Amiért egy zsánerrasszistának élnie érdemes

zsánerrasszizmus (fn.): olyan gondolkodásmód, amely a különféle zsánertematikák közötti különbségeket kiemeli, ezekhez esztétikai, morális vagy értékbeli tulajdonságokat rendel és hierarchiát állít fel közöttük. A zsánerrasszizmus jellemzője egy tematika abszolutizálása a lenézett többivel szemben. Lásd még: eszképizmus (fantasy), sci-fi-fantasy ellentét, igazi fantasztikum, sárkányok

Mi, zsánerrasszisták, tudjuk, hogy csak egy igaz és üdvözítő fantasztikum létezik, és ez a science fiction. És itt most nem a szépirodalmárok által írt fantasztikumra vagy a sci-fi kaland-limonádékra gondolok, hanem azokra a könyvekre, amikben ha nincs is űrhajó, de legalább elfogadható mérvű és erősségű technohablaty van, mindez pedig megfejelve olyan témákkal, amelyek bizony elgondolkodtatják az űrháborúkon és robotlázadásokon szocializálódott olvasókat. A dicsőséges 2012. év után kissé lanyhult az ilyen könyvek hazai megjelenése, de azért egy igazán jó keményvonalas zsánerrasszista még most is találhat magának olvasnivalót. A következőkben összeszedtük, mik jelentek meg eddig (elég karcsú a lista, ejnye-bejnye, mindenki megfeledkezik a jó öreg sci-fi fanokról), és milyen csodálatos űrhajók… izé, könyvek várnak majd ránk.

Terry Pratchett - Stephen Baxter: Hosszú Föld (Hosszú háború)

A nemrég elhunyt Terry Pratchett kollaborált az idehaza nem éppen a legjobb oldaláról ismert Stephen Baxterrel (Időodüsszeia, brrr…), és összeraktak egy négy kötetes sorozatot. A lényeg, hogy egy szem krumpli segítségével milliónyi párhuzamos Földre juthatunk el, ez pedig számtalan lehetőséget és talán ennél is több kérdést vet fel. Az egyedi karakterek, a több világon átívelő gondolatok és a macskák kedvelőinek ajánlott. És, ha az ég és a Delta Vision könyvkiadói folyamatai is úgy akarják (előbbit talán könnyebb pozitív irányba befolyásolni) még idén jöhet a folytatás, ami 50 évvel később veszi fel a fonalat.

Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Mindenki kedvenc megélhetési bevándorlója (lásd még: angolszász álnevek a magyar SF piacon) folytatja a tavalyi évben megkezdett időutazós kalandregényét, mindjárt azzal, hogy kitörli a XX. századot a történelemből. Köszönjük meg neki! Maxwell-démonok, időn kívüli dimenziók, más fizikájú világok, minden, amiért egy jó zsánerrasszista megnyalhatja mind a tetszőleges számú ujját. Pratchett és Baxter regényével szemben cselekményt is tartalmaz (meg YA románcot, nézzük ezt el neki).

Kim Stanley Robinson: Aurora

Röviden összefoglalva: hihetetlenül sokat fogunk megtudni a generációs űrutazásról, és annál kevesebbet arról, hogyan írjunk emberi karaktereket és akciódús cselekményt. Legalább is ha a 2312-ből indulunk ki. Lapzártunkkor érkezett: már az első húsz oldalon rengeteget tudhatunk meg a nitrogén-megkötő baktériumokról és a Coriolis-erő rejtelmeiről. Jó lesz ez, gyerekek…

Orson Scott Card: Árnyékbábok

Az úgy volt, hogy kellett a pénz… Nem, Card tényleg el akarja nekünk mondani a Végjáték mellékszereplőinek a történetét, Peter világuralomra törését és még biztos sok más érdekes dolgot. Reméljük a gyerekek megnőttek kicsit az előző részek óta.

Jacek Dukaj: Más dalok

Egyes források szerint ez olyan, mintha Gene Wolfot kevernénk China Miéville-lel. Mindenesetre a fülszöveg alapján ez bármi lehet, de bízva abban, hogy Dukaj igazán ínycsiklandozóan szokta keverni a sci-fit ésaz olvasható szépirodalmat (igen, SF ötletek és emberi karakterek, néha ilyen is van) ebből még akár igazi remek zsánerrasszista olvasmány is lehet.

Charles Stross: Mosoda akták 1.

Határeset, a geek-faktor kiugró értéke (és a kvantum és a hullámfügvény szavak elhangzása, illetve a mindenféle furcsa párhuzamos univerzumok megjelenése) miatt végül azért nem lehet rossz választás még akkor sem, ha nem igazán veszi komolyan önmagát – és azért az olvasó se cselekedjen másként.

És akkor most jöjjenek a várható kötetek, reméljük kissé combosabb lesz az év második fele:

Dan Simmons: Ílion

Imádtad a Hyperiont? Nem? Akkor mit keresel itt? Na de hogy beszéljünk erről is: Shakespeare szonettekben beszélő robotok és nanotechnológiát használó olümposzi istenek. Köszönjük, hogy velünk tartott. (Szeptemberben jön.)

Peter F. Hamilton Júdás elszabadul (Judas Unchained)

Egyhavi olvasmányadagunk, különösen, ha már elfelejtettük, mi történt az előzményben, mert akkor azt az 1200 oldalt is újraolvashatjuk. De csak hogy felfrissítsük az emberek emlékezetét: vannak ezek a térkapuk, meg az erre épülő több tucat világ, kvázi örökéletű emberek, ja és fura idegenek (például a szilfenek a hülye ösvényeikkel). Ja és két beburkolt csillag. A többi már spoiler, de ugye mindenkinek megvan az utolsó mondatok döbbenete, avagy amikor Pratchett elvállalt egy cameót ebben az SF univerzumban is. (Nyár végére ígérik, vagyis októberben olvashatjuk.)

John Brunner: Zanzibár (Stand on Zanzibar)

A váratlan meglepetések nagymesterétől várható ez a nem éppen friss regény, de ahogy hallottuk, megéri rá várni. Kb. olyan, mintha Gibson húsz évvel hamarabb született volna, és az első cyberpunk regényét 1968-ban írta volna: túlnépesedés, óriáscégek, metropoliszok, mesterséges intelligenciák, nyakon öntve nyelvi játékokkal, posztmodernbe hajló szövegekkel és saját szlenggel. A fordítót nem irigyeljük, ezúton is jó munkát kívánunk neki, és szorítunk, hogy tényleg legyen hozzá szerkesztő is. (Nyár végére ígérik.)

Emily St. John Mandel: Station Eleven

Kicsit bölcsészesnek tűnő posztapokaliptikus könyv, ahol vándorszínészek a főszereplők. Végül is, ha vége a világnak, ez sem rosszabb foglalkozás, mint teletetoválva BDSM szerkóban randalírozni a sivatagban. De félre a tréfával, várjuk, hiszen nagy esély van rá, hogy egy újabb remek irodalmi SF-fel gazdagodik a könyvespolcunk. Shakespeare (megint), pusztulás felé haladó világ, karakterdráma és szép mondatok. (Valamikor ősszel.)

Adam-Troy Castro: Halottak küldöttei (Emissaries of the Dead)

Szemmel láthatóan a Gabo Kiadó idén eddig nem erőltette meg magát sci-fi téren (nem, az Afterparty nem ér!), de íme, egy újabb ígéretes darab. Aszongya: az egész egy idegen civilizáció által létrehozott mesterséges bioszférában játszódik, amit egy szintén mesterségesen kreált intelligens faj ural, amit az MI-k és az emberek tanulmányoznak. Aztán persze emberek halnak meg, ekkor érkezik ide a mizantróp, munkamániás nyomozónő főhősünk. Igazán szívderítően hangzik, nem? (Ősz.)

Ann Leckie: Mellékes háború (Ancillary Sword)

A világegyetem összes fontos sci-fi díját – és néhány párhuzamos világét is – elnyerő Mellékes igazság folytatása, amiben a széthasadt személyiség pszichológiai problémájának egy érdekes vetülete miatt egy hajdani csatahajó emberi testben próbálja megváltani a hatalmas galaktikus birodalmat (is). Kíváncsiak vagyunk, vajon az első kötetben parlagon hagyott ötleteket ki tudja-e bontani, és hogy továbbra is azon rugózik-e a kritika, hogy ebben a nyelvben nincsenek nemek. Reméljük, igenek vannak. Csak úgy mellékesen. (Ősz.)

Jack Campbell: Rendíthetetlen (Dauntless)

Mindennapi military sci-finket Uram add meg nekünk ma! Avagy ki gondolta volna, hogy egyszer azt fogom mondani, hogy bizony úgy olvasnék egy jó (!) Scalzit. Igaz ezt nem az amerikai netceleb írta, de jó esély van rá, hogy nem hiába népszerű Amerikában. Szétvert űrflotta, kiábrándult katonák, és egy mirelitből kimentett háborús veterán. BSG és Vének háborúja fanatikusoknak kötelező darab.

Orson Scott Card: Az elme gyermekei (Children of the Mind)

Mindössze 16 évet kellett várni arra, hogy kiderüljön, vajon végleg elöntötte-e Card agyát a Fajirtás végén felsejlő vallási téboly. Avagy végre elégtételt kapnak azok az olvasók, akik gyűlölik, ha egy regényt két könyvként írnak meg, de csak az egyiket jelentetik meg. Ami biztosan lesz: öreg Ender (nem vén Ender), akinek Zeuszként a fejéből pattantak elő a könyv bizonyos karakterei, illetve gigászi hangyabolyok, remélhetőleg nem Starship Troopers kivitelben. (Ősz.)

Neal Stephenson: Seveneves

A könyv fizikai méretei miatt nem vagyunk meggyőződve róla, hogy ebben a naptári évben a kezünkbe vehetjük, de a remény hal meg utoljára. Stephensonból kiindulva, érnek majd bennünket meglepetések, mert aki képes sumér hackerekről és a toalettpapír kezelés szabályairól is cyberpunkot írni, attól minden kitelik.

Vernor Vinge: A Deepness in the Sky

Egy zsánerrasszista egyszersmind menthetetlenül optimista is, ezért töretlenül várja egy olyan könyv megjelenését, amire valljuk be, nem fogadnánk nagyobb összegben. Pedig egyébként van itt is minden: a Tűz lobban a mélybenből ismert Lomha Zónában fénysebesség alatt közlekedő hatalmas kereskedő űrflotta, mindenféle emberi civilizáció, és egy pókszerű faj, amelyik sajátságos csillagászati körülményei miatt csak rövid ideig képes aktív civilizációként működni. Ez sem rövid könyv, de legalább sok nyomdahiba fér el benne.

Hát ímhol olvashattátok a kinyilatkoztatást, feleim, tessék mélyen a pénztárcátokba nyúlni és áldozni az Igazi Science Fiction oltárán, addig pedig Greg Egan és Alastair Reynolds szelleme kísérjen benneteket utatokon! A végtelenbe, és tovább!