HungaroCon 2012

Mindenek előtt szeretném megköszönni az Avana Egyesületnek, hogy lehetőséget biztosított a Tolna megyei Bölcskén megrendezett HungaroConon való részvételre, mint a vasárnapi, a Zsoldos Péter-díj zsűrijével folytatott beszélgetés moderátora, illetve hogy állta az utazási költségeimet és a szállást.

De.

Tartozunk annyival mindannyiunk szerelmének, a science fictionnek és a HungaroCon múltjának, hogy őszinték legyünk. Ami idén Bölcskén történt, az kritikán aluli volt.

Tavaly, az Egyesület közgyűlésén, mikor felvetődött a bölcskei rendezvény ötlete, már akkor sejtettem - és nem voltam egyedül -, hogy ha ez megvalósul, akkor abból valami hasonló lesz. Így mikor megkerestek, hogy moderáljam a vasárnapi beszélgetést, nem voltak illúzióim. Az információszerzés során csak tovább erősödött bennem, hogy bizony itt komoly gondok vannak. Megtudtam, hogy a hattagú Zsoldos zsűriből csupán hárman lesznek ott a rendezvényen. Természetesen a valóság sokkal sötétebb: valójában az általam levezényelt beszélgetés csupán két taggal folyt (itt meghallgatható, sajnos az én amatőrségemet dicséri, hogy 10 perccel a vége előtt a felvevőm lemerült). Az utazás megszervezése sem volt egyszerű, bár Szegedről még viszonylag könnyen, egy 3 órás buszúttal el lehet jutni Dunaföldvárra, onnan, ha szerencsés az ember, kis várakozással tovább tud utazni Bölcskére. Hogy mások hogy jutottak el oda, azt nem tudom. Persze minden közel van valamihez.

Bevallom, először bizakodtam. Az Alföldnek azon a részén, ahol áthaladtam, sok, uniós pénzből felújított központú kistelepülés található, és reménykedtem, Bölcske is ilyen. Sajnos ez nem így történt. De mindez nem fontos, hisz nem a külsőségek számítanak. Persze, kár, hogy ez nem igaz. Egy rendezvénynél igenis számít, hol van, milyen a megközelíthetősége, a települési infrastruktúra, satöbbi. A HungaroCont úgy jelölik meg, mint "országos sci-fi találkozót". Ha tényleg komolyan gondolják ezt, akkor miért egy Isten háta mögötti helyre szervezik, és ahogy az egyik résztvevő megjegyezte, teszik ezt nulla promócióval. Tudom, hogy az Avana tagsága már eldöntötte, hogy ilyen, nyugdíjas, kis baráti táborozást szeretne, de akkor hagyjuk már egymás áltatását, és ne tetszelegjünk itt, mint A Hazai Sci-Fi Képviselői.

A programokról nem tudok mint mondani. Mivel egyik sem érdekelt, ezért úgy döntöttem, legrosszabb esetben majd olvasok egy csendes zugban. Szerencsére összeakadtam az egyik pályázóval, akivel hamar megtaláltuk a közös hangot és közös megegyezéssel állapítottuk meg, hogy ez minden, csak nem országos rendezvény. Azok közül a programpontok közül, amik az Avana honlapján szerepeltek, vagyis a különféle foglalkozások stb. nem igazán láttam, hogy bármi is megvalósult volna. Egyetlen előadást ültem végig, azt - a többivel egyetemben - egy meleg, szellőztetést nélkülöző teremben tartották, maga az előadás pedig kifejezetten unalmas volt. Természetesen a díjkiosztásra mindenki megjelent, még olyanok is voltak, akiket se előtte, se utána sehol nem láttam. Így lehettünk vagy 35-en, de előfordulhat, hogy 40-en. Azt azonban érdemes hozzátenni, hogy ennek kb. egyharmada avanás, egyharmada valamilyen jelölt, előadó, stb., a maradék pedig ezek oldalbordái, barátai, esetleg gyerekei. Az, hogy az átadás is teljesen káoszba fulladt - megfejelve pár, utólag visszagondolva komikus jelenettel, mint a transzcendens élményeit ecsetelő költővel és a robot-táncot lejtő helyi sráccal -, már nem újdonság. Az ezt követő vacsora igazán jó volt. Ennek az volt az oka, hogy előtte még egy hastáncbemutatóval kedveskedtek nekünk, ugyanis az egyesület elnökasszonya civilben ezzel foglalkozik. A helyzet az, hogy az ötödik-hatodik táncnál már teljesen mindegy, mit raktak volna elém és a többiek elé, éhes vadakként vetettük volna rá magunkat. Ennek köszönhető, hogy az amúgy egyszerűségében igencsak borsos árú vacsorából nem sok maradt. A kiscsoportos tábortüzezésről pedig inkább csak a katonasztorik maradtak meg.

Másnap viszont egy roppantul nagy problémába ütközött a társaság: legyen-e mozi, vagy sem? Lett, ami azt eredményezte, hogy 3 emberen kívül mindegyik résztvevő 5 perc után az előcsarnokban ócsárolta a filmet. Természetesen én, mint a későbbi beszélgetés moderátora, a világért sem szóltam volna közbe, hogy ha úgy is tudta mindenki, hogy ez lesz, akkor miért nem hagyhattuk volna ki ezt, és kezdhettük volna hamarabb a beszélgetést, így dél előtt már mindenki mehetett volna, amerre lát. Persze ez túl logikus lett volna, a XXI. század sci-fi rajongóitól ilyesmit ne várjon az ember. Ekkorra már minden lelkesedésem elszállt, elegem volt az egészből, így ha nem is teljesen flegmán, de minden lelkesedés nélkül vezettem le a beszélgetést. Ez, annak tükrében, hogy mit gondolok a jelölt művekről, és mi lett a végső döntés illetve mivel indokolta ezt a jelenlévő két tag, nem meglepő. Azt, hogy mit gondolok az elhangzottakról, most nem részletezném, majd talán máskor. Az minden estre szimplán nevetséges, hogy a 6 tagból csak 2 tudott jelen lenni. Ennyit a legrangosabb magyar sci-fi díjról. És mielőtt belém kötnének: erről igenis a szervezők is tehetnek. Mindenesetre nem fájt a szívem, hogy ott kellett hagynom ezt az eldugott kis zsákfalut, a maga csendes kis magányával. Ha relaxálni akarnék, akkor barátokkal esetleg eltévednék oda, de ismét hangsúlyozom: egy országos sci-fi rendezvény helyszíneként utolsónak jutna eszembe.

Természetesen akik megküzdöttek azért, hogy ez az eseményt tető alá hozzák, azoknak minden elismerésem. De ahogy az egyik jelen lévő embernek mondtam: ha valaki szeret szenvedni, az ne sírjon miatta. Az Egyesület elnökasszonya szerint az elvárásokat sikerült teljesíteniük. Nos, attól függ, mik voltak az elvárások.

Nagyon jól tudom, mit gondolnak most a szervezők, az egyesületi tagok és a velük szimpatizálók. Micsoda hálátlan alak vagyok, meg természetesen nekem semmi sem jó, illetve mégis mit akarok egy kicsiny egyesülettől, és különben is, hogy merészelem bírálni, csináljak jobbat! Ezeket és ehhez hasonló megnyilvánulásokat rövidke conos tartózkodásom alatt is hallottam eleget, no nem felém irányozva. Valahogy szemtől szembe az ilyeneket nem nagyon szokták megmondani. De ez van, emberek vagyunk, én is egy Isten háta mögötti blogon, névtelenül írom ezeket. Már ha az ember lusta, és nem veszi a fáradtságot, hogy gondolkodjon kicsit.

Érdekességképpen ajánlom magamat.