrQj4hC7Hm9axxC7XBPsSRMYaKEaGt1HTakMzYlyWTmBMUMaOLs8_Rtf94Y5tqyIQYX5oeseQVg/s1600/IMG_20200414_102416%257E2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1332" data-original-width="1500" height="568" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1RbNv0qCYGHu3ugm3feqHGfMmCTe5Oc5NDdiLn5CVFqrWRiRsWZ414mz9Q1ciIDBsBHrQj4hC7Hm9axxC7XBPsSRMYaKEaGt1HTakMzYlyWTmBMUMaOLs8_Rtf94Y5tqyIQYX5oeseQVg/s640/IMG_20200414_102416%257E2.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj45Dqeanuu0gco4d2albmad0v0QEDyVSs_ngWt1XjdltFItDCktjAs9aWKdWO2TPEyPgKy5zJsy3ppjS6d26VAfuDoruAoZnm0HByN6lEJ8sH3fUsoe9oYbeHAtosRuZA2ml1jUK4HLvZE/s1600/IMG_20200414_102509%257E3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="954" data-original-width="756" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj45Dqeanuu0gco4d2albmad0v0QEDyVSs_ngWt1XjdltFItDCktjAs9aWKdWO2TPEyPgKy5zJsy3ppjS6d26VAfuDoruAoZnm0HByN6lEJ8sH3fUsoe9oYbeHAtosRuZA2ml1jUK4HLvZE/s640/IMG_20200414_102509%257E3.jpg" width="506" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNmXAEuy54MBH7_ktXmgKBdzCx-mxhnGgRP6gev8HSv5jwr8CHu398_125junJQczMtNxfFmpCaTIdwH5iyzYkRISEMvzZqrLNa098MEzlMSfdu4kBwuU5cOfm0X1gwTvc8qb4wYvxVwEZ/s1600/IMG_20200414_102534%257E2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1412" data-original-width="1059" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNmXAEuy54MBH7_ktXmgKBdzCx-mxhnGgRP6gev8HSv5jwr8CHu398_125junJQczMtNxfFmpCaTIdwH5iyzYkRISEMvzZqrLNa098MEzlMSfdu4kBwuU5cOfm0X1gwTvc8qb4wYvxVwEZ/s640/IMG_20200414_102534%257E2.jpg" width="480" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A sorozathoz később Cowley készített néhány kiegészítő kötetet, nagyrészt a TTA projekthez nem használt képekből. Ezek minőségéről megoszlanak a rajongók véleménye, mindenesetre nem ismerik el "kanonikusnak". Pedig akad köztük néhány egészen izgalmas darab...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A TTA további sorsa felemás módon alakult. Cowley mindig is kapható volt új könyvek összeállítására, erre végül a kétezres években került sok. Az RPG-kkel foglalkozó Morrigan Press az eredeti könyvek mellett egy TTA RPG-hez kapcsolódóan is elindított volna egy könyvsorozatot, amiben Cowley is részt vett. Mivel a képek jogait nem mindig volt egyszerű beszerezni, ezért az új kiadványok részben modern művészek munkáit is felhasználták volna, ill. reprodukálták a korábbi képeket digitális technikával. végül két könyv készült el 2006-ban, valamint az RPG szabálykönyv is megjelent. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy lesz-e valaha folytatás, azt nem tudni. Vagy hogy valamikor nem kap-e kedvet egy lelkes rajongó, hogy a TTA mintájára, kortárs alkotásokkal állítson össze egy hasonló kiadványt. Én mindenesetre vevő lennék rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBjHyENtRm399BZK6VF2QG1Z_mUWmpouOyZqMdpmjrXQf8BgdCyg8WaVv83Y83Q6Xa2gpEcWHJ3kaqA7_qFuT1Dbe35JdhS8a1jAY-Wqa3Y2kedx7eNlDiyuFtoRmQrbexb9VBNlEq7_jE/s1600/IMG_20200414_102556%257E2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBjHyENtRm399BZK6VF2QG1Z_mUWmpouOyZqMdpmjrXQf8BgdCyg8WaVv83Y83Q6Xa2gpEcWHJ3kaqA7_qFuT1Dbe35JdhS8a1jAY-Wqa3Y2kedx7eNlDiyuFtoRmQrbexb9VBNlEq7_jE/s640/IMG_20200414_102556%257E2.jpg" width="480" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Terran_Trade_Authority" target="_blank">A Terran Trade Authority a wikipedián</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-54103728194274380952018-04-13T12:21:00.001+02:002018-04-13T12:26:17.262+02:00Szubjektív vélemény egy gumicsontról<div style="text-align: justify;">
Üdv itt! Ha ide jutottál, akkor talán látod, hogy ez egy blog. Alapvetően itt mindenféléről írok, elsősorban fantasztikumról, de ezen belül voltak már itt könyvismertetők, kritikák, filmes írások, esszék, de személyesebb jellegű dolgok is. Úgyhogy előre is elnézést kérek, ha most kicsit túlságosan is belelovalom magam ebbe a bejegyzésbe, de olyasmiről lesz szó, ami már több, mint tíz éve, mint egy rossz kísértet, vissza-visszatér.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szélesi Sándor (aki nem ismeri, guglizzon rá a nevére) a saját blogján írt egy bejegyzést, <a href="https://szelesisandor.hu/sci-fi-hazai-szinterei-es-resztvevoi-3355.html" target="_blank">amit itt olvashattok</a>. Szeretném, hogy olvassátok el, mielőtt a bejegyzésemben tovább léptek. Köszönöm! Szóval, itt valami olyasmiről van szó, hogy hol és hogyan írnak a hazai fantasztikumról, és ez így miért nem jó, miért problémás, sőt, miért káros. Végigolvasva a szöveget az első gondolatom az alábbi volt:</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Hogy engem ez mennyire végtelenül fáraszt már...</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nagyon fontos, hogy foglalkozzanak komoly, akadémiai szinten is a hazai SF-fel, hogy szülessenek átfogó munkák magyar nyelven, hogy elemző kritikákat írjanak egy-egy műről. Rengeteg előremutató dolog történt az elmúlt pár évben ezen a téren, az MA Popkult vagy a Pázmányon megalakult populáris kutatócsoport létrejöttétől a Magyar Narancs, Prae, Tiszatáj, Műút etc. egyre szaporodó fantasztikus témájú írásaiig. Az SFF rendezvények reneszánszukat élik, ezt nem győzöm hangsúlyozni. Lett egy díj, ami pont azokat hivatott díjazni, akik nem (vagy nem csak) íróként tesznek sokat a fantasztikumért, ez a Hexa. (És nem, ez nem nekem jutott eszembe.) Egyre több, a szűk "gettón" kívüli szerző és olvasó foglalkozik a zsánerrel, OTDK dolgozatok, szakdolgozatok, disszertációk születnek ezekben a témákban, tanulmánykötetek is fel-felbukkannak. Közben pedig a zsáneren belül is egyre komolyabb a szerveződés. Nem leszek szerénytelen, én is ahol tudok, hozzájárulok ehhez a pezsgéshez.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval annyi remek dolog van, annyi előremutató, izgalmas és érdekes projekt és kérdés. Annyi mindenről lehetne beszélni. És mégis mi történik? Újra és újra előcibálják ezt a témát. Nyilván önmagában nincs azzal probléma, ha arról beszélünk, hogy milyen a blogszféra, milyen honlapok vannak stb. Sőt, még azzal sincs gond, ha vita alakul ki egy-egy mű különféle megítélése kapcsán. (Én örülnék a legjobban, ha a szcéna különféle platformjai reflektálnának egymásra!) </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De nem, itt nekem nem úgy tűnik, hogy erről van szó. Itt most arról beszélnek, hogy kiegyensúlyozatlanság van. Hogy itt "érdekek" miatt bizonyos dolgokról írnak, bizonyos dolgokról meg nem. Ami, már bocsánat, de nettó vicc. És akkor még finom voltam. Ez a fajta elgondolás már tényleg egy évtizednél is régebbi, szerintem már azelőtt megvoltak az alapjai, hogy én belecsöppentem a helyzetbe. Ez egy már-már fóliasisakos összeesküvés-elmélet, aminek az a lényege, hogy pénzügyi és személyes érdekek miatt a bloggerek, kritikusok saját maguktól (vagy szerzők, kiadók machinációi nyomán) bizonyos dolgokról írnak, másról nem, és hogy a rossz kritikának is ez az egyik fő háttere.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mint könyvekkel foglalkozó ember, blogger, cikk- és kritikaíró, az egész blogger és kritikusi szféra nevében kikérem magamnak, hogy azt feltételezze bárki, hogy én vagy bárki valamiről valamilyen kiadói vagy pénzügyi érdekből írjon! Teljesen nonszensz feltételezés, nem is értem, hogy ezt most tényleg komolyan gondolja valaki? Most nem akarom elütni az egészet azzal, hogy azokon az oldalakon és blogokon sem írnak mindenről ugyanolyan mértékben, amiket az ilyen hozzászólásokban sose hoznak fel negatív példának. (Az senkit sem zavar mondjuk, hogy az SFportalon miről nem írnak, bezzeg az SFmag esetében!)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tényleg rengeteg könyves blog létezik. Tessék felmenni a molyra, ott látszik, millió van. El nem hiszitek, mennyi megkeresést kap a GABO, ahol dolgozom, hogy ilyen-olyan könyves blogoknak adjon recenziós kötetet. Persze, nyilván egy romantikus regényekkel foglalkozó blog nem fog SF-ről írni, de azt sem lehet mondani, hogy a hazai SFF regények között van, ami kiszorul a netről. Aki nem hiszi, lépjen be a <a href="https://www.facebook.com/groups/FantasztikusIrodalmiOK/about/" target="_blank">F.I.O.K. csoportba</a>, ott annyi ilyet osztanak meg, hogy győzze az ember követni. Egyébként meg mindenkinek szíve joga azt írni és arról, amiről akar. Ja, hogy egyes olvasott és mérvadónak tartott helyeken nem írnak bizonyos könyvekről, vagy nem szeretik? Akkor megmondom, miről van szó: az a cikkíró, akit sokan olvasnak és sokan adnak a véleményére, nem akar vagy nem tud foglalkozni azzal a könyvvel, mert csak. Ennyi. Nincs összeesküvés, nincs háttérhatalom, nincsenek zsidók meg spekulánsok mögötte. Ennyire egyszerű.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Minden egyes alkalommal, amikor előkerül ez a téma, azt érzem, hogy fölöslegesen elpazaroljuk az energiáinkat. Nem írnak a YA fantasykről egy fantasy blogon, skandalum! Szeresse és olvassa az az ember is a YA-t, aki amúgy nem szereti! Nem írnak a logós űrháborús könyvemről ott, ahol nem is szoktak ilyenről írni! Még ilyet! Komolyan, most meg akarja valaki változtatni egyes emberek ízlését? Kötelezővé tesszük, hogy mindenhol írjanak mindenről? Elvárjuk a szabadidőben, két pusziért (se) dolgozó kritikusoktól, hogy minden idejüket áldozzák fel arra, ami nem is érdekli őket? Túl sokat rugózik mindenki ezen. Én is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vannak olyan emberek, akik mindig fognak találni kifogást, miért nem fogadják el a kritikát kritikának, miért nem fognak tudni együtt élni azzal, ha valahol nem írnak erről vagy arról. Mindig bele lehet kötni mindenbe, lehet gonosz üzleti érdekeket sejteni a háttérben, ahogyan azt Szélesi bejegyzése is sugallja. Fel lehet használni az írói, szerkesztői tekintélyünket arra, hogy elhintsük az ellenségeskedés magvát, hogy hiteltelenítsünk embereket, hogy terjesszük az elméleteinket és ne foglalkozzunk az ellenérvekkel. Végtelenül káros az egész közegre nézve, lerombolja annak a nagyon sok embernek a munkáját, akik a hazai fantasztikum jobbításán dolgoznak (még ha nem is mindenki mindig ugyanarra akar menni). Mindenki azon sír, hogy nem temetik be az árkokat. Én elég sok embert látok, aki pont ezen dolgozik. Én is, hiába nem szíveljük egymást Szélesivel, az utóbbi időben igyekeztem nyitott lenni (őszintén örültem például, hogy ott volt a ViTán). De minden egyes ehhez hasonló ködszurkálás, üres vádaskodás után szomorú leszek. Élni és élni hagyni. Mindenki azt csinálja, amihez ért. Én igyekszem megváltozni és árkokat betemetni. Rengeteg dolog van, ami pozitív, és teljes mellszélességgel beállok mögé, mert jónak tartom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jónak tartom például, hogy napvilágra került a Galaktika lopása, és igaza van Pintér Bencének, ki kellene állni az igazság és jogosság mellett. Nem lehet mentegetni, nem lehet azt mondani, hogy nem tetszik a "támadás stílusa" (milyen támadás különben? teljesen jogos számonkérésről beszélünk). Lehet azt mondani, hogy a Galaktika kártalanította a szerzőket, ez oké, de attól még felénk, a közösség felé és az olvasói felé továbbra se történt meg az elszámolása. Ez pedig fontos lenne nekik is, hogy visszaszerezzék a bizalmunkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jónak tartom, hogy mennyi remek könyvről lehet írni, és hogy mennyien írnak. Blogbejegyzéseket, ajánlókat, és elemző kritikákat is. Nem mondom, hogy én mindig kritikát írok, de szoktam azt is. Jó látni, hogy új hangok tűnnek fel (és mennyi nő!) a blogokon, portálokon, akik beszélnek a fantasztikumról. Kritikákban szerintem jól állunk, esszékben és hasonlókban még fejlődhetünk, de bízom benne, hogy ami késik, nem múlik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jónak tartom, hogy megalakult a Pázmányon a populáris kultúra kutatócsoport (nem tudom a pontos nevet, elnézést). Ott voltam én is a bemutatkozó estjükön, és örülök, hogy végre feltűnt az igény másokban is, hogy elkezdődjön a kommunikáció az idehaza dolgozó szakemberek között, ez ugyanis nagyon fontos. Úgy gondolom, hogy itthon egyénileg már minden adott, most már csak összedolgozni kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jónak tartom, hogy megrendeztük a Világok Találkozását. Nem lett tökéletes, de szerintem elindulhat vele valami, ami összefoghatja a fantasztikum közösségét, ami ösztönözhet másokat is, ami segíthet, hogy még jobb legyen idehaza SFF olvasónak lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lehet újra és újra ősrégi témákat felmelegíteni, amiknek nincs sok értelmük, lehet a másikat cseszegetni, neveket nem mondva szurkálódni, de jobb lesz ettől? Annyi minden jobbra lehetne ezt az energiát fordítani. Lehetne akár arról is írni, hogy máshol hogyan csinálják. Vagy, Szélesi bejegyzésében, hogy mint író, mit gondol, mire lenne szükség, hogy több embert elérjünk a kritikákkal, vagy ledöntsük a "gettó" falait. És igen, vitázzunk! Ütköztessük a véleményeinket. De ne úgy, hogy ködösítünk, aztán meg sejtelmesen közöljük, hogy "félreértettél", vagy "beszéljük meg egy sör mellett", "nem akarok neveket mondani" etc. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ami pedig engem illet, mint mondtam, végtelenül untat ez a kritika-blog téma. Nem akarok és nem is fogok többet erre szót és energiát fecsérelni. Szerintem ebben a formában nagyon nincs rajta mit beszélni, hacsak azt nem, hogy totális félreértésben leledzik mindenki, aki azt hiszi, egy "akadémiai elemző kritika" objektív. Ahogy az is félreértés, hogy baj, ha valaki rajongó. Ha nem lennék rajongó, nem foglalkoznék sci-fivel. Miért, ti igen?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ui.<a href="https://spekulativzona.blogspot.hu/2018/04/kit-is-hallgat-el-hazai-fantasztikus.html" target="_blank"> itt egy remek kis gyűjtés</a> az elfogult, árnyékhatalmi portálokról, akik kiegyensúlyozatlanok</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-56535510323741860672018-04-01T10:19:00.000+02:002018-04-01T20:23:46.042+02:00Érkező könyvszenzációk<div style="text-align: justify;">
Már bizonyára többekhez eljutott az a pár napja közzétett blogbejegyzés, amiben közölték, hogy idén több, kuriózumnak számító sci-fi és fantasy megjelenés is érkezik majd. Mivel ezek a könyvek engem is komolyan megmozgattak, ezért - bár elhatároztam, hogy nem írok ilyen posztokat - most magyarítottam a könyvek fülszövegeit, hogy minél többen értesüljenek ezekről a valóban nagyon izgalmas címekről.
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval, íme a négy könyv, ami várhatóan fel fogja borítani az angolszász zsánerpiacot:</div>
<b><br /></b>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Alastair Reynolds - Peter F. Hamilton: Unusual Questions</span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Fájóan üres a hely a brit sci-fiben, amit a néhány éve elhunyt Iain M. Banks hagyott maga után. Napjaink két legismertebb angol sci-fi írója végül úgy döntött, közösen róják le a tiszteletüket Banks emléke előtt, aki megannyi izgalmas és mélyen elgondolkodtató regénnyel járult hozzá a zsánerhez. Miközben a rajongók újra elmerülhetnek a Kultúra gigantikus és színes világában, élvezhetik a Reynolds és Hamilton műveire jellemző legjobb elemeket is.</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Minish ko-Bagati a Kultúra titkosszolgálatának, a Rendkívüli Körülményeknek talán a legjobb ügynöke - ami nem is csoda, hiszen egy drónnál keresve sem lehetne jobb beszivárgót találni. Amikor azonban néhány titokzatos, és első látásra nem teljesen beszámítható Elme a távoli Parash Gyűrűre küldi a magának való Minish-t a <i>Tűzd a füled mögé</i> ÁKE fedélzetén, kénytelen maga mellé venni egy embert, a hajóról hajóra vándorló, bohém Karagi Zhát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy mi lehet az Elmék célja, azt csak sejteni lehet. De bizonyos, hogy köze van hozzá néhány különösen viselkedő szublimatának, egy mindenhol felbukkanó homomdának, és az idilli Zitira bolygónak, ahol éppen most jár le az ezer évre választott uralkodó dinasztia ideje. Minish és Zha hamarosan egy galaktikus léptékű rejtély közepébe csöppen, ahol nem biztos, hogy a Kultúra a legnagyobb játékos. De melyik lehet az a civilizáció, amelyik még a ravasz Kultúrát is képes az orránál fogva vezetni?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"Olvasás közben reménykedtem, hogy mégis Banks írta ezt a könyvet, és hogy a fiókban, ahonnan ez származik, találunk még ilyen lebilincselő regényeket..."</i> - Jo Walton (Tor.com)</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1Tt56LKl8aa02N6X0PrXjDRb3CC8napFGjYaqWHGXFNRCRDrODF2i21q-SuRYXtxEJqj1A-c159bmdVzyIvR8SivjE_bq9GIAF5j2eKNSs0HI2-RHszsYKtfLw-cmWC_FZ628b5CKGSga/s1600/unusual+questions+april+fool+cover.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="855" data-original-width="605" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1Tt56LKl8aa02N6X0PrXjDRb3CC8napFGjYaqWHGXFNRCRDrODF2i21q-SuRYXtxEJqj1A-c159bmdVzyIvR8SivjE_bq9GIAF5j2eKNSs0HI2-RHszsYKtfLw-cmWC_FZ628b5CKGSga/s1600/unusual+questions+april+fool+cover.jpg" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">N. K. Jemisin - Nnedi Okorafor: Children of The Elephant King</span></b><br />
<b><span style="font-size: medium;"><br /></span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A kortárs fantasztikum két ragyogó tehetsége már régóta tervezte, hogy közös regényt ír. Most, hogy mindketten befejezték trilógiáikat (A megtört föld ill. a Binti), elkészíthettek egy grandiózus történetet, amiben az olvasókat elviszik Afrika legmélyére, ahol a múlt és a jövő találkozik.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy mítosz szerint az ősidőkben az ember, a vihar és az elefánt békében éltek együtt. Ám a vihar, félve az ember hatalmától, elmenekült az égbe, a gyanútlan elefántot pedig megölték az ember nyílvesszői. Az ember addig vadászott az elefántra, míg az teljesen kipusztult a világon. Ám úgy tartják, a faj utolsó tagja, a hatalmas Elefántkirály, örökül hagyta erejét és bölcsességét egy embernek, akiben tovább élnek e nemes lények az idők végezetéig.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Afiya a Föld utolsó metropolisának szegénynegyedében él. A világ nagy része elpusztult, csupán Afrika egyes vidékein élnek még vad törzsek, akik néha ellátogatnak a Városba. A lány nem is sejti, milyen mérhetetlen kincset kap az egyik törzs vándorárus öregjétól. Az <i>Umoja szarva</i> hamarosan különös világot nyit meg Afiya és barátai előtt, akik egy titokzatos prófécia nyomában nekivágnak a halott szavannának, hogy felkutassák az egyetlen teremtményt, aki megmentheti a Várost és lakóit: az Elefántkirályt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"Jemisin és Okorafor prózája egyesíti kettejük legjobb tulajdonságát... A disztópikus Afrika sosem volt még ennyire színes, varázslatos és veszélyes."</i> - The New York Times</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqC0COWDcqK2zhtqtnYSi_ebsL5R9EdTmvGK6tsFyDbLIUT-OZCaDq-2lC9EtOTaahOaxEoYz_kL6J4967HbJxEBhpiUoGRwGGiXcQvoqLT3U3s7eu3JjGD7-rMzx4YZhyphenhyphenEd9UTKhFxYI8/s1600/elehant+king+joke.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1168" data-original-width="866" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqC0COWDcqK2zhtqtnYSi_ebsL5R9EdTmvGK6tsFyDbLIUT-OZCaDq-2lC9EtOTaahOaxEoYz_kL6J4967HbJxEBhpiUoGRwGGiXcQvoqLT3U3s7eu3JjGD7-rMzx4YZhyphenhyphenEd9UTKhFxYI8/s640/elehant+king+joke.jpg" width="474" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">Arthur C. Clarke: The Seldon Evidence</span></b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>1989-ben Arthur C. Clarke és Isaac Asimov bősz levelezésbe kezdett, aminek a témája egy új Alapítvány regény volt. Ezt a könyvet, a The Seldon Evidence-t (A Seldon bizonyíték) Clarke írta meg végül. Az írót mindig is izgatta a matematikus Hari Seldon karaktere, így szívesen megírta a történelem első Alapítvány spin-offját. Sajnos végül a könyv nem jelent meg, csupán néhány példányt nyomtak belőle Asimov, Clarke és a DAW Books munkatársai számára. Most, a két elhunyt szerző jogutódai megegyeztek, hogy a nagyközönség elé tárják ezt az izgalmas történetet.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hari Seldon az Alapítvány megálmodója, aki a távoli Terminuson hunyt el. De mielőtt végleg a Peremvidékre költözött, hogy felépítse vízióját, állítólag Trantoron hagyott egy titkos dokumentumot, ami az egész Alapítvány tervet veszélyeztetheti. A Nagy Dúlás, Trantor eleste után a "Seldon bizonyítékot" ismeretlen helyre vitték, a hajdani Galaktikus Birodalom ezernyi világa közül az egyikre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
For Genero magától Terminus Polgármesterétől kapta a feladatot, hogy találja meg a Bizonyítékot és vigye az Alapítványba, mielőtt rossz kezekbe kerülne. De nem is sejti, hogy a titokzatos Második Alapítvány is útnak indítja saját ügynökét, Enina Frendet, egy irgalmat nem ismerő telepata nőt. Miközben a két ügynök bejárja a Galaxist, és egyre többet tud meg a legendás matematikus életéről és személyiségéről, egy harmadik erő is eltökéli, hogy megkaparintja a Bizonyítékot, hogy véget vessen Hari Seldon ezer éves Tervének, ami újra fényt hozhatna a pusztító Sötét Korba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"Imádtam minden sorát. Aki szereti a sci-fit, annak kötelező a polcán tudnia a könyvet!"</i> - Robert Silverberg</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGPsvWlfgrKYF0STOlaVZsCJMq0VTs-06oxGd9JI_q0NpSRBxSfDWMWw6uRxa2jMq9e1FoAi2gn8MoQ20ilL2U-7K1IxvRkGjnPdncH1F4AtXWhSzDvrqUALyodjUYw0Fu89Q6ziUeEWqH/s1600/misevidence.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1383" data-original-width="1012" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGPsvWlfgrKYF0STOlaVZsCJMq0VTs-06oxGd9JI_q0NpSRBxSfDWMWw6uRxa2jMq9e1FoAi2gn8MoQ20ilL2U-7K1IxvRkGjnPdncH1F4AtXWhSzDvrqUALyodjUYw0Fu89Q6ziUeEWqH/s640/misevidence.jpg" width="468" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: x-large;">George R. R. Martin - Patrick Rothfuss (& Brandon Sanderson): Swords of Shadow</span></b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>Mindenki felkapta a fejét, amikor a két fantasy íróóriás, Martin és Rothfuss bejelentette, hogy közös regényen dolgozik. Sajnos azonban a kegyetlen sors közbeszólt, így a szerzők nem élhették meg, hogy befejezhessék művüket. Végül Brandon Sandersonra esett a választás, hogy pontot tegyen ennek az epikus történetnek a végére, mellyel méltó módon zárulhatott le két csodás írói életút.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor a Második Hold felkel, hétszáz évente egyszer, Kor Hegyeiből előjön az Árny, hogy csatlósaival végigdúlja Amanti kontinensét. Skel Hiffud minderről nem sokat tud. Hallotta ugyan gyerekként a falu vénjeinek történeteit, de számára mindez csak dajkamese. Ám egy napon az Árny csapatai eljönnek, és lemészárolják a falu lakóit, a fiú pedig csak a szerencsének köszönheti, hogy megmenekül. Hamarosan egy titokzatos vadász mellé csapódik, akiről sejteni kezdi, hogy többet tud az Árny inváziójáról, mint állítja.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Skel és a vadász útja során újra és újra a pusztítás nyomaira bukkan, az Árny útját kiégett városok és vérrel teli folyók kísérik. Amanti királyságai azonban összefognak, hogy szembeszálljanak az Árny csatlósaival, még akkor is, ha ez a történelem során soha senkinek nem sikerült. Skelnek is választania kell: vagy bízik a szerencséjében és tovább menekül a végzete elől, vagy csatlakozik az egyesült sereghez, és felveszi a harcot azokkal, akik tönkretették az életét. Viszont a döntése sokkal nagyobb következményekkel jár, ami Amanti egész jövőjét új irányba billenti.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"Hátborzongatóan epikus történet a zsáner két gigászától. Méltó zárlata az életművüknek."</i> - Scott Lynch</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGsNg0Ync7TYmxVuqft6KLJOHUfiHmo9YTf-mutR3Q0vouk0pdYsT4FQqM6jQGQTCLJ-MeYKOmu_-j6L2QhMGCISX9t7b86rImFVZDdV-mdnFzL5spo5HcAaqYXD2Fvfzr0ZAFdiUWauB-/s1600/swords+of+shadow+fake.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="500" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGsNg0Ync7TYmxVuqft6KLJOHUfiHmo9YTf-mutR3Q0vouk0pdYsT4FQqM6jQGQTCLJ-MeYKOmu_-j6L2QhMGCISX9t7b86rImFVZDdV-mdnFzL5spo5HcAaqYXD2Fvfzr0ZAFdiUWauB-/s1600/swords+of+shadow+fake.jpg" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: start;"><i>Ja, és a végére: nézd meg a posztom publikálási dátumát!</i></span><br />
---</div>
<br />
<span style="font-size: xx-small;">Természetesen nem kívánom se Martin, se Rothfuss halálhírét, remélem még nagyon sok könyvvel örvendeztetik meg a fantasy szerelmeseit.</span><br />
<span style="font-size: xx-small;">Ami a kenyai elefántos mítoszt illeti, annak első fele valóban létezik, <a href="https://www.independent.co.uk/voices/comment/four-depictions-of-elephants-as-they-appear-in-religion-and-myth-9015485.html" target="_blank">itt olvashatjátok</a>.</span><br />
<span style="font-size: xx-small;">A borítóképek eredetijei pedig:</span><br />
<span style="font-size: xx-small;">- remélem egyszer <a href="https://andreasuneby.deviantart.com/art/Sentient-And-Surprisingly-Offensive-Drone-In-Grass-385534360" target="_blank">AndreasUneby képe</a> tényleg felkerül egy könyvre;</span><br />
<span style="font-size: xx-small;">- <a href="https://apaletteoffunpaintparties.com/event/gabbys-country-cabaret-african-sunset/" target="_blank">ezeket a csodás festményeket</a> bárki szívesen kirakná otthon;</span><br />
<span style="font-size: xx-small;">- ki másnak is <a href="http://www.weissauctions.com/AMSEvents/ViewEvent.aspx?id=95bcba39-4109-4a61-8637-f8217dd6361a" target="_blank">választottam volna a képét</a> egy retro borítóhoz, mint Frank Kelly Freasét?</span><br />
<span style="font-size: xx-small;">- <a href="https://hu.pinterest.com/pin/503488433330912953/" target="_blank">Richard Anderson</a> többi képével pedig már mindenki találkozhatott.</span><br />
<span style="font-size: xx-small;"><br /></span>Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-70597847751348427812018-03-22T15:42:00.002+01:002018-03-22T15:42:17.512+01:00Az új időutasok - H. G. Wells továbbírói<div style="text-align: justify;">
A sci-fi egyik nagy írójától, <b>H. G. Wells</b>től az utóbbi évekig semmit nem olvastam. Ennek a hiányomnak az orvoslására is azért került sor, mert annyi "továbbírása", "remake-je", "újragondolása" létezik a történeteinek, hogy kíváncsi lettem, milyen is az eredeti Wells. Legnagyobb meglepetésemre azt kellett felfedeznem, hogy az angol író több, mint száz évvel később is még mindig jó, nem csak ötleteiben - amik mára sci-fi klisék lettek -, hanem stílusában is. (Kedvencem ilyen szempontból a <i>Dr. Moreau szigete</i>.) Eredetileg a <a href="https://moly.hu/merites-rovatok/sci-fi-67" target="_blank">Moly.hu Merítésének 2017. márciusi számába</a> készítettem ennek apropóján egy összeállítást a wellsi "örökösökről": azokról a művekről, amik a nagy előd írásaira építenek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy évvel a rovat publikálása után, hogy minél több emberhez eljusson, kicsit átdolgozva, kibővítve újraközlöm itt a szöveget, remélve, hogy másokat is Wells és "utódai" olvasására ösztönözhetek.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNvsYUW3Asw5Yr16yhdHYpGWA7gGlzsCKMo_LCSw3JZGclINkvo0Tq19GovkyWnWlQjL540KSt2n9vCjITbSrhDF7PMzdPXEtvBivFnxfrE0QTl17Dfsd-5xD8CkZmcJKy1V9YkGkdk1J7/s1600/mr+future.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="806" data-original-width="845" height="610" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNvsYUW3Asw5Yr16yhdHYpGWA7gGlzsCKMo_LCSw3JZGclINkvo0Tq19GovkyWnWlQjL540KSt2n9vCjITbSrhDF7PMzdPXEtvBivFnxfrE0QTl17Dfsd-5xD8CkZmcJKy1V9YkGkdk1J7/s640/mr+future.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Mi többet lehet elmondani Herbert George Wellsről, mint ami a fenti képen szerepel? Ő a modern sci-fi egyik atyja, számtalan SF ötlet kiagyalója és elterjesztője. Hatása ma már felfoghatatlan a science fiction egészére nézve, az időutazás, az idegen inváziók, a láthatatlanság, az emberi test újraszabása, a jövő társadalmainak feltérképezése, és ami talán a legfontosabb, a tudományos ötletek használata, hogy felvázolja a kor társadalmi problémáit – ezek mind az ő nevéhez köthetőek. Wells képzelete mellé pedig igazi írói véna társult, könyvei több, mint száz évvel megírásuk után sem hatnak nevetségesnek. A regények lapjain át érződik, hogy egy nagy elme bújik meg a könyvek mögött.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nem csoda, ha maga Wells és művei is több epigont, folytatót, örököst szültek. A sci-fi nagyon sok olyan regényt és novellát termelt ki, amelyek így vagy úgy, de feldolgozták a wellsi életművet, vagy akár magát Wellst tették meg hősüknek. Ebbe a mérhetetlen óceánba kísérlek most meg elmerülni, hogy a teljesség igénye nélkül, kedvcsinálóként bemutassak pár alkotást, ami érdekelheti az olvasót.
</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Wells talán legismertebb, legtöbbet hivatkozott műve <i>Az időgép</i>, amivel felkeltette maga iránt az érdeklődést és sikert is elért. Magyarul is ennek az írásnak jelent meg a legtöbb „folytatása”. Itt van mindjárt az <i>Utazások az időgéppel</i>, ami Wells eredetije mellett két másik történetet is tartalmaz: Egon Friedell osztrák filozófus és történész 1946-os <i>Az időgép visszatér,</i> és K. W. Jeter 1979-es <i>A morlockok éjszakája</i> című írását. Míg az első az időutazó újabb útjait meséli el, addig a második a jövőből érkező morlockok inváziójáról szól, és még maga Merlin is megjelenik benne.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ennél vélhetően ismertebb Stephen Baxter 1995-ös Campbell-, Dick- és BFSA-díjas regénye, az <i>Időhajók</i>. Baxter maga már-már „hivatásos” Wells-folytatónak számít (erre később visszatérünk), könyvében igyekszik összeolvasztani Wells időutazós történeteit (pl. <i>Az időgép</i> előtti <i>The Chronic Argonauts </i>című novellát) és a XX. század végi sci-fi toposzokat. Sőt, maga Wells is felbukkan mellékalakként. A kissé avittnak ható "viktoriánus" nyelvezet és lassú, leíró jellege miatt nem könnyű olvasmány, de egy Dyson-gömbtől kezdve az őskoron át egy alternatív XX. századi háborúig igen színes ötleteket vonultat fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Wellst magát egyébként sokszor tették (és teszik) meg sci-fi művek szereplőjének. Egy harmadik, magyar nyelven elérhető időgép-átiratban, a spanyol Félix J. Palma trilógiájában is ő lesz az egyik főszereplő. Az első kötetben, <a href="http://acelpatkany.blogspot.hu/2016/07/az-ido-terkepe.html" target="_blank"><i>Az idő térképé</i>ben</a> mindenki Wells regényének lázában ég, és egy fiatalember a fejébe veszi, hogy az író saját időgépével fogja megváltoztatni a múltat. Viszont Palmánál semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Higgyetek nekem, a saját bőrömön tapasztaltam!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEge0SZ2HTOR8U8my6PpDHCk98u_LOMJdUpl78fjT3CL6hs86iw3FFe7Yi2J_TOBXqfUbxeuyEsenExNhilh3iHTAH3UlNZ4T3qxfksIoogsUwP9whoKIYD7dR7Cs1F_EAe2376Y-I04LK6U/s1600/timemachine.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="447" data-original-width="900" height="316" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEge0SZ2HTOR8U8my6PpDHCk98u_LOMJdUpl78fjT3CL6hs86iw3FFe7Yi2J_TOBXqfUbxeuyEsenExNhilh3iHTAH3UlNZ4T3qxfksIoogsUwP9whoKIYD7dR7Cs1F_EAe2376Y-I04LK6U/s640/timemachine.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az időgép és az időutas</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Ha pedig átnyergelünk a magyarul meg nem jelent művekre, akkor bizony tényleg elveszünk a „folytatások”, „előzmények”, „igaz történetek” és hasonlók tengerében. A téma olyannyira népszerű, hogy nemrég mutatták be az egyik ilyen regény újramelegített TV-sorozat verzióját (amit azonnal el is kaszált az ABC csatorna). Karl Alexander <i>Time After Time</i> című regényének nem ez az első mozgóképes változata, az 1979-es filmváltozatban Malcolm McDowell játszotta a Hasfelmetsző Jack után a jövőbe utazó H. G. Wellst.</div>
<div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nagyon hosszú lenne, ha minden ide vágó történetet fel akarnék sorolni, így csak pár ismertebbet említenék. Ott van az időutazó újabb útját elmesélő, Ditmar-díjas <i>The Man Who Loved Morlocks</i> David J. Lake-től (1981), ahol a főhős még messzebb utazik a jövőbe. Ronald Wright <i>A Scientific Romance</i> (1999) című könyvében egy jelenbeli múzeumi kurátor kerül az időgép új történetének középpontjába. De olvashatunk arról is, mi történt az eloi Weenával (<i>The Truth About Weena, </i>ez David J. Lake díjnyertes novellája), vagy hogy a háborúzás szempontjából milyen jól használható az időgép (az 1923-as francia <i>Timeslip Troopers</i> Théo Varlet és André Blandin tollából, vagy Hal Colebatch regénye, a <i>Time Machine Troopers</i> 2011-ből).</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Tovább nem is kalandoznék az időben, akit érdekel a téma, böngésszen címeket <a href="http://www.isfdb.org/cgi-bin/pe.cgi?25659" target="_blank">az ISFDB-n</a> és <i>Az időgép</i> saját <a href="http://timemachine.wikia.com/wiki/The_Time_Machine_Wiki" target="_blank">wiki adatbázisában</a>.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Kell nagyobb bizonyíték arra, hogy Wells regényei mennyire nagy hatásúak, mint hogy a marslakók inváziójáról szóló <i>Világok harca</i> megjelenése után nem sokkal az Egyesült Államokban, 26 részben napvilágot látott az <i>Edison's Conquest of Mars</i> című regény Garrett P. Serviss csillagász és újságíró tollából? Ez a történet Wells regényének folytatása, amiben a földiek a nagyszerű Edison vezényletével (és annak csodás találmányaival) visszavágnak a marsiaknak. Ezzel a tettével Serviss beírta magát a sci-fi történetébe, hiszen ez volt az első alkalom, amikor nem egy író maga készített folytatást művéhez, sőt, az ő tudta nélkül használta fel valaki az elképzeléseit saját munkájában. A spanyol Palma trilógiájának második része, <i><a href="http://acelpatkany.blogspot.hu/2017/04/az-eg-terkepe.html" target="_blank">Az ég térképe</a></i> - ami a marslakók invázióját írja újra - például azzal indít, hogy Serviss és Wells találkoznak.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ha lehet, az első továbbírást követően a <i>Világok harca</i> legalább annyi „követőt” termelt ki magából, mint <i>Az időgép</i>. Magát az inváziót számtalan formában feldolgozták. Egy egész antológiát (<i>War of the Worlds: Global Dispatches</i>) szenteltek annak, hogy bemutassák, mi történt a világgal (és híres emberekkel) a marslakók inváziója alatt. Walter Jon Williamsnél például Kínában, Howard Waldropnál pedig Texasban bukkannak fel a marslakók. Akit érdekel, hol játszódik a többi novella és ki a főszereplője, <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/War_of_the_Worlds:_Global_Dispatches" target="_blank">az ide kattinson</a>!Egyébként a kötet szerkesztője, Kevin J. Anderson később külön regényt írt arról, Wells maga hogyan éli meg a háborút (<i>The Martian War</i>).</div>
<div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQc-LI8FeFS7XKv1Bix3bM1EPkRn9eFjuyil8BNPujH0M2AHZfqWreyCOW7bxABOn2aMXiJ-jMSf_BZswwR4ceaQH18tqrmvRKi3hPGdbAFfNDNQ3TXoyG7t77lBGfwDbqWmDJ49sA9x-F/s1600/murray.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="603" data-original-width="869" height="444" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQc-LI8FeFS7XKv1Bix3bM1EPkRn9eFjuyil8BNPujH0M2AHZfqWreyCOW7bxABOn2aMXiJ-jMSf_BZswwR4ceaQH18tqrmvRKi3hPGdbAFfNDNQ3TXoyG7t77lBGfwDbqWmDJ49sA9x-F/s640/murray.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Illusztráció Palma trilógiájának első részéhez</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Hayden Lee novellájában a marsiak szemszögéből írja újra a történetet, Christopher Priest pedig <i>The Space Machine</i> című könyve összekapcsolja <i>Az időgép</i> történetét a <i>Világok harcá</i>val. Természetesen többször is megírták a marsiak második invázióját is, nem egyszer kölcsönvéve más híres irodalmi alakokat is, mint pl. Sherlock Holmest. Ilyen George H. Smith regénye, amiben a marsiak egy kevésbé fejlett párhuzamos Földet támadnak meg, de a derék Holmes legyőzi őket. Egyébként a <i>Sherlock Holmes' War of the Worlds</i> című könyvből azt is megtudjuk, mit csinált Sherlock és Watson az első támadás alatt. (Ezt a fajta all-star gálát talán Lavie Tidhar pörgette maximumra.) Aztán ide citálhatjuk Alan Moore klasszikus képregényét, a <i>The League of Extraordinary Gentlemen</i> második részét, amiben a XIX. századi „Bosszúállóknak” a marslakókkal kell megküzdeniük. </div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Érdekes, hogy a szovjet-orosz irodalomban is mennyire közkedvelt téma a marslakók inváziója, viszont sajátságos politikai felhanggal. Mind Lazar Lagin 1962-es plamfetjében (<i>Well Andyou őrnagy</i> [Майор Велл Эндъю]), mind a Sztrugackij fivérek 1966-os <i>A marslakók második inváziója</i> című kisregényében a marsiakkal kollaboráló emberekről írnak. Utóbbi mű nagyon népszerű lett: "Eddig két folytatást írtak hozzá. Az elsőt 1998-ban adták ki az orosz – 1994-től izraeli – Daniel Kluger tolmácsolásában <i>Новые времена</i> (<i>Új idők</i>) címmel, ami Apollón szemszögéből folytatja a történetet. Aztán létezik <i>A marslakók harmadik inváziója</i> (<i>Третье нашествие марсиан</i>) c. történet is Szergej Szinyjakin jóvoltából, ami 2006-ban látott napvilágot. Ez viszont egy nyomozós sci-fi történet." (<a href="https://moly.hu/ertekelesek/1707026" target="_blank">Forrás</a>)</div>
<div>
<br />
És természetesen az igazi „wellsiánusok” nem hagyhatják ki a „hivatalos” folytatást, amit Wells nagy szakértője, Stephen Baxter írt. Ez a <i>The Massacre of Mankind</i>, ami 2017-ben jelent meg. (További marslakós történetekért szintén <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_works_based_on_The_War_of_the_World" target="_blank">a wikipedián érdemes kutakodni.</a>)<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Töredelmesen be kell vallanom, hogy valószínű nem végeztem megfelelő kutatómunkát. Úgy tűnik ugyanis, hogy ha eltávolodunk Wells két legismertebb regényétől, a többi mű parafrázisainak száma rohamosan csökkenni kezd. Ennek pedig az is oka lehet, hogy még ha születtek is érdekes újragondolások, azok nem lettek olyan híresek, így pedig ember legyen a talpán, aki megleli őket…</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Még talán a két zseniális tudósnak, Doctor Moreau-nak és Griffinnek, a láthatatlan embernek akad a legtöbb követője az irodalomban. Egy gyors keresés azonnal kidobja például Megan Shepherd ifjúsági regényét, a <i>The Madman's Daughter</i>t, aminek főhőse, Juliet, az őrült Moreau lánya, segítőivel apja szigetére indul, hogy felszámolja a tudós istenkáromló kísérleteit. Brian Aldiss tollából is született egy újraírás 1980-ban <i>Moreau's Other Island</i> címen, ebben az eredeti regény cselekményét a közeljövőbe helyezi. És természetesen Moreau is szerepel Alan Moore már idézett képregényében, ahogyan Griffin, a láthataltan ember is, aki állandó szereplője a díszes kompániának. (Griffin feltűnik a már szintén említett Kevin J. Anderson regényben, a <i>The Martian War</i>ban is.)</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgm0BmBsN6mJNqPbAhxdpDtqQZ1trGJeMbS_Q40ERISdfi3pq_Lxgn43UtI8HdGDgimO8J92dbipX9vhb_ZllMauF6mTku2z7Pvc_N07Qv_cZdl4bO8_w2Z_OlpVP5OYn9QlAEq20zpvMdn/s1600/moreau.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="653" data-original-width="1163" height="358" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgm0BmBsN6mJNqPbAhxdpDtqQZ1trGJeMbS_Q40ERISdfi3pq_Lxgn43UtI8HdGDgimO8J92dbipX9vhb_ZllMauF6mTku2z7Pvc_N07Qv_cZdl4bO8_w2Z_OlpVP5OYn9QlAEq20zpvMdn/s640/moreau.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Eszik Alajos illusztrációja</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Magyarul inkább csak olyan műveket találunk, amik inspirációnak használták ezeket a wellsi ötleteket, de érdemes elolvasni Gene Wolfe 1980-as novelláját, a <i>Doktor Halál szigete és más történetek</i> címűt (Galaktika 65., a fenti kép onnan való), ami a Wells-regény érdekes átírása. Ha pedig valaki még kételkedett benne, hogy Baxter Wells-megszállott, annak elmondom, hogy a szerző írt még egy történetet Wells Cavorjához is, aki az <i>Emberek a Holdban </i>zseniális tudósa – Baxter története a <i>The Ant-Men of Tibet</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végére érve a hevenyészett körutazásunknak Wells utódjainak körében, csak azt mondhatom, hogy olvasgatva a fent felsorolt művek történetét és kritikáit, nem marad le sokról az ember ha nem kutatja fel mindet. Akadnak köztük zseniális darabok, de ugyanígy a téma nem garancia automatikusan a minőségre. Viszont azt újfent csak megerősíthetem, hogy magát az alapműveket, főleg Wells korai regényeit megéri olvasni. Nem hiába hatnak még a XXI. század sci-fi írói számára is ihletőül.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha pedig valaki belebotlik egy-egy izgalmas "Wells átiratba", ne habozzon megosztani kommentben a felfedezését!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-78947957491145236082018-03-18T14:48:00.000+01:002018-03-19T14:57:10.899+01:00Játék a történelemmel<div style="text-align: right;">
<i>A bejegyzést ajánlom Gaborják Ádámnak, </i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>akivel rövid, de annál érdekesebb eszmecserét folytattunk a témáról</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gyerekkorom óta a sci-fi mellett a történelem volt az, ami foglalkoztatott. Olyannyira, hogy három évig még az egyetemen is történelem szakra jártam. Nagyon fontos dolognak tartom, hogy miközben a jövőt tervezzük, ismerjük meg a múltunkat is, hogy az ott történtekből tanuljunk, és ha nem is kerüljük el, de kicsit jobban kezeljük ugyanazokat a problémákat, amik fel-felbukkannak a történelem folyamában.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tisztában vagyok vele, hogy hála a hazai történelemoktatásnak, az emberek nagy része számára a történelem csak évszámok és rég halott emberek neveinek halmaza. Csaták és békeszerződések sorolása, esetleg egy-két feltaláló a sok uralkodó, hadvezér és politikus között. Azon felül, hogy nemrég múlt el egy újabb nemzeti ünnepünk (ennek apropóján pedig <a href="https://444.hu/2018/03/15/kirakott-negy-1848-as-filmet-a-filmarchivum" target="_blank">online is elérhető pár napig</a> néhány, ebben az időszakban játszódó történelmi film), szerencsésen összefutottam néhány olyan alkotással, ami egészen másképp fogta meg a múltat és annak nagy alakjait, mint amit idehaza megszokhattunk. Szóval mindezek apropóján most beszéljünk egy kicsit a történelemmel való játékról!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Szovjetunió legsötétebb időszakában játszódik a <i>Sztálin halála</i> című film, aminek főszereplői igazi szörnyetegek, akiknek ezrek vére szárad a lelkén. Viszont sokszor bármennyire is sötét és kegyetlen a film, végig megmarad humoros szatírának, <a href="http://ekultura.hu/latnivalo/ajanlok/cikk/2018-03-15+10%3A00%3A00/sztalin-halala-film" target="_blank">egyébként itt írok róla</a>. Pár hete olvastam Csepella Oliver régóta várt képregényét, a <i>Nyugat+Zombik</i>at, amiben a nyugatosok (Ady, Babits, Kosztolányi, Móricz, Karinthy és társaik) egy zombiinvázió kellős közepébe csöppennek a New York kávéházban. A harmadik mű pedig <a href="https://www.youtube.com/watch?v=_xpJ1wJi4c0" target="_blank">egy filmelőzetes</a>, a <i>Lajkó - Cigány az űrben</i> című mozié. Igazából az előzetessel és a film koncepciójával kapcsolatos néhány reakció volt az, ami ennek a posztnak a megírására késztetett.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjH8u2uWCLy8ZyR-SoHWV1zUltORSgd5PwbOCaYW8zE7JOnO9SXocU8DT2F3lxYhuI9SgKD15b6YINEfbqf4b0BE8vdt_sw12mZKf4hEHz9fYIuIfXTzbT32uTOLZPRlT-cF2BSCxqXG-oy/s1600/nyugatzombi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="395" data-original-width="800" height="316" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjH8u2uWCLy8ZyR-SoHWV1zUltORSgd5PwbOCaYW8zE7JOnO9SXocU8DT2F3lxYhuI9SgKD15b6YINEfbqf4b0BE8vdt_sw12mZKf4hEHz9fYIuIfXTzbT32uTOLZPRlT-cF2BSCxqXG-oy/s640/nyugatzombi.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Irodalmunk nagyjai - eleddig ismeretlen oldalukról mutatva</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már a tavalyi <i>Kincsem </i>kapcsán felmerült a kérdés, hogy mennyire lehet a múlt eseményeit kiforgatni, átalakítani, viccet csinálni belőlük. Mennyire rugaszkodhatnak el az alkotók a tényektől, különösen mondjuk egy ennyire <i>nemzeti siker</i> feldolgozásakor, mint a legendás versenyló története. A <i>Lajkó</i>nál is előkerült valami hasonló sok reakcióban: miért olyan hülyeségről csinálnak filmet, ami meg sem történt, miért nem szentelnek filmet az igazi magyar űrhajósoknak, egyáltalán, hogy jön ahhoz valaki, hogy nevetség tárgyává tegyen ilyesmit? <i>Kincsem </i>esetében: miért változtatták meg a történelmi tényeket, miért írtak bele olyan dolgokat, amik nem vagy nem így történtek meg, és ami a legrosszabb, hogy lett az egész dicső történet valami steampunkos, popslágereket dúdoló popcornmozi?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A <i>Sztálin halála</i> remekül idecitálható: egy nyomasztó történelmi helyzetből csinál viccet. De említhetném az utóbbi évek két közönségsikerét, a <i>Becstelen Briganty</i>kat és a <i>Django elszabadul</i>t is. Ezek nem feledkeznek meg arról, hogy fajsúlyos témákat dolgoznak fel, mégis úgy döntenek, hogy egy sokkal nézőbarátabb, befogadhatóbb formát használnak ehhez. Természetesen nem lehet mindig minden helyzetből akciófilmet, komédiát vagy musicalt csinálni (legalábbis nem biztos, hogy mindenkinek a gyomra beveszi). </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Itthon viszont mintha a filmben és az irodalomban is csak nehezen akarna oldódni az a fajta <i>realizmus</i>, ami uralkodónak tűnik a magyar művészetben. Ezért számítanak annyira üdítőnek az olyan apró gyöngyszemek, mint a <i>Liza, a rókatündér</i> a sosem volt hetvenes évek miliőjével. Játszódhatott volna a "valóságos" hetvenes években, de akkor elveszett volna belőle az a varázs, amitől ennyire szerethető és sikeres lett a film. Ami pedig az irodalmat illeti, különös helyzet állt elő. A populáris zsánerek mintha sokkal óvatosabban próbálnák magukévá tenni a történelemmel való játékot, mint a szépirodalom, holott pont az ellenkezőjére számítanánk. Hiszen egy mezei regényíró, akit nem kötnek a "szépirodalmi kánon" elvárásai, sokkal nagyobb alkotói szabadsággal kellene, hogy rendelkezzen. Ennek ellenére a szépirodalomban gyakoribb a történelemmel való "gyurmázás". Amikor megjelentek az első Kondor Vilmos kötetek, a krimiben elindult egyfajta reneszánsza a XIX-XX. század fordulóján játszódó történeteknek, és ez átgyűrűzött a filmekbe is. A <i>Nyugat+Zombik</i> is azért válhatott azonnal kultművé (már megjelenése előtt), mert a mindenki által ismert, de már-már szakralizált irodalmi/történelmi alakokhoz mert bátran hozzányúlni. (Az irodalmi "átdolgozás" miatt ez csak érintőlegesen kapcsolódik a témánkhoz.) Azonban nekem úgy tűnik (de szívesen veszem, ha megcáfolnak), hogy a borzongató thrillereken és egy-két alternatív történelmi regényen kívül az irodalmi lektűr és a közönségfilm még mindig csak pátosszal vagy "realizmussal" tud a múlthoz nyúlni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSsp7Xpa8RsyjYQgHMHDlRVCuWvIaXF-eABsFB3mg0SN0lOX7OpEwTyPB0-9_VYsnRfsW_3Vd3SN1N1An9-Zv9bXnx7RZffnRyxmMRcgEzinUChuKyfJsEpG6ibTIwfLZETTWOhPHOG8YX/s1600/poszter.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="975" height="458" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSsp7Xpa8RsyjYQgHMHDlRVCuWvIaXF-eABsFB3mg0SN0lOX7OpEwTyPB0-9_VYsnRfsW_3Vd3SN1N1An9-Zv9bXnx7RZffnRyxmMRcgEzinUChuKyfJsEpG6ibTIwfLZETTWOhPHOG8YX/s640/poszter.jpg" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pedig a történelem lényege pontosan az, hogy megannyi módon interpretálható. Nemrég hunyt el ennek a felfogásnak az egyik legnagyobb szószólója, Hayden White. <a href="https://444.hu/2018/03/12/meghalt-hayden-white-aki-szerint-a-tortenelmet-mi-talaljuk-ki" target="_blank">Érdemes elolvasni, mit írnak róla</a>, én itt most csak azt emelném ki, hogy bár a történelem valóban tényekből áll (egy esemény akkor és ott történt meg), annak értékelése már egészen más lapra tartozik. Mit emelünk ki, mit hallgatunk el, hogyan beszélünk egyes témákról, ez mind képlékennyé teszi számunkra a történelmet. Ennek köszönhetően viszont a történelemmel azt mondhatjuk el, amit akarunk. Ez persze számos problémát felvet, amire itt most nem szeretnék kitérni. Maradjunk abban, hogy egy történelmi témát feldolgozó mű alkotó(i) valami pozitívat akarnak közvetíteni. Ezt tehetik realizmussal, ugyanakkor véleményem szerint ha nagyobb tömegeket akarnak megcélozni, akkor lazítaniuk kell. De lehetséges, hogy egyszerűen, mint a <i>Sztálin halála</i> esetében, az alkotók meglátják például a kegyetlenség abszurditását, ezért a humorhoz nyúlnak. Vagy ki akarnak emelni párhuzamokat a jelenünkkel. Demagógnak tűnhet az a gondolat, hogy a minél nagyobb tömeg eléréséhez a <i>tömeg</i> nyelvén kell szólni, és én se propagálom a gyatra minőséget, de lehet ezt okosan is csinálni. Vajon hányan látták a <i>Brian életé</i>t, és hányan a <i>Krisztus utolsó megkísértésé</i>t? Mindkettő mély kérdéseket vet fel, de az egyik populárisan, a másik komoly odafigyelést igénylő módon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kanyarodjunk vissza a <i>Kincsem</i>hez! Én is szemforgatással reagáltam, mikor megtudtam, hogy a filmben a <i>Mizu?</i>-t dúdolja az egyik szereplő. Hogy kerül egy kortárs popszám egy XIX. században játszódó alkotásba, tettem fel a kérdést. Viszont megnézve a filmet már egészen másképp vélekedek. Ugyanis az egész mű olyan, amibe egy ilyen geg tökéletesen belefér. A készítők <i>koncepcióvá tették</i> ezt az egészet: a zene, a ruhák, a táncjelenet, az egész amellett, hogy magán viseli a XIX. század jegyeit, egy csapásra moderné vált. És meg is lett az eredménye, ugyanis az egyik legsikeresebb magyar közönségfilm lett. Ez a fajta "poposság" könnyedén utat talált a nézőkhöz, azokhoz is, akik amúgy nem ülnének be egy magyar történelmi filmre. Ez nem egy <i>Hídember</i>, sem pedig egy <i>A kőszívű ember fiai</i>. A <i>Kincsem</i>ben a történelem nem poros, nem dohszagú, nem lassú, nincs tele komor bajszos emberekkel. <i>A Kincsem menő</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És hogy mi van akkor a történelmi hűséggel? Egyrészt a filmben van egy macska, amelynek segítségével megszelídítik a zabolátlan lovat. Olcsó hollywoodi klisének hangzik, igaz? Pedig ha hihetünk a történelemnek (és miért ne hinnénk?), ez valóban így történt. A valóság sokszor sokkal furcsább, mint a fikció. Másrészt a film a lényeget tekintve hű marad a történelmi eseményekhez. És ugyanez igaz a <i>Sztálin halála</i> esetében is. De mi a helyzet a <i>Becstelen brigantyk</i>kal, ahol megölik Hitlert? Nos, az a kérdésem: a film hatására elterjedt, hogy a valóság helyett Hitler így halt meg? Még ha akadnak is emberek, akik ezt a verziót hiszik el, azok nem Tarantino miatt nem ismerik a valóságot. A <i>Kincsem </i>esetében ugyanez a helyzet: senki nem fogja azt gondolni, hogy a <i>Mizu?</i> sláger volt több, mint egy évszázada. Akit érdekelnek a valós események, az utána fog nézni, akit pedig nem, abban is megmarad a lényeg, vagyis hogy mi is Kincsem, a ló története. Mielőtt beültem volna a filmre én magam sem tudtam, mitől olyan fontos egy versenyló. Aki ennél mélyebb magyarázatra vágyik ezzel a témakörrel kapcsolatban, annak csak ajánlani tudom Umberto Eco <i>Hat séta a fikció erdejében</i> című kötetének ötödik és hatodik fejezetét. Ezekben a szövegekben pontosan arról szól, hogyan ismerhető fel a fikció, hogyan kezeljük a valóságos és nem valóságos események viszonyát és így tovább. Például, hogy mennyire fontos, hogy a különféle fikciós elemek ne kerüljenek ellentmondásba a széles körben ismert tényekkel, mint hogy az Eiffel-torony nem New Yorkban van - viszont ha mégis ellentmondás áll fent, annak is meg kell lennie a magyarázatának. Az pedig, hogy mi számít "széles körben ismert ténynek", már a befogadó dolga eldönteni.</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi22Opf6Fl7_q_SIhrJy1o_uAnsoyDEIg06c44bfe7mQSJMG6etrFATirP8SUq2TUeOoctH9gxHyfEtJk4M_NhQmfXIxV_kPHiowRkJvRo5WIolmx36tiFzsCvTqsL0UqqHmGDOTAXwZxmc/s1600/mekkburger.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="225" data-original-width="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi22Opf6Fl7_q_SIhrJy1o_uAnsoyDEIg06c44bfe7mQSJMG6etrFATirP8SUq2TUeOoctH9gxHyfEtJk4M_NhQmfXIxV_kPHiowRkJvRo5WIolmx36tiFzsCvTqsL0UqqHmGDOTAXwZxmc/s1600/mekkburger.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A sosem volt Mekk Burger a <i>Liza a rókatündér</i>ből</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
De akkor valójában nincs is egy igaz történelem? A kérdés jogos. A kép, ami a fejünkben él a múltról, mint említettem, erősen konstruált. Caesart, Napóleont, Kossuthot, mindegyiküket a rájuk rakódott történeteken, legendákon, mítoszokon és interpretációkon keresztül látjuk. Caesar elképzelésében legalább annyira meghatározó az <i>Asterix és Obelix</i> képregény, mint a történetírói munkák. Valahol olvastam azt a felvetést, hogy mi van akkor, ha a XIX. századi Magyarországról bennünk élő kép inkább köszönhető Jókainak, mint a történelemoktatásnak? Mekkora ereje van a fikciónak? És jó-e, ha a fikció veszi át a "valódi" történelem helyét? Látjuk, hogy nincs olyan, hogy "valódi": interpretációk vannak. Egy-egy történelmi alak vagy esemény elhelyezése sokkal inkább társadalmi megegyezés függvénye, sem mint a történelmi eseményekben elfoglalt helye, és ennek kialakításában nagy szerepe van annak, hogyan jelenik meg a művészetekben és a populáris kultúrában.<br />
<br />
A történelem legfontosabb szerepe az, hogy tanuljunk belőle. Ehhez pedig diskurzust kell róla kialakítanunk, vitáznunk kell róla, meg kell találnunk, mit mond nekünk vagy másoknak, és azt be kell mutatnunk. Minél több embert ér el egy-egy alkotás, annál többek fognak tudni a történelem eseményeiről és arról, amit el akarunk (vagy el lehet) mondani azon keresztül. Ezért tartanám üdvözlendőnek, ha mind filmen, mind a populáris irodalomban sokkal bátrabban nyúlnának a történelemhez és sokkal merészebb alkotások születnének, amik "kihívják szellemünket" egyfajta játékra. A történelem számomra mindig is játék volt, és ahogy a gyerekek a játékokon keresztül ismerik meg a világot és tanulnak, úgy mi is ezt tehetjük az ilyen alkotások segítségével. Ráadásul játszani sokkal többen szeretnek, mint beülni egy sötét könyvtárba és régi lexikonokat lapozgatni.<br />
<br /></div>
Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-40007579253895754562018-02-20T15:23:00.001+01:002018-02-21T08:28:31.741+01:005+5 újrakiadás<div style="text-align: justify;">
A minap egy kérdés kapcsán töprengtem el azon, hogy lassan idehaza ötven éve adnak ki rendszeresen sci-fit a könyvkiadók. Ez, mondjuk az Egyesült Államokhoz képest, nem nagy idő, de egy-egy könyv életében igenis az. Azon túl, hogy nem minden könyv bír ki három-négy évtizedet fizikai formájában (értsd: széthullik), mára már hiánycikké válhatott, esetleg az akkori kiadás minősége (gondolok itt elsősorban a fordításra, de a kilencvenes évek legendás volt a csapnivaló kiadványairól) miatt egy-egy könyv nem a neki kijáró formában került az olvasók elé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azonban ahogy azon töprengtem, melyik könyveket kellene újra kiadni, rájöttem, hogy ami a fontosabb sci-fi szövegeket illeti (már amik megjelentek magyarul, és egyébként ebben teljesen jól áll a hazai piac), azok az utóbbi tíz évben mind megkapták a maguk ráncfelvarrott formáját. Az Alapítvány, Arthur C. Clarke könyvei, a Dűne sorozat, vagy az olyan klasszikusok, mint a Szép új világ, A majmok bolygója vagy Stapledon Szíriusza, mind elérhető ma is azoknak az olvasóknak, akik nem csak a legjobb kortárs művekkel akarnak megismerkedni. De természetesen még mindig tudok mondani olyan könyvet, ami megérdemelne egy újrakiadást, már csak azért is, hogy élvezetesebb legyen őket elolvasni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A következőkben öt ilyen könyvről olvashattok, utána pedig öt olyanról, ami meg is kapta az új verzióját, és érdemes beszerezni őket a sci-fi iránt érdeklődőknek.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Clifford D. Simak: A város</b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXVvPHHcQrec01i6DBIwgYU6TUZDalfNhOwjgjKjpSKyRIArVQzp1SBLwlwLb2iqvH_BybY5IcO62YRnl1L66dUh3fSW6uhqMzxOFVsQg7dmmi6ZtnwiPkdb_GZZLIcCvF02EWTXD1icUZ/s1600/varos_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="497" data-original-width="626" height="317" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXVvPHHcQrec01i6DBIwgYU6TUZDalfNhOwjgjKjpSKyRIArVQzp1SBLwlwLb2iqvH_BybY5IcO62YRnl1L66dUh3fSW6uhqMzxOFVsQg7dmmi6ZtnwiPkdb_GZZLIcCvF02EWTXD1icUZ/s400/varos_1.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Kezdjük mindjárt az egyik személyes kedvencemmel, amiről <a href="https://acelpatkany.blogspot.hu/2014/03/clifford-d-simak-a-varos.html" target="_blank">áradoztam már a blogon</a>. Kicsit csalok, mert az eredetileg 1971-es "kiskozmoszos" kiadást 1990-ben követte egy újabb, azonban mindkettő állapotát elnézve igazán elbírna majd' három évtizeddel később még egy megjelenést. Az ötvenes években íródott könyv az emberiség fejlődését kíséri végig, ahogyan megpróbál egyre jobb lenni, közben pedig megteremti az értelmes robotokat, az intelligens kutyákat, és eljut más világokba is. Egyszerre szórakoztató és filozófikus kis történet ez, még ennyi idő múltán is örökzöld.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek</b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg61zxeIXwimmD6VGizaRK9-wZ60EcBqgzhdDhG70BZJWUtGHtRzKl9bD-a234zyDPvy6oewQNyKBei_T2BMIVewfZw0CC9CJp8OIUs9I6jQzDpk5EZgDOuHcgM5EREIx2kB60NN8-fc_qK/s1600/kisemmizettek.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="284" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg61zxeIXwimmD6VGizaRK9-wZ60EcBqgzhdDhG70BZJWUtGHtRzKl9bD-a234zyDPvy6oewQNyKBei_T2BMIVewfZw0CC9CJp8OIUs9I6jQzDpk5EZgDOuHcgM5EREIx2kB60NN8-fc_qK/s400/kisemmizettek.jpg" width="226" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Az első a listán, amit nem olvastam, de ennek éppen az állítólag csapnivaló fordítás és szöveggondozás az oka. Mert Le Guin könyveiben a szöveg legaább annyira fontos, mint a történet, így aztán mindenképpen megérdemelne egy alapos ráncfelvarrást. <i>A kisemmizettek</i> egy komoly, filozófiai és társadalmi kérdéseket boncolgató utazás a anarchista Annaresen és a kapitalista-kommunista megosztottságba fulladt Urrason. Akit behatóbban érdekel a könyv, <a href="https://spekulativzona.blogspot.hu/2017/09/a-valodi-utazas-visszateres-ursula-k-le.html" target="_blank">az itt olvashat róla</a>, addig is gyönyörködjünk a fenti, a valóban szürreális magyar borítóban.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Frank Herbert: A dosadi kísérlet</b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWkC5g0_txAMrlPQZQswReo3TcGgPK6MdnqfvSsfaYUBHQZmtJkCiJpImAd4hCE-NeTtbgrg9i750MlD3OO_0GhQJ0NwI5DpzOtCkyfp_j2su2IQrSpSaa-NnbERLYZpwjRkGk3SRPiNIj/s1600/dosadi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="302" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWkC5g0_txAMrlPQZQswReo3TcGgPK6MdnqfvSsfaYUBHQZmtJkCiJpImAd4hCE-NeTtbgrg9i750MlD3OO_0GhQJ0NwI5DpzOtCkyfp_j2su2IQrSpSaa-NnbERLYZpwjRkGk3SRPiNIj/s400/dosadi.jpg" width="241" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A <i>Dűné</i>kkel jól ellátott magyar könyvkiadás Herbert maréknyi, nem ehhez az univerzumhoz tartozó művét is egész szép számmal kiadta, és bár az elmúlt években is jelentek meg ilyenek (pl. a <a href="http://sfmag.hu/2011/11/01/frank-herbert-heisenberg-szeme/" target="_blank">Heisenberg szeme</a> vagy az <a href="http://sfmag.hu/2014/01/23/frank-herbert-uti-cel-ismeretlen/" target="_blank">Úti cél: ismeretlen</a>), az egyik legerősebb címe mégis ide kívánkozik. Ebben a regényben Herbert több olyan témát is felhasznál, amik jellemzik a <i>Dűne </i>ciklust (nem mintha ez nem jellemezné az egész életművet), és egy idegen lényekkel benépesített kísérleti bolygóról szól, ahová a Szabotázs Iroda különleges ügynököt küld, hogy derítse fel, mégis mi ez az egész és ki áll egy ekkora projekt mögött. (Érdekesség, hogy az "előzmény", a szervesen nem kapcsolódó <i>Csillagkorbács </i>2009-ben jött ki magyarul, míg <i>A dosadi kísérlet</i> 1994-ben.)</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>David Brin: Csillagdagály</b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQksCYzhHS_xbC100tZRUZ8ZLs883KdFCUm28UiWmYc3leObmdjIl1x6oAm5h8ymQprBUwlb3gQtAz8QVxj29l9DklvRotXHHINtUZZyF7fCqYpYroFnl_LoPe5VADcW6_HTSw1EVgNIhx/s1600/csillagdagaly.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="302" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQksCYzhHS_xbC100tZRUZ8ZLs883KdFCUm28UiWmYc3leObmdjIl1x6oAm5h8ymQprBUwlb3gQtAz8QVxj29l9DklvRotXHHINtUZZyF7fCqYpYroFnl_LoPe5VADcW6_HTSw1EVgNIhx/s400/csillagdagaly.jpg" width="241" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A Felemelés örök! David Brin Uplift-sorozata mára már kultikus űropera, amiben a különféle idegen lények fajok újabb és újabb "generációit" emelik fel, teszik intelligenssé, ezzel szolgálójukká - amíg le nem telik a szolgaság, és aztán a szolgákból lesznek az urak újabb felemelteken. De megjelennek az emberek, akiknek látszólag nincsenek gazdáik. Nem hiába utalt rá még 2016-ban is <i>Az idő gyermekei</i>, ez a sorozat meghatározó a nyolcvanas-kilencvenes években. Az hagyján, hogy a két Uplift trilógia közül csak egy középső regény jött ki, de mára már erősen ráférne a felújítás, már csak azért is, mert napjaink sci-fi olvasói is izgalmas ötletekkel találkozhatnak benne.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>John Wyndham: Újjászületés</b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBhL2RQ-FBUaD1UXQ2srRPBfA0VcgPnGp_L1XmGVt8YtlCz5T2_B1z-7-6zsbHnIXlD3k1kp4vbEwJK80sIQ-zPXpXv3_LQlAGH8_YEwAUeZdaiUGDkSxbY0uGv6i9daic3yAshb0G5WjS/s1600/wyndham_ujjaszuletes-330x6401.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="330" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBhL2RQ-FBUaD1UXQ2srRPBfA0VcgPnGp_L1XmGVt8YtlCz5T2_B1z-7-6zsbHnIXlD3k1kp4vbEwJK80sIQ-zPXpXv3_LQlAGH8_YEwAUeZdaiUGDkSxbY0uGv6i9daic3yAshb0G5WjS/s400/wyndham_ujjaszuletes-330x6401.jpg" width="206" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Még egy könyv, amihez még nem volt szerencsém. Az <a href="http://sfmag.hu/2012/08/08/john-wyndham-ujjaszuletes/" target="_blank">SFmagon áradoznak róla</a>, meg hát Wyndhamről nagyon sok helyen olyanokat lehet olvasni, hogy Wells és Stapledon örököse, aki érzékenyen, az angol vidékiségből építve mondja el emberi történeteit. A könyve (ami a címadó regény mellett több novellát is tartalmazott) magyarul 1977-ben jelent meg, szóval akár kuriozitása miatt bele is férne egy újrakiadási hullámba.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>És akkor most jöjjön öt könyv, ami új kiadást kapott a kétezres években, és érdemes beszerezni őket</b><b>:</b></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Theodore Sturgeon: Több mint emberi</b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMb8xnERuxtOe62KIk_cLpWikApkjzZoFcWXeqfTkLp7njkrbo49gh-ca65rdWrarGr3boU0Jw78G9LfTjnixfbzvyHRlWFKUA8RnQfINAmoJAMfD-7tUF20ysw2iswOqDqaIvPyBuQhDY/s1600/emberi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="498" data-original-width="588" height="338" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMb8xnERuxtOe62KIk_cLpWikApkjzZoFcWXeqfTkLp7njkrbo49gh-ca65rdWrarGr3boU0Jw78G9LfTjnixfbzvyHRlWFKUA8RnQfINAmoJAMfD-7tUF20ysw2iswOqDqaIvPyBuQhDY/s400/emberi.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nevezték már hippi-bibliának és az új emberről szóló mesének is. Egy biztos: Theodore Sturgeon mindig az ember lelkének legfájóbb pontjait vette szemügyre, és ez nincs másként ebben a regényében sem, ami nagyon szép szöveggel ringatja el az olvasóját, és közben érdekes kérdéseket tesz fel, amikren megéri töprengeni.</div>
<br />
Ki adta ki újra: Maecenas, 2007<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Walter M. Miller Jr.: Hozsánna néked, Leibowitz!</b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9Je8jytAKxDRRzpRlGNhRaIgMGjWnvJyQUCjWMSPjb_Pa-zndEmVLZq2QMIBDWz-fpVDM9GifjdFzR57x8Yg7qoTq3Z62TUYi_TN7-d4JbQP7QDYN-OGx54N_ruILO0Ae_RrjVsD9vr5E/s1600/leibowitz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="501" data-original-width="581" height="343" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9Je8jytAKxDRRzpRlGNhRaIgMGjWnvJyQUCjWMSPjb_Pa-zndEmVLZq2QMIBDWz-fpVDM9GifjdFzR57x8Yg7qoTq3Z62TUYi_TN7-d4JbQP7QDYN-OGx54N_ruILO0Ae_RrjVsD9vr5E/s400/leibowitz.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Valószínű az egyik legismertebb atomháborúval (pontosabban annak hatásával) foglalkozó regény, amiben a kataklizmát követő kegyetlen világban szerzetesek őrzik a régmúlt tudását - hogy aztán az emberiség beleessen újra és újra azokba a hibákba, amik ide juttatták. Okos, vicces, elgondolkodtató, játékos, Miller története 1960-as megírása óta nem sokat veszített erejéből.</div>
<br />
Ki adta ki újra: Maecenas, 2008<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Ursula K. Le Guin: A sötétség balkeze</b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJQWzII6_94P1XFxIhh8rtyPKTQhcZgFhRxnozZABkNztsnNcKp29ItWz1eH7iKM7m7jwsvSXc7mHHSeAE-yz5TRPKmUfGJ0msOWlKDyQO3AwfnLviAJrtTT8OfSCrIkTzkkrks6AP89dw/s1600/sotetseg+balkeze.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="608" height="328" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJQWzII6_94P1XFxIhh8rtyPKTQhcZgFhRxnozZABkNztsnNcKp29ItWz1eH7iKM7m7jwsvSXc7mHHSeAE-yz5TRPKmUfGJ0msOWlKDyQO3AwfnLviAJrtTT8OfSCrIkTzkkrks6AP89dw/s400/sotetseg+balkeze.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Mert Le Guinből sosem elég! A nemrég elhunyt írónő legismertebb sci-fi regénye, a fagyos Tél bolygón játszódó történet arra keresi a választ, vajon van-e különbség a nemek között, és ha igen, akkor a férfiak okolhatóak-e minden nyomorúságért - és ha nem, akkor miért nem? A maga idejében igencsak provokatívnak számító szöveg a feminista sci-fi egyik alapműve, és bátran ajánlom mindenkinek, akik a társadalmunkról, az emberi viselkedésről és kapcsolatokról akarnak olvasni, mert Le Guin itt sem hazudtolja meg önmagát.</div>
<br />
Ki adta ki újra: Európa: 2015<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Alfred Bester: Tigris! Tigris!</b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-X5LtjK1U6jpDewKSHORu2Fj3KgdmfQUeXUGaZ4N8Okb68XinBrFUeeS0E2Z1183ktUFbxtvX1c1_bKf9enJPzDh3dsnXoWr5K3RksCqpU-hQAqcOoD9RLY0zAeBA96rmxcmAldkEbgBj/s1600/tigris.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="681" height="292" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-X5LtjK1U6jpDewKSHORu2Fj3KgdmfQUeXUGaZ4N8Okb68XinBrFUeeS0E2Z1183ktUFbxtvX1c1_bKf9enJPzDh3dsnXoWr5K3RksCqpU-hQAqcOoD9RLY0zAeBA96rmxcmAldkEbgBj/s400/tigris.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Lehet, hogy bizonyos aspektusai fölött már eljárt az idő, de még most is süt a lapokból az az erő és ötletesség, ami miatt az egyik legnagyobb hatású regény lett a sci-fi történetében. Ez az űrbe helyezett Monte Cristo történet egy pillanatra sem áll meg, a vad, tigrismaszkos Gully Foyle-lal bejárjuk a Naprendszert, és végignézzük, hogyan hajtja végre ördögi, állatias bosszúját. Ez tényleg a sci-fi egyik alapműve, amivel az is tehet egy próbát, aki nem igazán olvasott még sokat a zsánerben. (A szerző <i>Az arcnélküli ember</i> című másik híres regénye is megjelent új kiadásban, legnagyobb sajnálatomra nem <a href="http://netegyesulet.hu/AMON/index.html" target="_blank">Ámon László</a> remek grafikáival, amik az első megjelenést kísérték.)</div>
<br />
Ki adta ki újra: Delta Vision, 2012<br />
<b><br /></b>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Isaac Asimov - Martin H. Greenberg (szerk.): Szívélyes Fahrenheit</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-GFqcK6BLSkSkjNq5jqmUkiZVIiuAPcxhEKBoWXBDYFNeUlnc2s8wMRdvJnQ1dPGCRwsA_u5bS-65X9EESdR_iTOsKvCFdzbZ1v3M1mm672ATseL1cKW-MunI9IBYIsbebxATLYPNfUBm/s1600/fahrenheit.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="931" height="306" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-GFqcK6BLSkSkjNq5jqmUkiZVIiuAPcxhEKBoWXBDYFNeUlnc2s8wMRdvJnQ1dPGCRwsA_u5bS-65X9EESdR_iTOsKvCFdzbZ1v3M1mm672ATseL1cKW-MunI9IBYIsbebxATLYPNfUBm/s640/fahrenheit.jpg" width="576" /></a></div>
<b><br /></b>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Asimov és veterán szerkesztőtársa, Greenberg egy több kötetes sorozatban vették végig 1939-től a hatvanas évekig az adott év legjobb angolszász sci-fi novelláit. A <i>Szívélyes Fahrenheit</i> az 1954-es évet vette végig, és az eredmény magért beszél, nem hiába áradoznak róla blogokon, fórumokon a hazai SF kedvelők. Itthon ismert és kevésbé ismert alkotók novellái még ma is remek olvasmányok, könnyedén találhat kedvencet magának a hardcore sci-fi olvasó és az is, aki csak belekapna a zsánerbe. Aztán, ha végzett az új kiadással (vagy a két antikvár verzióval), akkor nekiállhat felkutatni az 1953-as válogatást, a <i>Gyilkos időt</i>!</div>
<b><br /></b>
Ki adta ki újra: Könyvmolyképző, 2008<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Természetesen még sorolhatnánk azokat a műveket, amik megérdemelnének egy új megjelenést (vagy újrakiadásukat érdemes bárki kezébe nyomni). Ez a két ötös lista az én véleményemet tükrözi, de ha gondoljátok, osszátok meg kommentben, ti mit látnátok szívesen modernizált köntösben, szebb vagy más borítóval!<br />
<br /></div>
Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-6526027204286205252018-02-12T17:58:00.000+01:002018-02-12T18:37:58.536+01:00Egy idézet a sci-fi jövőjéről<div style="text-align: justify;">
Gyakori érv a science fiction válságával kapcsolatban, hogy a XXI. század elejére az emberiség annyira fejletté vált, a technológia és tudás olyan iramban növekszik, hogy elmondhatjuk: a sci-fi korában élünk. Annyi csodás, évekkel, évtizedekkel ezelőtt csak álomnak hitt találmány vesz körül minket nap mint nap, hogy a képzeletnek erőlködnie kell, hogy utolérje a valóságot. A sci-fi, ami sokak szerint az ötletek irodalma, szürkévé kezd válni.<br />
<br />
Ezzel kapcsolatban hozok most egy idézetet, 1966-ból, Donald A. Wolheim és Terry Carr antológiájából (World's Best Science Fiction: 1966):<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"In an era so tinctured with the essence of science fiction - or what was science fiction only a few years ago - the question confronting editors determined to select the best of the year's s-f output becomes quite complex. What is science fiction in a year that saw Gemini space rendezvous come off so successfully, that saw photographs of the surface of Mars taken from a perfectly operating passing spaceship, where new satellites sent up almost every day do not even make the front page? Or where on the surface of the Earth massive bombing planes fly thousands of miles a day to pinpoint rebellious areas in remote jungle countries - and those flights scarcely make headlines either? Or where all sorts of astounding scientific discoveries in medicine, biology and physics are more ofthen than not relegated to the inner pages of newspapers?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>So in a very real way the basic premise of science fiction is the mode of life of the present - namely that the boundaries of human knowledge and human experience are advancing across new frontiers and into unexplored terrains of history just about every day. The task of science fiction writer thus become a quite sophisticated one requiring the ability not only to hold interest in a good story, but also to perk the sense of imagination in an era so jaded with astonishing factuality"</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Hevenyészett fordításban valami ilyesmiről van szó:<br />
<br />
"Egy olyan korszakban, amit ennyire áthat a science fiction esszenciája - vagy legalább is az, ami a sci-fi néhány évvel ezelőtt volt -, a kérdés, ami minden, az év legjobb SF terméséből válogató szerkesztővel szembejön, egyre bonyolultabbá válik. Mit jelent a science fiction abban az évben, ami szemtanúja volt a sikeres Gemini űrrandevúnak? Amikor láthattunk képeket a Mars felszínéről, amit egy tökéletesen irányított űrhajóval készítettek? Amikor annyira mindennapos új műholdak fellövése, hogy az már nem is kerül címlapra? Vagy amikor a hatalmas bombázórepülők több ezer mérföldet repülnek naponta, hogy eljussanak lázongó területekre elmaradott, dzsungellel borított országokban - és ezekből a repülésekből is alig lesz vezető hír? Vagy amikor egy rakás meghökkentő tudományos felfedezés az orvostudományban, a biológiában és a fizikában olyan gyakori, hogy még csak az újságok belső lapjain sem tűnnek fel?<br />
<br />
Szóval a science fiction lényege napjaink életmódjának része - ugyanis az emberi tudás és megismerés szinte minden nap új határokhoz ér és a történelem eddig ismeretlen területére lép. A science fiction írók feladata ma sokkal bonyolultabb. Nem csak fent kell tudniuk tartani az érdeklődést egy jó sztoriban, de fel kell frissíteniük a képzeletet egy olyan korszakban, ami szinte megcsömörlött a megdöbbentő tények hatásától."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Hogy miért hoztam ezt a kis szöveget? Nem szeretem azt az érvelést, hogy <i>régen is minden így volt</i>, de a sci-fi halálával kapcsolatban mindig eszembe jutnak az ehhez hasonló idézetek. Ötven évvel ezelőtt a szerkesztők úgy látták, a sci-fi világában élnek, és ez hatalmas kihívásokat támaszt a zsáner felé. És hogy mi lett ennek a vége? Ma is jelennek meg sci-fi művek, az elmúlt évtizedek megannyi remek klasszikust kitermeltek, szemtanúi lehettünk fantasztikus regényeknek, amik sokszor a tudomány egyre újabb és újabb ötleteit vitték tovább. És most gondoljunk bele: van okunk most aggódni?<br />
<br />
Én hiszek benne, hogy sci-fi mindig is lesz, mert az ember mindig is spekulálni fog a jövőjéről. És ha már maga a tematika - szerintem legalább is - alapvetően optimista, akkor talán mi is megengedhetjük magunknak az optimizmust. Amikor ezeket az idézeteket olvasom, mindig eszembe jut, hogy igazából nincs mitől féltenem a science fictiont, ezt az örökké válságban lévő, mindig megújuló valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEih3HfpVzsLB5IaMldMEzdfTwtpeFCs8eDKB3_A53evKMX7hNM5sQ6tMHN38hlcULyUmpcl4vsvRV9A3lhkj0Ki8yJnCyUc7JhBObwEM4V7eUSaCah5urmFKDU6-DRll0aGv-p4_es9bkwX/s1600/WBSF1966.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="425" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEih3HfpVzsLB5IaMldMEzdfTwtpeFCs8eDKB3_A53evKMX7hNM5sQ6tMHN38hlcULyUmpcl4vsvRV9A3lhkj0Ki8yJnCyUc7JhBObwEM4V7eUSaCah5urmFKDU6-DRll0aGv-p4_es9bkwX/s640/WBSF1966.jpg" width="424" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-55548182563171007532018-02-02T13:04:00.001+01:002018-02-02T18:32:29.085+01:00Belépő szintű sci-fi - mi a gondom ezzel?<div style="text-align: justify;">
Nemrég jelent meg az SFmagon Szabó Dominik (aki egyébként az Ekultura.hu főszerkesztő-helyettese) <a href="http://sfmag.hu/2018/01/31/hol-vagytok-sci-fi-olvasok/">cikke</a>, amiben arról elmélkedik, hogy a kortárs fantasztikus filmes és sorozatos dömpingnek van-e hatása a sci-fi könyvekre, jelennek-e meg új olvasók, és ha igen, hol vannak? Mindenképpen érdemes elolvasni a cikket, mert egy mostanában kommentekben, könyvek kapcsán gyakran megjelenő témáról beszél, és gondolatébresztőnek, vitaindítónak is tökéletes. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a cikk alatt, a facebookos és molyos megosztások alatt folyamatos a kommentelés, és mindenki szükségét érzi annak, hogy hozzátegye a magáét a beszélgetésekhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Természetesen én sem vagyok kivétel, noha egyetértek az eredeti cikk állításaival. Inkább csak arról van szó, hogy úgy érzem, néhány dolgot érdemes még jobban körüljárni, kiemelni, vagy korábban, sok helyen elhangzott gondolatokat összegezni. Annyi minden jutott az eszembe, hogy az eredetileg egynek tervezett blogbejegyzést kénytelen vagyok két részre szedni. Most az ún. "entry level" vagy "belépő szintű" (sic!) sci-fi témájáról szeretnék beszélni, ami mémként terjed a neten, és arról, mi is a bajom ezzel kifejezéssel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2yktBWiUIRcW4oJRjPGi1Q8I0na4wHmrt9f7EmT7eHL8tz_q8_A1I_didPyINnZNZvQeVswRjIsDr1IhsaZe8A9Z7ohxrVNeFctE_K8pwJDjnyjx9P2So-HAODb5XyQRcmNSHVevWVF_N/s1600/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="484" data-original-width="484" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2yktBWiUIRcW4oJRjPGi1Q8I0na4wHmrt9f7EmT7eHL8tz_q8_A1I_didPyINnZNZvQeVswRjIsDr1IhsaZe8A9Z7ohxrVNeFctE_K8pwJDjnyjx9P2So-HAODb5XyQRcmNSHVevWVF_N/s320/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s+%25281%2529.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy micsoda is ez az "entry level", azt az SFmagos cikkből meg lehet tudni. A "belépő szint" eszerint valami olyasmi, ami könnyedén befogadható a sci-fiben kevésbé járatos, főleg a vizuális kultúra felől érkező olvasók számára is. "Innen van hová tovább lépni", mondta nekem valaki, jobban el lehet mélyülni a más fajta (komolyabb? mainstream? hard? egyik elnevezés rosszabb, mint a másik) sci-fikben. Ugyanakkor én azt érzem, hogy az elnevezés miatt olyan jelentéstartalmak és képzettársítások is rárakódnak erre a kifejezésre a diskurzusok során, amik nem igazán szerencsések.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gyakran van olyan érzésem, hogy él az a feltételezés néhányakban, hogy az "entry level" könyvekből valóban <i>mindenki </i>tovább lép. Sőt, mintha <i>csak innen</i> lehetne tovább lépni, és <i>tovább is kell</i> lépni. Ez a gondolat már csak az elnevezésből is adódhat ("üdv itt, gyere beljebb!"), de lehetnek más okai. Talán a kiadók ezzel akarják jobban elfogadtatni ezeket a könyveket a hardcore sci-fi olvasókkal? Nem tudom, csak hangosan gondolkodom. Mindenesetre a továbblépés gondolatával több probléma is van véleményem szerint. Először is, nem feltétel, hogy valaki ezeken a regényeken keresztül szeresse meg az SF-et. Úgy gondolom, hogy előbb van meg valakiben a fogékonyság a zsáner jellegzetes témái és kérdései iránt, és igazából teljesen mindegy, hogy milyen könyvvel találkozik először, előbb-utóbb túljut a "belépő" szinten. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Viszont, ha megmaradunk annál a feltevésnél, hogy a többség az "entry level" könyveken keresztül szereti meg a zsánert, akkor mintha azt sugallnánk, hogy ezeknek a könyveknek van egyfajta "missziójuk". Hiszen nagyon sok embert elérnek, többet, mint a hagyományos sci-fik, így nagyobb az esély arra, hogy rátaláljanak a zsáner új szerelmeseire. Ez pedig könnyen arra sarkallhat bennünket, hogy elnézzük az ilyen könyvek hibáit. Mit számít, ha gyengébb művek is bekerülnek ebbe a kupacba, ha általuk szeretik meg a sci-fit? Ráadásul mivel ezek a könyvek alapvetően sokkal kevesebb sci-fi elemet használnak, ezért könnyen kialakulhat az a kép, hogy ezek "alacsonyabb rangú" művek – tehát minőségileg is megengedőbbnek kell lenni velük. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Visszakanyarodva az elnevezésre, alapvetően tévesnek találom a "belépő" funkció kiemelését ezekkel a könyvekkel kapcsolatban. Mert mekkora lehet az aránya azoknak, akik tovább mennek? Ezek a könyvek, ahogyan az SFmagos cikk is megjegyzi, nem a sci-fiségük miatt működnek, hanem cselekményük miatt, azok miatt az elemek miatt, amiket az olvasók a "mindennapi tapasztalataikhoz" tudnak kötni. A thriller elemek miatt, az akció miatt, a humor miatt. A marsi nem azért lett népszerű, mert tudományos volt, hanem mert laza és izgalmas. A <i>Vének háborúja</i> hasonló okokból tarolt, Pierce Brown vagy Sylvan Neuvel kötetei dettó. De még a military sci-fik, mint Jack Campbell vagy Marko Kloos regényei is izgalmasak lennének a sci-fi köntös nélkül is. Akkor viszont kérdezem: vajon az ezeket olvasók tényleg annyira vágynak a hardcore művekre? Az olvasmányaik között ez <i>Alvó óriások</i> vagy egy <i>Rendíthetetlen </i>nem inkább a thrillerekkel és háborús regényekkel versenyeznek?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLCb324uP41fmgbDx9tmcMdd6Dp9X-lZti05qA5Pgc2B2DcrqB_C74hBLwPVcBBga4duO5CJRtsPKD_XaUV3xbLFWGSMZZTiHCNoHo0tcZrXhgb9EOm8M4jnfpKrAuZZHz6H8TrQE-zdl2/s1600/23qr9g.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="725" data-original-width="416" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLCb324uP41fmgbDx9tmcMdd6Dp9X-lZti05qA5Pgc2B2DcrqB_C74hBLwPVcBBga4duO5CJRtsPKD_XaUV3xbLFWGSMZZTiHCNoHo0tcZrXhgb9EOm8M4jnfpKrAuZZHz6H8TrQE-zdl2/s640/23qr9g.jpg" width="366" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ráadásul ezek nem elvágólagos kategóriák. Értem, hogy ki kellett találni valamilyen megnevezést azokra a könyvekre, amik eljutnak a szélesebb közönséghez is, de még mindig nagyon sokféle műről beszélünk. És azok a könyvek is nagyon különbözőek, amik nem férnek bele ebbe a (ha jól értem, főleg kiadói/marketinges célból kreált) kategóriába. Hajlamosak vagyunk végletekben gondolkodni, de a science fiction irodalom nem csak Scalzikból és Greg Eganekből áll, köztük megannyi szerző és mű foglal helyet. A könyvek fülszövege, tartalma, a kiadók marketingje pozíconálhatja ezeket ide vagy oda (vagy egy teljesen más irányba, ugye, kedves "<i>Trónok harca</i> az űrben" és "<i>A szolgálólány meséje</i> és <i>Az éhezők viadala</i> ötvözete"?), de ezek akkor is könyvek, amiknek milliónyi komponensük van. Éppen ezért nem lehet azt mondani, hogy egyik vagy másik jobb, vagy fontosabb. Igen, az "entry levelt" többen olvassák, és persze, lehetséges, hogy emberek más sci-fiket is a kezükbe vesznek ezután, de ne misztifikáljuk túl ennek a dolognak a szerepét. És igen, talán kevesebb merőben új és forradalmi sci-fi ötlet jelenik meg az "entry level" könyvekben, de milyen alapon nézzük le ezeket? Hiszen ha nekiállunk elmesélni a sci-fi alapszövegeinek a történetét, rájövünk, mennyire banális vagy furcsa dolgokról is szólnak. Ha végiggondoljuk, igazából egyik sem felsőbbrendű a másiknál, mert mindegyiknek megvan a maga szerepe. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És ugyanezért, ahogyan arra korábban már utaltam, semmi akadálya, hogy (a helyükön kezelve, de) ugyanolyan szemmel nézzünk rájuk. Egy kritika ugyanúgy szólhat egy hard sci-firől és egy sci-fi nyomozós történetről. Ugyanúgy káros, ha egy rosszul megírt "entry level" könyv kritikájánál felcsattannak, hogy "ez egy belépő szintű könyv, ne kérjük számon rajta ezt vagy azt", mintha egy "ötlet sci-finél" azzal hessegetik el a karakteralkotást és a történetet érő vádakat, hogy "itt nem ez a lényeg". Se az "entry level" nem minőségi kategória, se bármelyik másik, a regények témáit, hatásmechanizmusait vagy felépítését alapul vevő kategória. Az ilyen könyv nem rosszabb másnál és nem is jobb. Egy rossz „belépő szintű” könyv nem a "belépőssége" miatt rossz, hanem a megírása miatt. Viszont nem is csak az a jó sci-fi, ami hardcore. (Itt szeretnék megkérni mindenkit, hogy ne mossuk össze a hard sci-fit a „nem entry level” kategóriával.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nincs értelme szembeállítani semmilyen tematikát, "szintet" semmivel. Nincsenek szemben álló oldalak, "sci-fisek" és hasonlók. A helyén kell kezelni minden művet. De ez még nem ok arra, hogy szemet hunyjunk a hibák fölött. Sarkítva: attól, hogy sokan szeretik a <i>Twilight </i>regényeket, még nem nyomhatjuk el a negatív kritikákat. Felnőttként kell mérlegelni, és nem csak a művek, de az olvasók felé is. Ne negligáljunk egy véleményt, mert nem értette egy sci-fi alapötletét. De azért se, mert húzta a száját egy blőd történeten.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elhiszem, hogy kifizetődőbb az "entry level" kiadása egy könyvkiadónak (pláne egy ilyen kicsi piacon, mint a magyar), és igazából ha belegondolok, örülhetek, hogy vannak nem ilyen sci-fik itthon. Örülök, hogy megjelennek azért még Simmonsok és Reynoldsok is. Mert hiába szeretek minél több, magyarul megjelenő sci-fit elolvasni, legyen az "entry level" vagy sem - mert szeretek képben lenni, és mert egy igazán jó könyv tök mindegy, hogy milyen -, azért mégis vannak preferenciáim. És sajnálnám, ha ezek kikopnának.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEif6DbLa08lIwWgXeP7zKWldtQFtVzs7I4i2QmnaGog_64Ir6xrraKzMbTe2yqVWSHwYjPKB_lsibtjtNG7f_QEEt0UOHcH4sZA_6YeumR0Yrw8wSVBVOOcMoVvMrtALorFMxkXqGlvAGcz/s1600/23qpfb.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEif6DbLa08lIwWgXeP7zKWldtQFtVzs7I4i2QmnaGog_64Ir6xrraKzMbTe2yqVWSHwYjPKB_lsibtjtNG7f_QEEt0UOHcH4sZA_6YeumR0Yrw8wSVBVOOcMoVvMrtALorFMxkXqGlvAGcz/s320/23qpfb.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-14500616376075236872018-01-10T13:47:00.000+01:002019-03-25T15:37:35.441+01:00The Dune Encyclopedia<div style="text-align: justify;">
Nemrég fejeztem be a Brian Herbert és Kevin J. Anderson által jegyzett Dűne folytatások közül az elsőt, <i>A Dűne vadászai</i>t. Amint sikerül elolvasnom a következő kötetet, <i>A Dűne homokférgei</i>t, meg fogok róluk emlékezni itt a blogon. Most viszont ennek az olvasásnak az apropóján egy másik érdekes, a <a href="http://acelpatkany.blogspot.hu/2015/09/dune-kerdezz-felelek.html" target="_blank">Dűnéhez</a> kapcsolódó könyvet szeretnék röviden bemutatni, ez pedig az 1984-es <b>The Dune Encyclopedia</b><i> </i>(TDE).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHx601M9relMMCqtiqq1k_btoPZEKeUptwsS3foRdP3GLH-f__UQzQ5Pqxhqiu-dNS_MCPCCCtBSZI7aVyjcdsBYjJvhOLLjPSY5T5OyMBrTLrsgDE2fQKYjMEEgKAqaZRYmZQNVC1K8ka/s1600/THDNNCCLPD1984.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="639" data-original-width="449" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHx601M9relMMCqtiqq1k_btoPZEKeUptwsS3foRdP3GLH-f__UQzQ5Pqxhqiu-dNS_MCPCCCtBSZI7aVyjcdsBYjJvhOLLjPSY5T5OyMBrTLrsgDE2fQKYjMEEgKAqaZRYmZQNVC1K8ka/s320/THDNNCCLPD1984.jpg" width="224" /></a></div>
Az <i>Encyclopedia </i>sok szempontból érdekes kiadvány. Kezdjük ott, hogy maga Frank Herbert nem írt egy előszón kívül semmit ehhez az amúgy cirka 500 oldalas kötethez. Az egészet egy 43 főből álló szerzőgárda állította össze Dr. Willis E. McNelly irodalomprofesszor összefogásával. Sajátos kerettörténetet is kreáltak a TDE-nek: az egészet belehelyezték a Dűne világába. Akik olvasták <i>A Dűne istencsászárá</i>t, azoknak ismerős lehet II. Leto (a három és félezer évig uralkodó istencsászár) titkos gyűjteménye Dar-es-Balatban. A könyv bevezetőjében pedig McNelly, mint Hadi Benotto (a Dűne regényekben említett archeológus), azt írja, az <i>Encyclopediá</i>t ezek alapján állították össze, így ez egyfajta "világon belüli útmutatóként" is értelmezhető, a szócikkek szövegezése és szóhasználata is illeszkedik a herberti univerzumhoz. (Publikálási dátuma is van: Liga után 15.540, több mint 1800 évvel II. Leto halálát követően.)<br />
<br />
A könyv ennek ellenére soha nem volt valóban része a "hivatalos" Dűne ciklusnak. Ugyan McNelly Herbert jó barátja volt, és az író maga alapvetően pozitívan állt hozzá a projekthez, de már a kötethez írt előszavában is úgy fogalmazott, a Dűne titkainak "feltárását" megtartja saját feladatának. A TDE az első négy Dűne regényben foglaltakból merít, így az alkotók nem tudtak azokról az információkról, amiket Herbert az <i>Encyclopedia </i>készítése közben már kitalált a készülő ötödik Dűne regényhez. Ezzel persze önmagában nem lenne semmi probléma, ha McNelly-ék könyve megmarad az ismert "tényeknél", azonban a készítők ennél tovább mentek.<br />
<br />
A TDE ugyanis azon túl, hogy a könyvekben található szereplőkről, szervezetekről (mint a KHAFT vagy a Liga) és fogalmakról, eszközök és egyebekről (kriszkés, mentát, melanzs etc.) kigyűjti és összerendezi az információkat, azokat ki is egészíti. Így például a különböző szervezeteknek komplett történetet kerekítenek, felépítéssel, hierarchiával stb. (Pl. külön szócikket kaptak a sardaukar egységek.) De azon túl, hogy kiteljesítik a szócikkeket, egészen új dolgokat is megalkottak a TDE szerzői. Például az egyik személyes kedvencem, amikor a II. Leto által feltámasztott több tucatnyi Duncan Idaho gholák (klónok, akik rendelkeznek elődjük emlékeivel) közül elég sokról írnak. Akad itt olyan, akinek nem sok minden adatott meg (gyakran rövid és erőszakos) élete során, olvashatunk a Bene Tleilax (a gholák "gyártójának") és az istencsászár kísérletezgetéseiről, például a női testben visszahozott Idaho gholáról vagy a homoszexuális gholáról, hadvezérről és ezer gyermek apjáról, lojális gholákról és árulókról. Ennél persze talán nagyobb elszakadás a herberti eredeti könyvektől, hogy miközben a TDE kifejti a Butleri Dzsihád történetét, okát és következményeit, megteremti annak központi figuráját, Jehanna Butlert is, akinek elég nagy szócikket szenteltek a készítők - holott Herbert könyveiben nincs szó róla.<br />
<br />
Egyébként nem Jehanne az egyetlen ilyen kitaláció. Olvashatunk az első császárról, a Holtzman-erőtér megalkotójáról, megkapjuk az Impérium uralkodóinak listáját (úgy értem, a teljes listát, a teljes tízezer évről), olvashatunk ősi Atreidesekről (róluk is kapunk egy szép listát) és olyan alakokról a Dűne történelméből, mint a Liga megalapítója vagy híres Bene Gesseritek. És természetesen a regényekből ismert szereplőkről is komoly szócikkeket kapunk (bár pl. Paul Muad'dib Atreides esetében a szöveg megjegyzi, hogy vannak ennél sokkal jobb életrajzok is, amik komplexebben foglalkoznak a Kwisatz Haderach életével és hatásával). Ami pedig igazán jópofává teszi a dolgot, azok a portrék:<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxBZZ4rxbpZiJwgbswGzwJ5gsVy6QkUtbInd5ZizgITHb6hXbG-sCYNEWUWZsyM6yzFRCfb770CYFOWuUgij9U0V2-QUkmQ4jqpPvh1-GrFAcl1N3KR_fnDI8Ku96n2hvGSzY5UPtUYfS_/s1600/dunepic.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1470" data-original-width="1600" height="588" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxBZZ4rxbpZiJwgbswGzwJ5gsVy6QkUtbInd5ZizgITHb6hXbG-sCYNEWUWZsyM6yzFRCfb770CYFOWuUgij9U0V2-QUkmQ4jqpPvh1-GrFAcl1N3KR_fnDI8Ku96n2hvGSzY5UPtUYfS_/s640/dunepic.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Paul Atreides, Lady Jessica, Alia Atreides<br />
Chani, Leto Atreides (Paul apja), Vladimir Harkonnen báró</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Nem minden szereplőről kapunk portrét (II. Letót például ne keressük), de akad még pár érdekes illusztráció (pl. az ornitopterről, Arrakeenről, a balisetről), amiket akkor is érdemes átböngészni, ha némelyik kicsit gyerekes rajzra hasonlít.<br />
<br />
Szóval akit érdekel a Dűne világa, annak kifejezetten ajánlatos, hiszen tényleg nagyon sokszínű kötetről van szó, a Bene Gesserit felépítésétől és történetétől kezdve a gallach nyelven, az Impérium költészetén és az Arrakis naprendszerének leírásán át a zenszunnik vándorlásáig mindenféléről olvashatunk szócikket. Természetesen a készítők jó előre felkészültek rá, hogy egy ilyen munka nem lehet teljeskörű (a jövőbeli Dűne kötetek miatt kifejezetten nem). Már a bevezető felhívja a figyelmet, hogy az <i>Encyclopediá</i>t összeállító tudósoknak mennyire nehéz dolguk volt, és hogy nem egy teljes, minden igényt kielégítő kiadvány létrehozása volt a céljuk, hanem hogy képet adjanak az Atreides korról. Mint McNelly/Benotto írja, akadhatnak kevésbé pontos információk, hisz' II. Leto személyes anyagaiból dolgoztak, de igyekeztek a lehető legprecízebben eljárni.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHguOlet8IvfcmvOXniHkKNypwBMeUic2oiUcMavbm9BXtI8s_TZ4rkWR5J59MsIGCY_NYL0YQ2Dm5OJIsgvSH_CSL7mhnwjQFaaB9cZaq5WCSAEzUJJQPThRCiPmsXieptFXRw2MvdB4y/s1600/THE+DUNE+ENCYCLOPEDIA.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="427" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHguOlet8IvfcmvOXniHkKNypwBMeUic2oiUcMavbm9BXtI8s_TZ4rkWR5J59MsIGCY_NYL0YQ2Dm5OJIsgvSH_CSL7mhnwjQFaaB9cZaq5WCSAEzUJJQPThRCiPmsXieptFXRw2MvdB4y/s320/THE+DUNE+ENCYCLOPEDIA.jpg" width="213" /></a></div>
Hogy mi lett a TDE sorsa? Még a publikálásának (mármint a valódi publikálásának) évében, 1984-ben megjelent <i>A Dűne eretnekei</i> Frank Herberttől, és folytatásával együtt néhány apróságban máris ellentmondásba kerültek a McNelly és társai által leírtakkal (de ezek nem voltak olyanok, amiket ne lehetett volna a bevezetőre hivatkozva kivédeni). Az igazi probléma Herbert 1986-os halálával következett be. Ugyanis a TDE-t hiába a Dűne könyveket megjelentető Berkley Books adta ki, az író halála után minden jog <a href="http://dune.wikia.com/wiki/Herbert_Properties_LLC" target="_blank">az örökséget gondozó szervezethez</a> került, akik visszavonatták a TDE-t, és megtiltották, hogy újra megjelenjen. (Az amerikain kívül egy angol kiadás létezik, ennek a borítója látható balra.) McNelly hiába hivatkozott arra, hogy Herbert még életében tervezett közös regényt írni vele a Butleri Dzsihádról, illetve, hogy nem akar pénzt szerezni az újabb kiadásokkal, hanem az akotók szellemi termékét szeretné újra kiadásban látni, az örökösök hajthatatlanok voltak. Mindez a harc 1999-ben dőlt el végleg, amikor is Herbert fia, Brian, Kevin J. Andersonnal közösen megjelentette az első Dűne előzményregényt, az <i>Atreides-ház</i>at. McNelly korábban bőszen hangoztatta, hogy mindenképpen meg (vissza?) akarja szerezni a TDE jogait, később viszont megjelent egy nyílt levél, amit Brian Herbert, KJA és McNelly közösen szignózott. Ebben az olvasható, hogy a TDE egy "alternatív" Dűne univerzumra hivatkozik, nem része a "kánonnak", aminek egyedüli folytatásai/kiteljesítői a később megjelenő Brian Herbert - Anderson regények. Persze ezután rögtön megindultak a találgatások, mi késztethette a hangos és elkeseredett McNelly-t, hogy ilyen élesen változtasson az álláspontján - van, aki szerint McNelly benne se volt a levél megalkotásában.<br />
<br />
Mindenesetre a <b>The Dune Encyclopedia</b> azóta sem élt meg új kiadást, McNelly pedig 2003-ban elhunyt. Az interneten ugyan keringenek teljes szövegek, de a fizikai példányok ma a gyűjtők kincsei. (Én is egy online verzióból merítettem, ugyanakkor figyelve a jogi és etikai aggályokra, itt nem osztanám meg a linket, de egy sima Google keresés sokat segít.) Közben a Brian Herbert és Kevin J. Anderson által írt kötetek száma csak nő és nő, lassan nincs egy apró szeglete sem a Dűne univerzumnak, amiről ne írtak volna regényt (ezzel szerintem pedig pont az eredeti hatását csökkentik). Lehet elemezgetni, mennyi mindenben térnek el ezek a könyvet a TDE-ben szereplő kitalációktól (kezdve a Butleri Dzsiháddal), ugyanakkor egy magára valamennyire adó rajongó mindenképpen élvezni fogja McNelly és társainak Dűne variációját.<br />
<br />
A bejegyzés összeállításában a <a href="http://dune.wikia.com/wiki/The_Dune_Encyclopedia" target="_blank">Dűne wiki szócikkéből</a> merítettem nagyon sokat.<br />
<br /></div>
Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-83361532886209961142018-01-01T18:13:00.000+01:002018-01-01T19:13:05.366+01:00Változások és sok egyéb<div style="text-align: justify;">
Igen, jó helyen jársz. Ne kattints el!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kisebb változtatások történtek a blogon, de nem kell megijedni, mert lesz még több is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kezdjük ott, hogy 8 hónapja nem volt új bejegyzés a blogon - ami azt jelenti, hogy 2017-ben sikerült 1 azaz <b>EGY </b>bejegyzést kiizzadnom magamból. Ez is nagyon jól jelzi, hogy itt már nem ugyanúgy működnek a dolgok, mint korábban. Írhatnék Top5 jellegű poszto(ka)t, de úgy gondolom, sokkal fontosabb lenne az, ha megmagyaráznám, hova tűntem el, és mellékesen mi ez a nagy átfazonírozás. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Re-branding folyik, kérem szépen. Legalábbis ha nagyképű vagyok, akkor így hívom. (És miért ne lehetnék legalább a saját blogomon nagyképű?)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lehet, hogy hallottál már róla, de van a Moly.hu nevű könyves közösségi oldal, amolyan magyar Goodreads. Két éve kipattant a fejemből egy ötlet (látva a Merítés-díj nevű dolgot), hogy mi lenne, ha megszívatnám magam és még néhány embert, és csinálnánk egy évi tízes ajánlólistát az adott év SFF megjelenéseiből? Természetesen találtam is másokat (meglepően sokakat!), akik láttak fantáziát az ötletemben (innen is nagy-nagy hála, amiért nem hajtottak el azonnal, és mert remek ötletekkel járultak hozzá ahhoz, hogy egyre működőképesebbnek és összetettebbnek tűnjön a dolog). Így aztán 2016-ban először, tavaly pedig (ki nem találnád) már másodszor sikerült <a href="https://moly.hu/merites-rovatok/2016-os-sci-fi-ajanlo" target="_blank">sci-fi</a> és <a href="https://moly.hu/merites-rovatok/2016-os-fantasy-ajanlo" target="_blank">fantasy</a> témában összehozni a dolgot, a linkeken böngészhetsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQuSTavdJ2mX52Wcs_VLXfvQvoctxNz3g2dzymjjo8PrdcIsxQTJQDNhtv_xaZkIfebPyoLKXjut6asuAdkQ5o9fHZmhYh9mTdhXFunMqgbkTvms3V-wsoUtmMCZdzJqn2JkcdxzxSoE4J/s1600/immersion_items_17173.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="330" data-original-width="1080" height="175" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQuSTavdJ2mX52Wcs_VLXfvQvoctxNz3g2dzymjjo8PrdcIsxQTJQDNhtv_xaZkIfebPyoLKXjut6asuAdkQ5o9fHZmhYh9mTdhXFunMqgbkTvms3V-wsoUtmMCZdzJqn2JkcdxzxSoE4J/s640/immersion_items_17173.jpg" width="576" /></a></div>
<br />
Viszont annyi kedves és kedvetlen hozzászólást kaptunk a nyakunkba ezzel kapcsolatban, hogy mélyen magunkba szálltunk, és kitaláltuk, hogy érdemes lenne teleszemetelni a Molyt a szabályokkal, rendezési elveinkkel satöbbi. Külön profilt is csináltunk rá, amit hárman kezelünk, <a href="https://moly.hu/tagok/sff_lista" target="_blank">itt van ni</a>, itt találod a különböző szabályokat és elveket, meg a listákat a könyvekről. Szóval nem elég, hogy a "listázás" miatt elég sokat olvastunk, de még sokat is beszéltünk a különféle reakciókról, és gyártottuk is ezeket a tartalmakat (amiknek a kiagyalása legalább annyi időt vett el, mint a megírásuk, kétszer-háromszor megszerkesztve). Viszont mindannak ellenére, hogy néha már azt érzem, <i>túl sok</i> ez nekem, valahol nagyon büszke is vagyok. Tíz éve vagyok benne ilyen-olyan SF-es dolgokban, de ez az első alkalom, amikor egy ötletem szépen elkezd növekedni, és mások is látnak benne fantáziát. Jó érzés, hogy ennyi embert megmozgat a dolog, és bár még bőven van hová fejlődni, már most látom, hogy ha okosan csináljuk, pár év múlva ez a projekt valóban relevánssá nőhet a hazai fantasztikumban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOlRGm7bSDmx-K5TiO4NHyp2LkcfpvwG2-RNtUBSF_-wzptWFPLkQ_NGQuTu49gCEol4wUGwL1PKY9JHhNQuYbaCbMl5owXf3kBTl2f8JLRvtYfSbWfQtkXmRrEg_2m84CMO-IfA1cJVn4/s1600/paradox.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOlRGm7bSDmx-K5TiO4NHyp2LkcfpvwG2-RNtUBSF_-wzptWFPLkQ_NGQuTu49gCEol4wUGwL1PKY9JHhNQuYbaCbMl5owXf3kBTl2f8JLRvtYfSbWfQtkXmRrEg_2m84CMO-IfA1cJVn4/s320/paradox.jpg" width="240" /></a>De nem csak online zajlott az élet (különösen az év második fele). Részt vettem a IX. Budapest Transzferen, ami egy irodalmi beszélgetéssorozat a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Idén a jövő volt a téma, és a sok érdekes programpont mellett helyet kapott a <i>Férfimunka? ̶ Női szerzők a sci-fi világában</i> című beszélgetés, amiben egyedüli férfiként nem túl izgalmasan (bár állítólag informatívan) beszéltem én is kicsit a témáról három komoly szakmai hátterű szerkesztővel. Felvétel sajnos nem készült, de egy zanzásított beszámolót <a href="http://konyves.blog.hu/2017/10/02/nok_a_periferian_ferfimunka-e_a_sci-fi" target="_blank">itt el lehet olvasni</a>. Ez a téma egyébként a fantasztikumban is nagyon pörög most, és nem csak a #meeto kampány miatt. Akit érdekel a téma, az olvassa el Kameron Hurley remek esszékötetét, a <i>Geek Feminist Revolution</i>t, ami egy nagyon erős könyv. Komolyan, olvasás közben én is kicsit forradalmárnak éreztem magam, holott nem is vagyok elnyomott nő, ráadásul nagyon sok más, érdekes témában is olvashatunk benne esszét. (Ha nem férnétek hozzá a kötethez, elszórva az interneten szinte mindegyik benne szereplő írás megjelent, <a href="http://aidanmoher.com/blog/featured-article/2013/05/we-have-always-fought-challenging-the-women-cattle-and-slaves-narrative-by-kameron-hurley/" target="_blank">például ez is</a>, érdemes belekukkantani.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Aminek viszont nagyon örülök a Transzferes szereplés kapcsán, hogy megismerkedtem a román Antuza Genescuval, aki egy nagyon közvetlen személyiség, ráadásul a román fantasztikum remek ismerője és rutinos fordítóként a nemzetközi mezőnnyel is tisztában van. Nagyon meglepődtem, hogy kérdés nélkül nekem adta a <i>Paradox</i> című lap egy példányát (ezt a temesvári H. G. Wells Társaság adja ki).<br />
<br />
És ha már események: annyira megszaporodtak az SFF témájú rendezvények itthon, hogy az ember már azt se tudja, melyikre menjen el. Újraéledt a PopJak (yey!), ott volt a Transzfer, Tóth Csaba politológus SF előadásait számon se lehet már tartani, író-olvasó találkozóból meg lassan minden hétre jut egy. A hozzám hasonlók segélykiáltását hallotta meg egy kedves barátom, aki felvetette, hogy csináljunk egy SFF eseményeket monitorozó, azokat összegyűjtő oldalt. Így indult el (kicsit hosszú vajúdás után) az <a href="http://sfffigyelo.blogspot.hu/" target="_blank">SFF Figyelő blog</a> (<a href="https://www.facebook.com/sfffigyelo/" target="_blank">facebookkal</a>, <a href="https://moly.hu/tagok/sff_figyelo" target="_blank">mollyal</a>, amit akartok, már csak a Google Calendar hiányzik). Én ugyan nagyon keveset veszem ki ebből a részemet, de igyekszem, hogy a jövőben ez is másként legyen.<br />
<br />
Egyébként már csak azért sem tudtam ezzel foglalkozni, mert magam is beálltam az rendezvényszervezők közé (mintha lenne bármi tapasztalatom ezen a téren...) Nem győzök hálálkodni Gaborják Ádámnak (volt JAK elnök, egyébként a Próza Nostra oszlopos tagja), amiért kipattant az egész ötlet a fejéből és megkeresett vele. Remélem, hogy ha nem is voltál ott, de azért csak eljutott hozzád, hogy novemberben a Bem Moziban tartottuk az <a href="https://www.facebook.com/events/1476169159139495/" target="_blank">I. Világok Találkozása</a> nevű "zsánerirodalmi rendezvényt" (vagyis volt ott sci-fi, fantasy, horror meg weird meg amit akarsz). Ahogyan lenni szokott, utána több kritikát is kaptunk, és hát igen, valóban nem lett tökéletes, de! De benne lenni a szervezésben és látni, ahogyan az egész alakot ölt, és hogy mennyi ember jött el, mennyire jól érezték magukat a közönség tagjai és azok is, akik a színpadon ültek, na, az mindent megért! Komolyan, nincs jobb egy ilyen után, mint hogy a résztvevők megszorítják az ember kezét és közlik, hogy tök jó, hogy ezt összehoztuk. (OK, lejövök a fellegekből.)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEip2blmDjDj3fR5BXOlK84xbE5Y5nRErtdmWlNHwinqcrl-9OdOUZ0RfETajyKLUP764aXQcUwQxg3QS-UupPcU20c850i3QySuMGz6O3SG0DKsNwKv332rzNiPJm0VA4lWUdCey33CPmHD/s1600/vita.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1131" data-original-width="1600" height="282" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEip2blmDjDj3fR5BXOlK84xbE5Y5nRErtdmWlNHwinqcrl-9OdOUZ0RfETajyKLUP764aXQcUwQxg3QS-UupPcU20c850i3QySuMGz6O3SG0DKsNwKv332rzNiPJm0VA4lWUdCey33CPmHD/s400/vita.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
De tényleg, én azt gondolom, nem csak, mint szervező, hanem mint sci-fi rajongó, hogy nagyon kellett már egy ilyen itthon. Értitek, egy esemény, ami komolyan veszi magát, és tényleg <i>komoly is</i>. Nem akar a cosplay meg a Star Wars mögé bújva látogatókat szerezni, hanem megmondja, hogy itten bizony irodalomról lesz szó, olyanokkal, akik valóban értenek is hozzá, nem csak a haverjaink. Első perctől kezdve cél volt, hogy minél nagyobb körből hívjunk beszélgetőket, így volt, aki Szegedről jött, volt, aki Szlovákiából, volt, aki a BME-ről, volt, aki könyvkiadótól. Ezt szeretnénk még tovább vinni, még több, még izgalmasabb beszélgetőket összeszedni. Én nagyon fontosnak tartom, hogy a különféle magyar műhelyek, szakemberek, alkotók, honlapok érintkezzenek egymással, beinduljon a diskurzus. Mert van ám minden itthon, hiába sápítozik mindig mindenki, van egyetemi SF oktatás, vannak remek honlapok, remek írók, kritikusok etc., csak éppen sokszor nincsenek szem előtt, vagy nem kapcsolódnak egymáshoz. És vannak vélemények, amikből aztán viták lehetnek, értelmes, érvekkel megtámogatott viták, amik előre viszik a zsánereket. Bármennyire is azt éreztem az elején, hogy a Világok Találkozása (röviden ViTa, érted?) név olyan "iskolás", azért valahol jól leírja, ami történt. És én tökre bírnám, ha ez nem maradna annyiban, ha ez a nagy kommunikálás folytatódna. Szóval mi a szervezőkkel mindent meg fogunk tenni, hogy a jövőben folytatódjon ez a dolog, akár eseményeken, akár máshogy. Szóval figyeljen mindenki, mert lesz itt még sok minden!<br />
<br />
(Ha nem voltál ott, akkor a beszélgetéseket <a href="http://ekultura.hu/olvasnivalo/egyeb/cikk/2017-11-30+13%3A00%3A00/az-i-vilagok-talalkozasa-vita-felvetelei" target="_blank">meghallgathatod itten</a>, thanks to Ekultura.hu! Én a sci-fi jövőjéről szóló eszmecserében vettem részt, de úgy érzem, mindannyiunkban sok gondolat bennünk ragadt, szóval remélem, valamilyen formában lesz ennek folytatása.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ja, és volt hát egy díj is, majdnem elfelejtettem! Tudom, hogy itthon nagy a díj-para, hogy <i>de miért kapja ő? Kik adják ezt? Minek? Mi jár vele? </i> Ugyanakkor meg van egy díj-fétis is, hogy <i>de legyen már díj, mert az kell!</i> Na, akkor itt egy huszárvágás: lett díj, de nem az íróknak. Bizony, ez nem egy újabb gittegyleti plakett vagy ilyesmi. A Hexát (ami fizikai formájában egy üvegkocka, érted, <i>hexaéder</i>) a ViTa résztvevői adják annak, aki sokat tett a zsánerért, tök mindegy, hogy író, fordító, szerkesztő, szervező etc. <a href="http://www.prozanostra.com/iras/vita-es-hexa-dij" target="_blank">Részletek emitt</a>, én azért tartom fontosnak foglalkozni vele, mert szerintem ez is baromi jó dolog! Nagyon sokan güriznek az SFF-ért, írják a cikkeket, szervezik a találkozókat, szerkesztik a könyveket, behozzák a kortárs legjobbakat, de senki rájuk se bagózik. Néha pedig nekik is jól esik egy kis vállveregetés, ez a díj pedig pont ennyi. Egy vállveregetés, egy köszönet, hogy ennyit tettek az olvasókért. Ilyen szempontból pedig az első Hexa Kleinheincz Csillánál van a legjobb helyen. Ha nem hiszed, nézz utána, ki is ő.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Na de kanyarodjunk rá a lényegi témára, a változásokra!<br />
<br />
Kezdjük talán ott, hogy ahogy eddig ismertétek a blogot, na, az nem lesz többet. Úgy értem, hogy könyvkritikák, könyvajánlók nem igazán lesznek. Ez egyébként a máshol megjelenő könyves írásaimra is igaz, az Ekultura.hu-ra és a Próza Nostrára is kevesebb ilyen jellegű cikket tervezek írni. Ennek egyik oka az, hogy amellett, hogy túl sok időt vesz el olyan más projektektől, amik szerintem sokkal fontosabbak lennének, még erősen korlátozzák is a mozgásteremet. Nem titok, hogy már három éve a GABO Kiadóban dolgozom. Ennek kapcsán pedig azt vettem észre, hogy ezért néha érzékeny téma, ha fantasztikus regényekről írok. Sajnos kialakult az a nézet, hogy aki kiadóban dolgozik, az a saját könyveiket felmagasztalja, a konkurenciáét pedig lehúzza. Ezt eleinte eléggé felháborító vádnak tartottam, és azzal ütöttem el, hogy aki figyeli a tevékenységemet, az tudja, hogy nem ez alapján írok a könyvekről. Ugyanakkor rá kellett jönnöm, hogy mégis befolyásolja a munkám azt, miről írok, viszont nem úgy, ahogyan azt sokan feltételeznék. Egyrészt a GABO könyveiről már nem is nagyon írok - eleinte próbáltam sokkal később írni, amikor már volt több vélemény az adott könyvekről, ez viszont nem működött, mert amiről nem írok azon melegében, az szép lassan elhalványul és elvész a motiváció. Másrészt nagyon ritkán írok még molyos értékelést is olyan fantasztikus könyvről, ami nem tetszett és más kiadónál jelent meg, ha pedig írok, akkor igyekszem minél pozitívabban megfogni az adott könyvet, még akkor is, ha egyébként nem volt a szívem csücske.<br />
<br />
Ennek a deformitásnak pedig semmi értelme. Hiába törekszik az ember, aki akar, az úgyis rosszindulatot lát bele minden mondatába, és hát az olvasókkal szemben sem túl <i>elegáns</i> ez a dolog. Ez nem azt jelenti, hogy nem fogok írni például a Próza Nostrára Dan Simmons <i>Olümposz</i>áról vagy az Ekultúrára az új Peter F. Hamiltonról, vagy hogy a Molyon ne jelenne meg a véleményem minél több könyvről (akárcsak pontszám formájában is), hanem azt, hogy mivel egyébként is egyre kevésbé érzem kielégítőnek a kritika/ajánlóírást, ezért nem fogom ezt erőltetni, különösen ilyen problémás könyveknél.<br />
<br />
Hogy mi lesz akkor a jövőben? Terveim szerint a blog sokkal lazább lesz, sokszínűbb és informatívabb. A névváltás is ezt tükrözi elsősorban: igyekszem tényleg élvezni a blogolást, és megosztani itt azt, ami valóban felkelti az érdeklődésemet vagy foglalkoztat. Amellett, hogy egyfajta véleménybloggá kívánom tenni ezt a helyet, olyan érdekességekkel vagy komolyabb témákkal foglalkozó tartalmakat szeretnék készíteni, mint amilyen a <a href="http://acelpatkany.blogspot.hu/2016/11/kilgore-trout-venusz-kagylon.html" target="_blank">Kilgore Trout kötetről szóló</a>, vagy a <a href="http://acelpatkany.blogspot.hu/2015/09/iain-m-banks-kerdezz-felelek.html" target="_blank">Banks kérdezz-felelek</a>. Nyilván ehhez elsősorban elhivatottság kell, szóval nem merek én már semmit sem ígérni, de meglátjuk, mennyire fog ez nekem bejönni.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxTnAUhoKvTFsv3dLg5mF-YzR6eBW0UZ6z186JRkwsWb4mVKT6O_GlX1VborFY0gmZu5aeGvHR9YQu2S5Zij_Tj9MzeZSzqcVLEdpC8oJIeS6cg5UX0waQiWNZPIaQ9XBDhrI3ArHjn5ud/s1600/spiff2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="287" data-original-width="1242" height="131" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxTnAUhoKvTFsv3dLg5mF-YzR6eBW0UZ6z186JRkwsWb4mVKT6O_GlX1VborFY0gmZu5aeGvHR9YQu2S5Zij_Tj9MzeZSzqcVLEdpC8oJIeS6cg5UX0waQiWNZPIaQ9XBDhrI3ArHjn5ud/s640/spiff2.jpg" width="576" /></a></div>
<br />
De hogy végül is miért döntöttem a névváltoztatás mellett? Az utóbbi időben egyre távolabbinak érzem magamtól azt a fajta hozzáállást, amit "acélpatkányként" képviseltem: a mindenkibe belekötős, karcos, odamondogatós oldalát a dolognak. Tíz éve még jól hangzott, hogy az acélpatkány átrágja magát mindenen és megállíthatatlan - most viszont úgy érzem, másra van szükség. Vagyok annyira nagyképű, hogy azt gondoljam, én is komolyan hozzá tudok tenni a hazai SF(F?)-hez, ennek a módját pedig jelenleg nem abban látom, hogy leírom hosszan, hogy egy könyv milyen (mondjuk, hogy borzasztó). Sokkal lazábban, sokkal nyitottabban, sokkal megfontoltabban kell hozzáállnom a zsánerhez, és azokhoz, akik ebben a közegben tevékenykednek. Ennek szellemében alakítom át a blogot és a tartalmait, és ezért hagyom hátra a régi nicknevemet. (Furcsa, hogy mennyire az ember identitásának része az interneten használt neve.) A jövőben ahol lehet, ott a saját nevemen (hogy mi az? Kattintsatok a Rólam fülre!) vagy a <b>Spaceman Spiff</b> nicken tervezek publikálni. (Hogy miért egy képzeletbeli kisfiú képzeletbeli alteregóját választottam névnek? Nos, ezt majd szerintem a pszichológusommal fogom megbeszélni.)<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindemellett pedig igyekszem minél több olyan dologban részt venni, ami nem elsősorban a cikkírásról szól. Ennek remek kerete például a Világok Találkozása, de én magam is már egy ideje dolgozom egy sokkal komolyabb projekten, ami remélem, idén végre meg is valósul, ezzel pedig el tud indulni sok további tervem is.<br />
<br />
Úgyhogy viszlát, acélpatkány, jó szolgálatot tettél nekem (és nem biztos, hogy nem fogsz még néha-néha visszaköszönni)! Viszlát, 2017, előre az új évben, új kihívásokkal, új tervekkel!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/Q68AAT34MbQ/0.jpg" frameborder="0" height="399" src="https://www.youtube.com/embed/Q68AAT34MbQ?feature=player_embedded" width="480"></iframe></div>
<br />
(Igen, mi mással búcsúznék, mint idegenekkel és David Bowie-val? :P )<br />
<br /></div>
Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-39960085900962757602017-04-03T13:29:00.002+02:002017-04-03T13:43:40.433+02:00Az ég térképe<div style="text-align: justify;">
<i>Erre, erre, Hölgyeim és Uraim! Mondják, tekintettek-e már fel a csillagos égre, és gondolkodtak-e már azon, vajh’ az a sok égitest mivégre tölti ki a Kozmoszt? Eljátszadoztak-e a gondolattal, hogy talán mindegyik különös lények otthona, olyanoknak, melyeket szegényes képzeletük még álmodni sem mer? Ha igen, Hölgyek és Urak, most figyelmezzék szavaimat! Amikor átlépnek eme kapun, a Teremtő végtelen hatalmának bizonyítékaiként ezen távoli világok kreatúráival szembesülhetnek! Láthatnak szárnyas embereket a Holdról, melyekről már bizonyára Önök is hallottak! Csodás vénuszi sziréneket, kiknek dalai messze szállnak otthonuk narancsszín felhői alatt! Szaturnuszi rákokat, marsi sárkányok fogait, a gigászi jupiteri leviatán farkának egy darabját! És mindezen csodák között, de csak a szemet védő kormozott üvegen keresztül, még egy eleven Nap-lakót is szemügyre vehetnek!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyeowsNj32S8Sl4ersk9OmSUX5Gzh6k1LDIPxLouHH08kY8GZwYGw-MhGDB39-ovPtbeXhUKHgDdYq3ndRdnk1c2f-Gpbf0nsQj9wXKKYCun_hR_3pK1CR2GTE3EfO45zny0oKBhMdYn_A/s1600/eg_terkepe.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyeowsNj32S8Sl4ersk9OmSUX5Gzh6k1LDIPxLouHH08kY8GZwYGw-MhGDB39-ovPtbeXhUKHgDdYq3ndRdnk1c2f-Gpbf0nsQj9wXKKYCun_hR_3pK1CR2GTE3EfO45zny0oKBhMdYn_A/s320/eg_terkepe.jpg" width="234" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Hogyan, drága Madame? Hogy Mars-lakók? Nem, ilyenek nincsenek a mi szerény bemutatónkon. Hogy hol? H. G. Wells? Világok harca? Félix J. Palma?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ó, drága Hölgyem, hát nem szabad mindent elhinni, amit olvas! Tudom, hogy ez a spanyol férfiú mily’ nagyszerűen ír, én magam is gyermeki rajongással veszem kezembe kis füzetecskéit. Hogy Önöknél egy vaskos könyvbe fűzve adták ki a történetet? Annál jobb!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Señor Palma nem csinált mást eme új könyvében, <b>Az ég térképé</b>ben, mint az ember örök vágyát lovagolta meg. Még az olyan nagyra becsült tudós fők is, mint Kepler vagy Voltaire, arról ábrándoztak, hogy megismerjük más világok lakóit, még ha azok több ezer láb magasak is! Így hát Palma fogta magát, és szemérmetlenül összefércel mindent, ami csak az eszébe jutott. Mert hát mi köze lenne az egésznek Wellshez, aki éppen lehordani készül a regény elején egy szemtelen amerikait, aki azt a pökhendi Edisont tette meg a Marslakók elleni háború hősének? Vagy egy déli-sarki expedíciónak, ami a Föld közepébe vezető átjárót keresi? Egy habókos amerikai úri hölgyről már nem is beszélve? És mégis, drága Hölgyeim és Uraim, én, aki oly’ csodákat láttam, amit nemes szívük el sem hinne, azt mondom, nem lehet nem rajongani ezért a műremekért!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Hogy már <a href="http://acelpatkany.blogspot.hu/2016/07/az-ido-terkepe.html" target="_blank">az előző regény</a> is teljesen abszurd módon lopta – pardon, emelte át – más művek elemeit? Drága Uram, gentlemanek közt szólva, itt különbözik a zseni a tolvajtól: mert Palma úr olyan, mint egy mesterszakács, aki az elé rakott alapanyagokból – bármilyenekből! – tökéletes lakomát csinál! Ugyanez a helyzet itt is, egy csodás történetet kapunk a pénzünkért, melyet a fantázia és a valóság ezer ismerős darabjából illesztett össze. Szerelem, önfeláldozás, izgalom, humor, az Univerzum csodái! Való igaz, a kissé kotnyeles narrátor mintha itt-ott már túlzásba esne, és teljesen meg tudom érteni, ha a tisztelt nagyérdeműnek megfekszi a gyomrát ez a nyakatekert fogalmazvány, de ezért ne hagyják cserben a regényt! Mert nem csupán önfeledten szórakoztató, ahogy követhetjük Mr. Wellst, amint saját bőrén tapasztalja a marslakók invázióját, de roppant módon intelligens is! Igazi pezsdítő szellemi játék, a régi és a modern megkapó keveréke.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifYVTYbiI6bWQZmDegExIJFfwrbI6L_TLqXfGb3YGPKeVR1mfH8xZaPR79_Q-o9BkSZ4OmA1E9AiesVnYKD6PTazb1vGiXaaXrVZ4iBGRh9GPxigeVPY6ALkGXPH4AR8eE246mWR2_hrbl/s1600/mapa_del_cielo.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifYVTYbiI6bWQZmDegExIJFfwrbI6L_TLqXfGb3YGPKeVR1mfH8xZaPR79_Q-o9BkSZ4OmA1E9AiesVnYKD6PTazb1vGiXaaXrVZ4iBGRh9GPxigeVPY6ALkGXPH4AR8eE246mWR2_hrbl/s320/mapa_del_cielo.jpg" width="207" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nos, igen, Monsieur, valóban, itt nincsen annyi sziporkázó meglepetés, nem vezeti úgy az olvasót az orránál fogva, mint az előző művében. Viszont ettől nem lett rosszabb, sőt, az író stílusa még jobb is! Igen, ahogy az Úr mondja, így legalább nem tűnik az egész holmi ócska bazári mutatványnak… Minden bizonnyal még így is elkápráztatja azokat, akik szeretik, ha itt-ott azért még meglepetések érik őket. Persze kissé engem is elszomorított, hogy aki figyelt, az könnyedén kitalálhatja a regény feloldását. Na nem a legvégét, azt azért nem, de azt igen, amikor… </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>De kérem! Dehogy árulnám el a megoldást! Csak annyit említettem, hogy aki ismerte az előzményt, az könnyedén rájöhetett, rejtély és meglepetések ide vagy oda. Félix. J. Palma még mindig igazi szélhámos, egy igazi bűvész, aki bármit elhitet az olvasójával, hogy aztán huss, egy csapásra tegyen minket nevetségessé! De ne higgyék, hogy ezért mi haragszunk rá, ó nem! Hiszen mindez csak látszat! Nem lehet haragudni arra, aki ily’ mesteri módon viszi véghez eme grandiózus mutatványát! Ráadásul a lélek mélységeit is feltárja, oly’ megkapó, oly’ bájos, amikor az emberi szellemről ír, hogy azt is megbocsátjuk neki, amikor kissé túlszalad a tolla.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ezért hát, Hölgyeim és Uraim, bátran vegyék kézbe eme nemes férfiú könyvét, különösen, ha már ismerik az előzményeket. Nem fogják megbánni, sőt, biztos vagyok benne, hogy remegő szívvel fogják kívánni, bárcsak a kezükbe vehetnék már a folytatást!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nem, nem azért beszélek szép szavakkal erről a könyvről, mert én is hasonló ablakot nyitok a Világmindenség csodáira! Kérem, én csak egy szerény öregember vagyok, aki fel kívánja lebbenteni az emberek szeméről a fátylat, hogy bekukkantsanak a távoli planéták csodás világaiba! Az, hogy ezért elfogadok néhány szerény centávót, csak természetes. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Jöjjenek, jöjjenek! Tekintsék meg a Vénusz madarait, a Hold denevéreit! Erre, erre!</i><br />
<i><br /></i></div>
Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-38011906042701982012016-11-26T20:00:00.000+01:002016-11-26T20:38:47.121+01:00A legjobb nem angolszász fantasztikum<div style="text-align: justify;">
A Mandiner.sci-fin <a href="http://sci-fi.mandiner.hu/tag/kozep-europai_sff-korkep/" target="_blank">indult egy remek sorozat</a>, ami a közép-európai országok fantasztikus irodalmát hivatott bemutatni az adott ország alkotóinak szemén keresztül. Ennek kapcsán több helyen felmerült, hogy milyen jó lenne több, nem angolszász fantasztikumot olvasni. Sokat beszéltünk erről <a href="http://tubicacezar.blogspot.hu/" target="_blank">makitrával</a>, és arra jutottunk, hogy az emberek talán nem is ismerik, milyen remek, modern, nem angolszász fantasztikus művek jelentek meg idehaza. Így most ketten összeszedtünk egy csokorra való olvasgatni valót azoknak, akik jobban el szeretnének mélyülni ebben a közegben. A rövid bemutatók után pedig linkek vezetnek a könyvekről, képregényekről készült írásainkhoz, ha netalán nem sikerült volna valakit meggyőznünk.</div>
<br />
<b>Andreas Erschbach: Hajszőnyegszövők</b> (német)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioH6NtGcV9wPuEzETK74afJaMH0ex0ctkO3rlB7sqZAEkbcZMHHuT05DWbVXzxd17L5mqlQMBN4227FdD0WZL_4uGsXqdgOqep89qy-skulnxcvDOzKNEeLh2Cha3RR_nVtDHea1MsAsKm/s1600/hajszonyegszovok.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioH6NtGcV9wPuEzETK74afJaMH0ex0ctkO3rlB7sqZAEkbcZMHHuT05DWbVXzxd17L5mqlQMBN4227FdD0WZL_4uGsXqdgOqep89qy-skulnxcvDOzKNEeLh2Cha3RR_nVtDHea1MsAsKm/s400/hajszonyegszovok.jpg" width="256" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Több helyen olvastam, hogy az olvasók annyira bizarrnak találták a címadó ötletet, hogy nem tudták teljesen élvezni a történetet. Szerintem ezzel veszítenek, mert a német szerző novella-ciklusa költőiséggel képes ábrázolni egy, a társadalom minden szintjén elnyomó diktatúrát. Ugyan a történetek egy végső csavarra vannak felfűzve, de hétköznapiságukban annyi eredetiség van, hogy soha nem válik unalmassá. A nyitó és záró epizód pedig olyan szívfacsaróan emberi, hogy nem lehet kivonni magunkat a hatása alól. (makitra)<br />
<br />
Bővebben <a href="http://tubicacezar.blogspot.com/2016/04/andreas-eschbach-hajszonyegszovok.html" target="_blank">itt</a> és <a href="http://sfmag.hu/2010/10/13/andreas-eschbach-hajszonyegszovok/" target="_blank">itt</a> is!</div>
<br />
<b>Jacek Dukaj: Extensa/Más dalok</b> (lengyel)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirkf4M-k9LztqM6tMhZbzqp0ebZ69JEuKzXD4yixRKK_gxJN7_LYu30kAseToqUDhoF39eSknJGid6cSthlDEdL8xJ5AuszZnmjLF8DxGrxeRSmx9UbkzXFkiivRdfV_zeODoQOvDnoJYH/s1600/dukaj.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="327" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirkf4M-k9LztqM6tMhZbzqp0ebZ69JEuKzXD4yixRKK_gxJN7_LYu30kAseToqUDhoF39eSknJGid6cSthlDEdL8xJ5AuszZnmjLF8DxGrxeRSmx9UbkzXFkiivRdfV_zeODoQOvDnoJYH/s400/dukaj.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Dukaj talán az egyik legzseniálisabb kortárs fantasztikus szerző, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy egyből két könyvével is szerepel itt - pedig csak három jelent meg magyarul! Az <i>Extensa </i>egy furcsa, már-már szépirodalmi közegből lassan kiépülő poszthumán jövő képét tárja az ember elé, ahol az emberi és a galaktikus léptékek különös módon keverednek. A <i>Más dalok</i> pedig egyike a legjobb fantasztikus regényeknek: egy olyan alternatív világ, ahol a négy alapelem határozza meg a világot. Egy precízen kidolgozott fantasy, aminek szinte eposzi története van, ahogyan a hajdani hadvezér újra visszatér, hogy szembeszálljon… magával a Káosszal! Kötelező mindenkinek, aki szereti a fantasztikumot! (acélpatkány)<br />
<br />
Bővebben az <a href="http://acelpatkany.blogspot.com/2012/09/extensa.html" target="_blank">Extensáról itt</a>, a <a href="http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-10-07+10%3A00%3A00/jacek-dukaj-mas-dalok" target="_blank">Más dalokról pedig itt</a>!</div>
<br />
<b>Félix J. Palma: Az idő térképe</b> (és <b>Az ég térképe</b>) (spanyol)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwGsOJsMUFJD8LH78-UMiaBUiFmJrAn08BuBat82TzBbDoNLXTBgggMyYaKBeR0VpH2m8QNxXyfZG8EkOwg0qiiowWrTpwlg38FaDTQeuFwr35zb-h3h_s_xxtjxWyXHNHjFAcYNRNgFNH/s1600/palma.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwGsOJsMUFJD8LH78-UMiaBUiFmJrAn08BuBat82TzBbDoNLXTBgggMyYaKBeR0VpH2m8QNxXyfZG8EkOwg0qiiowWrTpwlg38FaDTQeuFwr35zb-h3h_s_xxtjxWyXHNHjFAcYNRNgFNH/s400/palma.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Palma végtelenül pimasz: elhiteti velünk, hogy egy viktoriánus szerelmesregényt olvasunk, pedig… <i>Az idő térképe</i> nyíltan épít H. G. Wells klasszikusára, <i>Az időgép</i>re, de ezt olyan könnyedséggel és eleganciával teszi, hogy nem lehet nem szeretni még akkor sem, ha esetleg az agyunkra megy a tudálékos narrátor. Ráadásul a szerző jó párszor ejt át bennünket, az orrunknál fogva vezet, hogy aztán jót nevessen hiszékenységünkön. És szerencsére idén már a folytatást is kézbe vehetjük, <i>Az ég térképé</i>ben most a <i>Világok harca</i> elevenedik meg: szó szerint, ugyanis Wellsszel együtt szemtanúi lehetünk, ahogy a marsiak megtámadják a Földet! Igazán örömteli szórakozás Palmát olvasni. (acélpatkány)<br />
<br />
<a href="http://acelpatkany.blogspot.hu/2016/07/az-ido-terkepe.html" target="_blank">Bővebben itt!</a></div>
<br />
<b>Marina és Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a teremtés növendékei</b> (és folytatásai) (ukrán)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilLTvXAyuwS8sMdefmKHZJ2tdgYB-2VUgHdg1R8IgcZgybaQ9jgLMm2f3NzYsgOiKCC5Z8n-4_Yww94db7tl-lLaVKs9pnOGcIj5qVY1u0PYzV0-uLK3YIe-VQt7oOnTPJv_AvUBdhY4Wr/s1600/alekszandra.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="188" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilLTvXAyuwS8sMdefmKHZJ2tdgYB-2VUgHdg1R8IgcZgybaQ9jgLMm2f3NzYsgOiKCC5Z8n-4_Yww94db7tl-lLaVKs9pnOGcIj5qVY1u0PYzV0-uLK3YIe-VQt7oOnTPJv_AvUBdhY4Wr/s400/alekszandra.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Harry Potterként próbálták eladni az ifjú varázsnövendék karrierjének csúcsán, de persze mi sem állt távolabb az ukrán szerzőpárostól. Marina és Szergej Gyacsenko nem kevesebbet, mint az élet teljességét mutatta be a szavakon keresztül; egy egyszerű történettel rávilágított, hogyan találhatjuk meg a helyünket, a mi életünket. Egy remek, olvasmányos könyv finoman felvezetett rejtéllyel és csattanóval, nem kimondott, de felismerhető kelet-európai ízzel. (makitra)<br />
<br />
<a href="http://tubicacezar.blogspot.com/2016/11/marina-es-szergej-gyacsenko-vita-nostra.html" target="_blank">Bővebben itt!</a></div>
<br />
<b>Andri Snaer Magnason: LoveStar</b> (izlandi)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRiqZXl7o0WL6keIht3C1Ud5KtxlkTxBcX5HpF8ImkDUJxO2gWs5F9du2JZzJS-er5a1vt4pOAcUTo81a26zGfituS7pbTRVaZ9d4gH1PpVlES_i9HDYDrpot8WsArBZrFXp8-Xxvw_YiE/s1600/lovastarhun.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRiqZXl7o0WL6keIht3C1Ud5KtxlkTxBcX5HpF8ImkDUJxO2gWs5F9du2JZzJS-er5a1vt4pOAcUTo81a26zGfituS7pbTRVaZ9d4gH1PpVlES_i9HDYDrpot8WsArBZrFXp8-Xxvw_YiE/s400/lovastarhun.jpg" width="255" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
LoveStar, a zseniális feltaláló privatizálja a szerelmet! De mi történik akkor, ha a tökéletes szerelmes párt nem egymásnak rendelik a fizikai törvények? Ebben az abszurd szatírában a sci-fi elemek tobzódnak, hogy aztán egy őrült kavalkádban a szerző elmondhassa véleményét a világról, a médiáról, reklámról, kapitalizmusról, szerelemről és az emberi gyengeségekről. Nem szokványos sci-fi ez (már ha az egyáltalán), de éppen ezért nagyon érdekes és érdemes is elolvasni (a kisebbeknek pedig ajánljuk az <i>Időládá</i>t vagy <i>A kék bolygó történeté</i>t). (acélpatkány)<br />
<br />
Bővebben <a href="http://acelpatkany.blogspot.hu/2012/10/lovestar.html" target="_blank">itt</a> és <a href="http://tubicacezar.blogspot.com/2013/04/ket-regeny-egy-iras-andri-snr-magnason.html" target="_blank">itt</a> is!</div>
<br />
<b>Emmi Itäranta: A teamesternő könyve</b> (finn)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEip1-9htqlCGE1sVMLFlTxxP30VDZyRj-jgB4OAsDVFUAzhNqbNhVeRK6rDdu7T4vkKfIhFAlqj9Kc2XLmjrZ0LrGGSm9NLR-R7egkXNN13k9jqi0GdKql31lljGkdXRO6XTHaDymj3r5EH/s1600/emmi_itaranta_a_teamesterno_konyve.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEip1-9htqlCGE1sVMLFlTxxP30VDZyRj-jgB4OAsDVFUAzhNqbNhVeRK6rDdu7T4vkKfIhFAlqj9Kc2XLmjrZ0LrGGSm9NLR-R7egkXNN13k9jqi0GdKql31lljGkdXRO6XTHaDymj3r5EH/s400/emmi_itaranta_a_teamesterno_konyve.jpg" width="242" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ebben a klasszikus (young adult) disztópia alaphelyzetben a jövő Skandináviájában a víz már szűkös erőforrás, amit a kínai gyökerű elnyomó állam oszt be, a falusi embereknek pedig nagyon meg kell gondolniuk, hogyan osztják be, amilyük van. Ebben a világban a teamesterség tradíciója egy titokkal is párosul, amit a lassan felnőtté váló Noriának meg kell őriznie: egy bővízű forrás helyét. De képes a barátai szenvedését látva fenntartani a titkot, vagy mindent sutba dobva megpróbál segíteni az egyszerű embereknek? A felelősség és felnőtté válás mesélje ez, megfűszerezve jó adag ökotudatossággal. (acélpatkány)<br />
<br />
<a href="http://www.prozanostra.com/iras/viz-emleke-emmi-itaranta-teamesterno-konyve" target="_blank">Bővebben itt!</a></div>
<br />
<b>Szakurazaka Hirosi: A holnap határa</b> (japán)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkKqtKF_WX9qjufPY7o9jXlL53Jcp4yV1seYNT4k0qy6t8sGn7sB01Z_beop53r2Y5XNCEr-gPCS10DerbG-U-M4NOwhUG3EfJL8PQB849eRoFI_nxb6ENEN6-jl3EkcBD1CSgYIjveUPo/s1600/covers_301791.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkKqtKF_WX9qjufPY7o9jXlL53Jcp4yV1seYNT4k0qy6t8sGn7sB01Z_beop53r2Y5XNCEr-gPCS10DerbG-U-M4NOwhUG3EfJL8PQB849eRoFI_nxb6ENEN6-jl3EkcBD1CSgYIjveUPo/s400/covers_301791.jpg" width="258" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Aki látta már az amerikai filmváltozatot, annak is érdemes elolvasnia ezt az amúgy rövid kis könyvet. Az hagyján, hogy a befejezése más, mint a filmé, de a regény akciódús és sokkal jobban bele tudunk helyezkedni a főszereplő helyzetébe. Remek kis akicóregény (military sci-fi a javából), ami nem annyira japán, hogy ne tudja élvezni egy európai olvasó. (acélpatkány)<br />
<br />
<a href="http://acelpatkany.blogspot.hu/2014/11/a-holnap-hatara-all-you-need-is-kill.html" target="_blank">Bővebben itt!</a></div>
<br />
<b>Enki Bilal: A szörny-tetralógia</b> (bosnyák/francia)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUlq6_0m0mA32vC-seSeboI3Sjx53ZCaEjP47pZcUtHq6sy8dOubE9BU2pkIuXelEqmz4XIqbsVEGCA6IQmS3UkDAIBSoZ8yMvMhn6-k-BhCtJqgM05JF0bRpm_4eCLhV84pSxep4p0w9K/s1600/bilal.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="137" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUlq6_0m0mA32vC-seSeboI3Sjx53ZCaEjP47pZcUtHq6sy8dOubE9BU2pkIuXelEqmz4XIqbsVEGCA6IQmS3UkDAIBSoZ8yMvMhn6-k-BhCtJqgM05JF0bRpm_4eCLhV84pSxep4p0w9K/s400/bilal.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A bosnyák származású francia képregényrajzoló talán saját élményeit dolgozta fel a háborús árvák történetében - ezt nem tudom. De a Szörny-tetralógia ezzel együtt is sokat akar mondani az életről és abban betöltött szerepünkről, bár az adott válaszokkal nem mindig értek egyet. Ennek ellenére is egy fantasztikus munkát tarthat kezében, amit a legmagasabb szintű művészi tudással alkotott meg Bilal. Képei, hangulatai sokáig az olvasóval maradnak. (makitra)<br />
<br />
<a href="http://sfmag.hu/2012/01/02/enki-bilal-szorny-tetralogia/" target="_blank">Bővebben itt!</a></div>
<br />
<b>Alejandro Jodorowsky - Juan Gimenez: Metabárók kaszta</b> (chilei-argentin)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc51JN84koY32SGZHJPEhXTlbNpkMRmYpre0faOfFZSefJRGzcKA9-4bZkePDmGfaAAy5-5PWraosUZkElW_xV_P0aFJpzJEcoIuHLtthU-QLHZDk2QYfNLl7OAlY8BhQnNE0TMngpome4/s1600/metabarok.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc51JN84koY32SGZHJPEhXTlbNpkMRmYpre0faOfFZSefJRGzcKA9-4bZkePDmGfaAAy5-5PWraosUZkElW_xV_P0aFJpzJEcoIuHLtthU-QLHZDk2QYfNLl7OAlY8BhQnNE0TMngpome4/s400/metabarok.jpg" width="291" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Tesztoszteronnal dúsított Dűne-átirat - akár így is jellemezhetném Jodorowsky látomását, de ezzel igazságtalan lennék. Az argentin rendező meg nem valósult filmtervét használta fel nagyszabású képregényéhez, ami egy spirituális utazás emberségünk mélyére. Vajon mi teszi az embert emberré? - teszik fel a kérdést burkoltan a Metabárók. A válasz ugyan cseppet karcsúnak bizonyul, de az egyes generációk története olyan emlékezetes, hogy ezt a hiányosságot könnyű megbocsátani ennek a színpompás képregénynek. (makitra)<br />
<br />
Bővebben <a href="http://tubicacezar.blogspot.hu/2016/01/jodorowsky-gimenez-metabarons.html" target="_blank">itt</a> és <a href="http://acelpatkany.blogspot.hu/2014/12/a-metabarok-kasztja-la-caste-des-meta.html" target="_blank">itt</a> is!</div>
<br />
<div style="text-align: left;">
<b>Joun In-Van: Árnybíró</b> (dél-koreai)</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxVWZjSJKP40jnnSjnPYdVX3QZ2F9zRkFcj42_kJWfH5G3-VfksqVkOAmhZ4kI09R3pKv82Ws1a37Ak1siQk1XLw9rYcrBNeXqP6pxA6R-I8qRGSgFfoZgLph94_7NCk9hgHfEg6IGKVVA/s1600/arnybiro.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="283" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxVWZjSJKP40jnnSjnPYdVX3QZ2F9zRkFcj42_kJWfH5G3-VfksqVkOAmhZ4kI09R3pKv82Ws1a37Ak1siQk1XLw9rYcrBNeXqP6pxA6R-I8qRGSgFfoZgLph94_7NCk9hgHfEg6IGKVVA/s400/arnybiro.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A közel 10 évvel ezelőtti hazai manga-bummnak volt az első fecskéje úgy, hogy nem is japán, hanem koreai képregényről van szó. Azonban nagy szerencsénk volt vele, hiszen minden tartalmazott, amit a távol-keleti képregényekben szeretni lehet: bolondosság és mélység egyaránt, mindez szemet gyönyörködtető képek mellett. Története a látszatokról és a mögötte lévő valóságról, valamint az ebből kiutat kereső emberről mindenkihez egyformán szól, éljen a földgolyó bármely távoli pontján. (makitra)<br />
<br />
<a href="http://lfg.hu/56599/ismerteto/arnybiro-koreai-kepregeny/" target="_blank">Bővebben itt!</a></div>
<br />
+1: <b>Cixin Liu: A háromtest-probléma</b> (kínai)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgk_0a2u5Qt8k7oEl5n1k2SyIPIxQJH9AQIF5Exd6PlBPUUlXOGpYyalg-p_BzVi6_6zZiY6WsrDQhNdQbCAlZ6CdZZcgVM8zhq7yuKXESNzZAYDN1oQT23YriA13YiRbArmLKvPP-hWuT_/s1600/haromtest.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgk_0a2u5Qt8k7oEl5n1k2SyIPIxQJH9AQIF5Exd6PlBPUUlXOGpYyalg-p_BzVi6_6zZiY6WsrDQhNdQbCAlZ6CdZZcgVM8zhq7yuKXESNzZAYDN1oQT23YriA13YiRbArmLKvPP-hWuT_/s400/haromtest.jpg" width="275" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Valamit tudhat a hamarosan magyarul is megjelenő Cixin Liu (Liu Küszin? Nem vagyunk túl jók kínaiból…) regénye, hiszen még Hugo-díjjal is jutalmazták. Sőt, hazájában még mozifilm is készül belőle, ami várhatóan nemzetközi forgalmazásba is be fog kerülni. Liut Kína legfontosabb hard SF szerzőjeként tartják számon, ebben a könyvében a kínai kulturális forradalom története kapcsolódik össze egy furcsa, jelenbeli tudományos problémával és kínai tudósok titokzatos halálával. Hogy mi áll mindennek a hátterében? Az már önmaga spoiler lenne, legyen elég annyi, hogy mi izgatottan várjuk, hogy elolvashassuk a trilógia nyitókötetét. (acélpatkány)</div>
<br />
És amikről azt hallottuk, hogy szintén jók, csak mi még nem olvastuk:<br />
<br />
<b>Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek</b> (lengyel)<br />
<b>Andrzej Sapkowski: Vaják-sorozat</b> (lengyel)<br />
<b>Jerzy Sosnowski: Aglaja </b>(lengyel)<br />
<b>Szergej Lukjanyenko: Őrség-sorozat</b> (orosz)<br />
<b>Ondřej Neff: Sötétség</b> (cseh)<br />
<br />Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-398967267155070512016-11-24T11:57:00.000+01:002016-11-24T12:24:38.155+01:00Kilgore Trout: Vénusz a kagylón<div style="text-align: justify;">
Tudjátok, ki az a Kilgore Trout? Biztosan tudjátok - ha nem, akkor sokkal több Vonnegutot kellene olvasnotok. Mr. Trout a XX. század legnagyobb science fiction írója, sőt, a legnagyobb írója, humanistája és gondolkodója volt. Nem mellesleg Kurt Vonnegut Jr. nem kevésbé érdemes író agyszüleménye.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mr. Trout több száz sci-fi regény és több ezer novella szerzője, elég csak megnézni a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Kilgore_Trout" target="_blank">Wikipedia oldalát</a>. Legnagyobb tragédiája az volt, hogy az írásai főleg "pumás" magazinokban jelentek meg, így az emberek maximum szexshopokban találkozhattak velük. Kevés igazi rajongója volt (azok közül a legkiemelkedőbb persze Billy Pilgrim, akit elraboltak a tralfamadori idegenek, és Eliott Rosewater, a busás Rosewater vagyon örököse). Viszont, hála Mr. Vonnegutnak, Trout könyvei sokak szemében igazi kincsekké váltak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, ami a valóságot illeti - de ki mondaná meg, mi a valóság? - a The Magazine of Fantasy and Science Fictionben 1974/75-ben megjelent Trout Vénusz a kagylón (Venus on the Half-Shell) című regénye, majd 1975-ben önálló kötetként. Mutatom:</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCwiWL3x9ohDUzkgn9bzBKDtvvMDcge4u86AmbNYxJ_vP6x5LmKFsqYWCS02vGez5pM04qy_SFQjNAInwb3kZQt7NoMFaBL9S8POZ4kRmPN8DBzOzoKXs2EIyeJYZiP_Evg9RxHH7OILmW/s1600/KV%2526KG-786217.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="498" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCwiWL3x9ohDUzkgn9bzBKDtvvMDcge4u86AmbNYxJ_vP6x5LmKFsqYWCS02vGez5pM04qy_SFQjNAInwb3kZQt7NoMFaBL9S8POZ4kRmPN8DBzOzoKXs2EIyeJYZiP_Evg9RxHH7OILmW/s400/KV%2526KG-786217.jpg" width="600" /></a></div>
<br />
Ezt a regényt Vonnegut az <i>Áldja meg az isten, Mr. Rosewater</i> című könyvében említi, mutatom:<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>"Fred azt hitte, hogy Lila nem figyeli, letette a Szép Otthont, és kézbe vett valamit, ami pokolian szexi puhafedeles regénynek látszott. </i>Vénusz a kagylón<i> volt a címe, és Kilgore Trout írta. Hátsó borítóján egy izgi jelenet rövidített részlete volt olvasható. Így szólt:</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Margaret, a Shaltoon bolygó királynője földre hullatta a palástját. Semmit nem viselt alatta. Kemény, fedetlen keblei büszkén, rózsásan meredtek előre. Csípője és combjai hívogatóak voltak, mint egy áttetsző alabástromlant, s oly fehéren ragyogtak, mintha belső fény izzott volna bennük.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>– Bolyongásaidnak vége, Űrvándor – suttogta, a vágytól rekedten. – Ne keress tovább. Megtaláltad a választ: a karjaim közt.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>– Istenemre, csodálatos válasz, Margaret királynő – felelte az Űrvándor, és megizzadt a tenyere. – Hálásan el is fogadom. De ha teljesen őszinte akarok lenni hozzád, meg kell neked mondanom, hogy már holnap újra útra kell kelnem.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>De hiszen megtaláltad a választ, megtaláltad a választ – kiáltott fel a királynő, s erővel illatos ifjú keblei közé vonta a férfi fejét.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A férfi mondott valamit, amit a királynő nem hallott. Kartávolságra tolta magától az Űrvándort.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>– Mit mondtál?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>– Azt mondtam, Margaret királynő, hogy amit te kínálsz, az borzasztó jó válasz. Csak történetesen nem az a válasz, amit én keresek…</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Fénykép is volt Troutról: Öreg volt, nagy fekete körszakállal. Rémült, öregedő Jézus, akinek életfogytiglani börtönre változtatták a keresztrefeszítési ítéletét."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ennyi, nem több. És hogy akkor hogyan lett ebből egy megjelent könyv? Úgy, hogy Philip José Farmer, aki szintén sci-fi író volt, megírta a könyvet (és ahogy látszik, fiktív szerzőfotót is készítettek hozzá). A fáma szerint Vonnegut kezdetben vonakodott az ötlettől, de végül beleegyezett, sokáig pedig azt hitték, ő maga írta a könyvet. De ez persze szamárság: Vonnegut nem vetemedett volna ilyesmire. A könyvet aztán persze lefordították olaszra, németre és franciára is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végezetül pedig íme három másik borító, ezzel zárnám ezt a történetet:</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmXzIWZVJ_7L65pi4QRWXkKADzzDsnenBx_PjjN9HwzTmtCdor8RVfaziN2RcVn0jLTi8TeXJa4jCaPmjAymew8Y5WSgDwrDUKi2_W9yUKmmf60M1WNJigJEAMgIum9EjHm5-H-tBQLk1Z/s1600/FSFDEC74.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmXzIWZVJ_7L65pi4QRWXkKADzzDsnenBx_PjjN9HwzTmtCdor8RVfaziN2RcVn0jLTi8TeXJa4jCaPmjAymew8Y5WSgDwrDUKi2_W9yUKmmf60M1WNJigJEAMgIum9EjHm5-H-tBQLk1Z/s640/FSFDEC74.jpg" width="422" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzMRv5dD4d0M-YY4qfLMMvY3gimtUfjhWx6wh30FIHnFJJlposW-gGbsaUYuLZKMrWjn8SWMBkvj3szJyo2QC3f4CYQ_osan-VSgNHvCNNL9HnYLGqrnYtX3hiq38dxv-jVMs_8Zh8UNX-/s1600/VNSNTHHLFS1982.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzMRv5dD4d0M-YY4qfLMMvY3gimtUfjhWx6wh30FIHnFJJlposW-gGbsaUYuLZKMrWjn8SWMBkvj3szJyo2QC3f4CYQ_osan-VSgNHvCNNL9HnYLGqrnYtX3hiq38dxv-jVMs_8Zh8UNX-/s640/VNSNTHHLFS1982.jpg" width="390" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5TtCP_0DtTGL4uydECKPiWc6ErVr0tPTeO2PJJiHDKuu6x0gBaBp7Z_v6efh6r0zjF-zemn4yMkI26Ac2kMp5-qcPXU0sJEtR36uu-o_NBsEccz7KR6IwoF0fIPhGx52pod1Lge3QV8zZ/s1600/VNSNTHHLFS1988.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5TtCP_0DtTGL4uydECKPiWc6ErVr0tPTeO2PJJiHDKuu6x0gBaBp7Z_v6efh6r0zjF-zemn4yMkI26Ac2kMp5-qcPXU0sJEtR36uu-o_NBsEccz7KR6IwoF0fIPhGx52pod1Lge3QV8zZ/s640/VNSNTHHLFS1988.jpg" width="384" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-53468225197457803852016-10-06T19:47:00.000+02:002016-10-14T13:10:27.634+02:00A vízvadász<div style="text-align: justify;">
Felkelsz. Iszol egy kortyot az ágy mellett lévő pohárból. Elmész a mosdóba, könnyítesz magadon, kezet, arcot és fogat mosol. Reggelihez iszol egy pohár vizet. Elmész otthonról. A munkahelyeden vár egy csésze kávé, egy flakon ásványvíz. Este beülsz egy barátoddal valahová, iszol valamit. Hazaérsz, lezuhanyozol, fogat mosol, aztán lefekszel aludni. Napi rutin. És most képzeld el mindezt víz nélkül!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjW5yZhNypAnNacfw4KeZur9hAKMOwo7b54kt_8wBJ5oumuknMoaatb2pQQGcDKC33tBRd2LCcOsLW7XAvqTtzVjPXqNMNFlqzTgAF-cydPJ-XXGUQCO2ObxHpJVvSaMcG6Xwo0dgEV6PEd/s1600/pb_a_vizvadasz-2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjW5yZhNypAnNacfw4KeZur9hAKMOwo7b54kt_8wBJ5oumuknMoaatb2pQQGcDKC33tBRd2LCcOsLW7XAvqTtzVjPXqNMNFlqzTgAF-cydPJ-XXGUQCO2ObxHpJVvSaMcG6Xwo0dgEV6PEd/s320/pb_a_vizvadasz-2.jpg" width="195" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Paolo Bacigalupi le sem tagadhatná, mennyire érdeklik a jelenünk ökológiai folyamatai. Első regényében, <i><a href="http://acelpatkany.blogspot.hu/2012/09/a-felhuzhatos-lany.html">A felhúzhatós lány</a></i>ban, amivel berobbant a sci-fi világába, az emberi tevékenység a Föld ökoszisztémájának teljes átalakulásához vezetett, a jövőben az emberek a géntechnológiával küzdenek az ellen, amit szintén az ő géntechnológiájuk okozott. Olyan lehetséges jövő ez, aminek a körvonalait már ma is látjuk. Új regényében, <b>A vízvadász</b>ban (The Water Knife) szintén egy közelebbi lehetséges jövőbe enged bepillantást, ami azonban sokkal ijesztőbb, mert a mindennapos hírek egyre inkább rámutatnak, mennyire reális ez a vízió: amikor az ivóvíz már nem annyira mindennapi, mint ma hisszük.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„A tévés időjósok aszályról beszéltek, de az aszály szóban az is benne volt, hogy egyszer véget ér. Egy múló esemény volt csupán, és nem status quo.”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amerika délnyugati részén, pár percnyire a jövőben a víz az életnél is drágább. Az aszályok, a folyók szabályozása, az elsivatagosodás, az egyre kiszámíthatatlanabb és embert próbálóbb időjárás miatt egyre több város, sőt, egész államok vízellátása kerül veszélybe. Ahol pedig egy dominó felborul, ott minden vele bukik: egy város elnéptelenedése menekültek százezreit szórja szét, akik az új városaikban szintén megnehezítik a vízellátást, és ez így halad egészen addig, amíg a városok és államok gyakorlatilag önállósodnak. Az USA még létezik, de amíg nem robban ki nyílt háború Kalifornia, Nevada és más államok között, amíg a városok és cégek a saját módszereikkel, minél kevesebb halálos áldozattal intézik az ügyeiket, addig a szövetségiek nem szólnak egy szót sem. Így aztán az olyanok, mint Catherine Case, szinte tejhatalommal rendelkeznek. Case egyetlen célja, hogy biztosítsa Las Vegas vízellátását, ehhez pedig bármit megtesz. Az ő legjobb ügynöke Angel, akit a nő a pokolból emelt maga mellé. Amikor felröppen a hír, hogy a pusztulás szélén álló Phoenixben valami furcsa dolog készül, ami veszélyezteti Case terveit, a férfi azonnal odautazik. Mindeközben Lucy Monroe, a válságban szenvedő újságíró nyomozni kezd, amikor egy barátját brutálisan megcsonkítva találják, a texasi menekült Maria pedig akaratán kívül sodródik bele az egészbe, miközben kétségbeesetten igyekszik elmenekülni a phoenixi nyomornegyedek kilátástalanságából.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A három szálon futó történet nem tartogat hatalmas invenciókat: csavarok vannak, és a nyomozás is kifejezetten érdekesre sikerült, de aki valami hatalmas bravúrt vár, az csalódni fog. Bacigalupi regényének a legnagyobb erénye az, hogy brutális kegyetlenséggel mutatja meg ezt a pusztulás szélén egyensúlyozó világot. Nem csupán Maria, de a másik két szereplő szemén keresztül is láthatjuk, a vízhiány hogyan tette pokollá milliók életét, és hogyan válik egyre reménytelenebbé a helyzet. Megannyi ötlet sorjázik a lapokon, megannyi apróság, amitől teljes lesz a kép, amitől aztán nem tudunk szabadulni. Ne tévesszen meg senkit a borító, a sivatagban álló, önellátó hipermodern toronyházakon kívül nem sok futurisztikus ötlet szerepel a könyvben, éppen annyi, amennyit elvárhatunk pár évvel, évtizeddel a jövőben. Nem, ez a sztori akár napjainkban is játszódhatna, csak legfeljebb nem Amerikában: hiszen a Közel-Keleten és Afrikában mindennapos probléma az ivóvíz biztosítása. Csak az ilyesmi sokkal sokkolóbb, ha nem több ezer kilométerre történik, hanem a mi házunk táján.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik9SdyDibHNIDlPCSYBuqjBQuJUiIj41akTqBs3sB-GwP0jl69ay_MuGKh9ouGkeu2MDVnyc3CbRDVsWrwI01UeRiVpLVejeYcHJYAqK0XXgGBISrDz03oREuHYLL5Hk27yxVfF-ZFopwW/s1600/city-of-ash.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik9SdyDibHNIDlPCSYBuqjBQuJUiIj41akTqBs3sB-GwP0jl69ay_MuGKh9ouGkeu2MDVnyc3CbRDVsWrwI01UeRiVpLVejeYcHJYAqK0XXgGBISrDz03oREuHYLL5Hk27yxVfF-ZFopwW/s400/city-of-ash.jpeg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Cam Floyd illusztrációja a Hamuvároshoz, <br />
ami ebben a világban játszódik</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A három szereplő sorsa is ezért lesz számunkra átélhető: hiszen ők is a normális világukból kerültek majdnem egyik napról a másikra ebbe az apokaliptikus környezetbe. Mindegyikük élő, lélegző figura, célokkal és elképzelésekkel, hibákkal és reményekkel. Közülük talán csak Lucy lóg ki a sorból: ő az, aki nem képes alkalmazkodni, bármennyire is próbál. Változik a könyv során ő is, de – ahogyan azt Maria is elmondja –, nem képes megérteni a megváltozott világot. Ezzel szemben Angel és Maria is már az új világ embere, elfogadják, hogy nem fog visszatérni az az idő, amikor a víz csak úgy a csapból folyt. Éppen ezért lesz húsba vágó és a regényhez tökéletesen illő a befejezés. Szerencsére Bacigalupi nem engedett a csábításnak, hogy azt a véget hozza el, amit elvárna az olvasó, hanem ami egy ilyen világban logikus.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A vízvadász</b> mint történet nem kiemelkedő, azonban a benne fogalt jövőkép erőteljes és sötét. Igen, hallottuk már, mi fog történni a jövőben, ha ilyen mértékben pusztítjuk a bolygót, de az egész világ lelketlensége és az érzés, hogy egy új rend kialakulásának vagyunk a szemtanúi, egészen leköti a figyelmünket. Nem annyira sziporkázó, mint <i>A felhúzhatós lány</i> (és nem is annyira futurisztikus), de talán pont ezért emberközelibb és átélhetőbb.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-51712546915406212942016-10-02T17:39:00.000+02:002016-10-02T17:39:19.121+02:00Aurora<div style="text-align: justify;">
Az embernek a Föld a bölcsője. De a gyereknek egyszer el kell hagynia a bölcsőjét. Ez a Ciolkovszkijhoz köthető mondás már egy évszázada az alapját képezi minden sci-finek, ami az űr meghódításával foglalkozik. És az embernek, mint fajnak, az evolúciós kényszer miatt valóban érdemes azon ügyködnie, hogy a Földön kívül is meghonosodjon, így téve még biztosabbá a fennmaradását. De fel kell készülnünk rá, hogy a bölcsőn kívül bizony nagyon nehéz az élet – ha nem egyenesen lehetetlen. Kim Stanley Robinson épp erről írt regényt: az <b>Aurorá</b>t.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkf3plE07vjLXYRkS7nrTBXMdrVht5Aou3W20s2IWvH4hmsy4Er1B4X8615O8tYqepfd9Gy40VgI74ZdSYYAdPRf4kB9YoWMGINjKAEJ9uhr-nWSEWcvgw9m9F7-pilV2wnMaBF8qmksTo/s1600/aurora.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkf3plE07vjLXYRkS7nrTBXMdrVht5Aou3W20s2IWvH4hmsy4Er1B4X8615O8tYqepfd9Gy40VgI74ZdSYYAdPRf4kB9YoWMGINjKAEJ9uhr-nWSEWcvgw9m9F7-pilV2wnMaBF8qmksTo/s320/aurora.jpg" width="226" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A nem nevesített űrhajón már másfél évszázada utazik egy csoport ember, hogy letelepedjen az Aurora nevű bolygón (pontosabban holdon). A komplex hajó két gyűrűből, azok pedig több egységből állnak, különböző biomokból, más és más tulajdonságú életterekből a trópusitól a sarkköriig. Emberek, állatok, növények, baktériumok és vírusok utaznak az űrben, kényes egyensúlyt fenntartva. Azonban az eltelt évek alatt a hajóban és a biomokban egyre több a probléma. Ezeket a problémákat az utazás utolsó szakaszán általában Devi oldja meg: őt hívják, ha valami meghibásodás történik, különös, új kór ti fel a fejét, vagy más rejtélyes dolog történik, amire elsőre senki nem találja a megoldást. Mivel a hajó hamarosan eléri úti célját, Devi egyre feszültebb, és ami a legfontosabb, egyre kevésbé alakul jól a kapcsolata lányával, Freyával. Freya végül inkább úgy dönt, otthagyja családját, és bejárja az egész űrhajót, így amikor a telepesek megérkeznek az Aurorára, ő válik az egész csoport „képviselőjévé”. Viszont mikor célba érnek, anyja már nem él, és Freyának kell helyt állnia az új problémákban, amik az új naprendszerben várja az embereket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az <b>Aurorá</b>t az ember akaratlanul is úgy olvassa, hogy közben a szerző korábbi regényével, a <a href="http://acelpatkany.blogspot.hu/2014/12/2312.html"><i>2312</i>-vel</a> hasonlítja össze. Mindkét regény hard sci-fi, hiszen Robinson gyakorlatilag végigveszi a regényben, milyen veszélyek és nem várt hatások jelentkezhetnek a hosszú űrutazás alatt, mind fizikai, biológiai és társadalmi, pszichés szempontból. Ez a része a könyvnek roppant érdekes és izgalmas, az új világ felfedezése, a felmerülő kérdések megoldása – vagy azok megoldására tett kísérletek –, mind-mind jól átgondoltak és a tudományos szemléletet kedvelő olvasók számára lehengerlőek lesznek. De mi van a többi olvasóval?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A többi olvasót Robinson mintha minden erejével el akarná idegeníteni könyvétől. A hosszas leírások önmagukban is nehezítik az olvasást, de a főhősnek megtett Freya karaktere egyenesen lehetetlenné teszi, hogy az ember bevonódjon. És, ha mindez nem lenne elég, az író rátesz még egy lapáttal, ami egyszerre zseniális húzás és igazi olvasóriogató: a narrátornak az űrhajó mesterséges intelligenciáját teszi meg. Ez néhol kifejezetten mulatságos jeleneteket eredményez, ugyanakkor szenvtelen, sokszor száraz és tényszerű elbeszélést von maga után. Bármennyire is hatalmas teljesítmény a <i>2312</i>-höz képest a karakterekben nem túl erős Robinsontól, hogy az ember megszereti a hajót – a leghatásosabb jelenetek éppen hozzá kapcsolódnak –, ez a megoldás egy ennyire tömör tényanyaggal feltöltött könyvnél kész „öngyilkosság”.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ennek ellenére mégis jobb könyvnek tartom, mint a <i>2312</i>-t. A világa nem annyira ötletes – korábbi regényét ilyen szempontból az egyik legegyedibb jövővíziónak tartom –, de a történet nem vesz fel olyan érdektelen mellékvágányokat, mint ott, nem érezni, hogy a sztori csak alibi, és a szerző igazából nem is tudja, mit akar vele kezdeni. Nem kapunk nagy drámákat, nem történnek nagy fordulatok, de legalább eljutunk A-ból B-be, és már ez is valami. Ugyan a könyv lezárása túl hosszú, és éppen ezért nem igazán hatásos, azt kell mondanom, csak itt éreztem, hogy le tudnám tenni szívfájdalom nélkül a regényt, ami 500 oldalnál nem olyan rossz (pláne ha szembeállítom a <i>2312</i>-vel).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Meglátjuk, az új regénye, a 2017-ben megjelenő <i>New York 2140</i> melyik irányt fogja képviselni: a nevetséges történettel megtöltött egyedi világépítést, vagy az érdekes narratív megoldásokkal operáló, tudományos történetmesélést. Addig itt van az <b>Aurora</b>, ez az űrbéli élethez elengedhetetlen kézikönyv – a <a href="http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-09-30+10%3A00%3A00/neal-stephenson-seveneves-a-het-eva"><i>Seveneves</i>szel</a> együtt mindenképp érdekes olvasmány.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-29082792192724882462016-07-04T16:07:00.000+02:002016-07-05T14:48:11.112+02:00Az idő térképe<div style="text-align: justify;">
<i>Erre, erre, tisztelt Hölgyek és Urak, Mesdames, Messieurs, Damen und Herren, jöjjenek közelebb! Vessenek egy pillantást a spanyol Félix J. Palma történetének csodájára, melyben nem kisebb tettre vállalkozik eme lángemléjű férfijú, mint hogy feltárja <b>Az idő térképé</b>t! El mapa del tiempo, ahogyan e zseniális író mondaná, tessék csak tessék! Szerelem, hazugság, gyilkosság, ármány, hősök és gonosztevők, feltalálók, írók, nyomozók, automaták és maga az időgép! Jöjjenek, csak jöjjenek, nem fogják megbánni!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2QexXHoHR3nLlC2HviBQF9OoZyZPau7PCwdgHPTownvcZ6tfrikvP2wmlPmnNIFZ9kyLW07pSt4OLjv_dKkOVd3h0tA7AVmyMk6OXuda4eE9hU6sQBjEWesF-TfnwfSU8X1wYW8ysgKU8/s1600/idoterkepe.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2QexXHoHR3nLlC2HviBQF9OoZyZPau7PCwdgHPTownvcZ6tfrikvP2wmlPmnNIFZ9kyLW07pSt4OLjv_dKkOVd3h0tA7AVmyMk6OXuda4eE9hU6sQBjEWesF-TfnwfSU8X1wYW8ysgKU8/s320/idoterkepe.jpg" width="230" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Csodálatos szellemi játékra invitálom az Olvasót, vissza Londonba, az 1896-os évbe. Az évbe, amikor a londoniakat lázban tartó legismertebb könyvecske a sokak által már ekkor zseninek titulált író, H. G. Wellsnek a regénye, Az időgép, melyben a bátor feltaláló, az időutas eljut az emberi faj távoli jövőjébe, majd még tovább, egészen a Föld haláláig. De hogy mi köze van eme vékonyka kötetnek egy megtört szívű ifjúhoz, akinek szerelmét, egy whitechapeli szajhát Hasfelmetsző Jack gyilkolta meg évekkel ezelőtt? Hölgyeim és Uraim, sose feledjék, az idő útjai kifürkészhetetlenek, és bizony a szép reményű Andrew Harrington előtt is valami egészen csodálatos áll, ami örökké megváltoztatja az életét.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>De ne dőljenek be, </i><i>Hölgyek és Urak, Mesdames, Messieurs, a furfangos spanyol úrnak, de ne ám! Ez a pernahajder még a legfurfangosabb doveri zsiványokat is megszégyenítő módon képes rögvest bolondot csinálni az olvasóból! Nem átall egy szempillantás alatt olyan ötletesen és csibészesen csavarni a történeten, kedves Olvasó, hogy tátva marad a száj és kihagy a szív! A három füzetecske, melyeket egybe fűzött Senor Palma, újra és újra átverik a gyanútlan szemlélőt, aki ennek, csodák csodája, a leginkább örül! Sziporkázóan ötletes viktoriánus kaland ez, kedves Hölgyeim és Uraim, ahol nem csak az idő, de maga az ember, a lélek minden világos és sötét oldala is feltárul a szemünk előtt, bejárjuk a jövő háborúit, London kikötőit, a sötét whitechapeli sikátorokat, sőt, de ezt talán már mégsem illenék az Önök orrára kötnöm, hiszen akkor hol maradna a játék?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Aki esetleg azt hinné, bizony valami olcsó bazári mutatványt fog kapni a pénzéért, az most rögtön álljon a szemem elé, hadd vegyek elégtételt az író helyett eme sértő feltételezésért! Itt kérem egy igazi fantasztikus remekmű áll, egy olyan hatalmas irodalmi regényépítmény, amit még maga a nagy Wells is elismerne! Persze aki nem bírja a viktoriánus stílust, az vajmi keveset fog élvezni ebből, de ne féljen senki, Senor Palma nálam sokkal szebben használja ezeket a szavakat, cikornyás mondataitól az ember hamar ott találja magát, ahol a szereplői haladnak megfellebbezhetetlen sorsuk felé! Sőt, kedves Olvasók, drága felebarátaim! A köny utolsó tíz oldalán Senor Palma oly' csodásan ír, oly' mérhetetlen precízséggel, mégis hihetetlenül kecsesen kanyarítja a mondatait, hogy a szívnek meg kell szakadnia, a tüdőben bennakad a lélegzet! Csodálatos mestermunka ez, Hölgyeim és Uraim!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX7mDnYwlTKU6leUYAdkIlvEafisUBc6WWIv1_Tx6a_gL3dLE2FtikEmdYDTS3J9CsNB_wCjFp1xH1aB-dke7bic5aijACmL_0B6g90eoFJw41aGFhlPE8xy5EAGby51luczYIher6hdo_/s1600/mdlt.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX7mDnYwlTKU6leUYAdkIlvEafisUBc6WWIv1_Tx6a_gL3dLE2FtikEmdYDTS3J9CsNB_wCjFp1xH1aB-dke7bic5aijACmL_0B6g90eoFJw41aGFhlPE8xy5EAGby51luczYIher6hdo_/s320/mdlt.jpg" width="209" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Mégis, nem átallok rámutatni, hogy bizony nem mindenkinek nyeri el a tetszését. Mi tagadás, néhol szerény személyem is úgy érezte, hogy hiába szép ez a történet és a mondatok, valami hiányzik. Tán túl lassú lett volna a könyv? Tán sokkal sziporkázóbb történetre számítottam? Esetleg engem is átvert - no most éppen nem a könyv és az író, hanem a könyvet körüllengő lelkesedés. Bármi is lett légyen az oka, minden zsenialitása ellenére Az idő térképe nem tudott maradéktalanul beférkőzni a szívem azon zugába, ahol a számomra oly' kedves olvasmányélményeket őrzöm, melyeket egy csendes téli éjszakán, kabócákkal teli nyári alkonyon, vagy éppen álmos őszi reggelen vennék a kezembe.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Lássák hát, drága Olvasó barátaim, hogy ez a könyv egy pimasz játék, fifikás lelemény, melynek szerzője mesteri módon gyúrta össze az irodalom és a történelem nagyjait, csodásan, biztos tollal felépítve a szavaknak eme Mennyekig érő katedrálisát! Lóvá teszi nem csak azt, aki tudományos fantasztikumot keres, de azt is, aki erre nem is számítana, lóvá tesz mindenkit, aki csak kezébe veszi eme könyvet, és nem is egyszer! De mi, mint említettem volt, kedves Hölgyeim és Uraim, </i><i>Mesdames, Messieurs, Damen und Herren, mi ezért egy cseppet se haragudjunk a derék Palma úrra, sőt, faljuk mohón az oldalakat, csillogó szemmel kövessük a szereplőket, és izgatottan várjuk, vajon mivel fog meglepni bennünket az író úr, miközben pompázatos részletességgel és színpompával kirajzolódik a szemünk előtt maga <b>Az idő térképe</b>! Csak pár font, és ím, Önöké lehet a jövő! Tessék, csak tessék!</i><br />
<em><br /></em></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7318231866330050183.post-339826011875502182016-06-11T18:42:00.001+02:002016-06-13T09:05:14.993+02:00A Hosszú Föld<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>Mi történne az emberiséggel, ha hirtelen végtelen számú új
világ nyílna meg előtte – Földek, amelyek elsőre csupán kevéssel térnek el a mi
világunktól? Milyen reakciókat adnának az emberek, ha kiderülne, hogy bárki
képes ezekre a Földekre – és még tovább – átlépni, és ott teljesen új életet
kezdeni? Mi történne a világunkkal, ha milliók kezdenének átszivárogni az új
Földekre? És mi történne ezekkel a Földekkel?</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivcP717NrBttxFCaNRD-nmIxPB-WrLAXS77_lrnFbpknuISvmqLzYK0m4ZpDHzOfFR-A4tJX6fD4vpkwMcb9fqWmN66Vgt_E5OQnvxrSD0LcMBjKZkNzwxif4LSFooFRZCByq39q4c0-hp/s1600/covers_350729.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivcP717NrBttxFCaNRD-nmIxPB-WrLAXS77_lrnFbpknuISvmqLzYK0m4ZpDHzOfFR-A4tJX6fD4vpkwMcb9fqWmN66Vgt_E5OQnvxrSD0LcMBjKZkNzwxif4LSFooFRZCByq39q4c0-hp/s320/covers_350729.jpg" width="213" /></a></div>
Az elsősorban a <i>Korongvilág </i>regényekről ismert Terry
Pratchett és az idehaza nem túl nagy renoméval – angol nyelvterületen viszont
annál komolyabb hírnévvel – rendelkező Stephen Baxter ezeket a kérdéseket
tartották szem előtt, amikor kiötlötték <b>A Hosszú Föld</b> világát. Az alapötlet persze
Pratchetté, ő írt először erről az „univerzumról” a <i>The High Meggas</i> című
novellájában, amit eredetileg az első Korongvilág regény alapjának szánt. Végül
aztán Baxterrel közösen írt regénye 2012-ben jelent meg, mára pedig egy öt
kötetes sorozattá nőtte ki magát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az alappremissza roppant egyszerű: végtelen számú párhuzamos
világ létezik, a legtöbb ember pedig egy házilag is összebarkácsolható szerkentyű
segítségével könnyedén eljuthat oda. Az Átlépés Napja után szép lassan a Föld
egésze megváltozik: nyomorgók milliói hagyják ott eredeti világukat – amit lassan
Irányjel Földnek kezdenek nevezni –, amerikai pionírok indulnak neki a
vadonnak, hogy mint a XIX. században, úgy most is betörjék a szűz földeket. Az
Irányjel gazdasága és kormányai megroppannak, súlyos kérdések kerülnek elő,
miközben a szomszédos Földek egyre több embernek adnak otthont – mások pedig
akár több ezer „lépésre” lévő világokat is meglátogatnak. És ami még ennél is
fontosabb, az emberiség először találkozik más, egyesek szemében intelligens
lényekkel, akiket csak trolloknak neveznek el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ezekkel és sok más momentummal foglalkozik a regény, éppen
ezért ne is várja senki, hogy sodró, akcióval bővelkedő könyvet fog olvasni.
Persze akad itt is akció, de az inkább csak színesítő elem, a középpontban
inkább ennek a különös világegyetemnek – a Hosszú Földnek – a bemutatása áll.
Amikor a főszereplő, Joshua Valienté – egy született átlépő, aki mindenféle
eszköz nélkül képes egyik Földről a másikra ugrani – egy visszautasíthatatlan
ajánlatot kap egy Lobszang nevű illetőtől – aki egyesek szerint a világ
legfejlettebb mesterséges intelligenciája, saját maga szerint viszont egy gépi
agyban reinkarnálódott nepáli motorkerékpár-szerelő –, az írók szinte fejest
ugranak a két karakter utazása nyújtotta lehetőségekbe. Hatalmas tablót kapunk
a Hosszú Földről, amihez még a be-beékelődő múltbéli és más jelenbeli szálak –
mint a telepesek vándorlása és letelepedése – csak még több elemet adnak hozzá.<br />
<br />
De éppen ez az, ami a legnagyobb baja a könyvnek: túl nagy
ez a tabló. Túl sok a részlet, túl sok az érdekesség, Baxter és Pratchett pedig
hol csak felvillantanak részleteket, hol belevesznek valamibe, miközben egyre
inkább azt érezni, hogy a cselekmény megáll, ha volt is tét, az lassan
jelentéktelenné válik – persze a végén felgyorsulnak az események –, és hiába a
sok izgalmas kérdés, mindenen érződik, hogy <i><a href="http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-06-12+16%3A00%3A00/terry-pratchett-stephen-baxter-a-hosszu-haboru">majd a folytatásban</a></i> lesz szerepe. Emellett viszont nem tud mást nyújtani: a karakterek korrektek, de Lobszangon kívül senkinek nincs igazi egyénisége - az ő egyénisége meg néha kifejezetten tenyérbe mászó -, a szöveg stílusára is inkább a korrekt jelző illik, ahogyan a jelenetek megírására és az információk adagolására is. Kellemes könyv, érdekes könyv, igazi klasszikus science fiction, ahol egy
tudományos/fantasztikus elem hatását fejti ki és vizsgálja a társadalom
egészére, és ebből a szempontból jelesre is vizsgázott a könyv, maga a Hosszú Föld koncepciója zseniális. Viszont ez még
így is csak egy bevezető, annál többet nem is szabad várni tőle.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Spaceman Spiffhttp://www.blogger.com/profile/09485016683844513161noreply@blogger.com0