Mindig érdekes, ha egy kiadó nevére rákeresve az ember mondjuk egy könyvelőirodát talál. A Gold Swan ugyanis nem egy klasszikus értelemben vett kiadó, így A hajó című regény is magánkiadásnak tűnik. Szerzője, a Ji álnév mögött megbúvó Rostás Erzsébet igen lelkesen promótálja könyvét, és ha lehet hinni neki, akkor forgatókönyvet is készítenek a filmesek által érdekesnek talált regényből.
"Nagyon sok évem ment rá a roswelli ügyre. Én egyszerűen csak válaszokat akarok."
Rebecca Sheldon egyedül neveli lányát egy csendes kisvárosban. Ő maga rákos beteg, ám mielőtt meghalna, meg szeretné írni utolsó regényét. Hogy ehhez ihletet szerezzen, egy éjjel ellátogat a közeli várromba, ahol egy különös lénnyel találkozik. Rejtélyes körülmények között kerül haza, majd még aznap még furcsább körülmények között meghal. De a története csak ezután kezdődik: az a valami beleköltözött a testébe, visszahozta a halálból és meggyógyította. Ám ennek ára van, embereket kell megölnie, hogy energiához jusson. David, a nő pszichológusa és egy volt FBI ügynök azonban megpróbálja megállítani a lényt, aminek köze lehet az 1947-ben Roswellnél lezuhant UFO-hoz és négy utasához.
Mielőtt bármit is írnék, egyvalamire szeretném felhívni a szerző figyelmét: Amerikában nincsenek európai értelemben vett várak. Kastélyok igen, de várak nincsenek, mert azok a feudális európai hadviseléshez és életmódhoz kötődő építmények. És bár könnyen összetéveszthetnénk a két épületet, nem ugyanarról van szó.
Ami viszont a regényt illeti, arról igazából egyvalamit érdemes elmondani, és az lefed mindent. Olyan, mint egy unásig ismert, amerikai testrablós, idegen megszállós, ufős, kisvárosban játszódó film. Teljesen. A szereplők, a helyszín, a fordulatok, az epizódok, minden mintha egy közepes tévéfilmből került volna elő. Sablonos sztori, sablonos karakterek, és még folytathatnánk. Van itt minden, amit az ilyen filmeken nevelkedett olvasó el tud gondolni: kórházban rejtélyes feltámadás; titokzatos FBI ügynök, aki már tud a nőről; rémisztő gyilkosságok; hajléktalanos jelenet; emberfeletti erő; rendőrgyilkosság; egy szál fehérneműben motoros üldözés, amikor a nő meg akarja ölni hőseinket, de meglövik; látjuk a misztikus és nem emberi gyógyulást; majd hőseink ráakadnak az idegen űrhajóra; és végül megmentik a világot a pusztulástól, amivel egy másik, eddig lappangó idegen terve fenyeget. Röviden ennyi, akit ezután is érdeke, olvassa el, hajrá! Persze elmegy ez, ha valakinek ez bejön, lelke rajta. De a mellé betoldott plusz részek teljesen zavarosak. A világegyetemről szóló rövid beszúrások érthetetlenek, az idegenekkel kapcsolatos fejtegetések szintén, a múltban játszódó epizódok pedig annyira számítanak, mint egy porszem a homokviharban. Mit mondhatnék? A könyv nagy igazságokat és mély kérdéseket ígér, de ebből semmit nem kapunk. Ha ilyen sztorit akarok látni, bekapcsolom a Film+ csatornát. Ha a szerző még egy könyvet akar írni, talán jobb, ha az ötletet nem a délutáni műsorsávból veszi. Minden felvetődő kérdés olyan, amilyenek hasonló filmeknél kerülnek elő, pl. hogy nem tűnt fel az ügynöknek, hogy 60 év alatt nem öregedett meg? Nem kereste senki az eltűnt embereket a kórházban? Aki akarja, könyen találhat még ilyen érdekes kérdéseket.
Többet nagyon nem is tudok róla írni. Talán annyit, hogy az írástechnika tanulható, így elkerülhetőek a gigászi, cicreói körmondatok és a szóismétlések garmadája. Ezek ugyanis az amatőrség fokmérői...
Ami pedig a legnagyobb meglepetés számomra, hogy eziránt filmesek érdeklődnek...
Mielőtt bármit is írnék, egyvalamire szeretném felhívni a szerző figyelmét: Amerikában nincsenek európai értelemben vett várak. Kastélyok igen, de várak nincsenek, mert azok a feudális európai hadviseléshez és életmódhoz kötődő építmények. És bár könnyen összetéveszthetnénk a két épületet, nem ugyanarról van szó.
Ami viszont a regényt illeti, arról igazából egyvalamit érdemes elmondani, és az lefed mindent. Olyan, mint egy unásig ismert, amerikai testrablós, idegen megszállós, ufős, kisvárosban játszódó film. Teljesen. A szereplők, a helyszín, a fordulatok, az epizódok, minden mintha egy közepes tévéfilmből került volna elő. Sablonos sztori, sablonos karakterek, és még folytathatnánk. Van itt minden, amit az ilyen filmeken nevelkedett olvasó el tud gondolni: kórházban rejtélyes feltámadás; titokzatos FBI ügynök, aki már tud a nőről; rémisztő gyilkosságok; hajléktalanos jelenet; emberfeletti erő; rendőrgyilkosság; egy szál fehérneműben motoros üldözés, amikor a nő meg akarja ölni hőseinket, de meglövik; látjuk a misztikus és nem emberi gyógyulást; majd hőseink ráakadnak az idegen űrhajóra; és végül megmentik a világot a pusztulástól, amivel egy másik, eddig lappangó idegen terve fenyeget. Röviden ennyi, akit ezután is érdeke, olvassa el, hajrá! Persze elmegy ez, ha valakinek ez bejön, lelke rajta. De a mellé betoldott plusz részek teljesen zavarosak. A világegyetemről szóló rövid beszúrások érthetetlenek, az idegenekkel kapcsolatos fejtegetések szintén, a múltban játszódó epizódok pedig annyira számítanak, mint egy porszem a homokviharban. Mit mondhatnék? A könyv nagy igazságokat és mély kérdéseket ígér, de ebből semmit nem kapunk. Ha ilyen sztorit akarok látni, bekapcsolom a Film+ csatornát. Ha a szerző még egy könyvet akar írni, talán jobb, ha az ötletet nem a délutáni műsorsávból veszi. Minden felvetődő kérdés olyan, amilyenek hasonló filmeknél kerülnek elő, pl. hogy nem tűnt fel az ügynöknek, hogy 60 év alatt nem öregedett meg? Nem kereste senki az eltűnt embereket a kórházban? Aki akarja, könyen találhat még ilyen érdekes kérdéseket.
Többet nagyon nem is tudok róla írni. Talán annyit, hogy az írástechnika tanulható, így elkerülhetőek a gigászi, cicreói körmondatok és a szóismétlések garmadája. Ezek ugyanis az amatőrség fokmérői...
Ami pedig a legnagyobb meglepetés számomra, hogy eziránt filmesek érdeklődnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése