Kicsoda ez a Banks?
Iain M. Banks skót sci-fi író volt, aki 1954-ben született
és 2013 júniusában hunyt el rákban. Első regényét, ami a The Hungarian Lift-Jet címet
kapta, 16 évesen írta. Persze nem ez jelent meg tőle, ez ugyanis A darázsgyár
volt 1984-ben, ami azonnal hatalmas kritikai és közönségsikert hozott neki és
elindította sikersztoriját. Összesen 15 nem sci-fi regényt írt, ezeket Iain
Banks néven publikálta. De írt sci-fit, nem is keveset, összesen 12 regény
jelent meg tőle Iain M. Banks név alatt. Sok díjat nyert vagy jelölték rájuk,
sci-fi szempontból a két Brit SF-díja érdekes illetve a Hugo jelölése A
száműzőért.
Nem neki van ez a sorozata, ez a Civilizáció vagy mi?
Kultúra, és igen, az első sci-fi regénye, az Emlékezz
Phlebasra már ebben játszódik, mindössze három regényét nem helyezte ebbe a
világba. Ez egy űropera, ahol a Kultúra egy magasan fejlett utópisztikus
civilizáció, társadalomnak nem igazán lehetne nevezni, mert mindenki teljes
mértékben egyenlő és szabad. Banks liberális elme volt, és ennek mentén a
Kultúrában a polgároknak minden a rendelkezésükre áll, hogy kiteljesedhessenek.
Hatalmas mesterséges intelligenciák, az ún. Elmék koordinálják a dolgokat, hold
méretű űrhajók szelik az űrt és a Kultúra lakosságának jelentős része
mesterséges világokon, ún. orbitálokon lakik.
Hát, nem tűnik valami izgalmasnak, mégis mi történhet egy
utópiában?
Pedig az, mégpedig azért, mert Banks saját maga próbálja
valahogyan megtalálni a saját utópiájának sötét oldalait vagy gyengéit. Éppen
ezért a főszereplői szinte mindig a Kultúrán kívülről érkeztek – humanoidok
vagy három lábú idegenek – és a regények konfliktusai a Kultúra valamilyen
negatív oldalát hivatottak bemutatni. Az Emlékezz Phlebasra cselekménye például
a Kultúra-Idiri háborúról, ennek az utópiának az utolsó háborújáról szól, a
Fegyver a kézben a szupercivilizáció fejletlenebb fajokhoz való viszonyát veszi
górcső alá, a Holtpont egy Kultúra elleni összeesküvés körül bonyolódik, a Nézz
a szélbe pedig a Kontaktot, ennek az utópiának a hadseregét kritizálja, amikor
eddigi legnagyobb fiaskójukat mutatja meg az olvasónak. A legutóbb idehaza megjelent kötet, a Közelkép szintén egy galaktikus háborún keresztül mondd el többet a Kultúra és más civilizációk viszonyáról.
Paul Youll borítója a Holtponthoz |
Hohó, itt van hadsereg? Meg háború? Űrcsaták is vannak?
Igen, vannak, bár nem ezek teszik ki a fő vonalat a
regényekben. És igen, van hadsereg, már ha az önállóan működő, egyszerre
beszivárgó ügynökként és romboló fegyverként funkcionáló Kontakt tagokat annak
lehet venni. Nekik is egy speciális egysége, a Rendkívüli Körülmények szekció hivatott
a Kultúrát érintő „piszkos ügyekkel” foglalkozni. Lényegében ők azok, akiknek
köszönhetően az utópia fenn tud maradni.
És ha most akarok elkezdeni Bankset olvasni, mivel kezdjem?
A legelső sci-fijével?
Nem ajánlom, ugyanis az még kifejezetten magán viseli a
kezdő sci-fi írók gyermekbetegségeit. Banks hajlamos túlírni a könyveit, és az
Emlékezz Phlebasra is ilyen, bár tény, hogy minden van benne, ami élvezetes a
későbbiekben. Kezdésnek ajánlom A játékmestert, ez egy moralizáló sci-fi, ami
rövid és betekintést enged a Kultúra gondolkodásmódjába. Utána jöhet nyugodtan
a Phlebas, aztán érdemes a hazai megjelenés sorrendjében haladni: Fegyver a
kézben, Holtpont, Nézz a szélbe. Utóbbi
talán a legjobban sikerült Banks sci-fi. De remek kezdés lehet a Közelkép is, az ugyanis mindenféle előismeret nélkül is élvezetes, már csak azért is, mert igazi színes-szélesvásznú űropera. Ide tartozik még az Anyag és az
Ellentétek, de ezek sajnos nem a legjobb könyvek, mindkettőben túlteng a
királydráma és az ármánykodás. Persze aki szereti ezt, az itt is jól fog
szórakozni.
Említetted, hogy van nem csak Kultúra sci-fije is. Azok
milyenek?
A Sötét háttér előtt egy sci-fi Odüsszeia, a főhősnő egy
nyüzsgő naprendszerben utazik keresztül-kasul, ebben kifejezetten sok az akció,
bár nem olyan filozofikus, mint egy-egy Kultúra kötet. A száműző klasszikus
űropera Banks sajátos jegyeivel megtöltve, hatalmas űrhajók, idegenek és
minden, amit egy sci-fi olvasó szerethet. A 2013-ban kiadott Félemmetes géjpezet
pedig egy rövid könyv, sokak szerint az egyik legélvezetesebb Banks: itt
elszakad az űroperából és egy négy szálon futó történetben mutatja be a távoli
jövő Földjét, ami elfordult az űrutazástól.
Mark Salwowski borítója a Holtponthoz |
Banksi jegyek?
Úgy mint az űrhajók fura vagy vicces nevei, mint a Csavard
lazára vagy a Logikát Keresek, Ne Taposs Rám, a hatalmas BDO-ok (Big Dumb
Object) azaz óriási mesterséges űrbéli építmények, mint a több kilométeres
Rendszerközi Hajók vagy az Orbitalok, de akár az Anyag hagymabolygóját is
említhetnénk. Banksi sajátosság az állandóan csipkelődő, panaszkodó drón, ami
vagy aki sokszor megy a főszereplő idegeire, ennek ellenére mégis szerethetőek.
Az Elmék játszmái is ide tartoznak, ahogy a már-már szuperképességű Kontakt
ügynökök machinációi is. És persze a furábbnál furább idegen lények, akiktől
nyüzsög a Galaxis, elég csak a háromlábú homomdákra vagy mellkasukon is karral
rendelkező, macskaszerű kelgirekre gondolni.
Aha. Akkor magyarul minden könyve megjelent.
Nem, sci-fiből még egy, a The Hydrogen
Sonata vár a megjelenésre, de Banks hazai kiadója, az Agave jövőre kihozza ezt is. Hogy a szépirodalmi könyveivel mi a helyzet, az jó
kérdés, A darázsgyár ugyan megjelent idehaza, de kérdés, lesz-e más az M
nélküli Bankstől.
És film?
Nos, rebesgetni mindent rebesgetnek, de még semmi sincs. De
ha gondolod, nézd meg ezt a fan videót, ami a Kultúra szellemiségét idézi: