Csillagmajor

Lázár Ervin állítólag saját gyerekkorának emlékeire támaszkodva írta meg a Csillagmajor című kötete írásait. Nem igazán regény, de nem is igazán novelláskötet. Az írások - tizenöt darab - egy apró, Isten háta mögötti tolnai falu, Rácpácegres vidékén játszódnak, szereplői a falusiak és a velük érintkezésbe kerülőmás emberek, grófnők, katonák, politikai funkcionáriusok.

A történetekben egy sokak számára ismerős világ képe rajzolódik ki, a magyar falu világa, ahol mindenki ismer mindenkit, ahol az idegen azonnal feltűnik, a távolban a szomszéd templom tornya magasodik, az emberek életét pedig a természet szeszélye, a földeken való munka és a tradíciók határozzák meg. Az írásokban végigkövethetjük mintegy fél évszázad történéseit, de azok mintha csupán véletlenül érintenék meg Rácpácegrest és környékét. A falusiak csak szegről-végről kerülnek kapcsolatba a háborúval, a fejlődéssel, a kommunizmussal. Az ő életük, ahogyan a szerző írja, mit sem változik alapjaiban, függetlenül attól, a világ sorsa merre halad. De Rácpácegres a saját változatlanságában mást is őriz a paraszti életmód mellett, mégpedig egy különös, csodákkal teli világot. Itt akármikor felbukkanhat egy óriás, angyal, ördög, bármikor szembe jöhet egy aprócska csoda. Ez egy olyan világ, ahol akármi megtörténhet.

A Csillagmajor történetei kedvesek, és annak, aki semmilyen kapcsolatban nem állt soha a magyar paraszti világgal, érdekesek lehetnek. Akinek meg élénk emlékei vannak erről a világról - még ha csak nagyszülei elmeséléséből is -, az kedvesen elnosztalgiázhat felette a történetek felett. Mindenki megtalálhatja a számára kedveseket - engem A kovács története és A keserűfű melankolikus egyéni-nemzeti tragikuma fogott meg -, még ha esetleg több írás nem is hagy benne mély nyomot. Mert bármennyire is varázslatos ez a kötet, el kell ismerni, hogy valahol ott áll vagy bukik a sikere, hogy az adott olvasó hogyan is viszonyul a bemutatott világhoz. Így aztán én ugyan kellemes elszórakoztam, néha el is merültem a falusiak életének csodáiban, végül azonban még sem hagyott bennem mély nyomokat a kötet. Mindettől függetlenül nem hiszem, hogy bárki megbánja, hogy ezt az igazán rövid könyvecskét a kezébe veszi, mert lehetséges, hogy ő is talál szívének kedves meséket benne.