Éjszárnyak

Robert Silverberg ma már az SF nagy öregje, történetein generációk nőttek fel és több írását a tematika fontos művei között tartanak számon. Idehaza kevésbé ismert három kisregényéből összeállított regénye, az Éjszárnyak (Nightwings), amit ugyan kiadtak a kilencvenes évek hazai könyvdömpingjében, de olyan gyorsan el is tűnt. Pedig nem akármilyen kötetről van szó, elég annyit mondani, hogy az eredeti, 1968-as Éjszárnyak kisregény hozta meg Silverberg első Hugóját (ha az 1956-os Best New Author kategóriagyőzelmét nem számoljuk), és a másik két kisregény közül, melyek Az Emlékőrzők között (Perris Way) és A Jorslembe vezető út (To Jorslem), utóbbit szintén jelölték Nebulára és Hugóra is. A történetek összegyűjtve 1969-ben jelentek meg először.

A Föld Harmadik Ciklusában, Roum ősi városába tart három utazó. A Kémlelő, aki nevét csak saját Kasztjának árulhatja el, Avluela, az Éjszárnyas, és Gormon, a Torzszülött. Hamarosan Roum Hercegének vendégei lesznek, aki, mint Uralkodó, megkívánta a kecses Éjszárnyast, ám hamarosan ezért a tettéért óriási árat kell fizetnie, amikor elérkeznek a mitikus Hódítók, akiknek jöttére a Második Ciklus kataklizmája óta várnak a Földön, s a Kémlelők évezredek óta kutatják a csillagokat hatalmas flottájuk után. Az invázió után a világ rendje megborul, a trió szétválik, hogy aztán a Kémlelő - aki Perrisbe érkezve már Tomis az Emlékörzők közül - hosszú útjának végén Jorslemben rájöjjön, mi is jelenti a Föld lakói számára az igazi megváltást.

A hatvanas évek az egész emberi kultúrában, annak minden területén mozgolódást szült, a második világháború utáni nemzedék kereste a helyét és igyekezett új utakat mutatni, a meglévő formákat megújítani. A sci-fiben is ez történt, a New Wave témákban, formában, stílusban igyekezett változtatni. Ebbe a tendenciába tökéletesen illeszkedik az Éjszárnyak. Science fiction, de a titokzatos kataklizma - amelyet végül megismer az olvasó, mikor az Emlékőrzők között jár a főhős - utáni világ kissé fantasybe illő. De ebben a fantasyben idegen lények járják a bolygót, génmódosítás az alapja a különféle furcsa embereknek, és a technika, noha a többség számára valami vallásos-mágikus dolog, még mindig létezik és a szakavatottak valamennyire képesek is használni azt. Az embert hamar magába szippantja ez a különös és öreg világ, ahol a mi korunk az Első Ciklus vége, és az emberiség már túljutott fénykorán, a Föld vegetál, ha nem egy lassú lejtőn csúszik a pusztulásba.

Nem csak a helyszín szokatlan. A fő karakter, a kezdetben névtelen Kémlelő, majd nevét természetességgel Tomisra váltó figura nem tekinthető a klasszikus értelemben vett  főhősnek. Nem cselekszik, csupán sodródik, és amikor mégis cselekvésre szánja el magát, akkor is végül sikertelenségben végződik az általa elindított folyamat, ráadásul ennek egyetlen folyománya pont saját lelki békéjének megbomlása. Az, hogy nevét olyan egyszerűen lecseréli, mint egy ruhát - még ha a Kasztokba való belépés is áll ennek hátterében - csak még jobban erősíti, hogy igazából egy jelentéktelen öregemberről van szó, aki még saját maga előtt sem képes igazi erős figurává válni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem hihető, hiszen vannak saját gondolatai, kétségei, értelmes figura, csupán passzív, sodródó. Éppen ez teszi őt megfelelő alaknak egy ilyen műbe, hiszen a Föld is passzív, éppen ahogyan ő, és ahogyan a Földnek, úgy az Emlékőrző/Tomisnak is szüksége van megváltásra, ami sikeresen el is ér. Az talán kicsit homályos, hogyan is jut el végül oda, hogy felajánlják neki ezt, de egészen addig a pontig hihető helyzete.

Az Éjszárnyak mindenképpen egy érdekes mű, olyasmi, mint egy különös utazás egy álomszerű világba, miközben a kísérőnk valami erkölcsi igazságokról beszél nekünk. Mi persze el vagyunk foglalva a képpel, a látvánnyal, így csak fél füllel figyelünk. Vagy megragad bennünk valami, vagy nem. Mindenesetre a könyv szépen öregedett, több mint negyven évvel a megírása után is le tudja kötni az olvasót, már ha az inkább szemlélődne, mint a főhős, nem pedig akcióra kíváncsi, hisz itt az apokalipszis már elmúlt, az invázió pedig egy lázálomszerű éjszaka alatt lejátszódik, minden nagy csata nélkül. Ráadásul, ha valaki jellemző New Wave írást keres magyarul, annak is tökéletes választás lehet ez a könyv.