A Hotel Sapiens, a finn Leena Krohn 2013-as regénye szinte azonnal becsapja az olvasót. Elhiteti velünk, hogy egy posztapokaliptikus sci-fit olvasunk, ahol mesterséges intelligenciák egy épületben néhány embert tartanak életben, amolyan „díszpéldányokként”. Azonban ez a könyv korántsem science fiction. Használja ugyan a sci-fi elemeket, de az ember gyorsan rájöhet, hogy itt valami egészen másról van szó, mint amit akár csak a fülszöveg is sejtet.
Amilyen rövid ez a könyv, legalább annyira furcsa. Már a kezdésnél meglepett, ugyanis nem számítottam rá, hogy egy ilyen könyvben a chemtrailről fogok olvasni – ennek az összeesküvés-elméletnek a lényege, hogy a repülők kondenzcsíkja valójában méreg, amit egy titokzatos hatalom permetez szét a Földön. Pedig ekkor még szinte semmit sem láttam abból, amit a könyv tartogatott a számomra! A huszonhét rövid fejezetben megismerhetjük a Hotel Sapiens lakóit, akik furcsábbnál furcsább dolgokat vallanak be magukról. Van itt virágárus, pszichiáter, tanár, csaló, de még Közönséges Ember is – akire azért ragasztják rá a nevet, mert önmagára mindig így hivatkozik. Ezek a lakók mindegyike valamilyen különös módon tekint a valóságra, van, aki halottakkal levelezik, más a hangyák szavait érti, megint más csupán egy test nélküli árnyék. A könyv hamar felkínálja az olvasónak a nyilvánvaló értelmezést, vagyis hogy bizony a robotnővérek, a láthatatlan Őrzők, a falakon kívüli elpusztult világ nem is az, aminek a lakók látják. Lényegében az egyetlen komolyabb fordulat ez, ami inkább csak egyfajta értelmezése a könyvnek. Elhihetnénk, hogy minden úgy történik, ahogyan a szereplők elmesélik, de mégis, a normalitáshoz szokott agyunk kétkedni kezd.
De mi is a normalitás? A Hotel lakói szemmel láthatóan nem követik azokat a normákat, amiket akár csak az olvasó. Ez lenne a könyv üzenete? Hogy a világ tele van furcsa alakokkal? Hogy a legkülönfélébb modern problémák őrülteket teremtenek? Bevallom, a regény olvasása közben végig kerestem a kulcsot a könyv feloldásához, megértéséhez, de nem leltem rá. Hiába volt néhány rész, amit kifejezetten élveztem, vagy ami a maga nemében viccesre vagy megindítóra sikerült, összességében nem láttam magam előtt az egész képet. Több olyan fejezet is volt, amit képtelen voltam értelmezni, pláne beilleszteni a többi közé. Ez bizony nem egy egyszerű, könnyen fogyasztható és értelmezhető könyv. Ahány olvasó, annyi értelmezése lesz, annyiféle módon fogja ki-ki a maga előismeretei, elképzelései, habitusa szerint látni a Hotel Sapienst és lakóit.
Örültem volna, ha sikerül kerekebb és hosszabb bejegyzést írnom a könyvről, de sajnos én nem láttam a könyv mondanivalóját, nem tudom, nekem adott-e valamit az olvasás, tudnám-e azt mondani, hogy „igen, ez egy maradéktalanul jó könyv”. Egyáltalán nem bántam meg az elolvasását, mert elgondolkodtatott, csak úgy érzem, nem azért mert a felvetett témái rezonáltak bennem, hanem mert igyekeztem megtalálni, milyen témákat is vetett fel. Ritkán adódik olyan könyv, amit nem tudok megfogni, de ez a könyv ilyen. Érdekes, izgalmas és ötletes szöveg, ami a kortárs szépirodalom legtöbbjével ellentétben okosan és a saját elképzelései szerint koherensen használja fel a sci-fi adalékokat, de mindenkinek meg kell küzdeni az értelmezésével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése