A magyar film napját április 30-án tartják - 1901-ben ezen a napon mutatták be az első magyar filmet, A tánczot. A 120. évforduló alkalmából kétrészes sorozatban szeretnék bepillantást nyújtani a hazai sci-fi filmek világába. Az első bejegyzés, ami a kezdetektől a rendszerváltásig igyekezett röviden felvázolni a tematika történetét, itt található. A második részben - szintén csupán nagyvonalakban - a kilencvenes és kétezres évek alkotásait vesszük végig, a teljesség igénye nélkül. (Az utóbbi évek termését pedig egy külön posztban szemlézem majd, ahogy a tervek szerint külön fogok bemutatni néhány izgalmas, a témába illő animációs filmet is az utóbbi évtizedekből.)
Amikor eljött a jövő
William Gibson mondta egyszer, hogy a jövő itt van, csak nem egyenletesen oszlik el a világban. Magyarországon a kommunista rendszer vége hozott el valamit ebből a jövőből. A változás és az ezzel együtt érkező különös újdonság légköre már korábban is érezhető volt, a nyolcvanas években mindenki feszegette a határokat, így ez az időszak egy sor izgalmas alkotást is eredményezett. Ezek közül az egyik Monory Mész András 1990-es (valószínű okkal mondhatjuk, kultikus) filmje, a Meteo, amit szokás "a magyar Szárnyas fejvadászként" emlegetni.
 |
| Verő, Eckerman és Berlioz |
A Meteo nagyon furcsa film. Nem kapunk fogódzót arról, mikor és hol járunk, a részletekből sejthető, hogy egyfajta széthullóban lévő közeljövőben vagyunk, a forgatási helyszínekről pedig Budapest köszön vissza. Ebben a seholsincs jövőben fog össze két szélhámos, Berlioz (Eperjes Károly) és Verő (Varga Zoltán) a visszahúzódó meteorológussal, Eckermannal (Kistamás László), hogy utóbbi számítógépei segítségével meggazdagodjanak. Közben feltűnik a képben egy menekült lány, egy unatkozó titkárnő és pár maffiózó is. A történet persze igazából nem is fontos: ahogyan a világ, úgy a cselekmény is mintha szétesett volna, a film egy jelentős része például Berlioz, Verő és a hozzájuk csapódó titkárnő (Esztergályos Cecília) hol lassú, hol vad tánccal megszakított éjszakai "rohanása". Ennek legegyedibb, legmarkásabb része a kőbányai pincerencszerben forgatott jelenetek, amik valóban olyanok, mintha a Szárnyas fejvadász jövőjében lennénk, csak annak kelet-európai oldalhajtásában. A pincerendszert megtöltő figurák, még ha csak pár pillanatra is tűnnek fel, megragadják az ember figyelmét, akkor is, ha a piperkőc, néhol az őrületbe hajló Berliozt megformáló Eperjes szinte mindenkit lejátszik a vászonról. A Meteo egy furcsa korszak furcsa terméke, aki egyszer megnézi, az biztosan emlékezni fog rá. Nem lennék meglepve, ha több tanulmányt is írtak volna arról, milyen hatása volt a kilencvenes évek popkultúrájára és a magyar filmre. Az elmúlt pár évben egyébként újra elővették: itt egy beszélgetés hallgatható meg a rendezővel, itt pedig a forgatásról és kulisszatitkokról találni információkat és fotókat. (És ha valaki rendelkezik Filmio előfizetéssel, ide kattintson.)
Bár azt hihetnénk, a rendszerváltás utáni "felszabadultság" magával hozta a sci-fi kánaánt, ez korántsem történt meg. Általában két alkotást találni, amit ide szoktak sorolni, mintkettő 1993-as. A Vasisten gyermekei ráadásul, bár a magyar Tóth Tamás első nagyjátékfilmje, inkább tekinthető orosznak, arról nem is beszélve, hogy itt még a Meteónál is nehezebb eldönteni, vajon tényleg a pusztuló közeljövőben járunk-e, vagy ez csupán a posztszovjet realitás. Bikácsy Gergely Filmvilágban megjelent kritikája valamiféle végpusztulást lát a történetben, de mivel a cselekmény szinte sokadlagos mellékelem, csupán az epizódok és az ipari létesítmény lassú összeomlása marad nekünk támpontnak. Hasonlóan szegről-végről sci-fi a Paramicha, vagy Glonci, az emlékező című alkotás (rendezés és forgatókönyv Szederkényi Júlia). Itt egy idős cigányember, Glonci Miklós lesz egy kísérlet alanya: a tudósok egy gép segítségével kivetítik a gondolatait, ám a nem várt eredmények összezavarják a tudósokat - ezalatt pedig az öreg Glonci megszökik, és lassan a gép segítségével mintha saját emlékeinek rabjává válna. (Hogy a film vajon merített-e, és ha igen, mennyit Csernai Zoltán A boldoságcsináló címá történetéből, az érdekes kérdés a néző/olvasó számára.)
Aki hozzám hasonlóan a kilencvenes években volt gyerek, annak könnyen az emlékezetébe vésődhettek a fenti videó képei. Az Űrgammák keletkezéstörténete, megvalósítása és utóélete önmagában is egy kisebb könyvért kiált. Az 1995 és 1998 között futó, 160 részes sorozat célközönsége a fiatalok voltak, a célja pedig, hogy miközben "a lurkók" szórakoznak, egy kis ismeretet is magukra szedjenek. (Ez egyébként nem ördögtől való elképzelés, a Doctor Who is ilyesminek indult - bár az a hatvanas években volt.) Mindebből persze ma már csak a nevetséges díszletekre, Szulák Andrea borzalmas kosztümjére, a mindenki fülében megragadó (és onnan kiírthatatlan) Xénia lázra és a sorozat kapcsán kirobbant adatvédelmi botrányra emlékezhetünk. A történet szerint a drakvúfok ellen vívott űrháború egyik csatájából megmenekülő két idegen (Sörös Sándor és Szombathy Gyula) elrabol a Földről egy csapat gyereket, hogy segítsék őket a hajón a harcban. Mindeközben pedig a gyerekek mindenféle, a tankönyvekből ismerős problémával szembesülnek, aminek megoldása - elvileg - elmélyíti a tudást a nézőkben. Egy gond volt ezzel az egésszel: színvonaltalanságával hamar közröhej tárgya lett. (Mivel a közmédia előre leszerződött mind a 160 részre, még csak el se lehetett sumákolni az egészet.) És ha mindez nem lett volna elég, a sorozathoz szervezett diákklub-mozgalom körül hamarosan kisebb botrány tört ki: kiderült, a tagokról és politikai célra felhasználható adataikról is nyilvántartást vezettek. Aki kíváncsi, mit írt a sajtó a sorozatról, milyen figurák sertepertértek körülötte és hogyan nyilatkoztak róla az akkori politikusok, annak ezt a cikket ajánlom. Ami a mi szempontunkból fontos: az Űrgammákkal ismét egy, a Pirx pilóta kalandjaihoz mérhető sci-fi alkotást sikerült tető alá hozni.
Kisfilm, kis sci-fi
Ha őszinték akarunk lenni, a Meteo után szinte egyáltalán nem találni a rendszerváltást követő kb. két évtizedben komoly, a hazai viszonyokhoz mérten nagy költségvetésű, egészestés science fiction filmet. Az persze nem lehet mondani, hogy ötletek ne lettek volna, sőt, még az elkészítési stádiumba is eljutott néhány próbálkozás, de valahogy sose lett kész anyag egyből sem. Ugyanakkor, mivel a filmkészítés egyre "demokratikusabb" lett (köszönhetően többek között a számítógépek elterjedésének, amik nemcsak pl. a vágásban, de a sci-fi látványelemek létrehozásában is felhasználhatók voltak), viszonylag szép számmal készültek tudományos-fantasztikus kisfilmek. Ezek a profi rendezői munkáktól az amatőr színvonalig terjedtek.
Sok kisfilm jellemzője a posztapokaliptikus környezet, ilyen például az Uno (2002, r. Dyga Zsombor), ami mintha Luc Besson Élethalálharcának nyomdokaiban akarna haladni. Szereplői nem beszélnek, csak egy elhagyott sóbányára hasonlító helyen botorkálnak, néha egymásnak esnek, néha meg a rájuk támadó, fehér ruhás emberek (zombik?) rohamát verik vissza. Meg kell vallanom, bár a film online megnézhető, nem tudnám jó szívvel ajánlani senkinek. Hasonlóan nehezen befogadható Csátich Renátó (egyébként szintén online elérhető) mintegy egy órás filmje, a Szulamit. Az ugyancsak posztapokaliptikus jövőben játszódó love storyt igazán az teszi furcsává, hogy rendre megszakítják a történetet a forgatásról készült werkfilmes jelenetekkel, ezzel valószínűleg még a legbátrabb filmrajongóknak is feladva a leckét.
 |
| A 639. baba |
Mindenképpen a jobban sikerült darabok közé tartozik Dési András György és Móray Gábor 2005-ös kisfilmje, A 639. baba (itt megtekinthető). Itt profi színészek (Scherer Péter és Murányi Tünde) történetébe nyerünk bepillantást, egy olyan világba, ahol valami rejtélyes vírus miatt az emberek külön élnek egymástól, nem érintkezhetnek, emiatt teljesen elmagányosodnak. (Ismerős?) A retro bútorok, ruhák és tévéadások mögött megbúvó high-tech megoldások érdekessé teszik az alkotást, még ha az egész csak néhány mozzanatot villant fel a kitalált világából.
A másik téma, amivel gyakran eljátszanak az alkotók, az idő. Talán azért is, mert egy időutazással operáló film nem a díszleteivel vagy az effektekkel, hanem az ötletével és a frappáns megoldásaival tud igazán működni - ezek közt meglepően jó darabokat találni. Madarász Isti Előbb-utóbb (2006) című alkotásában például a második világháború lesz a helyszín: a nácik rabokon kísérleteznek, hogy kifejlesszenek egy szérumot az időutazáshoz. Ám mint minden ilyen kísérlet, ez is nem várt hatást hoz. A kétszereplős darab nagyon hatásos (itt megtekinthető), olyasmi, amit kifejezetten érdemes megnéznie annak, aki szereti a jó rövidfilmeket. Szintén az időutazással foglalkozik Grigor Attila filmje, az Ember a tükörben (2004), ami állítólag Frederick Brown A tükörterem című novellájának ötletét veszi alapul. Itt egy férfi 1954-beli önmagát juttatja ötven évvel későbbre. (A filmből csak részlet érhető el.)
Ennek az időszaknak egy sajátságos alkotása az Első szerelem 2008-ból. Enyedi Ildikó 20 perces rövidfilmjében egy kamaszlány (akit Enyedi saját lánya alakít) az interneten megismerkedik egy visszahúzódó fiúval. Ám amikor az első randira sor kerül, kiderül, hogy a fiú egy földönkívüli. (A film itt található.) A több filmfesztiválon is díjnyertes történet visszafogott, egyszerű, a rendezőre jellemző finom apróságokkal mutatja meg a kamaszszerelem bensőségességét. (Pár gondolat Enyeditől itt olvasható a filmjéről.) A rendező egyébként sokáig dolgozott egy másik, sci-fi kötődésű projektjén: a Szelíd interface 2001-től kezdve terítéken volt, több jelenetet is leforgattak már hozzá, de végül sosem fejeződött be. A film középpontjában Szilárd Leó állt volna (őt Paul Giamatti alakította, vele készültek is felvételek), akit egy számítógépes játékot játszó, 2000-es években élő diáklány történetén keresztül ismerhettünk volna meg. (Enyedi a filmről egy 2006-os interjúban is beszélt.)
Valami, de még mindig nem az igazi
Emlékszem, 2009-ben elég nagyot szólt Pater Sparrow első nagyjátékfilmje, a titokzatos című 1. Az egyébként magyar, de Londonban tanult rendező művét még manapság is felemlegetik, pláne ha hazai sci-fikről van szó. Az 1 persze inkább vizualitásában sci-fi (mondjuk abban nagyon), egyébként egy fura, kusza, olykor talán mély, de végül közhelyekbe fulladó metafizikai valami. Az alapja Stanisław Lem könyve, Az emberiség egy perce; a filmben egy könyvesboltban minden könyv ugyanannak a könyvnek egy példányává változik (lényegében ez Lem kötetének megfelelője). Ebben a könyvben pedig számadatok vannak a mindennapi életre vonatkozóan, mint például hogy mennyi embert ütnek el autóval a Földön egy perc alatt, hány férfi csalja meg épp a feleségét és így tovább. Hamarosan megjelenik a Valóságvédelmi Hivatal, hogy kiderítsék, ki áll a könyvek cseréje mögött. Az összes kötetet lefoglalják, a boltban tartozkodó négy embert - a tulajdonost (Mácsai Pál), a szeretőjét (Kerekes Vica), a takarítót (Czukor Balázs) és egy rejtélyes öregurat (Sinkó László) - pedig elszállítják egy titokzatos intézménybe. A különös nyomozással Phil Pitch (Mucsi Zoltán) foglalkozik, ám a kezdeti lendülete hamar megtörik a furcsa könyv körüli anomáliák hatására. Bár az 1 nem klasszikus értelemben vett sci-fi (hamar le is dobja magáról a történet nyűgjét, a rejtély megoldása pedig nem cél lesz, hanem eszköz a rendező kezében - hogy egészen pontosan mire, az egy jó kérdés), a szereplők pedig kétlábon járó filozófia-szöveggyűjteményekké válnak. Azonban tény, hogy a látványvilága kifejezetten izgalmas, a szocreál falak közötti, hol Lynchet, hol talán Cronenberget idéző miliő olyasmi, ami a legközelebb kerül a magyar filmben a "sci-fiséghez". Akit érdekel, az itt az egész filmet megnézheti ha nem legális, elnézést, a rendezővel pedig A sci-fi című filmes tanulmánykötetben is elolvashat egy interjút a projektről.
 |
| Vajon ki mondja a következő mély gondolatot? |
2009-ben még egy film akadt, amit a sci-fik között szokás említeni, noha ez is csak érintőlegesen az: Vranik Roland Adás című alkotása egy meg nem nevezett helyen játszódik, ahonnak váratlanul eltűnnek a digitális képek. Nincs tévé, és az áramellátással is mintha gondok lennének. Egyfajta médiakritika lehet a film, ami inkább foglalkozik a szereplői lelkivilágával és a lassú élet ábrázolásával, mint a nagy rejtéllyel. Nem is mondanám, hogy a tudományos-fantasztikum rajongóinak megéri megnézni (egyébként itt megtehetik), inkább azoknak ajánlom, akik szeretik a melankólikus, sehová se tartó alkotásokat. Ugyancsak a nem annyira jól sikerült filmek sorát gyarapítja a 2014-es Aura (r. Bernáth Zsolt), amiben a főszereplő tinédzserek egy autóban ébrednek, amit valami különös búra ("aura") vesz körül, elzárva a szereplőket mindentől és mindenkitől. Az ifjúsági film nem kapott túl jó kritikákat, noha ötletekből itt nem volt hiány. Ezt is meg lehet nézni online ezen a linken.
Szilánkok a jövőből
Mindeközben a kisfilmek száma csak nőtt. Valószínűleg nincs olyan adatbázis, ami minden, sci-fi vagy sci-fi elemekkel operáló magyar rövidfilmet listázna, így nehéz is lenne megmondani, mennyi is készült az elmúlt két évtizedben. A rövid filmtörténeti áttekintést ezek közül hárommal szeretném zárni, amik talán reprezentatívak lehetnek a tematika szempontjából.
Zsemberi Zsófia 2010-es főiskolai vizsgafilmje A kemény csajok nem álmodnak, ami Jeanette Winterson történetét veszi alapul. Egy olyan világban járunk, ahol az embereknek tilos aludniuk és álmodniuk, kivéve az erre külön szakosodott, hatósági engedéllyel rendelkezőknek. A főhősünk is ilyen álmodó, akinek álom és valóság közti életébe becsöppen a szerelem, de valahogy végül minden összekuszálódik. Az angol nyelvű vizsgafilm online megtekinthető, és bár végül nem sikerült hatásosan kibontania a mondanivalóját és a világát, a formai elemek és az atmoszféra valamennyire kiegyenlítik ezt a helyzetet.
Második kisfilmünk Bánhegyi Béla 2014-es munkája, az Interkozmosz. Igazából nem is biztos, hogy ezt sci-finek lehet tekinteni, bár kapcsolódik a tematikához: a film névtelen főhőse (akit Szőke András alakít), a sci-fiket jól láthatóan szerető középkorú férfi egyedül él egy magyar faluban. Az ő egy napját követhetjük nyomon, ahogy a reggeli rutin után ellátogat a közeli hatalmas antennákhoz, majd éjjel hétköznapi és kevésbé hétköznapi dolgokkal igyekszik eltölteni az idejét otthonában. A rendezővel készült interjú alapján valamiféle képet kaphatunk a szintén legálisan megtekinthető kisfilmről, de még így is nagyon sok tér jut a nézőnek a találgatásra. Amiért érdemes lehet ez a film a nyugodt, már-már meditatív zenéje mellett az, hogy láthatjuk a taliándörögdi űrtávközlési földi állomást. Számomra már ezért megérte megnézni.
Végezetül pedig következzen A hívó (2013), ami talán a legambíciózusabb és legjobban sikerült science fiction kisfim ebből az időszakból. Odegnál Róbert saját képregénye alapján álmodta meg ezt a future noir történetet, ami a futurisztikus látványt keveri a Kádár-kori esztétikával, mindezt pedig meglocsolja gyilkossággal, verőemberekkel, látókkal és egy jó nagy kinyomozandó rejtéllyel. És bár a tervezett másik Odegnál sci-firől nincs hír (részletek itt), illetve a bejelentett "folytatás", a The Dark Lens megvalósítása is még várat magára, A hívó önmagában is hivatkozási alapként szolgálhat a magyar sci-fi filmek világában. A kisfilm online itt található, jó szórakozást hozzá!
Előre a jövőbe!
Eredetileg két részben szerettem volna végigvenni röviden, hogyan alakult a tudományos-fantasztikum a hazai filmgyártásban. Azonban már az első bejegyzés írása közben rá kellett jönnöm, hogy ez olyan nagy falat, amihez ennyi hely kevés. Most, a második bejegyzés végén eljutottunk a kétezertízes évek közepére. A magyar film az elmúlt egy-másfél évtizedben véleményem szerint erőteljes változáson ment át, egyre markánsabb zsánerfilmek, erős és karakteres képi világgal dolgozó alkotások készültek. A mind jobban felszabaduló alkotók bátran nyúltak és nyúlnak ma is a legkülönfélébb ötletekhez - ez pedig nagyon is kedvez a sci-finek. Ha nem is árasztanak el bennünket az ilyen filmek, de látványosan megnőtt a számuk - ennek nyomán döntöttem úgy, hogy két további bejegyzést szentelek a témának: az egyikben a közelmúlt sci-fijeit és a várható alkotásokat járom majd körbe, a másikban pedig a szintén pezsgő animációs film világából szemezgetem ki a témába vágó műveket.
Ami pedig az eddigieket illeti, már önmagában a filmek, sorozatok és rövidfilmek felsorolása, összegyűjtése komoly kutatómunkát igényelne - de még ennél is izgalmasabb lenne mindezek elemzése. Felfedni, mi foglalkoztatta az alkotókat, voltak-e több műre, korszakokra jellemző jegyek, és hogy vajon hatottak-e egymásra a filmek és alkotók, volt-e kapcsolat a sci-fi más ágaival vagy a külföldi művekkel. Egy ilyen vizsgálat roppant izgalmas összefüggésekre (és esetleg hiányosságokra) deríthetne fényt, amivel a magyar film története még kerekebbé válhatna.
A blogbejegyzésekhez kiindulópontul szolgáltak az alábbi írások:
Ha akad kérdésed, megjegyzésed, vagy hiányolsz egy általad ismert sci-fi alkotást, kommentelj, ezzel is segítve a hazai tudományos-fantasztikus film világának jobb megismerését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése