Csepregi Tamás első könyves író kötete keltette idén a legnagyobb feltűnést, és lett a hazai SF írásról szóló diskurzus egyik kiindulópontja, olvashattunk róla jót CP-t nem ismerőtől és szakembertől is. A Szintetikus álom egy novellafüzér, ami a klasszikus - és valljuk be, mára kissé kiüresedett - cyberpunk elemekből építkezik. És hogy milyen is maga a kötet? Egyszer már értekeztem róla, de mivel jó eséllyel indul a jövő évi Zsoldosért, ezért gondoltam mivel más vetélytársairól is szót ejtettem, illik itt is elmondom a véleményemet.
Az alapszituáció nem túl bonyolult: 2081, körbezárt város (Menekülés New York-ból, Dredd bíró stb.), ami ez esetben ismerős. Legalább is elvileg. A bemutatott Budapest - Pest-Buda Agglomerátum Rt. - azonban néhány ismerős utcaneven és épületen kívül semmivel sem tűnik ki a többi urbánus vízióból - mondom ezt úgy, hogy nem vagyok budapesti. Számomra a város akármelyik város lehetett volna, attól, hogy Vincék és Nórák sétálnak az utcákon, még nem lesz ismerős. De annyit el kell ismerni, hogy a szerző igyekezett annyi multikulturalizmust belevinni a szövegbe, ami tőle telt:
"Csak pár sarkot kell megtennem, de közben tucatnyi náció beszédébe hallgatok bele. Oroszok és más szlávok, pongók, cigányok, a pongók által megvetett egyébb keletiek. Ez a kerület tele van az egykori bevándorlók véreivel, úgy hallottam, itt még az RK is albán. Vagy bolgár."
Erre a nevekkel csak még jobban rájátszik, igyekszik azt az érzést kelteni, mintha a Szárnyas fejvadász utcáin járnánk, ahol ismerős szavak elvétve hangzanak el. A CP elengedhetetlen távol-keleti vonalát itt a kínaiak jelképezik - ebben halad a korral, ill. a korszellemmel a szerző - és ügyesen ketté is osztja "pongókra" és az ún. Kínai Legitim Körzet öltönyös üzletembereire (itt jegyezném meg, nem tudom, hogy a szerző által leírt szokások és világ valóban jellemzőek-e a tradicionális kínaiakra, de kegyesen hiszünk neki, el tudja velünk hitetni, hogy ez így van - mindössze kicsit olyan érzésem támadt, mintha más CP művek japánjait látnám, csak itt kínaiaknak hívják őket). A könyv egészéről elmondható, hogy a jól ismert cyberpunk minden kellékét felvonultatja: hackerek, elnyomó karhatalom, punkok, drogok, sötét utcák, lepukkant bárok, elnyomott munkások, cyber-implantokkal rohangáló emberek, ésatöbbi. Ami kicsit egyedi elem az a titokzatos vírus és a paranolmalitás belekeverése (ami nélkül szerintem egész jól meglenne ez a kötet). A történetek és a világ olyan, mint egy lerongyolódott pince: sok minden van itt, régen jól el lehetett velük szórakozni, de mára az ember inkább lehozta őket a nappaliból, hogy ne is lássa őket. Persze nosztalgiával tekint rá, de ez nem ugyan az. Csepregi novellái a cyberpunk hullámában megállták volna a helyüket, de most, közel húsz évvel a nagy CP láz (itt az irodalomra gondolok) lecsengése után már nem tudnak teljes erővel hatni. De mindez még nem jelenthetne problémát, ha a történetek átütőek lennének.
De ezt sem mondhatjuk, sajnos, az író minden szövegalkotási érdeme ellenére - ugyanis azt el kell ismernem, hogy néhány ismertebb név is bátran tanulhatna az írótól mondatszerkesztés terén. Nem kísérletezik, de ide nem is nagyon kell a kísérletezés.
A könyv kilenc írást tartalmaz. Az első, a Kontakthiba először egy egyszerű cyber-noirnak indul, lecsúszott főhőssel, rejtélyes gyilkossággal és minden szükséges kellékkel. A vége ugyan csöppet megdöbbentő, de nem sikerült logikus magyarázatot - értsd: hogy jutunk el A-ból B-be a cselekményben - találnom. A következő, A sárkány röpte szintén jól ismert, és az ember valahogy az elejétől kezdve érzi, mi lesz a vége. Semmi nagy csavar, annyi, hogy a szerző az utcákról a felsőbb körökbe vezeti be az olvasót. A Tétre, befutóra már érdekesebb - számomra a kötet legérdekesebb írása. A váltakozó szempontok remek hangulatot kölcsönöznek az írásnak, maga az alapötlet sem lenne annyira rossz, de a befejezés itt is elrontja az élvezetet. Ami viszont utána jött az bevallom nálam kiakasztotta a klisé-faktort. Ugyanis valahol itt kezdtem el reménykedni, hogy nem fogunk olvasni öregről, aki nosztalgiázik a régi időkön. Az Analóg dallamok főhőse egy öreg, aki nosztalgiázik a régi időkön. Ettől a klisétől igazán megkímélhetett volna bennünket a szerző, csak azért bocsájtjuk meg neki, mert legalább értelmes információkat közöl (amiket egyébként bármelyik történetbe beépíthetett volna). Ezt követte az a novella, melyben erkölcsi mondandód véltem felfedezni - rossz tolmácsolásban. Az óriás klasszikus hacker-klisére épül, de a szerelem és az önfeláldozás egy kis erőt ad neki - mindhiába. A tálalás valahogy nem adja át teljesen az mondanivalót, mintha a szánka akarnák nyomni az egészet, ami nem feltétlenül jó. Az utolsó utáni pillanat is hordoz magában némi potenciált, de elsüllyed a történet kliséiben, nem növi ki magát a karakterek drámája, már ha van is egyáltalán. A Puszta formalitás pedig mintha csak a címnek akarna megfelelni: puszta formalitás, hogy szerepel itt ez a történet, annyira nincs súlya. A címadó Szintetikus álom szintén potenciális novellaötlet, de nincs benne erő. Sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből a klasszikus cyber-ötletből, mint amennyit a végén kapunk. A viaszbabák valahogy nem nyerik el másodlagos jelentésüket, sajnos. Az utolsó írás, a Negatív visszacsatolás tényleg visszacsatol a kötet első novellájához, így egyfajta keretet képez. A gyanútlan olvasó azt várja, az első írás nyitott kérdéseire kap választ - de nem kap. Így kissé becsapottan zárjuk be a kötetet, ugyanúgy, ahogy becsapottnak érzik magukat az utolsó novella szereplői.
És hogy mindezek ellenére miért tekinthető jónak ez a kötet? Egyrészt a gördülékeny szöveg miatt. Másrészt mert ugyan nem kiemelkedőek az írások, de rossznak sem lehet tekinteni őket. Aki nem ismeri a cyberpunkot annak minden bizonnyal érdekesen fog hatni a világ, még esetleg a város is ismerős lehet számára. De a régi cyber-patkányoknak lerágott csontok, kiégett neonlámpák lesznek csupán. Azonban ez a kötet felvillantja a lehetőséget, hogy szerzője egy kevés kreativitással és csöppnyi nyelvi kísérletezéssel a jövőben jobb írásokat tud alkotni - esetleg kiemelkedő SF regényeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése