Az SFmag nem csupán cikkeiben vállalta fel a modern fantasztikumot, de a honlapon novellákat is közölnek, magyarok és külföldiek tollából/billentyűzetéből egyaránt, majd ezeket ingyenes e-formátumban kiadták. Ennyi a sablon szöveg, igazából van itt minden a sci-fitől a fantasyn át a szürreálisig, sőt, megbújik itt még olyan novella is, amiben semmi fantasztikus sincs, de okosan csinálja, és ezt észre se vesszük. Mindre jellemző a jó stílus, az érdekes ötlet, és hogy már régen elhagyta az asimovi és tolkieni örökséget. Mert szépek a régi házak, de vagy tatarozzuk őket és saját ízlésünknek megfelelően rendezzük be, vagy csak szenvedünk benne - végül pedig ott hagyjuk a fenébe.
Egy novella, amiben semmi fantasztikum nincsen. Lelki látlelet a Londonba szakad ifjúról, aki úgy érzi magát, mint egy elveszett kincs keresője egy idegen világon. A vámpírok díszes garmadája vonul fel ebben a többszörös narratív szinteket használó novellában, ami legnagyobb erőssége az a hangulat, amit a fiú élete és a vámpírokhoz kapcsolódó képzelgései adnak ki. Nagyon erős nyelvileg is, kifejezetten élvezetes olvasmány, a kötet legjobb magyarja.
Lavie Tidhar: A Pók holdja
Érdekes világképpel operáló sci-fi, a jövő minden kellékével – űrhajózás, mesterséges értelmek, robotok, inplantok -, megfűszerezve egy kis óceániai világszemlélettel és pár metaforával. Sajnos a történet túl gyenge, az ötlet bár érdekes, nem kap elég teret, a hangulati elemek pedig önmagukban nem képesek elvinni a novellát. Komoly hibáktól mentes mű, bár a címválasztás sehogy sem értem…
Kifejezetten bizsergető ötlet, minden morbiditása ellenére. Húsangyalok, rák, mordályok – a szerző nem fukarkodik az eszközökkel, és első ránézésre jól is csinálja a dolgot. De mégis, valami hiányzik, talán nem ment elég mélyre a haldoklók lelkében, talán nem eléggé erős az önfeláldozás? Nem könnyű rájönni, de valamiért ez a novella nem ért el katarzist, a rendhagyó ötlete ellenére sem.
Csupor Béla: Kontraszelekció
Klasszikus sci-fi alaphelyzet, kellemes tálalásban. És bár nem lehet felelősségre vonni, mert nem ez a novella volt előbb, de sajnos már jó pár hasonló mű született, kellő olvasottsággal nem ráz meg sem az ötlet, sem a sztori végkifejlete. Ennek ellenére még mindig a jobb történetek közé tartozik.
Cat Rambo: A szirének nékem már nem énekelnek
Jó ötletek érdekes elegye, de hiányérzetem van. Vagy a sztorinak kellett volna erősebbnek lennie, vagy az érzelmi oldalnak. Hiába jelenik meg itt a főhős múltjának szelleme – a hajó – és egy múltbéli döntésének jelenlegi hatása, ez még sem elég erős. Ennek ellenére a felvillantott világot nem érheti szó.
Horváth Norbert: Az elátkozott erdő
Remek hangulatú modern mese. Az amerikai álom, az a fajta kiábrándulás és elfeledettség, ami miatt ez Gaiman Amerikai istenekjét és a Félelem és reszketés Las Vegasban kifordult poros sivatagi világát juttatja eszembe. Nem katartikus, nem is veséig hatoló, de jól összerakott és komoly munka. Irodalom, fantasztikummal.
Tobias S. Buckell: Tagadd meg Babilont
Stílusa van, ötlet van, jó szerkesztés van, csupán azt hiányolom, mi is a novella fő célja. Valahogy nem áll össze minden, mintha valamit elfelejtettek volna közölni velem. Ettől függetlenül a partra vetett szellemhajó motívumának ötletes felhasználása képes egyfajta szinten tartani az írást.
Steve Stanton: A tökéletes pár
Bizarr ötlet, jó megvalósítás, képes az érzelmekre hatni, szóval működik a novella. Egy baj van vele: hasonló hangvételű disztópiákkal könyvtárakat lehetne megtölteni. Így bármennyire is jó, számomra nem volt érdekes, hiába a működő csattanó. Hasonlót éreztem a Kontraszelekció olvasása közben is.
Péterfi András: A pálya
Hangulatra épülő novella, aminek komoly hátránya, hogy akik nem játszottak olyan játékokkal, mint a főhős, talán nehezebben tudják maguk elé képzelni, milyen is lehet a pálya. Maga a nyelvezet és a fő elem jól működik, és bár nem mindenkinél pendíthet meg érzelmi húrokat, számos emlékezetes mondat visszhangozhat a fülünkben olvasás után.
Fehér László: 8 óra
Olvasás közben a Harcosok klubjának, a Hivatali patkányoknak és minden, az öltönyös rabszolgákról szóló műnek a képei felrémlenek előttünk, szívből tudunk mosolyogni és együtt szenvedni a novella hőseivel, a stílus pedig beránt. De mintha a történet végére a szerző sem tudta volna, mit is akar, ezért az egész összezavarodik és végül otthagynak minket, mi pedig csak kérdően nézünk szét, hogy mit is olvastunk…
Kij Johnson: Pónik
Vannak olyan írások, amiket tökéletesen értek, megértem a hatásmechanizmusát, felfogom, miért működik – és rajtam mégsem működik. Bár ez a novella megrázó, engem nem tudott megrázni. Nem tudnám megmondani, miért, ez már az egyéni személyiségjegyeimből következik. Ennek ellenére nem tartom rossz írásnak, érdekes és jól kivitelezett novella.
László Zoltán: Réges-rég
Talán a jópofa gondolatkísérlet a megfelelő kifejezés erre az írásra. Ahogy itt írták, egy gond lehet, mi van, ha valakinek nem esik le, melyik popkultúrális jelenségről van szó. De akkor kérdem én: ne is utaljanak a művek más művekre? Mert mi van, ha azt az illető nem ismeri? Igazából ez az írás nagyjából működik akkor is, ha az ember nem tudja, milyen jelenségre épít, persze úgy nehezebb megérteni – de nem lehetetlen.
Daniel Pearlman: Óriás a házban
Emlékezetes szürreális novella, ahol az ember életének egyik fontos momentumát egy ötlettel kézzelfogható valósággá teszi, az apa alakjának változása már nem csupán lelki folyamat az egyénben. Kifejezetten érdekes ötlet, elgondolkodtató, még ha nem is üti fejbe az olvasót.
Aliette de Bodard: A Jaguár Háza, árnyékban
Nagyon érdekes és egyedi világ egy unalmas és semmitmondó történettel. Az írónő ötlete, a párhuzamos világ közeljövője és a benne felvonuló elemek bőven elegendőek lennének egy nagyszabású kalandtörténet hátteréül, de nem képes izgalmas sztorit mellé rakni. A harcos becsülete körül bonyolódó történet egy idő után unalmassá válik, és igazán nagy konfliktust sem hordoz. Egy regény mellett kiegészítő történetnek megfelel, önállóan viszont nem ütős.
Frank Roger: A táncoló fények városa
Nem csak a novellában leírt műalkotás, de maga az írás is zseniális ötlet, amit a szerző nem rest ezüsttálcán az olvasónak felkínálni, ráadásul egy olyan elbeszélői szemszögből, mely nem a miénk, ezzel kényszerítve rá bennünket, hogy lássuk a dolog másik oldalát is. Ragyogó példája annak, hogy lehet a szürreálisból valami maradandót alkotni.
Ursula K. Le Guin: A segrik ügye
Haini történet, több kisebb elmondásból felépítve. Le Guin képes rá, amire kevesen: tökéletes logikával és mély emberséggel végiggondol egy szituációt, megmutatja, hogy nem minden úgy működik, ahogy mi elgondoljuk, és képes igazán éreztetni velünk az elszenvedők gondolatait és életét. A kötet egyik legjobb írása, stílusos, elgondolkodtató és egyedi.
C. C. Finlay: Lábjegyzetek
Csináld magad novella – egy ötlet, többször már nem megismételhető. Lábjegyzetekből rakjuk össze a sztorit, akik pedig járatosak a tudományos szakszövegekben, tudják, mennyi mindent meg lehet tudni egy-egy lábjegyzetből. Ötletes, ez az egy szó ugrik be róla.
---
Nem mind arany tehát, ami kortárs, de még is látszik, hogy a novellákat beválogató szerkesztőknek mik a preferenciáik. És bár itt-ott hiányérzetem is volt egyes novelláknál, mindenképpen fontos, hogy olyan stílust képvisel a legtöbb írás, ami a kortárs magyar művek jelentős részéből hiányzik. Természetesen mivel mindenki más, ezért bárkinek lehet más véleménye. De éppen az a szép ebben az antológiában, hogy ingyen és könnyen hozzáférhető. Nincs tehát semmi, ami visszatarthat minket az olvasástól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése