Nem szokásom ilyen bejegyzést írni, több okból sem. Egyrészt nem szoktam jövőben bemutatásra kerülő filmekről írni: ez a filmes honlapok, blogok dolga. Másrészt eddig egyszer írtam zenekarról (Tangerine Dream), akkor se sokat. Harmadrészt az ilyen katyvasz bejegyzések se illőek hozzám.
A Tron mindenkinek megvolt? 1982, a számítógépes kor hajnala (még Gibsonék is csak hologramrózsák szilánkjait szedegették), sehol sincs még a professzionális számítógépes grafika. És akkor a Disney - érzitek, remélem, a Disney, a családi matinék fő királya - összehozott egy filmet. Összességében nem lett volna nagy valami, de valami miatt mégis formabontó és korszakalkotó lett. A Tron volt az első film, amelyet teljesen - persze vannak kivételt képező jelenetek - számítógépes animációval készítettek, és itt kezdtek el igazán agyalni, milyen is lehet a cyberspace. A fénymotorok (vagy maradjunk a light cycle-nél?) talán mindenkinek az emlékezetébe beivódtak, és aki látta gyerekkorában az nosztalgiával tekint vissza rá (felnőtt fejjel, a mai high-tech univerzumunkban már nem annyira szemet gyönyörködtető, de ez az idő foga). [Akit érdekel, elolvashatja Brian Daley novellizációját, de akár le is töltheti.]
És hát mint minden fontosabb - és kevésbé fontosabb - filmtörténeti művet, ezt is elérte a reboot/prequel/etc. hullám. Első pontnak hála az égnek nem egy "felújítást" kapunk, ami általában nagyon rossz szokott lenni, hanem továbbviszik a történetet. A Tron: Legacy (magyar forgalomban Tron: Örökség) Flynn fiáról fog szólni, és arról, hogyan próbálja megtalálni apját a cybertérben.
Remélem nem követek el nagy bűnt, ha azt mondom, erre a filmre se a története miatt fogok emlékezni. De emlékezni fogok!
Először is ott a látvány. Ez a trailer ugyan nem enged sokat látni, de a neten fellelhető pár kép arról, hogyan is fog kinézni a film világa (vagy videó itt). Büntet. Nagyon futurisztikus, lélegzetelállító. Legalább is nekem.
De ez így önmagában kevés lenne ehhez a bejegyzéshez. A másik a zene.
A zene jó karcos, és nem más szolgáltatja, mint a Daft Punk. Mit mondjak, úgy összességében eddig is kedveltem a két francia zenéjét, bár nem voltam tőle hasra esve. Azok a számaik tetszettek eddig is, amelyekben nincs ének, csak zene. A Tron: Legacy zenéje viszont zúzós, karcos zene, amilyet mindig is szerettem. Egyébként annyira eggyé váltak a filmmel a fiúk, hogy benne is lesznek:
És ha valaki szereti az ínyencségeket, annak itt egy animált kép róluk:
Szóval nagyon várom a filmet, ami remélem megadja amire vágyom: jó kis képi és zenei orgiát, amolyan high-tech módra. Decemberig kell rá várni (Update, megnéztem, vélemény itt), addig tuti hogy rongyosra hallgatom a zenét. Ezzel már el is kezdtem:
Ezt én is várom ám.
VálaszTörlés1, Felnőttként láttam a Tron c. remekművet, és tetszett! Én még emlékszem ugyanis, hogy milyen volt a grafika anno :) - mint a játéktermi jelenetekben - és mi akkor _azért_ voltunk megőrülve (Last Ninja, stb.). Fényévekre megelőzte a korát a film.
VálaszTörlés2, Daft Punk: Jó kis C64 zene! "Mink öregebbek" (35+), ilyeneken nőttünk fel, a "karcossággal" együtt :)
3, Remélem, lesz IMAX változat nálunk is.
Üdv,
Cellatárs
Annyi a kép meg videó a blogodon, hogy szegény öreg laptopom hangosan nyöszörög tőle:D
VálaszTörlésAmúgy meg borzalom ez a "remake" áradat, inkább találnának ki új dolgokat. De persze az túl kockázatos befektetés lenne.
Ígérem, a következő bejegyzésben nem lesz kép, és igyekszem visszaszorítani a nagyméretű képek használatát. :)
VálaszTörlésEgyébként én se szeretem ezt a remake őrületet.