2018 óta április 30-án ünneplik a magyar film napját, ugyanis 1901. április 30-án mutatták be az első magyar filmet, A táncz című alkotást. Ennek alkalmából két blogbejegyzésben szeretnék rövid bepillantást nyújtani a hazai filmgyártás hozzám nyilvánvalóan közelebb álló szegletébe, a magyar sci-fi film történetébe. Természetesen ez csak egy rövid áttekintés lehet, nem teljességre törekvő gyűjtés - a célom az, hogy érdekességeket mutassak be, árnyalva azt az itthon bevett vélekedést, hogy a science fiction (avagy a tudományos-fantasztikum) idegen a magyar filmes hagyományoktól, és nincs olyan alkotás, ami érdemes lenne a nézők figyelmére.
A kétrészes blogbejegyzés első darabja ez az írás, ami a kezdetektől a rendszerváltásig tekinti át a filmeket.
Az első fecskék
Ahogyan a Filmtett is kezdi a témánkhoz kapcsolódó cikkét, a filmművészetben elég korán megjelent a történetmesélés, sőt, a fantasztikum is, elég csak Georges Méliès Utazás a Holdba című, 1902-es (!) alkotására gondolnunk. Itthon is akadnak a fantasztikummal kísérletező, ilyen történeteket feldolgozó filmek, bár nem sok tiszta sci-firől beszélhetünk. (Már csak azért sem, mert maga a tematika is még épp elkezdett kiforrni.) Az első, sci-fiként aposztrofált film például - amit egy arisztokrata társaság készített - még nem is kimondottan tudományos alapokra épül. Az 1914-es A háromszázéves ember főhőse a XVII. századból kerül át egy álom segítségével a XX. század elejére, ahol elnyerheti szerelme csodaszép leszármazottjának kegyeit. A némafilm - mint a korszak legtöbb filmje - sajnos egészében elveszett, csupán forgatási képekből, fotókból tudták rekonstruálni (ezt egyébként a linken meg lehet nézni).
 |
| Táncjelenet a filmből, balra a háromszáz éves ember |
