A magyar film napja (április 30.) kapcsán szedtem össze egy kétrészes cikkben, hogyan is alakult a sci-fi tematika helyzete a hazai filmgyártásban a kezdetektől a kétezertízes évek közepéig. (A két bejegyzés: az első és a második.) Jelen bejegyzésben az elmúlt évek termését kívánom bemutatni, a nagyjátékfilmek mellett néhány kisfilmet is. (És csak szegről-végről ide kapcsolódó alkotásokról is szó lesz.) Ugyanakkor a kisfilmes közeg nagysága miatt továbbra sem törekszem teljességre. Amennyiben akad olyan film, ami érdemtelenül maradt ki, kérek minden olvasót, hogy kommentben jelezze ezt.
"A legolcsóbb lehetőség"
Bár a korábbi bejegyzésekből kiderült, hogy a sci-fi nem idegen a magyar filmgyártástól, mégsem lehetne azt mondani, hogy mindennapos része a hazai filmkultúrának. Ennek több oka is van, de az egyik biztosan a tematika vizualitásával kapcsolatos elvárásokban keresendő. Mind a nézők, mind pedig a filmesek futurisztikus díszleteket, maszkokat, speciális effekteket várnak el, hogy a jövőbeli, netán űrben játszódó történetet meg tudják alkotni. Ez viszont kifejezetten drága mulatság. Ezzel tisztában volt Pálfi György is, amikor nekifogott Stanisław Lem regényének, Az Úr hangja filmváltozatának. Bár a 2018-ban bemutatott film költségvetése egymilliárd forint körül volt (ezzel alighanem ez minden idők legdrágább magyar science fictionje), mindez egy valóban nagyszabású alkotáshoz elég szűk összeg. "Nem éreztem, hogy sok pénzem van", nyilatkozta a rendező, "inkább azt, hogy ha Stanisław Lem-filmet akarok csinálni, akkor Az Úr hangja a legolcsóbb lehetőség. Szívem szerint egy bolygón vagy végig egy űrhajón játszódó sci-fit készítettem volna. A Földre le sem jöttünk volna. De erre ez a költségvetés nem volt elég. Tudtam, hogy ennél drágább sci-fit Magyarországon nincs lehetőségem készíteni."
 |
| Az űrhajó és legénysége - középen Polgár Csaba (Az Úr hangja) |
