Coraline

Neil Gaimannek nem egy művét vitték már mozgóképre, a Csillagpor után a Coraline című kisregényének készült el a mozgóképes adaptációja 2009-ben. Az animációs film sikeresen visszaadta Gaiman történetének furcsa és borzongató világát, így többek között nekem is kedvet csinált az eredeti történethez, ami 2002-ben jelent meg, és Hugót, Nebulát, Bram Stoker-díjat is megkapta, a Locus magazin olvasói pedig a legjobb ifjúsági (young adult) történetnek választották.

Coraline Jones egy kicsit furcsa családban él, és ő maga is kicsit furcsa, de igazából nem lóg ki a világból, talán kicsit kisebb a korához képest. Mikor szüleivel új házba költözik, első dolga, hogy felfedezi magának. Így lel rá a nappalijuk egyik ajtajára, ami sehova sem vezet - legalább is nappal nem. Egy éjjel ugyanis Coraline nyitva találja az ajtót, ami egy másik házba vezet - a másik házukba, ahol Coraline másik anyja és másik apja él. Illetve csak a másik anyja él ott, ugyanis az egész másik világot Coraline-nak teremtette, hogy a lány minél jobban érezze magát. Minden tökéletesnek is tűnik, kivéve, hogy gombot kellene varrni a lány szeme helyére, és valami furcsa éhség bújik meg a másik anya szeretete mögött...

Ez egy nagyon jó stílusban megírt, aranyos, néhol hátborzongató mese a kislányról, aki megtanulja, mi a szeretet, a bátorság, és hogy mi mindent kell kiállni azért, ami igazán fontos nekünk. Coraline szerethető karakter, aki bár más perspektívából szemléli a világ dolgait, mégsem különc, akármelyik gyerek lehetne, persze ő szerencsére elég okos és bátor is ahhoz, hogy szembeszálljon a másik anyával és megbirkózzon a veszedelmekkel. Gaiman nem foglalkozik sokat a dolgok hátterével, mert igazából egy gyerektörténetnél nem is kell. Nem az a fontos, a sárkány miért rabolja el a hercegnőt, hanem hogy a hős hogyan menti meg. A legérdekesebb mégis a másik apa, aki bár a gonosz teremtménye és szolgája, mégsem gonosz, csupán egy bábu. Érdekes alak, továbbgondolásra érdemes. És természetesen mint minden valamire való történetben, itt is van egy macska, aki segíti hősnőnket, hogy aztán őt is megmentsék.

A Coraline tehát egy modern mese, amit bátran lehet a kissé már nagyobb gyerekek kezébe adni, de akár a felnőttek is jól szórakozhatnak rajta, sőt, talán tanulhatnak is belőle. Aki pedig inkább mást próbálna ki, annak ott a film vagy a képregény változat, bár Dave McKean illusztrációi kellően borzongató hangulatot teremtenek.