A felhúzhatós lány

Ha egy írás elnyeri a Hugót és a Nebulát, a Campbell-díjat és a Compton Crook díját, valamint a legjobb első regénynek választják a Locus magazin olvasói, akkor mindenképpen a figyelem középpontjába kerül. A felhúzhatós lány az Ad Astra kiadó négy debütáló regényének egyike (ilyen még a Kvantumtolvaj), ez pedig csak még jobban felcsigázza az érdeklődést.

A történet egyik alapkérdése mára már klasszikus: mi történik, ha kimerülnek a fosszilis energiahordozók? Végbemegy az ún. Összehúzódás, vagyis a nemzetek és vállalatok - már amelyek túlélik ezt a megrázkódtatást - visszahúzódnak saját kontinensükre, a globális világ megszűnik létezni, a maradék olajat és szenet pedig szigorú kvóták szerint osztják, miközben igyekeznek alternatív energiaforrásokat keresni. Ilyen például a hatalmas rugókban tárolt energia, amit mozgásból nyernek. A történet másik alappillére viszont már nem ennyire megszokott: a szerző a génmódosítás hatásainak egy pesszimista változatát vetíti a jövőbe. A természet dolgaiba való belenyúlás nem csak új élőlényeket, de új betegségeket is eredményezett, ami milliókat ölt meg. Az elpusztult termés miatt éhezések évtizedei söpörtek végig a világon. A valaha nyüzsgő planéta fajainak jelentős része kipusztult, vagy a betegségek vagy az újonnan megjelent, ellenállóbb fajták miatt. Az emberek állandó rettegésben élnek a hólyagüszög, a cibiszkózis és más, félelmetes betegségek miatt, miközben azért imádkoznak, hogy legyen holnap egy marék génmódosított rizs az asztalukon. Ebben a világban egyetlen állam van, amit akár sikersztorinak is tekinthetünk, és ez a Thai Királyság. A gyermekkirálynő országa dacol a járványokkal és a külső ellenséggel, jól szervezetten és szigorú törvényekkel igyekeznek fennmaradni és terjeszkedni. És minden jel arra mutat, hogy ha nehezen is, de sikerül kitartaniuk a rájuk leselkedő ezer veszély között.

Ebben az országban, fővárosában, az óceántól gátakkal és szivattyúkkal védett, hatalmas Bangkokban próbálják a regény szereplői elérni céljaikat. Hok Széng, akinek családját a maláj fundamentalisták teljesen kiirtották, Thaiföldön éppen csak megtűrt kínai bevándorlóként próbálja kihasználni a lehetőségeit és manipulációival elérni azt a gazdagságot, amelyben évekkel ezelőtt része volt. Tyájdi, Bangkok Tigrise, a Környezetvédelmi Minisztérium harcos fehéringese, aki társával, Kannyával és a többi fehéringessel azért dolgozik, hogy megvédjék a Királyságot a természeti csapásoktól és a külföldről beszivárgó illegális áruktól. Ám Tyájdi bármennyire is becsületes, munkájával egyre több ellenséget szerez, még a legmagasabb körökben is. Anderson Lake farang, azaz külföldi üzletember, aki Amerikából érkezett, hogy átvegyen elődjétől egy lendrugó gyárat. Valójában azonban Lake az AgriGen kalóriatársaság ügynöke, akinek feltett szándéka, hogy megtalálja a thaiok titkos magbankját, ahol több ezer növény tiszta génjeit őrzik, és azt átadja anyavállalatának, hogy ezzel törjék át a Királyság erős falait, térdre kényszerítve azt, ahogy a világ más tájaival tették. Mindeközben Emikó, a genetikailag módosított új ember, egy felhúzhatós, akit japán gazdája eldobott magától, egy vénséges vén farang bárjában nap mint nap megaláztatásoknak van kitéve. Tudtán kívül hatalmas lavinát indít el azzal, hogy el akar jutni az északon lévő állítólagos faluba, ahol csak felhúzhatósok élnek. Mindezen embereknek a cselekedetei kihatással vannak Bangkok és az egész Királyság sorsára, pusztulással fenyegetve a törékeny egyensúlyt ebben a kegyetlen világban.

Paolo Bacigalupi regénye számomra érthetetlen okból sok kiadót megjárt, mire végül kiadták (és zajos sikert aratott). Ennek okát csupán abban látom, hogy nem éppen egy átlagos témát, a génmódosított jövőt vázolja fel, ráadásul egy egzotikus, már-már ismeretlen tájon, teletűzdelve thai és más idegen kifejezésekkel. Utóbbiakkal igazából nincsen probléma (bár nem árt, ha az ember néha belepillant a szótárba, én például sose találtam volna ki, hogy Ko Angkrit Angliát jelenti), még az olyan, elsőre furcsának ható kifejezések, mint a szomdét tyáophrajá is hamar értelmet nyernek. Ami pedig a világot illeti, Bacigalupi egy teljesen hihető, élő jövőképet alkotott. Csupán elsőre tűnhet furcsának, de manapság, amikor a hírek tele vannak a GMO-val és annak vélt vagy valós veszélyeivel, amikor a klónozás gondolata mindennapos, újabb és újabb fajváltozatokat állítanak elő laborokban és kísérleti telepeken, a regény elképzelései nem is tűnnek annyira idegennek. Ugyanakkor könnyű lenne azt mondani, hogy csak a sci-fi ötletek, a jövő és annak elemei azok, ami miatt érdemes elolvasni a könyvet.

De nem erről van szó. Az író ugyanis egy érdekes történetet is hozzárakott mindehhez. A több szálon futó cselekménynek köszönhetően egyrészt megismerjük majdnem a teljes világot, másrészt Bacigalupinak lehetősége van olyan helyzetet teremtenie, amikor az egyik szereplő - és így mi is - már tudunk valamit, míg a másik nem. Ráadásul itt nem csupán személyes célok húzódnak meg a háttérben - talán csak Hok Széng és Emikó céljai ilyenek -, hanem sokkal nagyobbak, amelyek minimum Thaiföld, de akár az egész világ sorsára kihatnak. Politikai és gazdasági csatározásoknak lehetünk tanúi, manipulációnak, összeesküvéseknek, titkos üzleteknek. Aki csak felületesen járatos a távol-keleti geopolitikában, annak remek ízelítőt tud adni a könyv, hogyan is működhetnek ott a dolgok. Ne feledkezzünk meg azonban arról sem, hogy a nagy jelenségek mellett Bacigalupi a szereplőit is jól kezeli. Mindnek van mélysége, céljaik és motivációik, saját karakterük, és különösen érdekes, hogyan látják őket mások, akik gyakran teljesen eltérő kulturális háttérrel rendelkeznek. A mellékszereplők is hasonlóan elevenek, ahogy a hétköznapi város képe is, ami itt szorosan összefügg a sci-fi ötlettel, mégis a jövőbeli Bangkok akár napjaink egyik városa is lehetne. Bacigalupi jó író, sőt, jó sci-fi író, aki miközben szépen felhúz egy elképzelt világot, egy pillanatig sem feledkezik el az emberekről, a legapróbb részletig kidolgozza, milyen is a kettő viszonya és a különféle problémákra milyen válaszokat lehet adni.

Így tehát A felhúzhatós lány méltán válik napjaink egyik legfigyelemreméltóbb sci-fi regényévé, Bacigalupi pedig reménységgé, hogy képes írásaival új színt vinni a sci-fi amúgy is pezsgő és kavargó elegyébe. A regény ugyan elsőre lassúnak és szövevényesnek tűnhet, de mindennek megvan az oka, és jól működik. Legnagyobb erénye azonban az, hogy elolvasása után már nem tudunk ugyanúgy gondolni a kőolajválságra, nem tudjuk ugyanúgy kezelni a gyümölcsöket és elgondolkodunk azon, vajon mennyire megállíthatatlanul robogunk egy ilyen világ felé?

A szerző jövőképe nem előzmények nélküli, két kisregénye játszódik még ebben a világban, a 2005-ös The Calorie Man és a 2006-os Yellow Card Man, mindkettőt Hugóra jelölték, előbbi elnyerte a Sturgeon-díjat, utóbbit pedig az Asmiov's olvasói a legjobb kisregénynek választották 2007-ben. Ezek innen letölthetőek.