2021. május 16., vasárnap

A magyar sci-fi film jelene (és jövője)

A magyar film napja (április 30.) kapcsán szedtem össze egy kétrészes cikkben, hogyan is alakult a sci-fi tematika helyzete a hazai filmgyártásban a kezdetektől a kétezertízes évek közepéig. (A két bejegyzés: az első és a második.) Jelen bejegyzésben az elmúlt évek termését kívánom bemutatni, a nagyjátékfilmek mellett néhány kisfilmet is. (És csak szegről-végről ide kapcsolódó alkotásokról is szó lesz.) Ugyanakkor a kisfilmes közeg nagysága miatt továbbra sem törekszem teljességre. Amennyiben akad olyan film, ami érdemtelenül maradt ki, kérek minden olvasót, hogy kommentben jelezze ezt.

"A legolcsóbb lehetőség"

Bár a korábbi bejegyzésekből kiderült, hogy a sci-fi nem idegen a magyar filmgyártástól, mégsem lehetne azt mondani, hogy mindennapos része a hazai filmkultúrának. Ennek több oka is van, de az egyik biztosan a tematika vizualitásával kapcsolatos elvárásokban keresendő. Mind a nézők, mind pedig a filmesek futurisztikus díszleteket, maszkokat, speciális effekteket várnak el, hogy a jövőbeli, netán űrben játszódó történetet meg tudják alkotni. Ez viszont kifejezetten drága mulatság. Ezzel tisztában volt Pálfi György is, amikor nekifogott Stanisław Lem regényének, Az Úr hangja filmváltozatának. Bár a 2018-ban bemutatott film költségvetése egymilliárd forint körül volt (ezzel alighanem ez minden idők legdrágább magyar science fictionje), mindez egy valóban nagyszabású alkotáshoz elég szűk összeg. "Nem éreztem, hogy sok pénzem van", nyilatkozta a rendező, "inkább azt, hogy ha Stanisław Lem-filmet akarok csinálni, akkor Az Úr hangja a legolcsóbb lehetőség. Szívem szerint egy bolygón vagy végig egy űrhajón játszódó sci-fit készítettem volna. A Földre le sem jöttünk volna. De erre ez a költségvetés nem volt elég. Tudtam, hogy ennél drágább sci-fit Magyarországon nincs lehetőségem készíteni."

Az űrhajó és legénysége - középen Polgár Csaba (Az Úr hangja)

Ennek értelmében maga a történet sem feltétlenül olyan, amilyet az eredeti regény ismerői várnának. Péter (Polgár Csaba) a barátnőjével (Kiss Diána Magdolna) kifejezetten szokványos életet él Magyarországon. De mindez megváltozik, amikor a férfi egy titokzatos amerikai katonai projektről szóló dokumentumfilmben megpillantja régen eltűnt apját - egy régi felvételen a projekten dolgozó tudósok egyikeként szerepel. Péter ekkor elindul Amerikába, hogy évtizedes nyomokat keresve megtalálja az édesapját. És hogy hol van itt Lem regénye? A fiktív dokumentumfilmben, illetve az utolsó percekben: Péter apja és munkatársai ugyanis (akárcsak az eredeti regényben) jeleket fogtak egy idegen civilizációtól, és azt próbálták megfejteni. Pálfi filmje így amolyan "folytatása" az eredeti történetnek, valamennyire átértelmezve azt. És hogy legyen még egy kötődés a sci-fihez, a cselekményt megszakítják egy - képzelt? jövőbeli? - űrhajó története, ami egy idegen objektummal találkozik a világűrben. A rendező és a forgatókönyvírók viszont az idegen lényeket és az ő jelenlétük miatt felmerülő kérdéseket (hol van az ember helye a világmindenségben? megérett-e az ember a kapcsolatfelvételre?) félresöprik, és az apa-fiú kapcsolatot igyekeznek középpontba állítani, sajnos nem sok sikerrel. Pedig mind a múltbeli történetszál (az idegen rádióadás) és a betoldott űrbeli eseménysor izgalmas kérdéseket tartogat, és ezekben tud kibontakozni az a vizualitás, ami Pálfi filmjeit akkor is jellemzi, amikor épp zsebpénzből forgat valamit. Sajnos Az Úr hangja, bármennyire is ambíciózus (néhol egészen "sci-fis"), és egy izgalmas, megannyi irányból megközelíthető alapötlettel dolgozik, végül csak megerősítette azokat a hangokat, amik szerint Lem történeteit nem lehet megfilmesíteni. (Bár azért Tarkovszkijnak sikerült.)

Sci-fi-e vagy?

Annak ellenére, hogy van lehetőség tudományos-fantasztikus filmet forgatni itthon - még ha nem is a leglátványosabb fajtát -, sok alkotó inkább mégis inkább csak sci-fi közeli, vagy afelé kacsingató, de nem tisztán science fiction művet készít, esetleg igyekszik csak egy ötletet megvizsgálni, lehetőleg minél egyszerűbb formai módon. Ebbe a kategóriába tartozik a 2015-ös Lámpagyújtogatók, ami abból az alapötletből indul ki, hogy az emberiség idegen élet nyomára bukkant. Innentől viszont az egész film beszélő fejekkel igyekszik körüljárni a dolgot: tudósok (például Almár Iván csillagász vagy Boldogkői Zsolt biológus) mellett színészek, zenészek és más közismert figurák (a teljesség igénye nélkül: Besenyei Péter, Erdei Zsolt, Harcsa Veronika, Jordán Adél, Laár András vagy Péterfy Bori) mondják el gondolataikat a felfedezés kapcsán. A film készítői megpróbálták összeszedni, hogyan is vélekedhetünk egy ilyen eseményről, milyen lehetőségeket látunk magunk előtt, mit tudhatunk meg magunkról, egyáltalán milyenek vagyunk mi, emberek. Az ötlet és a felsorakozó közreműködők miatt mindenképpen érdekes film, ami legalábbis remek lenyomata annak, milyen lehetett Magyarország a kétezertízes években. A majdnem két órás alkotás legálisan megtekinthető ezen a linken.

Ezen túl inkább csak érintőlegesen tűnnek fel fantasztikus elemek a magyar filmekben. A 2016-os Hurok, az előző blogbejegyzésben bemutatott Előbb-utóbb című kisfilmet rendező Madarász Isti mozifilmje például az időutazás (a rendező megfogalmazásában: "időkavarás") ötletét használja fel egy thrillerhez. Hogy miért kerül a főszereplő Ádám (Száraz Dénes) egy időhurokba, arra nem kapunk magyarázatot, mindenesetre szórakoztató figyelni, ahogy újra és újra igyekszik megmenekülni az Anger Zsolt által játszott gengszter elől. (Kicsit többet itt írtam róla.) Hasonlóan csak üggyel-bajjal lehet sci-finek tekinteni a Lajkó - Cigány az űrben című 2018-as fekete komédiát (r. Lengyel Balázs). A címszereplő Lajkó (Keresztes Tamás) ugyanis egy űrhajósaspiráns: a Szovjetunió az ötvenes években a "baráti" országokból igyekszik begyűjteni azokat, akik elsőként mehetne a világűrbe. Így kerül a képbe a szótlan, befelé forduló, pilótaként dolgozó férfi, akit gyerekkora óta vonzzanak a rakéták és az űr. A film nem törekszik a történelmi hűségre, sőt, az abszurd űrhajóskiképzés és a sosem volt szovjet kozmnautakereső program története inkább csak eszköz egy néhol fejfájósan vicces, néhol sötét történet elmeséléséhez. (Az ajánlóm a filmről itt olvasható.)

Innentől pedig már szinte teljesen eltávolodunk a sci-fitől: a rend kedvéért emlékezzünk meg pár magyar alkotásról, amit csak egy kicsi választ el attól, hogy a mi gyűjtésünk részei legyenek, de talán mégsem kellene science fictionnek nevezni őket. Ott van például a Fehér isten (2014), amiben a kutyák lázadnak fel az ember elnyomása ellen. (A rendezője, Mundruczó Kornél később is visszatért a fantasztikumhoz a 2017-es Jupiter holdjával, amiben egy szír menekült fiú tesz szert különleges képességekre.) De említhetjük Lichter Péter rendező (Bartók Imre forgatókönyvéből készült) 2017-es Fagyott május című "kísérleti horrorját", ami egy meg nem nevezett "bukás után" játszódik egy kiégett, komor erdőben. Hogy ez a "bukás" valamiféle nukleáris katasztrófa vagy más apokalipszis, arról nem kapunk információt, sőt, a film maga nem is foglalkozik ezzel, inkább esztétikai vonalon igyekszik valamiféle hatást kiváltani, kisebb-nagyobb sikerrel. (Akit érdekel, az itt megnézheti a filmet.)

Egy másik lélekben

Az utóbbi pár év legjelentősebb science fiction próbálkozása az Egy másik életben című tévéfilm 2019-ből. Tasnádi István rendező Veres Attilával közösen írta a forgatókönyvet, ami szerint a lélekvándorlás valós jelenség, és a technológiának hála azt is meg lehet tudni, kiben születik újjá valaki. A gazdagok pedig akár azt is megengedhetik maguknak, hogy megbízásukból egy cég haláluk után felkutassa újjászületett énjüket és átruházzák rá a delikvens teljes vagyonát. Egy ilyen cég megbízottja (Anger Zsolt) keresi fel a liftszerelő Árpádot (Molnár Áron), hogy közölje, potenciálisan benne is újjászülethetett a milliárdos Michael Korsós. Azonban nem Árpád az egyetlen jelölt, így részt kell vennie egy kiválasztási procedúrán, hogy rájöjjenek, ő, vagy valaki más részesülhet az elhunyt vagyonából.

A jelöltek - középen Molnár Áron (Egy másik életben)

Az Egy másik életben izgalmas alapötletre épít, amiből nagyon sokfelé el lehetett volna vinni a történetet. Foglalkozhatott volna a lélekvándolás jelensége által felvetett kérdésekkel, egyáltalán a lélek fogalmával, azzal, hogyan élik meg az emberek a tényt, hogy haláluk után újjászülethetnek. De kanyaríthatott volna egy feszült drámát, aminek a középpontjában a jelöltek közt kialakuló kapcsolatok, vagy az őket "vizsgáztató" személyzet viszonyulása állhatott volna. Ezek közül persze a film végül többel is próbálkozott, de épp emiatt nem sikerült igazi fókuszt találnia. Pedig remek színészeket sikerült válogatni, Molnár Áront mindig izgalmas nézni, és akadnak is jó pillanatai, de mintha az ő karaktere is csak tébábolna a történetben. Legnagyobb szívfájdalmam Anger Zsolt, akivel szinte minden film csak jobb lehet, de itt alig kap teret, szerepe szerint fapofával kell végigvinnie az egész filmet. Akadnak érdekes mozzanatok, innovatívnak ható ötletek, de ugyanígy idegesítő, rossz értelemben vett tévéfilmes elemek is. Talán a legnagyobb gond, hogy a főszereplő Árpád nem tud igazán közel kerülni az emberhez - nem őt látom a képernyőn, hanem a színészt, nem a figura szímpatikus, hanem a színész. Ettől nem lesz rossz film, csak nem tudunk szabadulni az érzéstől, hogy ebben a történetben rejlik egy sokkal jobb film, egy sokkal izgalmasabb konfliktus, jobb dinamika, átütőbb szerepek. Mindenesetre ha valaki véletlenül elcsípi a tévében, szánja rá azt a másfél órát, már csak azért is, mert tényleg vannak benne jó mozzanatok.

Csak röviden

Hogy mennyi sci-fi vagy sci-fi elemeket felhasználó rövidfilm születhetett az elmúlt években magyar nyelven, annak nem könnyű utánajárni, mindenesetre a legjobbak ki-kitűnnek, vagy azért, mert fesztiválokon díjazzák őket, vagy mert egy lelkes közösség a vállára emeli a végterméket. Néha-néha el lehet csípni ezeket online vetítéseken, például a Második kör, Holtai Gábor (Veres Attila forgatókönyvéből készült) több fesztivált is megjárt kisfilmje 2020-ból is megtekinthető volt egy ideig. Ebben a történetben egy szűk erőforrásokkal rendelkező, túlnépesedett világba nyerünk bepillantást, ahol a jövendőbeli szülők (Lovas Rozi és Molnár Áron) csak akkor vállalhatnak gyereket, ha azt egy szigorú bizottság jóváhagyja. A nyomasztó atmoszféra, a mindenki életéből ismerős helyszín/helyzet (legyen az egyetemi felvételi vagy orvosi váró, a hangulata ugyanaz) és a szereplők visszafogott, rezdülésekkel elmondott érzelmei tökéletes elegyet teremtenek, ráadásul a sci-fi ötlet itt csattanósan reagál napjaink valóságára.

Hasonlóan érdekes Freund Ádám 2017-es Földiek című alkotása. A rövidfilmben egy hóbortos apa űrhajót épít a fészerben, amivel végül ki is lövi magát az űrbe - mindezt pedig 12 éves kisfiának, Ábelnek a szemén keresztül látjuk. A különös hangulatú történet egyszerre bohókás és szomorú, ahogy a kisfiú örlődését figyeljük. Ahogyan Varga Dénes írja"Bukolikus hangulatú családi drámaként indul, de aztán kiderül, hogy Freund Ádám fantáziája túlontúl is zabolátlan ahhoz, hogy megmaradjon egyetlen zsáner keretei között. Kétszer is padlót fogtam a merész műfaji váltások miatt, aztán széles vigyorral vártam, mivel tud még elvarázsolni ez a sci-fihez és pszichedéliához is bátran nyúló kisfilm. Az első csúcspontjánál azt gondoltam, hogy Steven Spielberg rendezett volna ilyet, ha Mezőkövesdre születik, a második csúcspontnál pedig már nem gondoltam semmit, csak boldogan lebegtem az űrben." 

Végezetül pedig említsük meg az online megtekinthető Onnan túlról című sci-fi-horrort (2016, r. Erdélyi Gábor), ami H. P. Lovecraft 1920-as, azonos című történetét dolgozza fel. Ebben egy megszállott tudós, Tillinghast egy olyan gépezetet épít, amivel az emberek képessé válnak a valóság mögé látni, és új dimenziókat felfedezni. De persze mint Lovecraftnél mindig, ez olyasmi, amit jobb lett volna nem felfedezni. Az amatőr film díszleteivel, kosztümjeivel igyekezett minél jobban megteremteni az eredeti sztori világát, emiatt mindenképpen érdemes a lovecratfi horror rajongóinak megtekinteni. Még akkor is, ha azért érezni, hogy lelkes rajongók filmje, annak minden jó és rossz tulajdonságával.

Merre tovább, magyar sci-fi?


Az idegen és a lány - Takács Zalán és Walters Lili (Űrpiknik)

Ahogy a bejegyzés elején már megjegyeztem, hiába akadnak tudományos-fantasztikus (vagy azzal keveredő) filmek itthon, bőségről semmiképp sem beszélhetünk. Hogy a jövőben ez hogy fog alakulni, az sok mindentől függ, a koronavírus-járvány hatásától kezdve a támogatások odaítéléséig, és persze az is alakítjaa filmes szakma és közönség nyitottságát, hogy a bemutatásra kerülő sci-fik milyen visszhangot kapnak. Mindenesetre tervek akadnak, sőt, van olyan film, ami már a bemutatására vár. Badits Ákos Űrpiknik című munkája például elvileg idén nyáron debütál a mozikba. A történet egyszerre ígérkezik komikusnak és mélyen emberinek: Panni, a fiatal egyetemista (Walters Lili) magába forduló, emberi kapcsolatokat nehezen alakít ki. Azonban mindennél jobban érdekli az űr, ennek is köszönheti, hogy egy nap betoppan hozzá egy magát selejtesnek tartó űrlény (Takács Zalán). Ha ez a furcsa találkozás nem lenne elég, az idegen közli, hogy a Föld gyors pusztulára van ítélve, ő pedig azért jött, hogy megmentse azt az embert, akiért a legjobban rajong - Zalatnay Saroltát. A film egy éjszaka története, ahogy Panni és az űrlény igyekszik megtalálni a művésznőt, közben pedig belevetik magukat Budapest forgatagába. Véleményem szerint a premissza egyaránt ígér egy kedves komédiát és egy kifejezetten rossz irányba elkanyarodó történetet, de reménykedem az előbbiben - és mindenképpen érdekes lesz látni másfél évnyi járvány után, milyen is a pezsgő, élettel teli Budapest.

A másik film, aminek legnagyobb esélye van eljutni a megvalósításig, Baranyi Benő első nagyjátékfilmje, a Zanox - Kockázatok és mellékhatások, ami tavaly megkapta az Inkubárot Program támogatását. "Ez egy abszurd humorú romantikus sci-fi, krimi szállal, ami a magyar vidék sajátos atmoszférájában rejlő lehetőségeket aknázza ki, kisrealista megközelítéssel", foglalta össze a rendező. Az alaphelyzet szerint a főszereplő, a gátlásos Misi egy kísérleti gyógyszer mellékhetásaként képes visszaugrani az időben, ezt az új képességét pedig megpróbálja titkos szerelmének elcsábítására használni. Hogy végül mindez sikerül-e, és egyébként a film bejut-e a nagyközönség elé, az a jövő zenéje.

Ezek mellett persze akadnak újra és újra felbukkanó filmtervek, mint Engelmann Péter projektje, a Regret, amiben képesek megfigyelni és alakítani az emberek álmát, vagy a közönségi finanszírozásból készülő The Dark Lens, Odegnál Róbert steampunkos alkotása. Hogy mindezeken túl hány alkotó van, akinek a fejében sci-fi történetek, idegenek vagy űrhajók keringenek, de várhatóan előbb-utóbb hallani fogunk róluk.

Zárás

A fentiekben a magyar sci-fi film történetét összefoglaló két blogbejegyzés után az elmúlt néhány év tudományos-fantasztikus vagy ahhoz kötődő fontosabb filmekjeit igyekeztem szemlézni. Az látható, hogy bár a tematika nem áll távol a magyar filmesektől, a különféle nagyjátékfilmes próbálkozások korántsem tökéletesek. Két-háromévente akad egy-egy jelölt, ami végül el is jut a mozikba vagy a tévé képernyőjére, de ezek is főleg személyes drámákra fókuszálnak, a sci-fi néha csak díszlet, máskor csak kiindulópont egy vizuálisan a jelenünktől nem annyira elrugaszkodott történet elmeséléséhez. Az sajnos biztos, hogy látványos, futurisztikus film csak magyar forrásokból nem fog készülni - ugyanakkor a rövidfilmek példáján látszik, hogy lehet lélegzetelállító animáció és többmilliós díszletek nélkül is izgalmas és érdekes alkotásokat készíteni. Úgyhogy bár hollywoodi mércével vett science fictionre ne számítsunk, én bizakodó vagyok, hogy a rendezők, forgatókönyvírók a jövőben még megtalálják majd a számításukat a tematikában. És továbbra is szívesen veszem, ha kommentben érkeznek még filmcímek, amikkel érdemes foglalkozni. Különösen rövdfilmek, hiszen ezeket csak korlátozottan lehet elérni, így könnyen radar alatt maradhatnak. Végezetül bátorítok mindenkit, hogy ha teheti, nézze meg a fent említett filmeket, és maga döntse el, hol tart ez a tematika itthon, és érdemes-e próbálkozni ilyen filmekkel.

Hamarosan olvasható a cikksorozat utolsó része, ami az animációs filmek világába tesz majd kitekintést - talán ez ma a hazai fantasztikum legizgalmasabb része a filmkészítésben.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése