2010. augusztus 1., vasárnap

Frank Herbert: A Dűne

"Isten azért teremtette az Arrakist,  hogy megeddze az igazhitűeket."

A távoli jövőben, a hatalmas Impériumban szörnyű és végzetes ármányra készül a Császár és a Harkonnen-ház esküdt ellenségük, az Atreidesek ellen. Leto herceget és Házát a sivatagos Arrakisra költöztetik, a Harkonnenek korábbi hűbérbirtokára, a Galaxis peremvidékére. Ám ez a bolygó az ismert Univerzum legfontosabb helye: ez az egyetlen hely a Világegyetemben, ahol fellelhető a melanzs-fűszer, mely nélkül az Űrliga navigátorai nem lennének képesek az űrutazásra és a civilizáció összeomlana. Azonban a fűszert megszerezni nem könnyű: a mélysivatagban óriási homokférgek őrzik, és ott vannak még az ádáz őslakók, a fanatikus sivatagi fremenek, akik bolygójukat csak úgy nevezik - Dűne.

"Próbálj csak benézni oda, ahová nem mertek benézni! Én fogok visszanézni rád!"

A bonyolult cselvetés és árulás meghozza a várt eredményt: az Atreides-ház elbukik, a herceg ágyasa, a különlegesen kiképzett Bene Gesserit és fia, a tizenöt éves Paul a sivatagba menekül. Paul azonban nem egyszerűen egy hercegi sarj: ő a Bene Gesserit évszázados fajnemesítési programjának váratlan végterméke, a Kwisatz Haderach,"az út lerövidítése". Ő az a férfi, aki rendelkezik a Bene Gesserit Tisztelendő Anyák azon tulajdonságával, hogy be tudja fogadni elődei tudását, és ő az, aki még arra is képes, amire az eltorzult Liga-navigátorok sem: belelát a jövőbe. A fiú lassan ébred tudtára ennek, miközben őt és anyját befogadják a fremenek, akik bennük látják az ősi próféciák által megjövendölt megváltókat. Paul előtt hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy a fajnak szüksége van arra, hogy elfogadja helyét a legendákban, hogy ő legyen "a külvilágból szóló hang", Muad-Dib, minden fremen naibja, és elvezesse újdonsült népét a szabadságba, és bosszút álljon apja árulóin. Ehhez, ha kell, az egész univerzumot kiforgatja sarkaiból, miközben színre lép, mint egy új Messiás, egy új korszak kezdete.

"A gondolat, akár kimondják, akár nem, valóságos dolog, és ereje van."

Frank Herbert talán minden idők legnagyobb sikerű SF regényét írta meg. A szerző több évet töltött álma megvalósításával, és ez érződik is a regényen. Óriási mennyiségű társadalomelméleti, történeti, vallástörténeti és -elméleti, természettudományos és egyéb jellegű tudásanyag halmozódik fel a regény lapjain, az egész mű olyan összetett problémákkal foglalkozik, mint a vallások szerepe, működése, a társadalom, az egyén helye a társadalomban, a jövőbelátás és a faj jövője, amit megfűszerez bonyolult intrikákkal, cselekkel, árulásokkal és álnokságokkal, tervekkel, párbajokkal, és az arrakisi élet aprólékosan és tökéletesen kidolgozott világával. Herbert regénye már az első oldalakon magával rántja az olvasót, és nem ereszti. Hugo- és Nebula-díjas mű is, és a Herbert által írt folytatásokkal együtt talán az eddig született legkomplexebb regényfolyam az SF területén. Sajnos a szerző korai halála miatt műve befejezetlen maradt, és az utódai nem tudtak felnőni hozzá. A több filmváltozat pedig - az 1984-es Lynch-film és a Sci-Fi Channel minisorozatai (itt jegyezném meg, hogy tervben van egy újabb Dűne mozifilm) - szintén nem tudta visszaadni a Dűne-érzést.

Maga a Dűne azonban alapmű az SF-ben, kihagyhatatlan és megkerülhetetlen, mint egy homokbucka a sivatag közepén.

"Az élet titka nem probléma, amit meg kell oldani, hanem realitás, amit át kell élni."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése