A következő címkéjű bejegyzések mutatása: album. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: album. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. május 31., vasárnap

Legendás földek atlasza

Hic sunt leones.

Gyerekkorom óta térképrajongó vagyok. Nem tudnám megmondani, miért, talán az nyűgöz le, hogy a világ hatalmas térségeit egy sík lapra lehet rajzolni, hogy a valóságban nem létező vonalakkal országokat, népeket lehet teremteni. Kedvenceim a földrajzatlaszok voltak, amiket rongyosra lapozgattam, és máig jó szívvel gondolok vissza a szüleim egyik vastag könyvére, egy részletes világtérképre.

Judyth A. McLeod ugyancsak vaskos (és jó nehéz) könyve, a Legendás földek atlasza a térképimádatom mellett a fantasztikum iránti vonzódásomat is megszólítja: ebben a könyvben a szerző sok korabeli térképpel és illusztrációval veszi végig, milyen sosem volt földeket képzeltek el elődeink a világ különféle tájaira.


A könyvben többféle "legendás föld" kerül elő. Megismerjük, mit gondoltak az ókorban és a középkorban a "fel nem fedezett" területekről, kontinensekről, milyen térképeket készítettek, hol voltak a fehér foltok. Ahogy haladunk előre az időben úgy lesz egyre kevesebb az ilyen fehér folt, de még mindig találni szép számmal spekulációkat nem létező országokról, Lemúriáról, Atlantiszról. Előkerül az üreges Föld elmélete ugyanúgy, mint Eldorádó vagy a mesés Kelet. A szerző bemutatja, hová képzelték el az emberek a Paradicsomot, ahonnan Ádám és Éva kiűzetet, milyen mesebeli királyságokat álmodtak a térképeken nem szereplő helyekre. Mennyi különös népet képzeltek el, és milyen kreatúrákkal népesítették be ezeket a tájakat. Olvashatunk arról, mit gondoltak az európai felfedezők, amikor nekivágtak az ismeretlennek, miben reménykedtek és mitől féltek. De egy-két igazi füllentés is előkerül, olyan hazugságok, amik sokáig hihetőbbnek tűntek a valóságnál. Megannyi érdekes történet és fantasztikus ország, ami sosem volt, de talán még ma is élnek a kultúránk emlékezetében. Igazi kultúrtörténeti csemege, amiből az ember nem győzi kiválasztani a kedvenceit.









Így pusztult el Atlantisz...

Lemúria, a sosem volt, csodás civilizáció 

Bár a szöveg talán nem tökéletes, a könyv képanyaga mindenképpen magával ragadó. Az olvasó órákat el tud tölteni egy-egy térkép bogarászásával, de ugyanígy elgyönyörködhetünk a kódexképeken, sárkányok, emberfejű szörnyek és más lények ábrázolásain. Fantasyolvasóknak kifejezetten ajánlott darabról van szó, sőt, meg merem kockáztatni, hogy akár írók is találhatnak inspirációt ebben a kötetben. De élvezetes olvasmány lehet azoknak is, akiket a történelem érdekel, hogyan változott az emberek világképe. És persze akit hozzám hasonlóan csak a nagy térképek érdekelnek, és a színes furcsaságok és különös fantazmagóriái, az mindenképpen vessen rá egy pillantást.

Az üreges föld

2020. május 10., vasárnap

Barlowe's Guide to Extraterrestrials

Az egyik első dolog, ami az ember eszébe jut, ha meghallja, hogy sci-fi, az idegen lények. Kicsik, nagyok, emberszerűek, olyanok, mint a földi állatok, vagy éppen teljesen mások, idegenek. A science fiction már a kezdetektől vonzódott a nem emberihez, és hol kisebb, hol nagyobb fantáziával igyekeztek az írók ábrázolni ezeket a teremtményeket. Az illusztrátorok pedig az instrukciók alapján - vagy saját fejük után menve - próbáltak képet adni róluk a közönségnek.

Az egyik ilyen illusztrátor Wayne Douglas Barlowe, aki a hetvenes években kezdte a pályáját, majd 1979-ben Ian Summersszel és Beth Meachammel kollaborálva egy egészen különös könyvet készített: idegen lények képes kalauzát. Ez a Barlowe's Guide to Extraterrestrials.

Az 1987-es második kiadás borítója

Barlowe képlete egyszerű: végy egy rakás fura, eddig még nem ábrázolt idegent a sci-fi irodalmából, és az írók útmutatása, valamint a saját elképzeléseid alapján rajzold le őket! Ilyenkor szoktak a legnevetségesebb, legkevésbé hihető lények születni, olyanok, amire ránézve senki nem hiszi, hogy ilyenek létezhetnek valahol. És Barlowe könyve ezért is érdekes: ő ugyanis nagyon komolyan vette a dolgot, aprólékosan átgondolta, ha a valóságban léteznének az általa életre keltett idegenek, akkor hogy néznének ki? Mi kell ahhoz, hogy egy piszkafalábú lény meg tudjon állni? Egy hatalmas fej milyen testet feltételez? Természetesen volt honnan merítenie, a szülei ugyanis mindketten állatokról és növényekről szóló műveket illusztráltak.

A végeredmény ötven furcsa lény lett, élőhelyeik, biológiájuk, életmódjuk leírásával. Akadnak itt sokak által ismertek (mint a bábosok Larry Niven Gyűrűvilágából vagy a Főkormányzók Clarke regényéből, A gyermekkor végéből) és kevésbé ismerősek, sőt, olyan, elsőre furcsának hangzó választások is, mint a fekete felhő Fred Hoyle regényéből vagy a Solaris óceánlénye. (Arról se feledkezzünk meg, hogy Frank Herbert navigátora valójában egy eltorzult ember, nem idegen lény, bár ez igazából már csak részletkérdés.)

Idegen James White: Kórház a Galaktika szélén
(Hospital Station) c. regényéből

Liga-navigátor Frank Herbert Dűne univerzumából

Meszklin Hal Clement regényből, Az elveszett rakétából (Mission of Gravity)

Lovecraft egyik Nagy Öregje

A Dolog, John W. Campbell kisregényéből
(Ki van odakint? / Az izé / Who Goes There?)

Egy Főkormányzó A gyermekkor végéből

Harry Harrison idegenje a
Star Smashers of the Galaxy Rengers SF paródiájából

A könyvben akad egy méreteket összehasonlító ábra is
A kiadvány végén helyet kapott néhány oldal, amik a könyvben szereplő, illetve abból kimaradt idegenről készült vázlatokat tartalmazzák. Jól látszik, hogy az 1979-ben még csak 21 éves alkotó fejében sokkal több furcsa és néha bizarr lény ütött tanyát, mint amennyi ebbe a kiadványba bekerült. Valószínű nem én vagyok az egyetlen, aki szívesen látna egy hasonló könyvet az elmúlt negyven év sci-fi idegenjeiről...


Barlowe aztán elkészítette 1996-ban a kötet párját, a Barlowe's Guide to Fantasy-t; ebben a legszokványosabb fantasylények mellett szintén felvonultat néhány valóban különös fantasztikus kreatúrát. És ha valakinek ismerősek lennének Barlowe egyes képei, az nem véletlen: az ő Expedition című könyvéből készült aztán a Discovery Channel 1995-ös dokumentumfilmje, az Alien Planet, amiben egy idegen bolygót és annak különös lakóit mutatják be. 

A könyvben szereplő idegenek listáját itt találjátok.

2020. április 26., vasárnap

Terran Trade Authority

Menthetetlenül rajongok a hetvenes évek sci-fijének képi világáért. Talán mert a gyerekkoromban sokat forgatott Galaktikákban is főleg ezekből a képekből válogattak. Pedig mai fejjel már látom, hogy ezek a képek sokszor rikítóak, furcsák, szürreálisak vagy éppen ellenkezőleg, sterilek és néha már-már nevetségesen egysíkúak. Mindennek ellenére nem tudok betelni velük, és éppen ezért zseniális a Terran Trade Authority sorozat.

(Ajánlott zene: Lazerhawk: Space Is The Place)

1978 és 1980 között egy bizonyos Stewart Cowley összegyűjtött egy adag sci-fi illusztrációt, és négy nagyalakú albumban kerekített köréjük egy fiktív univerzumot. Ez a Terran Trade Authority világa, ahol az emberiség a XX. század végén már nekilátott a környező űr feltérképezésének, a XXI. század elején megvetette a lábát a Holdon és a Marson, majd hamarosan kapcsolatba lépett az Alfa Centauri népével, és megvívta háborúját a Proxima Centauri civilizációjával.

A sorozat négy kötetet élt meg:
  • Spacecraft 2000-2100 AD
  • Great Space Battles
  • SpaceWreck: Ghost Ships and Derelicts of Space 
  • Starliners: Commercial Travel in 2200 AD
A négy könyv közül az első és a negyedik amolyan fiktív katalógus az emberiség által használt űrhajókról, amit a Terran Trade Authority nevű szervezet állított össze, míg a másik két kötet sokkal leíróbb jellegű, háborúk, felfedezések és katasztrófák ismertetései, érdekes történetekkel megtűzdelve. Az első két részt 1984-ben összefűzve is kiadták, nekem ezt sikerült megszereznem: Spacebase 2000.


Az előszóban megtudjuk az alapokat, kapunk egy kronológiát, majd sorban végigvesszük a hajókat, a második részben pedig a már említett háborúk (a Proxima és a Laguna háború) történetét követhetjük, illetve bepillantást nyerhetünk az emberiség felfedezéseibe, köztük találkozhatunk különös idegen űrhajókkal is. Néhol ugyan a képek nem tökéletesen passzolnak a leírásokhoz, de ez annyira nem zavaró, hiszen a könyv és az egész sorozat lényege nem a szöveg. A korszak legnagyobb nevű sci-fi illusztrátorainak munkái bukkannak fel, Jim Burns, Fred Gambino, Angus McKie, Chris Moore, Bob Layzell, és még sorolhatnám az itthon annyira nem ismert neveket. Igazi nyálcsorgató élmény belemerülni ebbe a kiadványba, és bár nagy ritkaság, az interneten itt-ott bele lehet kukkantani a sorozat köteteibe.






A sorozathoz később Cowley készített néhány kiegészítő kötetet, nagyrészt a TTA projekthez nem használt képekből. Ezek minőségéről megoszlanak a rajongók véleménye, mindenesetre nem ismerik el "kanonikusnak". Pedig akad köztük néhány egészen izgalmas darab...

A TTA további sorsa felemás módon alakult. Cowley mindig is kapható volt új könyvek összeállítására, erre végül a kétezres években került sok. Az RPG-kkel foglalkozó Morrigan Press az eredeti könyvek mellett egy TTA RPG-hez kapcsolódóan is elindított volna egy könyvsorozatot, amiben Cowley is részt vett. Mivel a képek jogait nem mindig volt egyszerű beszerezni, ezért az új kiadványok részben modern művészek munkáit is felhasználták volna, ill. reprodukálták a korábbi képeket digitális technikával. végül két könyv készült el 2006-ban, valamint az RPG szabálykönyv is megjelent. 

Hogy lesz-e valaha folytatás, azt nem tudni. Vagy hogy valamikor nem kap-e kedvet egy lelkes rajongó, hogy a TTA mintájára, kortárs alkotásokkal állítson össze egy hasonló kiadványt. Én mindenesetre vevő lennék rá.