2010. december 17., péntek

Tron bizony

fanmade plakátok (katt a nagyobb képért)
Azoknak, akik nem követik figyelemmel az internet egészére kiterjedő tevékenységemet, íme egy lista a legutóbbi garázdaságaimról, köztük igen, a Tron: Legacyról. Ami szerintem fasza látványorgia qva ütős zenével. A többi részletkérdés.

Szóval, van aztán Geoff Ryman mundane sci-fijéről, a Levegőről.

Gaines kartárssal kanyarítottunk egy kisebb írást az újonnan kiadott Hyperionról, amit még mindig kötelező minden sci-fi fanatikusnak elolvasnia!

Aztán voltak ugye a Chesley-nyertesek.

És az év egyik legemlékezetesebb olvasmánya, a Hajszőnyegszövők.

Ja, és ha valakit érdekel, van itt egy kis kommentcsináló a Machetéről.

Egyéb dolgok: megjelent az új Sandman, amit mindenkinek ajánlok látatlanban; nézzétek meg a Social Networköt (mostmár egyszer tényleg írok róla, miért nézze meg az is, aki utálja a fácsét) és nézzétek a képesalbumot, mert sok-sok-sok érdekesség van rajta. Vagy lájkold a fácsén.

(ui. a fenti kép zse-ni-á-lis)

2010. december 4., szombat

The Masters of Science Fiction

Az ABC televíziós csatorna 2007-ben tűzte műsorára a hatrészes The Masters of Science Fiction sorozatot, ami idehaza "A sci-fi mesterei" címen futott. A sorozat 6 sci-fi novellát mutatott be, ill. vitt színre. A történetek narrátora a világhírű fizikusprofesszor, Stephen Hawking volt. A 42 perces kisfilmeket jegyző Sam Egan a The Outer Limits (Végtelen határok) című sorozatból lehet ismerős

A sorozat első, The Clean Escape című része talán a legerősebb mind közül. John Kessel történetében egy halálos beteg, rákos pszichiáternő próbálja meg visszahozni a valóságba páciensét, aki élete egy 24 évvel korábbi időpontjában él, és nem hajlandó tudomást venni a jelenről. A történet lassan adagolja az újabb és újabb komponenseket, egyre mélyebbre lökve a nézőt a rejtélyben, míg végül egy katartikus végjátékban feszültségek közepette ad megoldást, ám ez, mint minden jó novellánál, nem hagyja nyugodni a nézőt. A Judy Davies játszotta doktornő és a Sam Waterston alakította páciens macska-egér játéka feledhetetlen művé teszi.

A második, a The Awakening inkább csak alapfelállása miatt érdekes, maga a végkicsengése eléggé ismert. Howard Fast történetében egy különös gubót találnak Irakban, amitől három ember katatón állapotba kerül. Hamarosan több ilyen gubó is feltűnik a világon, és egyértelművé válik, hogy nem földi eredetűek. Skynnerre (Terry O'Quinn), az egykori földönkívüli kutatóra vár a feladat, hogy megfejtse, mit is akarnak tőlünk az idegenek. A sztori egyetlen érdekesebb szála a nemzetek egymáshoz való viszonya, illetve színesíti még a képet a főszereplő személyes tragédiája is.

A Robert A. Heinlein novellából készült Jerry Was A Man egy könnyed kis darab. A Malcolm McDowell által megformált tudós gyárában mesterséges lények millióit állítják elő, köztük az ún. Jancsikat (Joe-k), melyek félig emberi, félig mesterséges lények. A humoros kis sztori középpontjában egy hóbortos milliomos áll, aki be akarja bizonyítani, hogy szeretett Jancsija, Jerry ember, és ezt végül bíróságon is sikerül keresztül vinne. Ami érdekessé teheti a sztorit, az az, emilyen magyarázatot adnak Jerry emberi voltára.

A negyedik történet a kedvencem. A The Discardedről már az első percekben lerí, hogy nem szokványos alkotó műve, és valóban, Harlan Ellison neve nem okoz meglepetést a stáblistán (Jonathan Frakes már annál inkább, aki rendezőként van jelen). A történet szerint a Földön kitört mutációs járvány miatt a torzszülötteket egy űrhajóba tuszkolták és kitoloncolták a bolygóról. Brian Dennehy és John Hurt által életre keltett szereplők azok, akik egyfajta vezetőként funkcionálnak, és kerülnek ellentétbe, amikor egy követ érkezik a Földről, az ő segítségüket kérve. A klausztrofóbikus környezet, a torz mutációk ötletesebbnél ötletesebb megjelenése, a noiros zene, illetve a színészi játék olyan tökéletes elegyet alkot, hogy ennél keresve sem lehetne jobbat találni. 

Walter Mosley sztorija, a Little Brother egy disztópikus jövőbe enged bepillantást, ahol az emberekről gépek döntik el, milyen élete lesz. A főhős (Clifton Collins Jr.) a föld alatt él, ún. "fehér zajként", ám egy nap sikerül megszöknie, viszont belekeveredik egy hármas gyilkosságba. A filmben a főhős logikájával és éles eszével igyekszik megvédeni ártatlanságát a kérlelhetetlen és kikezdhetetlen számítógépes bírák előtt. Ennek a kisfilmnek az erőssége, hogy csupán azzal, hogy a főhős szavakkal száll szembe, képes odaszögezni a nézőt a képernyőhöz, és gondolkodásra serkenti (hisz ahogy a film is mondja, amíg gondolkodunk, szabadok vagyunk).

Az utolsó, Watchbird című Sheckley történet hőse egy tudós (Sean Austin), aki kifejleszt egy robotmadarat, ami felismeri a gyilkos szándékot. A hadszíntéren tökéletesen be is válik, aminek következtében a politika és a nemzetbiztonság úgy dönt, hazai földön is be fogják vetni. A kisfilm lényegében arról szól, hogyan csúszhat ki a tudomány az ember kezéből, ha nem kellő körültekintéssel járnak el. Mert ahogy a filmből is kiderül, nem a gép a rossz, hanem az ember, aki használja. Egyébként ez sem kimondottan mérföldkő, de a felvetett kérdéseiben és karaktereiben nem marad el a sorozat többi tagjától.

Sajnos a sorozat csupán hat részt élt meg, mindazonáltal bátran ajánlható mindenkinek, legyen az sci-fi kedvelő vagy sem. Az epizódok olyan kérdésekkel foglalkoznak, melyek napjainkban is meghatározóak, és a jövőben is ugyanúgy jelen lesznek.