Doctor Who: Dreamland

Kimondottan bosszantó, ha egy egyébként jól működő valamiről próbálnak meg még pár rókabőrt lehúzni, egyébként teljesen feleslegesen.

A BBC nem tud leállni, és a már jól bejáratott brand, a Doctor Who világát akarta bővíteni egy újabb miniszériával. Hogy miért, azt nem tudni. Mindenesetre 2009 novemberében leadtak egy 12 perces animációs filmet, melyet további öt, egyenként hat perces rész kísért. A Doctor Who: Dreamland egyetlen sztorivá áll össze, főszerepben a tizedik Doctor, akinek újfent David Tennant kölcsönzi a hangját.

Az egész sztori ott bonyolódik, ahol minden idegen lényes sorozat megfordul egyszer. Igen, Roswellben, pontosabban annak közelében, ill. a titokzatos 51-es körzetben. Doktorunk az ötvenes években, pár évvel a roswelli UFO lezuhanása után betér egy kis kocsmába, ahol egy idegen eszközt talál, majd a nyakába szakad pár android, egy megalomán, kommunistaellenes katonatiszt (jobb esetben a Dr. Strangelove őrült Jack D. Ripperjét juttatja eszünkbe, rosszabb esetben nem) és egy invázióra készülő bogárhadsereg - mármint két méteres, intelligens bogarakra tessék gondolni. A sztori nem ér meg többet, lényegében egy kis fogócska az egész, semmi nagyobb ötlettel. Ja, és ha már a kliséknél tartunk, vannak kis szürkék is. De akkor most kezdjünk el véleményt formálni.

biztos bőrápolási tanácsokért jött

A filmre talán ez a megfogalmazás a legjellemzőbb: mintha olyan amerikai gyerekek játszanának műanyagbábukkal, akik láttak pár Doctor Who-t. Ez gondolom már a sztoriból is kitűnt, de had ragozzam még tovább. A Doktor feltűnése eléggé in medias res következett be. Az eredeti sorozat ismeretében könnyen hihetnénk azt, hogy ezzel nincs is semmi baj, a Doki mellett mindig történik valami. Igen ám, de azért nem ennyire hirtelen. Belép egy véletlenszerű helyiségbe, és hopp, máris van az asztalon egy idegen szerkentyű, amiről persze az ott dolgozók mind tudják, hogy "ja, az abból az űrhajóból van ami lezuhant Roswellnél." Aztán a gonoszok. Ugyanaz van, mint a mozifilm esetében: itt igazából csak a bogarak a gonoszak, végül mindenkiről kiderül, hogy csak megvezették (itt ez az ember a rosszarcú katonatiszt). Történnek ráadásul robbanások, meg kiözönlenek a bogárkák, feldúlva a várost, de egyetlen egy embert sem látunk elesni. Ahogy a flashbackben elmesélt háborúban sem. Ott egyébként kifejezetten naiv elképzelés, hogy a kis szürkék majd egy szál sisakban (!) egy lézerpisztollyal fognak kiállni a több ezer hatalmas rovar ellen. Ezt végig kellene gondolni még egyszer.

a rémült kisállat

Ráadásul az egész sztori olyan, mint egy point-and-click kalandjáték. Megy a főhős, talál valamit, megkapja a megfelelő információkat, aztán egy cseles húzással továbblép a következő pályára. Körülbelül itt is ez történik, ha a bogarak értelmesen gondolkodnának a Doktort és társait - akik valószínűleg csak azért vannak mellette, mert mindig kell emberi segítő a doktor mellé, még ha az inkább csak hátráltatja is az egész sztorit - 5 perc után feldarabolnák rovarpempőnek. De a szereplők sértetlenül kecmeregnek ki még a bogarak bolyából is, ahol több száz tojás és egy tucatnyi jól megtermett csápos várja őket. A feltűnő deus ex machinák pedig - az indiánok, akik egyébként tökéletesen jól tudnak mindent, de nem mondanak senkinek egy mukkot sem, ill. a robotok, akik ki tudja honnan kerültek ide, és mi a fenét akarnak, és egyáltalán - kifejezetten kilónak. Már ha ebből a filmből kilóghat bármi. A Doktor alakja pedig ugyan igyekszik hasonlítani - hisz David Tennant már szinte csuklóból hozza a figurát -, a különféle kiszólásokkal és ismerős allűrjeivel, de ez sem az igazi. Nyögvenyelős ez is, ahogy az egész mozi.

kit szeretnél irányítani?

Sajnos a megvalósítás csak még tovább ront a helyzeten. Tudjuk jól, Anglia nem a számítógépes animációiról híres, mondjuk ki, a BBC nem egy Pixar. De ahogy mondani szokás, ami nem megy, nem kell erőltetni. Akkor már inkább a The Infinite Quest statikus rajzai. Az egész Dreamland olyan, mintha a Sims nevű játékkal játszanánk. De bármelyik régebbi számítógépes játék animációja ide illene. (Az ember azt várja, mikor fog remegve beleakadni az egyik szereplő egy tereptárgyba.) Ez persze csak rádob egy lapáttal a "kalandjáték" feelingre. 

Szóval míg a fentebb említett TIQ-ra azt mondtam, hogy egyszer meg lehet nézni, addig erre a kis animációs filmre azt mondom, hogy nem éri meg rászánni háromnegyed órát. Sajnos ez egy újabb bizonyítéka annak, hogy ha valaki megpróbál egy működő ötletet kiragadni és saját szájíze szerint összerakni, nagy valószínűséggel nem jön össze sem az, amire ő vár, sem pedig az, amire a néző vár.

Várunk egy normális Doctor Who animációs filmre.