Barlowe's Guide to Extraterrestrials

Az egyik első dolog, ami az ember eszébe jut, ha meghallja, hogy sci-fi, az idegen lények. Kicsik, nagyok, emberszerűek, olyanok, mint a földi állatok, vagy éppen teljesen mások, idegenek. A science fiction már a kezdetektől vonzódott a nem emberihez, és hol kisebb, hol nagyobb fantáziával igyekeztek az írók ábrázolni ezeket a teremtményeket. Az illusztrátorok pedig az instrukciók alapján - vagy saját fejük után menve - próbáltak képet adni róluk a közönségnek.

Az egyik ilyen illusztrátor Wayne Douglas Barlowe, aki a hetvenes években kezdte a pályáját, majd 1979-ben Ian Summersszel és Beth Meachammel kollaborálva egy egészen különös könyvet készített: idegen lények képes kalauzát. Ez a Barlowe's Guide to Extraterrestrials.

Az 1987-es második kiadás borítója

Barlowe képlete egyszerű: végy egy rakás fura, eddig még nem ábrázolt idegent a sci-fi irodalmából, és az írók útmutatása, valamint a saját elképzeléseid alapján rajzold le őket! Ilyenkor szoktak a legnevetségesebb, legkevésbé hihető lények születni, olyanok, amire ránézve senki nem hiszi, hogy ilyenek létezhetnek valahol. És Barlowe könyve ezért is érdekes: ő ugyanis nagyon komolyan vette a dolgot, aprólékosan átgondolta, ha a valóságban léteznének az általa életre keltett idegenek, akkor hogy néznének ki? Mi kell ahhoz, hogy egy piszkafalábú lény meg tudjon állni? Egy hatalmas fej milyen testet feltételez? Természetesen volt honnan merítenie, a szülei ugyanis mindketten állatokról és növényekről szóló műveket illusztráltak.

A végeredmény ötven furcsa lény lett, élőhelyeik, biológiájuk, életmódjuk leírásával. Akadnak itt sokak által ismertek (mint a bábosok Larry Niven Gyűrűvilágából vagy a Főkormányzók Clarke regényéből, A gyermekkor végéből) és kevésbé ismerősek, sőt, olyan, elsőre furcsának hangzó választások is, mint a fekete felhő Fred Hoyle regényéből vagy a Solaris óceánlénye. (Arról se feledkezzünk meg, hogy Frank Herbert navigátora valójában egy eltorzult ember, nem idegen lény, bár ez igazából már csak részletkérdés.)

Idegen James White: Kórház a Galaktika szélén
(Hospital Station) c. regényéből

Liga-navigátor Frank Herbert Dűne univerzumából

Meszklin Hal Clement regényből, Az elveszett rakétából (Mission of Gravity)

Lovecraft egyik Nagy Öregje

A Dolog, John W. Campbell kisregényéből
(Ki van odakint? / Az izé / Who Goes There?)

Egy Főkormányzó A gyermekkor végéből

Harry Harrison idegenje a
Star Smashers of the Galaxy Rengers SF paródiájából

A könyvben akad egy méreteket összehasonlító ábra is

A kiadvány végén helyet kapott néhány oldal, amik a könyvben szereplő, illetve abból kimaradt idegenről készült vázlatokat tartalmazzák. Jól látszik, hogy az 1979-ben még csak 21 éves alkotó fejében sokkal több furcsa és néha bizarr lény ütött tanyát, mint amennyi ebbe a kiadványba bekerült. Valószínű nem én vagyok az egyetlen, aki szívesen látna egy hasonló könyvet az elmúlt negyven év sci-fi idegenjeiről...

Barlowe aztán elkészítette 1996-ban a kötet párját, a Barlowe's Guide to Fantasy-t; ebben a legszokványosabb fantasylények mellett szintén felvonultat néhány valóban különös fantasztikus kreatúrát. És ha valakinek ismerősek lennének Barlowe egyes képei, az nem véletlen: az ő Expedition című könyvéből készült aztán a Discovery Channel 1995-ös dokumentumfilmje, az Alien Planet, amiben egy idegen bolygót és annak különös lakóit mutatják be. 

A könyvben szereplő idegenek listáját itt találjátok.