2018 óta április 30-án ünneplik a magyar film napját, ugyanis 1901. április 30-án mutatták be az első magyar filmet, A táncz című alkotást. Ennek alkalmából két blogbejegyzésben szeretnék rövid bepillantást nyújtani a hazai filmgyártás hozzám nyilvánvalóan közelebb álló szegletébe, a magyar sci-fi film történetébe. Természetesen ez csak egy rövid áttekintés lehet, nem teljességre törekvő gyűjtés - a célom az, hogy érdekességeket mutassak be, árnyalva azt az itthon bevett vélekedést, hogy a science fiction (avagy a tudományos-fantasztikum) idegen a magyar filmes hagyományoktól, és nincs olyan alkotás, ami érdemes lenne a nézők figyelmére.
A kétrészes blogbejegyzés első darabja ez az írás, ami a kezdetektől a rendszerváltásig tekinti át a filmeket.
Az első fecskék
Ahogyan a Filmtett is kezdi a témánkhoz kapcsolódó cikkét, a filmművészetben elég korán megjelent a történetmesélés, sőt, a fantasztikum is, elég csak Georges Méliès Utazás a Holdba című, 1902-es (!) alkotására gondolnunk. Itthon is akadnak a fantasztikummal kísérletező, ilyen történeteket feldolgozó filmek, bár nem sok tiszta sci-firől beszélhetünk. (Már csak azért sem, mert maga a tematika is még épp elkezdett kiforrni.) Az első, sci-fiként aposztrofált film például - amit egy arisztokrata társaság készített - még nem is kimondottan tudományos alapokra épül. Az 1914-es A háromszázéves ember főhőse a XVII. századból kerül át egy álom segítségével a XX. század elejére, ahol elnyerheti szerelme csodaszép leszármazottjának kegyeit. A némafilm - mint a korszak legtöbb filmje - sajnos egészében elveszett, csupán forgatási képekből, fotókból tudták rekonstruálni (ezt egyébként a linken meg lehet nézni).
 |
| Táncjelenet a filmből, balra a háromszáz éves ember |
Hasonlóan a némafilmkorszak többi sci-fijéről (vagy más fantasztikus témájú filmjeiről) főleg újságokból rendelkezünk információkkal, plakátok tanúskodnak a Tryton (1917, rendezte Deésy Alfréd) bemutatójáról (amiben a mitikus lény történetének szintén a szerelem áll a középpontjában), vagy a sokkal inkább ide illő, szintén Deésy rendezte A léleklátó sugár (1918) vagy A nap lelke (1920. r: Beöthy Zoltán) - mindegyikben tudományos ismeretek, felfedezések állnak a középpontban, még ha ma már megmosolyogtató ötleteket is vonultatnak fel. A Föld halála (1935) című filmet - amiben egy csillagász felfedez egy Föld pályáját keresztező üstököst - szintén fotók és filmszalag-részletek segítségével rekonstruálták (itt megtekinthető).
A hangosfilm megjelenése után azonban sokáig még ennyi tudományos-fantasztikus alkotás sem készült - bevallom, eddig egyre sikerült ráakadnom (bár filmarchívumokban és filmtörténeti szakkönyvekben még nem kerestem), és ez az 1942-ben bemutatott Szíriusz. Hamza D. Ákos rendezése Herczeg Ferenc azonos című történetén alapul (ezt talán legkönnyebben A rádiumkirály című kötetben lehet megtalálni), főhőse a kalandvágyó, de lecsúszott nemes, Tibor Ákos gróf, aki Sergius professzor felhívására jelentkezik. A professzor lányát és vagyonát ígéri annak, aki társa lesz az időgépének tesztjében - így kerül vissza hősünk a XVIII. századba, ahol még saját ősével is találkozik. A film főszereplője Szilassy László, szerelmét pedig a kor egyik legkedveltebb színésznője, Karády Katalin alakítja. A klasszikus időutazásos elemeket felvonultató alkotás (amiben mai szemmel már megmosolyogtató a tudományos fejtegetések alapja) talán akkor válik igazán izgalmassá, ha belegondolunk a mondanivalójába: miközben Tibor Ákos elítéli a Habsburgoknak behódoló magyar nemeseket, a nézőben felmerülhetnek párhuzamok a világháborúban német szövetségesként harcoló Magyarország helyzetével. Nem tudom, ez mennyire volt tudatos lépés, vagy hogy volt-e visszhangja, mindenesetre ez ad némi pluszt a szórakoztató, de nem annyira maradandó alkotásnak.
Kis ország, kis sci-fi
Ahogyan a sci-fi az irodalomban, úgy a filmben is szinte teljesen eltűnt a második világháború után. A filmtörténettel foglalkozó cikkek következő említésre méltó alkotásként Az idő ablakait nevesítik 1969-ből. (Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a Mézga család mellett, aminek első epizódjait 1968-ban mutatták be.)
 |
| Jelenet a filmből (A Film Színház Muzsika képes beszámolójából) |
A film érdekessége, hogy a forgatókönyvét Kuczka Péter (a Kozmosz Fantasztikus Könyvek és pár évvel később a Galaktika főszerkesztője) írta. Fejér Tamás rendezése nemzetközi szereplőgárdával (a lengyel Beata Tyszkiewicz és Krzystina Mikolajewska, az NDK-beli Heidemarie Wenzel, a bolgár Ivan Andonov, valamint Gábor Miklós és Darvas Iván) készült, amolyan igazi vasfüggönyön inneni sci-fi: a Földet elpusztította egy szörnyű fegyver (itt kvarkbombának hívják), és a hibernációból felébredt öt túlélő próbálja megtalálni a kiutat a földalatti bunkerből, közben viszont egymással is szembekerülnek. A film a trieszti Fantasztikus Filmek Fesztiválján elnyerte a zsűri díját - ennek ellenére a magyar és nemzetközi sajtóvisszhangja eléggé megosztó lett.
Ezt követően, ha nem is tobzódott a magyar filmgyártás a tudományos-fantasztikus művekben, de néhány évente akadt egy-egy ilyen alkotás. Ezek főleg rövid, 20-50 perces tévéfilmek voltak, legtöbbször irodalmi adaptációk: az 1970-es Jövőhistóriák, ami négy novella (Robert Sheckley: Nugent Miller és a lányok. Primo Levi: A verzifikátor, H. B. Hickey: Hilda, Henry Kuttner: Android) történetét dolgozza fel, az 1975-ös Világok boltja (Robert Sheckley alapján), az 1977-es Űrtörténetek ( Alan Nourse-tól A hamisítvány és Eric Frank Russel klasszikusa, a Halandzsa) vagy az 1979-es Csillagűzött szerető (William W. Stuart novellájából). Önálló történetből a hetvenes években keveset találni, az egyik ilyen a Rejtélyes égitest (1973, r. Nemere László), aminek (talán nem meglepő) szintén Kuczka írta a forgatókönyvét. Ebben a földi tudósok titokzatos űrbéli jeleket fognak, és hamarosan meg is próbálnak kapcsolatba lépni a jel küldőivel.
A jövő filmese
A magyar sci-fi film "hőskorához" azonban nem Kuczka neve kapcsolódik igazán, hanem Rajnai Andrásé. A Magyar Televíziónál dolgozó forgatókönyvíró-rendező ars poeticája szerint a modern filmtechnikai eszközökkel el kell szakadni a valóságtól, az "elektronikus költészettel" olyan képi világokat és ezáltal befogadói élményt kell teremteni, ami a modern (sőt, a jövőbeli) emberhez méltó. Még amikor nem alkalmazott pszichedelikus látványvilágot, akkor is előszeretettel használt vizuális effekteket. A mi szempontunkból érdekes filmjei A halhatatlanság halála (1976), Az orchideák bolgyója (1976), az Aelita (1980) (amik mellett több mitológiai témájú filmet készített, vagy a Guliver a törpék országábant 1974-ben), valamint a nyolcvanas évek kírésleti kisfilmje, a Régi idők sci-fije (1982), az önálló történetből készült, és talán Rajnai science fiction filmjeinek csúcsát jelentő A gyémántpiramis (1985), és a mindenki által ismert, hírhedt Pirx pilóta kalandjai (1972).
 |
| Felfedezők az idegen bolygón - A gyémántpiramis |
A Pirx pilótáról valószínű még az is hallott, aki egy percet sem látott belőle. Stanisław Lem novelláinak nem túl színvonalas adaptációja még ma is ikonikus a háztartási eszközökből összebarkácsolt és futurisztikusnak eladott díszletekkel és a már-már komikus jelenetekkel. Nem meglepő, hogy a bemutatásakor is sok néző és tévé/filmkritikus teljesen elképedt. Igaz, hogy a magyar közönség nem tobzódhatott a sci-fikben (a 2001: Űrodüsszeiát is csak 1979-ben, 11 évvel az elkészülte után mutatták be a mozik!), de ennek ellenére se találta meg Rajnai a számítását. (Persze honnan nézzük, hiszen még ezután is sok filmet készíthetett.) Minderről egyébként ebben a részletes cikkben lehet olvasni.
Aki nem tudja elképzelni, milyen is lehetett egy Rajnai-film, annak (erős rákészülés után) ajánlom a Régi idők sci-fijét, amit egyszerűbb, ha most beágyazok:
A gyémántpiramis talán a rendszerváltás előtti hazai sci-fi egyik legambíciózusabb darabja (A feladattal karöltve, de arról majd később). A történet szerint a Roger kapitány (Trokán Péter) vezette mentőűrhajó egy vészjelzést követve érkezik egy ismeretlen bolygóra, ahol halott űrhajósokat majd idegen lények nyomait találják. Természetesen hamarosan kiderül, hogy nem csak a bolygó tartogat titkokat, hanem az űrhajósok közt is akadnak elhallgatott információk. Aki ennél is többet szeretne tudni a történetről, annak kedvcsinálónak ezt az írást ajánlom. Ami a megvalósítást illeti, magán viseli Rajnai keze nyomát, a zöld (kék?) háttér adta lehetőségeket igyekeztek feldobni a számítógépes animációkkal, a díszletnél pedig erősen az indusztriális irányba hajlottak. Hogy mást ne mondjunk, ma már csodás filmtörténeti relikvia, a magyar filmgyártás állatorovosi lova, amiben a vijjogó számítógépnél talán csak a díszletben néha esetlenül mozgó színészek lehetnek bosszantóbbak. Sokat elárul A gyémántpiramis utóéletéről, hogy egy urban legend szerint a forgatás során használt lángszórók egyikével sikerült felgyújtani a díszletet. Nem tudom, hogy ez igaz-e, de látva a végterméket, bármi elképzelhető...
Dilemmák felnőtteknek...
Természetesen a rendszerváltás előtt nem csak Rajnai készített sci-fi filmeket, ill. nem volt benne a keze minden ilyen alkotásban. Az viszont tény, hogy rajta kívül nem igazán próbálkozott senki távoli bolygókra vagy a messzi jövőbe helyezni a filmek történeteit. És még ha nem is a Földön játszódott a cselekmény akkor is főleg pár szobabelsővel és egyenruhával próbálták elhitetni a nézőkkel, hogy nem az "itt és mostban" járunk. Ez persze nem jelentette azt, hogy ezek a művek témáikkal ne lettek volna ambíciózusak.
 |
| A Film Színház Muzsika fotója |
...és gyerekeknek
Idehaza a sci-fi nem annyira a filmekben, tévésorozatokban vált népszerűvé, hanem az animációs filmekben, gyereksorozatokban. Említettük már A Mézga családot, ami 1968 óta a mai napig népszerű: a Kádár-kor átlagos családja különféle kalamajkákba keveredik egy XXX. századbeli leszármazottjuk, MZ/X különös ajándékainak köszönhetően. De talán még ennél is izgalmasabb tudományos-fantasztikus szempontból a Mézga Aladár különös kalandjai. Az 1972-ben bemutatott, 13 részes sorozatban Mézgáék kiskamasz fia, a zseniálisan okos Aladár felfújható űrhajójával és beszélő Blöki kutyájával éjszakánként sorra járja a legkülönfélébb bolygókat, és hol új ismereteket oszt meg a fiatal nézőkkel, hol erkölcsi dilemmákba kerül, hol pusztán csak vicces vagy izgalmas kalandokba keveredik.
A másik népszerű rajzfilmsorozat, a Mikrobi eredetileg rádiójáték volt. Botond-Bolics György sci-fi író (valamint egyébként mérnök) és László Endre (a Szíriusz kapitány sorozat atyja) közös munkájából született meg a kotnyeles robot, aki kénytelen dajkaként elkísérni a gondjaira bízott gyerekeket a világűr különböző helyeire és ott mindenféle kalandot átélni. A rádiójáték 1969-ben indult, a rajzfilmváltozat pedig 1976-ban, összesen 13 epizód készült belőle.
A gyerekeknek, fiataloknak készült sorozatok közt nemcsak rajzfilmek akadtak, amik éltek a sci-fi nyújtotta lehetőségekkel. 1978-ban mutatták be a Snuki című tévéfilmet, amiben a nagypapánál "üdülő" gyerekek egy idegen lénnyel találkoznak. Szintén űrből jött látogató a főhőse Az én nevem Jimmy-nek. Az 1986-ban készült, de 1990-ben bemutatott sorozat írója a népszerű sci-fi és kalandregényszerző, Lőrincz L. László volt, a története szerint pedig egy vidéken táborozó diákcsapat akad össze egy Jimmy névre hallgató meteorológiai szondával
Aki pedig a nyolcvanas-kilencvenes években volt gyerek, bizonyára maradandó emlékeket szerzett, amikor először látta a francia-magyar koprodukciót, Az idő urait (1982). A kultikus, egészestés rajzfilm (aminek Stefan Wul A Perdide árvája című kisregénye volt az alapja és nemrég jelent meg magyarul) rendezője a Gandahar és A vad bolygó című ikonikus sci-fi animációkat készítő René Laloux, a látványterveket és a forgatókönyvet a legendás Moebius készítette, de a munkálatok nagy részét a Pannónia Filmstúdió hozták tető alá, megannyi magyar rajzoló és animátor közreműködésével. A néhol bohókás, néhol szinte horrorisztikus film története egy halálos bolygón egyedül maradt kisfiú megmentése körül bonyolódik. Igazi generációs élmény sokaknak, ugyanakkor nemcsak emiatt érdemes megnéznie annak is, aki eddig nem találkozott még vele. Én már felnőttként láttam, de első alkalommal is megfogott a zenéje:
Zárszó
Ezzel végére értünk az első bejegyzésnek. A folytatásban a kilencvenes-kétezres évek terméséről illetve napjaink és a közejövő legérdekesebb, legizgalmasabb sci-fi témájú filmeiről, animációiról lesz szó. Ebben a részben igyekeztem a teljesség igénye nélkül képet adni a tematika hazai megjelenéséről, és felkelteni az érdeklődést néhány fontos darabja iránt. A bejegyzésben természetesen nem esett szó minden ide vágó alkotásról, kimaradtak adaptációk (Egymillió évvel a világvége előtt) ugyanúgy, mint rövid- és animációs filmek. Így például csak megemlítem Foky Ottó ikonikus Babfilmjét, amiben egy űrmadár látogatja meg a babok bolygóját, vagy Reisenbüchler Sándor nevét, akinek különös alkotásai, mint a Gépmadáravatás New York Cityben 2895-ben valószínű elsőre mindenki zavarba hoznának. De egész egyszerűen előfordult olyan is, hogy egyes filmekről csupán néhány újsághírben hallottam (lásd pl. Vas Judit 1969-es Aréna című rövidfilmjét).
A fent ismertetett filmek egy része jogtisztán megtekinthető az MTVA archívumában ezen a linken. Sajnos ezeknek az alkotásoknak a nagyrésze szinte elérhetetlen az átlagnéző számára (személy szerint legnagyobb fájdalmam Az idő ablakainak hiánya az online archívumokból), de talán egyszer felbukkannak majd ezek is akár a televízióban, akár máshol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése