Iain M. Banks: A játékmester

"Ez a történet egy olyan emberről szól, aki hajlandó volt a a fél világot átutazni egy játszma kedvéért. Ezt az embert, a játékost, Gurgehnek hívják. A történet egy olyan csatával kezdődik, ami nem csata, és egy olyan játékkal végződik, ami nem játék."

A skót Iain M. Banks-nek az 1988-as A játékmester című regénye volt a második Kultúra-regénye, s bár ez a könyv az általában bőbeszédű szerző rövid regényeinek egyike, mégis ez tekinthető talán az egyik csúcspontnak az életművében.

Az Emlékezz Phlebasra című első sci-fi-jével megteremtett Kultúraban kezdődik a történet. A Kultúra a távoli jövőben létező társadalom, bár a társadalom nem a legjobb szó. Inkább a  szerves intelligenciák, a drónok (robotok) és Elmék (egyfajta szuperszámítógépek) közössége. Nem létezik a pénz fogalma, mindenkinek jut minden, a munka inkább az idő eltöltésének és az önmegvalósítás eszközének tekinthető. Hála a genetika csodáinak, mindenki addig él ameddig jónak látja, olyan testben és olyan neműként, amilyenben szeretné - akár élete során is változtathat, a lehetőségek végtelenek -, drogmirigyeivel mindenki olyan hangulatot teremt magának, amilyet akar. A Kultúra legfontosabb tulajdonsága, hogy létezése célját abban jelöli meg, hogy a különféle galaktikus civilizációkat átsegítse a fejlődés buktatóin, egyfajta irgalmas szamaritánusként, gyakran durván és megkérdőjelezhető módszerekkel belepiszkálva életükbe.

Jelen regény is egy ilyen esemény körül bonyolódik. Valahol messze, a mi Galaxisunkon túl felfedeztek egy erős és bonyolultan strukturált civilizációt, az Azad Birodalmát. A Kontakt - a Kultúra titkos ügynökei, katonái és diplomatái - elhatározza, hogy megpróbálja megszüntetni a xenofób, elnyomó és kizsákmányoló Azad rendszerét. Ehhez azonban egy mód van: valakinek győznie kell a Birodalmat meghatározó bonyolult játékban, az Azadban, és ezzel uralkodóvá válnia. A Kultúrában a legjobb játékos, aki szinte tökélyre fejlesztett minden játékot, és képes bármilyen újat pillanatok alatt elsajátítani, Jernau Morat Gurgeh. Gurgeh épp ekkor keveredik bele egy csalásba, és így hitelét ill. megbecsülését veszti. Ezt kihasználva a Kontakt felajánlja, hogy amíg elcsitulnak a dolgok, teljesítsen nekik szolgálatot, és vegyen részt az Azadban. Gurgeh, kelletlenül ugyan, de elfogadja a feladatot, és hamarosan megérkezik a Birodalomba, ahol rá kell jönnie, hogy nagyobb a tét, mint azt elsőre gondolta, és hogy az élete nagyobb veszélyben forog, mint valaha is hitte volna.

Banks a műben mintha a sci-fi kereteinek kitágítását tűzte volna ki célul: egyszerre filozófiai, genetikai, történelmi, erkölcsi és társadalmi eszmefuttatásokat folytat önmagával, és okosan képes elhitetni velünk a maga igazát. És valljuk be, eléggé azonosulni lehet az álláspontjával. A könyv a liberalizmus regénye, de itt a liberalizmust ne keverjük az anarchiával vagy a hedonizmussal - a humánumról és az alapvető emberi jogokról van itt szó. A Kultúra, bár nehéz beismerni, jelen esetben a jófiú. Sőt, az abszolút jó, aki túllépett már a mindennapi problémákon, és civilizációs méretekben gondolkodik. Filozófiájukhoz talán a "fel kell törni egy tojást, hogy rántottát tudjunk sütni" elv áll a legközelebb. Ez ugyan sokaknak nem tetszhet, de az élet bebizonyította már párszor, hogy gyakran csak így lehet cért érni.

Mindezek mellett ne feledkezzünk meg arról sem, hogy A játékmester egy mesterien megírt, szórakoztató munka. Humoros, stílusos, olvasmányos. Az űrhajók nevei, a drónok viselkedése, a párbeszédek, helyszínek és maga az egész elképzelt jövő úgy magával ragadja az olvasót, mint egy feketelyuk. Banks-nek talán ez a legjobb SF regénye (amit eddig olvastam), csupán a Nézz a szélbe vetekedhet vele, ám véleményem szerint, mivel ez a könyv a vékonyabb, talán ez kap több pontot. De egy biztos: Banks mellett nem lehet elmenni csak úgy. Nem szabad.