10 - SFmag antológia

Az SFmag – tervek szerint – első exkluzív, csak e-formátumban kapható antológiájának, amelynek novellái kizárólag itt olvashatóak, prózaian a 10 címet adták. 10, mert tíz darab novella került a válogatásba, két magyar és nyolc külföldi szerzőtől. Ezek közt találunk díjnyertes és díjra jelölt műveket, ahogy szimplán csak a szerkesztők által közlésre érdemesnek talált munkákat is. Az SFmag – definíció szerint – a fantasztikum minden területével foglalkozik, ennek következtében találunk itt olyan írásokat, amelyeket leginkább a hard sci-fi kifejezéssel lehetne leírni, de bekerültek a válogatásba olyan művek is, melyekben éppen csak felcsillan a fantasztikum, vagy a látszat ellenére semmi fantasztikus nincs bennük, leszámítva a felhasznált képeket. 

Jeffrey Ford: Teremtés 

A kötet rögtön egy nagyon erős novellával nyit. A kis farönk figurába életet lehelő fiú története olyannyira magával ragadó, hogy jóval az elolvasása után is bennünk marad. Hihetetlenül érzékletesen teremti meg a szerző a novella világát, és szinte beleborzongunk a teremtésbe. Olyan írással van dolgunk, ami csupán kérdéseket akar felvetni, az olvasóra bízza, hogy megválaszolja, vagy esetleg más kérdéseket tegyen fel. Egy biztos: még nagyon sokáig emlékezni fogok az erdőben botjára támaszkodó kis figurára, akinek élete a képzeletem mélyére fészkelte be magát. 

Elizabeth Hand: Kénkő Kleopátra 

Talán ez a leghosszabb írás a kötetben, és sajnos számomra a legunalmasabb. Terjengős, lassú, meg merném kockáztatni, hogy túlírt. A fantasztikus elem túl későn lép be, az író feleslegesen hagy annyi időt a felvezetésre. Pedig még talán érdekes is lett volna, de a történet végére még nagyon a sztori értelme sem állt össze. A pillangók pedig önmagukban az én szememben nem képeznek akkora különlegességet, hogy egy rájuk épülő novella érdekessé tudjon válni a szememben. 

Peter Watts: A sziget 

Ilyen az, amikor rengeteg elemet belepakolnak egy írásba, és az majd szétrobban tőlük. Legalább fél tucatnyi sci-fi ötlet sorakozik a novella cselekményének középpontjában lévő probléma után, de ezek csak apró építőelemekként jelennek meg. Sajnos bármennyire is jó a nyelvezete, a stílusa, a cselekménye, a sci-fi része, valamiért nem váltja ki azt a végső katarzist, amire a csattanó rájátszik. Talán a túlságosan sok alkotórész idegeníti el az írást, nem tudnám megmondani. Ugyanakkor mindenképpen érdekes és élvezetes írás, aminek ugyan én nem adtam volna Hugót, de elfogadom, ha más igen. (A novella korábban, más fordításban megjelent a Fiction Kult honlapon.)

Adam-Troy Castro: Fölösek 

Erről a novelláról nincs nagyon mit írni: egy ötlet és annak végig vitele, kissé esszéista stílusban. Az írás erőssége maga az ötlet, és a kifejtése során kifordított mai világ, az élő és halott fogalmának sajátságos átértelmezése. Hatásos írás, hiszen nem tudunk szó nélkül elmenni a szereplők viszonyain és a társadalom mellett. Jó sci-fi, ugyanakkor éppen a megírás módja miatt nem tud igazi magasságokba törni. 

Rachel Swirsky: Erósz, Fília, Agapé 

Újabb túlírt történet, ami ráadásul ingoványos talajon jár: a szerelemmel és az érzelmekkel foglalkozik. És bár egy nő vizsgálja a kérdést – nem érheti tehát az egyébként önmagában is értelmetlen vád, hogy nem elég emocionális teremtés –, mégis mintha nem sikerülne megfognia a dolgot. Túl sok elemet hoz be, és nem képes összefogni ezeket, nem látjuk, mi mivel függ össze és egyáltalán mire is fut ki ez az egész. Pedig van benne potenciál, még valahol a felvetett kérdés és a magyarázat is érthető, de mégis ürességet hagy maga után, nem sikerül elérnie a célját. 

Moskát Anita: Megnemszületettek városa 

Egy novella, ami ilyen erős felütéssel, ilyen erős jellemekkel, erős történettel és erős alapötlettel dolgozik, nagyon nem tud félrecsúszni. Picit talán itt-ott nem minden tökéletes, de ez inkább érzés, mintsem valóban meg tudnám nevezni a dolgot. Ennek ellenére ötletében hihetetlenül eredeti, olyasmi, amire egy olvasó tényleg még csak nem is gondolna. Az csupán hab a tortán, hogy a történet és a stílus is összhangban van vele. Élvezetes olvasni, és mivel magyar, ezt különösen jó kimondani. 

Tobias S Buckell: Anakoinózis 

Klasszikus alaphelyzet, kicsit más nézőpontból. Ez az, ami kiemeli a novellát a hasonló történetek közül, emiatt válik emlékezetessé a szőrmókok és az emberek találkozása és viszonya. Kissé tragikomikus történet megértésről, idegenségről, erőről és szabad akaratról, mindez egy kedves lény szemén keresztül, aki csak elsőre tűnik butábbnak az embereknél. Parabolának is megfelel a kizsákmányolásról, de mégis erősebb az, amit a Más megértéséről mond nekünk. 

Juhász Viktor: A Rádiumember magányossága 

Ez a novella már akkor zseniális volt, amikor először olvastam, és a leírt szavak hatása azóta sem változott. A fiktív magyar szuperhős búskomormtörténete olyannyira magyar, hogy annál magyarabb nem is lehetne. A szerző stílusa remek, szereplői emlékezetesek, igazából erről az írásról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Ajánlott mindenkinek! 

Robert Charles Wilson: Descartes színháza 

Jól megírt, klasszikus „ki van a háttérben” történet egy jól átgondolt sci-fi világban, érdekes alapötlettel és ötletes építőelemekkel. Bár az alapfelvetést már sokan megírták – a csattanót úgyszintén –, mégis képes működni és újat mutatni. Ugyan lehet sejteni, mire fog kifutni az egész írás, mégis a befejezés üt, ahogy a felvetett gondolat számára is remekül előkészíti a terepet. Nem letaglózó erejű mű, de mindenképpen hatásos és okos. 

Catherynne M. Valente: A téridő tizenhárom arca 

Manapság egyre gyakoribb, hogy olyan írások szülessenek, amelyek nélkülözik cselekményükben a fantasztikumot, csupán nyelvükben és stílusukban használják azokat. Ez az írás is ilyen, és pont a stílus az, ami miatt megéri elolvasni. Maga a történet, már ha beszélhetünk itt ilyesmiről, nem valami érdekes, az emberi kapcsolatokról már rengeteg mindent leírtak. Két dolog járt végig a fejemben olvasás közben: milyen ironikus, hogy egy sci-fi íróról van szó, a szerző viszont nem ír sci-fit, és hogy milyen kár, hogy nem ír… 

----

Mindent összevetve a 10 egy nagyon erős válogatás, még az egy-két gyengébb novella ellenére (amelyeknek azonban van értékelhető jellemzőjük) is. Igazából sokkal jobb, mint az ingyenes SFmag antológia, az itt szereplő írások remek példaként szolgálhatnak kezdő szerzők számára. Emlékezetes darabok, amelyek megmutatják, hogy a fantasztikumban még mindig rengeteg lehetőség van, és a fantáziának csupán a képzelet szab határt…