A Nulla ponton innen és túl

"A nulla pont az nem más, mint egy bolygó.
Önmaga körül kering, és végül
teljesen eltűnik majd az űrben:
égitest, tulajdonságok nélkül."

Ahogy tanult kollégám megjegyezte, egy új László Zoltán regény megjelenése eseményszámba megy. Hogy miért?  Mert a szerző regényei olyan egyedi színt képviselnek a hazai fantasztikumban, amire igencsak szükség van. Az író előszeretettel keveri a különféle ötleteket, stílusokat - lásd a Hiperballada alternatív történelmi cyberpunkját vagy jelen regény előzményének, a Nagaténak SF-et és fantasy-t kombináló ötletét -, és mindezt kellő odafigyeléssel, gondos írói munkával alakítja egységes, koherens szöveggé. Nincs ez másként jelen regény, a Nulla pont esetében sem.

A történet Nagatén, ezen a tolkieni fantasy világon játszódik, ami egyetlen hatalmas város, megannyi kerülettel, amelyek azonban az állandóan változó utcák miatt nem érintkeznek közvetlenül. Negyven év telt el azóta, hogy a földi emberek egy csoportja átlépett a dimenziókapun és ezzel örökre megváltoztatta Nagate életét. Hosszan lehetne írni a világról, ami a legfontosabb komponense a regénynek. Mágia és tudomány, kapitalizmus és ősi hagyományok, a két kerület, Kapu és Sumnas viszonya, a háború és a társadalmi feszültségek mind árnyalttá teszik a regény világát, árnyaltabbá, mint bármely kortárs SF-et - viszont éppen csak annyit kapunk belőlük, amennyi feltétlenül szükséges. A történet egy különös varázstárgy körül bonyolódik, amit mind a nagy hatalmú behemót mágnás, Erdeve Befar, mind pedig a grogarista forradalmár, Ciasak meg akar szerezni. Ám a tárgyra nem csak nekik fáj a foguk, hanem a két háborút viselő félnek, Kapunak és az ún. szövetségeseknek is. De egyikük sem tudja, hogy ez a rejtélyes gömb nem csupán önmagában értékes, de általa lehetőség nyílik megismerni a városvilág titkait, rendeltetését - és talán ezáltal uralni is lehetne Nagate sorsát.

"Ahogy az én világomban egy író kifejtette: a megfelelően fejlett technológia működése megkülönböztethetetlen  a varázslattól."

Először is le kell szögeznünk, hogy a regény azok számára is élvezhető, akik nem ismerik az előzményeket - bár maga a regény több helyen is utal a korábbi eseményekre, és itt-ott érezni, hogy jobb lenne, ha olvastuk volna az első kötetet. Másodszor el kell döntenünk (el kell?), hogy mit olvasunk: fantasy-t vagy SF-et. A válasz számomra már az első lapoktól kezdve egyértelmű volt: hiába van itt mágia és mesebeli lények, ez bizony SF. Nem a titokzatos asztronautás betétre gondolok (mely végül érdekes módon kerül a helyére), hanem arra, ahogy a szerző az egész koncepciót kezeli. Úgy viszonyul a különféle jelenségekhez, mintha azok természettudományos módon megmagyarázhatóak lennének. Ezért is vág ide a Clarke-idézet. Ezért, noha a regény elsőre nem látszik annak, színtiszta science fiction. Lehetnek benne tündérek, orkok, varázstudók, a gondolkodása és megkomponáltsága SF-né emeli a regényt. És minderre Del Naja, az öreg földi a legjobb példa, aki még a legkülönösebb jelenség alatt is - ahol a nagatei behemót például már az isteneket emlegeti és szinte eszét veszti - nyugodt gondolatmenettel próbál rájönni a tudományos okokra.

Ami még érződik a könyvön, a tudatos végiggondoltság - a borítótól a legapróbb mondatig. A szöveg szép, eleinte szokni kell, hogy kortárs magyar SF-ben ilyen mondatokat olvasson az ember, de hamar rá tud állni az agy, főleg, ha volt már szerencséje ilyen irodalmi nyelvezethez. A karakterek mind árnyaltak, és nagyon érdekesek. Mindegyik élő, lélegző lény, múlttal, jelennel és jövővel. Mindnek van célja, mind tudja, hol a helye, és mi mozgatja. Még a mellékszereplők sem mondhatóak sablonosnak - vagy ha azok is, pont annyi ideig vannak jelen, hogy ez ne tűnjön fel. A konfliktusok érthetőek.

Külön érdekesség a hármas cselekményvezetés: egyazon történetnek három különféle variációját olvashatjuk, és mindezt két szereplő, Befar és Ciasak váltakozó szemszögéből. Ez egyrészt remek alkalom, hogy ugyanazt a helyzetet két különféle oldalról lássuk, így nagyobb rálátásunk legyen az eseményekre. Másrészt olyan szempontból is különleges, hogy - legalább is számomra úgy tűnik - nem a két központi karakter, hanem egy harmadik szereplő, Del Naja a legfontosabb, hisz végső soron az ő tézisei és antitézisei alkotják a regény legfontosabb részét.

"Bűvészmutatványnak sem utolsó... De nem varázslat. Semmi sem az."

A Nulla pont végig olyan elmélkedéseket és gondolatkísérleteket vonultat föl, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja. Mindezek kezdetben a gömb, majd később a városvilág, aztán a Föld, végül pedig az egész világegyetem természetével hozhatóak összefüggésbe. A legkülönbözőbb elméletek kerülnek elő, megidéződnek ókori és középkori nagyságok, modern tudományos hipotézisek és puszta szerzői ötletek is, hogy végül egy nagyszabású utazásban teljesedjen ki Nagate keletkezésének rejtélye. És noha a befejezés felemás - a klasszikus "de a kaland csak most kezdődik" vég -, azt kell mondanom, jelen regényben egy ilyen befejezés megállja a helyét. A regény maga olyan intenzív, hogy a nyitva hagyott kérdéseken való elgondolkodás is eltart egy darabig - bevallom, jó pár gondolatot még nekem sem sikerült dekódolnom.

Ha hibákat akarnánk keresni, akkor a következőket róhatnánk fel. Egyrészt az első két ismétlődő fejezet hossza nincs eléggé megalapozva, talán ha nagyobb hangsúlyt kapnának a harmadik fejezetben, vagy sokkal szorosabb lenne köztük a kapcsolat, akkor kiküszöbölhető lenne ez a probléma. Továbbá mint korábban említettem, egyeseknek ez a befejezés talán nem elég meggyőző - bár engem tökéletesen kielégített. Ami a szöveget illeti, meglepően kevés elütést találni - a legdurvább a "gndolta" szó, de ezen kívül csak rossz névelők fordulnak elő elvétve.

Mindent összevetve a Nulla pont az elmúlt évek általam olvasott legjobb magyar SF könyve. Jól végigvitt koncepció, alaposan végiggondolva, egyedi (de nem sablonos) stílusban megírva, egy grandiózus világra támaszkodva (ez azt is vonja maga után, hogy kedvet csinálhat a sokkal vaskosabb Nagatéhoz). Szórakoztató, érdekes, elgondolkodtató, intellektuális és modern regény, olyasmi, amire szüksége van a magyar fantasztikumnak.