Az idő fogságában

Kezdjük talán úgy, mintha egy Doctor Who epizód lenne.

Mert hát lényegében valami ilyesmiről van szó. Nagy-Britanniában igen népszerűek a Doctor Who sorozathoz köthető könyvek, novellizációk. Megszámlálhatatlanul sok könyv jelent meg DW-s címkével, több mint félezer. Magyarországon, mivel maga a sorozat csak az utóbbi években jutott el, ezek közül nem sok látott napvilágot, azok is az újraindított évadokhoz és Doktorokhoz kötődnek.

De 1993-ban az Android Kiadó (az Új Vénusz megbízásából, az impresszum szerint) kiadott egy 1992-es regényt: Marc Platt Az idő fogságában (eredetiben Cat's Cradle: Time's Crucible) című könyvét. Ennek a főszereplője a hetedik Doktor, akit a sorozatban Sylvester McCoy személyesített meg, segítője pedig egy fiatal lány, Ace (a sorozatban Sophie Aldred formálta meg). A kötet egyébként az ún. "új Doctor Who kalandok" (The New Doctor Who Adventures) sorozatba tartozik, azon belül is egy trilógia első darabja (a két folytatás Andrew Cartmel-től a Cat's Cradle: Warhead és Andrew Hunt-tól a Cat's Cradle: Witch Mark). Érdekes lenne megtudni, vajon mi alapján döntött a kiadó pont emellett a könyv mellett. A fülszöveg jól mutatja, hogy mennyire volt ismert idehaza ez a sorozat:

"A műholdas csatornákról jól ismert Dr. WHO sorozat legújabb epizódjait 1993 novemberétől már könyv formájában is élvezhetik!

A jövő évben két hónaponként találkozhatnak Dr. WHO-val, a Galaxis egyik nagyhatalmú Időurával, aki minden eszközzel  harcol a Galaxisban felbukkanó gonosz ellen."

Valószínűleg a kiadó munkatársa(i) ismerték valamennyire a sorozatot, vagy legalább is azt, hogy Nagy-Britanniában (és a világ más részein is) mennyire népszerűek nem csak a sorozat epizódjai, de a hozzájuk kapcsolódó termékek, könyvek is. Talán arra gondoltak, hogy lesz idehaza egy olyan réteg, amelyik a fent említett "műholdas csatornákról" ismerheti a sorozatot, ill. az is lehetséges, hogy a kinti siker láttán hitték azt, hogy majd idehaza is ráharapnak erre az emberek (meg persze olyat kellett választani, amiben a legutóbbi Doktor szerepel, hisz őt nagyobb eséllyel ismerik itthon). Azonban ahogy a történelem igazol minket, ez nem történt meg. Már csak azért sem, mert soha nem jelent meg folytatása ennek a sztorinak (pedig a gerincén még egy impozáns egyes is díszeleg, hirdetve a kiadás sorozat voltát). Arról meg már ne is beszéljünk, hogy aki ismeri a televíziós sorozatot, az nem írja le azt, hogy "Dr. WHO".

De akkor nézzük, mivel is állunk szemben. A történet a Gallifrey-n kezdődik, egy távoli bolygón. Egy ifjú, Vael egy olyan társadalomban él, melynek tagjai telepatikus kapcsolatban állnak egymással, a középkorias színezetű világ pedig egy hatalmas csillagbirodalom központja, mely távoli bolygók felett uralkodik. Mindezeknek pedig a Püthia, a hatalmas jósnő a vezetője. Azonban ellenzék is formálódik Rassilon vezetésével, aki az ész korát igyekszik elhozni. Ennek érdekében támogatja az Időhajó projektet, mely Gallifrey első időgépe lenne. Valamilyen úton-módon a hajó legénységébe kerül Vael, aki ekkorra már a Püthia ügynöke, és lelke legmélyén gonosz és kegyetlen tervet forral társai ellen.

Mindeközben a Doktor és Ace épp ebédelni készül Angliában, amikor a világ kezd amorffá válni körülöttük. Mindez azután, hogy egy titokzatos higanyszínű macska libben el előttük. Hamarosan kiderül, hogy a TARDIS-t valamilyen veszély fenyegeti, egy lény próbál bejutni a hajóba. A Doktoréknak csupán arra marad ideje, hogy bejussanak a magát elszigetelő TARDIS-ba, mielőtt az eltűnne a valóságból. Ace ezt követően egyedül ébred egy furcsa, romokban heverő városvilágban. A Város ura magát egyszerűen csak Folyamatnak nevezi, a gyűrűsféreghez hasonlító lény maroknyi embernek parancsol, akikről kiderül, hogy a gallifrey-i Időhajó legénysége. Ace elindul, hogy megkeresse a Doktort, akit az itteniek elmondása szerint megölt a Folyamat. Miközben kutat, furcsa dolgok derülnek ki a Városról: úgy tűnik, hogy ugyanaz a Város három különböző időállapotában létezik egymás mellett, és mindenkinek megvan a maga három állapota. Lassan, mikor már elveszne a remény, a TARDIS és a Doktor Ace segítségére siet, és lassan minden a helyére kerül. Azonban a háttérben a Püthia is igyekszik Vael-en keresztül megtudni, ki is ez a Doktor, aki mintha Gallifrey jövőjéből érkezett volna, és többet tudna a Rassilonnal való versengéséről, mint amennyit a jósnő a jövőből ki tud olvasni.

a hetedik Doktor és Ace a sorozatban

Az már ennyiből is látható, hogy a közel 350 oldalas regény története kifejezetten bonyolult. Illetve bonyolultan van tálalva. A teljesen kaotikus világ, a magyarázatok hiánya, a fel-felbukkanó rejtélyes jelenségek mind arra ösztökélik az olvasót, hogy haladjon tovább a Platt által kijelölt úton. Bár az nem éppen kellemes. Sajnos a szerző sokszor átesik a ló túloldalára, és hosszú-hosszú leírásokat közöl olyan dolgokról, melyeknek alig van jelentőségük. Nem elég, hogy a történések kihámozásához oda kell figyelnünk, a szerző ezekkel a részletekbe menő leírásokkal még inkább megnehezíti a dolgunkat. Annyi minden jelenik meg a szövegben, hogy képtelenség fejben tartani, mi az, ami a későbbiekben fontos lehet. Ill. amikor a későbbiekben sikeresen "rájövünk" - értsd: a szerző felfedi előttünk a titkokat, melyek természetesen "maguktól értetődnek -, mi nem tudunk minden alkotóelemre visszaemlékezni, minden nyomot felfedezni a korábban elolvasott oldalakon. (Sokra egyébként nem is kapunk még csak utalás szintjén sem választ, pl. mi az a 11:56?) Így olyan az egész, mintha Platt magához láncolna minket, és csak húzna végig a történeten. Holott az alapötlet nem is rossz, bár a gallifrey-i vonal erőltetése inkább csak ártott a regénynek, mint használt. Valahogy annyira elüt egymástól a két világ, nem sikerül megteremteni a tényleges kapcsolatot. Mintha csak úgy mellékesen léteznének egymás mellett, a szerző öncélúan akarja megmagyarázni a Gallifrey történelmének eseményeit a Doktor és Ace Városbeli ténykedésével. És persze ne feledkezzünk meg a kánon kérdéséről sem, ami inkább csak a keményfejű DW rajongókat érdekli. Vajon mennyire állják meg a Gallifrey kora történelméről itt leírtak a helyüket a sorozat kánonjával szemben? Kissé gyermeteg és "űrfantasy-s" megoldások találhatók itt, amik elég idegenek a DW világától.

kis képzavar: a regény illusztrációja a
hatodik Doktorral és társával, Mellel

Természetesen minden sorozat legfontosabb alakja a főszereplője - itt beszélhetünk címszereplőről is. Ugyanakkor itt ő sokáig nem jelenik meg, de ez nem baj. Kifejezetten sok olyan DW epizód van, amiben a Doktor csak említések szintjén van jelen, és csak pár másodpercre tűnik fel (az újraindult DW-ből a legjobb példa erre a Pislantás/Síró angyalok [Blink] című epizód), és mégis működőképesek, sőt, sokszor nagyon jók. A regényben két fő karakterre fókuszál a szerző a Doktor mellett: Ace-re és Vaelre. A két karakterrel úgy összességében nincs is baj, pláne ha az ember belegondol, hogy Ace mögött ott a sorozat (amit természetesen én magam se láttam). Ugyanakkor néha kifejezetten hiteltelenek a következtetései és az, ahogy a dolgokat magyarázni próbálja. Kifejezetten nehéz a felfogása, amikor az olvasó már megértette, mi is az adott helyzet, ő tovább akadékoskodik. Vael motivációi ugyan csak pár skiccel kerülnek elő, de úgy-ahogy megállnak a saját lábukon, bár aki mélyebben el akar gondolkodni a férfi tettein az jobb ha letesz erről a kísérletéről. A többi karakter pedig a díszlet kategóriájában mozog, inkább típusfigurák, mint egyéniségek - hozzáteszem, egy pusztán szórakoztató regénynél, mint amilyen Az idő fogságában, ez egyáltalán nem baj. A főgonosz esetlensége viszont már annál inkább. Nem tudunk meg végül a motivációiról sokat (miért van szüksége a Városra? Hogy hatolt be a TARDIS-ba?), ami kifejezetten zavaró. Ráadásul inkább nyáladzó gilisztaként viselkedik, mint sem egy intelligens ellenségként. És hogy milyen a Doktor? Mint említettem, nem láttam az adott Doktorral futó sorozat epizódjait, így nem tudom, milyen habitusa is van. Itt ez a Doktor egy olyan alak benyomását kelti, aki kimérten, tudása birtokában, győzelmének tudatában néz szembe bármivel, ami elé kerül, és igyekszik mindennek a végére járni. Ő egy szerethető központi figura, olyan, amilyennek egy főhősnek a Nagy Könyv szerint lennie kell. Kicsit vívódik, mikor nincs még birtokában "doktorsága" minden jellemzőjének, és dühös, mikor szeretett TARDIS-a bajba jut (valamint atyai módon viszonyul Ace-hez), így azt sem lehet mondani, hogy érzelmek nélküli. Az ember viszont nem érzi, hogy különbözne bármelyik másik regény hősétől. Hiányzik az a kis valami, ami a Doktort Doktorrá teszi.

Összességében mit lehet elmondani erről a könyvről? Nos, az ember miután elolvasta (és egyébként az olvasás feltétele legyen az, hogy az illető valamennyire ismeri a DW világát, ha mást nem, tudja, ki az a Doktor), sokáig vacillál. Én magam is sokáig nem tudtam eldönteni, mit gondoljak. aztán - szégyen nem szégyen - elolvastam pár kritikát a könyvről. Ezek megerősítettek abban a nézetemben, hogy ez egy középszerű regény. Nem rossz, de nem is jó. Van benne valamennyi a Doctor Who világából, ez kétségtelen, hisz Platt maga is írt DW epizódot, rádiójátékot, és még pár DW regényt, de mindez kevés.

Utolsónak pedig egy-két szó a magyar kiadásról. Igen, jól gondolják azok, akik a kiadási dátum láttán felszisszentek: a könyv tele van nyomdai hibával. Fölös karakterek, elütések, ismétlődő szavak, nyakatekert kifejezések. Ez mind-mind a kor sajátja. Ennek ellenére viszont a fordításra nem lehet panasz, sőt, néhol még olyan szövegekbe is belebotolhatunk, melyek akár versek is lehetnének. Bihari György remek munkát végzett, még ha ez nem is élete fő műve. De azért mondom, az olvasásnál vigyázzatok!