"nevezz ösvénynek nevezz köldökzsinórnak nevezz villámhárítónak katalizátornak megfigyelőnek nevezz aminek akarsz"
A Galaxis megszokott kaotikus rendjébe bombaként robban be egy ismeretlen jelenség. A Kultúra Elmék hamarosan Holtpontként kezdik el emlegetni az anomáliát, mely 200 évvel ezelőtt már egyszer megjelent, ám mielőtt megvizsgálhatták volna, eltűnt. Az akkori szemtanúk közül már csak egy ember él, ő azonban elvonult a világtól egy Extrém Kultúra-hajón, mely kilépett a hatalmas utópikus civilizáció kötelékéből és saját útját járja. Az egyetlen ember pedig, aki ráveheti az együttműködésre, az Byr Genar-Hofoen. A férfi azonban jelenleg az egyik legkülönösebb és legbizarrabb űrjáró faj, az Alázok otthonában tartózkodik, és képviseli ott a Kultúrát. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a Galaxis különböző frakciói mind készülnek valamire, ami akár egy újabb háborút is okozhat. És nem csak a Kultúrán kívül, de a civilizáción belül is akadnak olyanok, akik szívesen látnák egy új háború kitörését.
Az 1996-os Kultúra-regényben a skót szerző igyekszik még mélyebbre beleásni a hatalmas utópikus civilizáció világába, felfedve gyengéit, belső feszültségeit. Ezt több oldalról próbálja elérni: egyrészt ott vannak az Alázok, ezek a teljesen vad, harcias és ösztönös non-humán létformák, akik a Kultúrát potenciális ellenfélnek tekintik, másrészt az Elmék párbeszédei és szervezkedéseik bemutatása is nagy hangsúlyt kap. Ez utóbbi csöppet megzavarhatja az olvasót, hisz a fiktív programnyelv belső logikája csak a történet előrehaladtával nyeri el értelmét. Mindenesetre egy erős pontja a könyvnek, hogy Banks itt árnyalja először az Elméket, ezeket a már-már isteni hatalmú szuperszámítógépeket. Van itt karótnyelt bürokrata, saját útjait járó renegát, bizarr hobbikat űzők és a Galaxisban csellengők. Továbbá képet kapunk a Kultúrán kívüli humán civilizációkról is, mint pl. a Szofisták, ill. kapunk egy kis bepillantást a csillagközi nagypolitikába is.
Mindemellett a szokásos banksi elemek: civilizációs léptékek, értékrendek górcső alá vétele, személyes dilemmák és a múlt árnyainak kísértése, grandiózus leírásokkal, elmés párbeszédekkel és élő karakterekkel tálalva. Minden esélye megvolt a regénynek, hogy elérje A játékmesterrel anno felállított színvonalat, azonban a végére ez mintha kifújt volna. Vajúdtak a hegyek és egeret szültek, mondhatnánk. A Kultúra megmérettetett, és könnyűnek találtatott, de mintha ezzel a magyarázattal a szánkból húzták volna ki a kanalat. Csöppet erőtlennek és összecsapottnak érzem a befejezést, mintha Banks csak le akarta volna zárni a könyvet, mely ettől függetlenül érdekes és szórakoztató konspirációs regény. Félúton helyezkedik el az Emlékezz Phlebasra-szerű tisztán szórakoztató és a Nézz a szélbe-féle ítélethozó Kultúra-könyvek között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése