The Infinite Quest

A BBC 2007-ben legyártott egy animációs filmet The Infinite Quest címmel, amit 13 részletben, április 2-tól 3 és fél perces epizódokban vetítettek le (ezáltal hasonlóvá vált az élőszereplős sorozathoz, ami 13 részes). A háromnegyed órás filmet egyben 2007 július 30-án sugározták. A történet főhőse a Tizedik Doktor és útitársa, Martha Jones. Mindkét karakternek az eredeti színészek (David Tennant és Freema Agyeman) kölcsönözte a hangját.

A sztori szerint a 40. században járunk. A hatalmas kalózvezér, Baltazar éppen most pusztította el a Föld védelmét, és arra készül, hogy gyémánttá sajtolja össze a bolygót. Ám ekkor a TARDIS materializálódik űrhajója hídján. A kilépő Doktor és Martha feltett szándéka, hogy megakadályozzák "minden idők legnagyobb zsarnokát" hogy végrehajtsa a tervét. Ez egy, a Doktorhoz illő húzással sikerül is. Azonban amikor a TARDIS következő állomására érkezik, Károgó, Baltazar volt mechanikus madara - aki azóta megnőtt, szóval valószínűleg évek teltek el a két helyszín között - közli velük, hogy Baltazart kiengedték a Volag-Noc fagyos börtönbolygójáról. Baltazar feltett szándéka, hogy megtalálja a Végtelent, ezt a legendás, ősrégi űrhajót, mely még a Világegyetem kezdeti időszakából származik, és teljesíti az ember leghőbb vágyát. A Doktorék elindulnak, hogy megtalálják a Végtelenhez vezető négy adatkristályt, miközben nem sejtik, hogy Baltazar saját szájíze szerint mozgatja a szálakat.

Baltazar, a kissé inkompetens főgonosz

A történet innentől négy jól elkülönülő blokkban folytatódik, ezek mindegyike egy-egy önálló történet. Az elsőben olajvadász kalózokkal találkozunk, a másodikban egy gigászi háborúba csöppenünk a rovarszerű mantasquidek és az emberek között, ezután a Volag-Noc börtönvilágán teszünk látogatást, míg legutoljára eljutunk a Végtelenhez. A történetek önállóan nem lennének olyan rosszak, de az idő rövidsége miatt nem tudják eléggé kifejteni őket. Súlytalanok maradnak, hiányzik az a sziporkázó ötletesség (megint azok a fránya ötletek...) amit a Doktortól megszokhattunk (a rövidségre ellenpélda pl. a The Time Crash című epizód, ami mindössze 7 perces, de lenyűgözően jól eltalálták az egészet). Hiába old meg mindent szeretett Doktorunk, ez nem kapcsol minket össze a filmmel. A forgatókönyvet jegyző Alan Barnes nem vádolható pedig azzal, hogy nem ért a Doctor Who világához: több képregényt és audiojátékot írt a Doki világába, és itt is megjelenik ebből valamennyi a történet apró alkotóelemeiben. Ötletesek például a lények, Baltazar annyira nem, de pl. a gyíkszerű Mergrass, vagy a csontvázkalózok jól eltalált figurák (és náluk jó a rajz is). De összességében a kis epizódok fő konfliktusai sablonosak, könnyen rá lehet jönni, mi is a végkifejlete ezeknek. Aztán sajnos a főgonoszról is meg kell állapítanunk, hogy nem kifejezetten félelmetes alak (úgy is mondhatnánk, nem egy Mester, de még a Cybermeneket is nehezebb kijátszani). Ráadásul számomra a végkifejletben is voltak olyan dolgok, amelyeket nem magyaráztak el eléggé (vagy csak én nem értettem meg az utalásokat).

Egy jópofa (gyíkpofa) fegyvercsempész.

És végül ejtsünk pár szót magáról az animációról. Kell egy kis idő, amíg megszokja az ember, az tény. Nem viszik túlzásba a mozgást a szereplők, és ami mozgást is látunk, az is kissé papírmasé jellegű. Az alakok se hasonlítanak túlságosan élőszereplős eredetijükre, a Doktort pl. csak a hangja miatt ismeri fel az ember (meg a ruhája és a szónikus csavarhúzója miatt). A hangokra azonban nem lehet panaszunk. Akik szeretik a David Tennant által megformált Doktor gyors, néhol zavaros, össze-vissza katyvasz beszédét, csapongó stílusát, azok itt sem fognak csalódni. 

Végszónak talán azt érdemes elmondani, kinek ajánlom ezt a kisfilmet. Mindenképpen olyanoknak, akik Doctor Who fanok. Másoknak nem elég érdekes, nincs meg az a plusz, ami fenntartsa az ember figyelmét és ne unjon rá, vagy ne keressen jobb kikapcsolódást. Van benne ugyan pár poén, de sehol sincs az amiért az ember szereti a Doktor kalandjait. És bár animációs film, gyerekeknek csak akkor ajánlom, ha túl tudnak lendülni azon, hogy nem egy szereplőt ér csúnya vég. De ez persze a sorozatra is jellemző.