Doctor Who, a film

"Imádom az emberi lényeket. Mindent meg akarnak magyarázni."

Bizonyára azért a többség már hallott a Doctor Who (vagy Ki vagy, doki?) című brit sorozatról. Időutazó, bohókás idegen, fura lények, kék telefonfülke. Na, most akkor mindezt felejtsétek el, mert ami most jön, az sajnos nem válik éppen dicsőségére a leghosszabb ideje futó sorozatnak.

A történet szerint a Doktor, aki egy Idő Lord (egy nagy hatalmú civilizáció renitens, kicsit bohókás tagja) éppen szülőbolygójára, Gallifrey-re tart. A hajdani ellenségének, a Mesternek a hamvait kell eljuttatnia annak végakarata szerint a bolygóra. Azonban a Mester urnájából valami plazmaszerű lény mászik ki, eltéríti a TARDIS-t (a Doktor űrjáró időgépét), így az San Franciscóban köt ki, 1999-ben. Sajnos azonban pont egy lövöldözés kellős közepén, így a TARDIS-ból kilépő Doktort lelövik, és a kórházba szállítás közben meghal. Azonban a Doktor esetében itt szoktak kezdődni a történetek, ugyanis az Idő Lordok képesek újjászületni, regenerálódni. Miközben az új testet öltött Doktor amnéziásan próbál rájönni, ki is ő valójában, addig a Mester megszáll egy mentőst, és minden áron meg akarja szerezni a Doktor testét. Ehhez persze szüksége van a TARDIS-ra, aminek szívét felnyitva a Földet is elpusztíthatja.

A valóságban 1996-ot írunk. Angliában a BBC már hét éve levette a műsoráról a klasszikus sorozatot, rajongók ezreit szomorítva el ezzel. Egy ilyen rajongó az Egyesült Államokban valahogy rávette a Fox stúdiót, hogy készítsenek egy filmet a britek csodadokijáról, abban reménykedve, hogy ha siker lesz a film, talán a sorozatot is újraindítják. Így utólag belegondolva, alig tudom elhinni, hogy ezt ebben a formában, ezzel a produkcióval komolyan gondolták.

"Mindig szükség van egy Doktorra."

A filmmel a legnagyobb baj az, hogy semmilyen. Ott van ugyan a Doktor, a TARDIS, a Mester, Gallifrey, de különösképpen semmivel se kötődik rendesen a sorozathoz. Egy harminc-negyven perces epizódnak még elmenne, ahol a Mester és a Doktor, a két ősi ellenség újra egymásnak feszül, de filmnek ez kevés. Nagyon. Pláne úgy, hogy aki ismeri a sorozatot, annak ez semmi, de aki nem ismeri, annak is. Hiába áll ki a film nagyrészt abból, hogy a Doktor elmagyarázza, ki is ő, meg mi is ez az egész, ez kb. egy évadnyitó résznek a kerete lehetne, ahol azért a többség ismeri a dörgést. Ellenben a film nézőközönségével, mert ugye valószínűleg a szélesebb közönségnek szólna.

De ami ennél is nagyobb baj, az az egyszerűség. Úgy bizony, ez a film egyszerű, mint egy pár holland fapapucs. Sehol sincs az a lebilincselő történetszövés, az a sziporkázó ötletesség, ami a sorozatot jellemezte és egyébként jellemzi ma is. Az egész sztori A-ból egyenes úton halad B-be, és ezen semmi sem változtat. A történet unalmas. Nem tudunk izgulni a Doktorért, egyszerűen nem teremti meg velünk a film a kontaktot. A Mestert is csak azért nem szeretjük, mert bántani akarja az antagonistát, meg csúnyán néz és beszél. Meg hazudik, ugye. Sehol sincs az a sokrétű kapcsolat a két Idő Lord között, ami a sorozatban megvan, csak egy nüansznyi utalás esik rá, amit csak az ismer fel, aki tudja, mit keressen. Egyszerűen ez egy túlságosan amerikai film, ahol még a Mester segítője is egy jó szándékú, megvezetett srác (kisebbségi, csak hogy a film elég political correct legyen). Senki nem hal meg (vagy ha igen, a csodák világában ugye feltámadhat), senkit nem ér nagy kár. Minden csodás módon rendeződik. És még szerelem is van, ami mindenkinek bánthatja a szemét, aki végigkísérte a Doktor történetét a sorozatban (az új sorozatban elég sokszor előkerül ez a téma). A Doktor nem fog olyan könnyen smacizni egy amerikai doktornővel, akit pár órája ismer.

"Én... vagyok... a Mester!"

Hogy valami pozitívumot mondjak, az egyértelműen az új Doktor, Paul McGann, aki tökéletesen illeszkedik a Doktorok sorába. Ő Doktor, függetlenül attól, hogy körülötte semmi nem a Doktor világa. Ez így kicsit furcsa, nem? Ki is lóg az egész filmből, mintha csak kiruccant volna egy pár órácska erejéig a BBC-től. És bár elsőre elrettentően hathat, Eric Roberts játssza a Mestert, és bár nem ez élete legjobb alakítása, azért nem  alakít rosszabbul, mint bárki más tenné. De a többi szereplő sajnos egyrészt nem kap elég teret, másrészt kifejezetten haloványak maguk a karakterek is.

Összességében ez a film olyan, mintha egy szürke kis interpretációját néznénk a BBC sorozatnak: Doktor jön, kicsit kótyagos, kicsit bajban van, de végül győz. És aztán visszaül olvasni. Ahogy mi is inkább visszatérünk a sorozathoz, és igyekszünk elfelejteni, hogy láttuk ezt a filmet.