Cheradenine Zakalwe a Kultúra titkosszolgálata, a Rendkívüli Körülmények zsoldosa volt. Bár nem a Kultúra szülötte, hosszú élete során mindig hűen szolgálta munkaadóit, eleget téve azok furcsa céljainak, háborúkat indít, embereket öl, világok sorsát pecsételi meg. Azonban belefárad az állandó és értelmetlen harcokba, hogy éveket kell egy isten háta mögötti világháború posványában töltenie, életét kockáztatnia csak azért, hogy az oldal, ahol harcol, elveszítse a háborút. Így egyik napról a másikra eltűnik a Kultúra és a Kontakt szemei elől, és évekig semmit sem tudnak róla. Azonban most egy régi küldetése kísért, és egy egész civilizáció sorsa függ attól, hogy előkerítik-e őt. Ezzel a feladattal Diziet Sma-t, ezt a titokzatos és gyönyörű nőt bízzák meg, aki annak idején rátalált Zakalwéra halálra fagyva egy csatamezőn, és beemelte a Kultúra megbecsült tagjai közé.
Azonban még ő sem sejti, hogy az időközben önálló utakat járó Zakalwe életében most következett el az idő, hogy szembenézzen ifjúkora szörnyűséges titkával, mely réges-régen, egy távoli planétán, hajdani otthonában történt.
Eközben a könyv egy régmúlt történetet is elmesél, Zakalwe múltjából. A két barát, Zakalwe és Elethiomel, és Zakalve két lánytestvérének története ez, egy vészterhes, polgárháborús időszakban, amikor gyereknek lenni nem könnyű, és a fiatalkori sebek könnyen tragédiába fordulhatnak.
Banks '90-es regényét sokan sokféleképpen ítélik meg. Van, aki egy öncélú ámokfutásokkal tarkított, zavaros és rosszul megírt regényt látnak benne, vannak, akik egy különös antihős, Zakalwe passióját. Mindenesetre a főhős, Zakalwe egyszerre rokonszenves és taszító, stratégiai zseni, kegyetlen és hidegvérű gyilkos, öntörvényű szerencselovag. Mindemellett hosszú élete során feltárulnak gyengéi. Képtelen szabadulni a múltjától és a múltban megtörtént tragédiáktól, elkövetett hibáitól. Míg a regény egyes fejezetei a jelen eseményeit meséli el, addig a rájuk következő fejezetek Zakalwe múltját, hajdani küldetéseit, életútjának történetét mondják el. Banks - mint mindig - igyekszik bemutatni a Kultúra "piszkos oldalát", ezúttal egy zsoldos szemszögéből, aki ha kell, országokat dönt a porba, királyokat akaszt, elnököket öl meg, mindezt parancsszóra, rezzenéstelenül. És a Kultúra nem is fukarkodik ilyen parancsokban, a szikár és kegyetlen logika és számok uralta Kontakt újabb és újabbvilágok sorsába avatkozik bele, mindezt a sokszor emlegetett "fennsőbb cél" érdekében, melyből az olvasó nem sokat láthat. Csak hihetjük, hogy a Kultúra tényleg a jó oldalon áll, és nem saját céljaira fordítja az eseményeket - de hogyan is tehetné ez, hisz a Kultúrának nincsen szüksége semmire, ergo nincs értelme önös érdekek miatt háborúkat kirobbantani.
A banksi stílusban csöppet túlírt és valóban, néhol követhetetlen történetű regény bohócsipkás Harlekinjével, Zakalwéwal inkább tűnik fékevesztett pusztítás leírásának, mint morális filozofálásnak. Nem olyan mély mondanivalójú, mint más Kultúra-regények, és nem is egy könnyen emészthető könyv. Mindenesetre Kultúra-kedvelőknek kötelező darab, hisz a Mester újabb érdekes perspektívát ad eme utópia megismeréséhez, Zakalwe személyében pedig az Emlékezz Phelbasra főhőséhez, Bora Horza Gobuchulhoz méltó figurát teremt, akit nem kötnek a Kultúra szabályai, épp ezért szabadabb a Kontakt ügynökeinél, ám sebezhetőbb is, hisz bármikor visszarángathatják magányából a háború értelmetlenségébe.
"A bomba csak akkor él, amikor zuhan."
Én imádtam ezt a könyvet. Kedvencem :)
VálaszTörlés